Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. március 31., csütörtök

Carlos Ruiz Zafón: A Szél Árnyéka

Vannak olyan könyvek, amikbe az ember úton- útfélen bele ütközik, mégis valamiért hátat fordít nekik. Így voltam a Szél Árnyékával én is. Nagyon sok helyen találkoztam vele, rengeteg pozitív kritikát hallottam róla, mégis úgy éreztem, ez a könyv nem nekem való. Aztán egy hatalmas leárazáson szinte fillérekért megkaphattam, így végül úgy döntöttem, mégis adok neki egy esélyt.

Érdekes módon megvétele után egy héttel neki is kezdtem, ami nálam igazi Isteni csoda, ugyanis általában mindig az új könyvek csúsznak a várólista legvégére, de valamiért mégis nagyon kedvet kaptam egy olyan regényhez, amiben nincsenek különleges teremtmények, olyanhoz, ami nem amerikai, ami kicsit más. Azt kell mondjam nagyon jól döntöttem.

Daniel-t tíz évesen vezeti be az apja az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, ahonnan választhatott magának egy könyvet, amire egész életén át vigyáznia kell. Ennek a könyvnek a címe a Szél Árnyéka, amit egy titokzatos író, Julián Carax írt. Daniel szeretne minél többet olvasni kedvenc írójától, de sehol sem lel könyveket tőle, sőt mint megtudja a Szél Árnyéka könyve is egyedülállóan utolsó darab, mert az összes többit egy titokzatos alak elpusztította. Daniel-t nem hagyja nyugodni az író és könyv sorsa, nyomozásba kezd, mi is állhat a sok titok hátterében.

Mostanában vagy olyan könyveket olvasok, amik borzalmasak, vagy ehhez hasonló remek műveket. Engem teljesen elvarázsolt, magam sem hittem volna, hogy erre képes lesz, pláne, mert nagyon kevés spanyol írót szeretek. Nagyon tartottam attól, hogy Zafón kifejezetten Marquezes, hiszen több oldalon is olvastam, hogy hozzá hasonlítják. Vannak közös vonásaik, a néhol nagyon nyers modor,néhol túl részletes leírások, és esetleg olyan dolgokról, amikkel egy amerikai tucat könyvben sosem találkozhatnánk. Olyan őszinte megfogalmazások, és cselekmények, amiket néha az ember nem szívesen olvas, vagy az ilyen tényekről egyszerűen nem akar tudomást venni. De ezek mégsem mennek át Marquez  néhol gyomor forgató sajátosságaiba. Szerintem egyébként Marquez gyönyörűen ír, de nem nekem, én képtelen vagyok végig olvasni egy könyvét is.

Zafonnak fantasztikus történet vezetése van. Ebben a regényben szinte minden van, amit csak el tudunk képzelni, szerelem, dráma, egy kis rém mese, krimi és még a háború és a nyomor szele is megcsapkod bennünket. Eleinte nem értjük, minek mi köze egymáshoz, de a végére az egész összeáll, és mikor azt hisszük mindent tudunk, még több titokkal találkozunk.

A szereplők is rendkívül kidolgozottak, tele hibával, emberséggel, a jók nem hófehérek, vannak hibáik, és bizony botladoznak, ellenben a gonoszra nem mondhatnám el ugyanezt, ugyanis a fő gonoszba egy cseppnyi emberség sem szorult, de minden más szereplőt, nehéz lenne egyértelműen a jó vagy a rossz oldalra állítani, egyszerűen olyanok mint mi magunk, attól függ, melyik szemszögből nézzük.

A borító nekem kifejezetten tetszett, bár a gerince megtört. Örültem annak, hogy a lapok fehérek benne, és nem fognak hamar sárgulni, és annak ellenére, hogy a bortó anyaga nem nyerte el a tetszésemet, azt gondolom a könyv hangulatát fantasztikusan visszaadja. Telitalálat.

Számomra ez a könyv tízből tizenegy. Igényes, csodálatos mese felnőtteknek. Vétek lenne ezt bárkinek is kihagyni.

2011. március 26., szombat

Andrea Cremer: Nightshade- Az Őrzők

Imádom a farkasokat. A kedvenc állataim, minden róluk szóló könyvet igyekszem elolvasni amint csak lehet. Az Urban fantasy könyvekből is a legjobban azokat szeretem, amikben Ők a főszereplők. Szeretek a belépni a világukba és rajtuk keresztül szemlélni az életet. Nem volt hát kérdéses, hogy A Nightshade is itt fog csücsülni a polcomon.

Calla-nak a tizenhét éves alfa farkas lánynak hamarosan saját falkát kell alapítania, egy számára kijelölt fiúval, Rennel, aki a szomszédos falkának a jövendőbeli alfa jelöltje. Az, hogy ehhez a két fiatal mit szól már más kérdés. Calla bele is törődne a sorsába, de a sors máshogy dönt. Megjelenik ugyanis Shay, egy titokzatos fiú, akinek Calla megmentette az életét, annak ellenére, hogy ez szigorúan tilos, és halál büntetés jár érte. Shay fenekestül felborítja a falkák és Calla életét, és olyan titkokra bukkan, amiknek sosem lett volna szabad kiderülniük, mindeközben a gonosz Keresők vadásznak is Shay-re aki semmit nem tud arról, hogy ő valóban miért is ilyen fontos személy.


Az első fejezet elolvasásánál kissé megijedtem, hogy ez is egy szokásos, klisés tini könyvecske lesz, aminek minden mozzanatát kiszámíthatom. Őszinte örömömre nem találtam könyvet a piacon jelenleg, ami hasonlítana erre. Ugyanis az Őrzőkben minden van, mágia, varázslat, szerelem, harc és rejtély.

Itt is látszik a könyvön, hogy aki írta, tudja mit akar kezdeni a történettel, és nagyon jól tudja mozgatni a szálakat. Ami még hatalmas pozitívum, hogy annak ellenére, hogy a regény egy sorozat bevezető darabja, ezt egyáltalán nem érezzük, a világ rögtön beszippant, magával ragad és nem enged.

Azt gondolom ebben a sorozatban még nagyon sok van, hihetetlenül tetszik a társadalom kritikai része is, sőt alaphelyzetben még a nemi erőszakot is sejteti, éppen ezért pláne nem egy szokványos tini könyvvel van dolgunk, még a melegek sem zavartak benne, nem volt erőltetett, amilyen módon szerepeltek a könyvben. és nagyon érdekes volt az, ahogyan bemutatta az írónő, hoyg az emberek (farkasok), hogy viszonyulnak ehhez a helyzethez.

A könyv borítója nagyon szép, nagyon jó minőségű is, kifejezetten tetszett a fejezetek közötti elválasztó holdas kép. Nagyon hangulatos. Annak is örülök, hogy aki szerkesztette a könyvet, el is olvashatta előtte, ugyanis a fejezet oldalak elején lévő kis háromszögek sem véletlenül vannak jelen.

A sorozat következő kötete, a Wolfsbane, 2011 júliusában jelenik meg Amerikában, A befjező harmadik kötet pedig 2012 tavaszán várható, lesz miért izgulni, de azt hiszem, meg fogja érni a várakozást.

Nagyon várom már a következő részt, és remélem az írónő is minél gyorsabban halad vele odakint, hogy minél hamarabb olvashassák itthon is az emberek. Számomra tízből tíz. Egy aprócska gondom volt vele, ami miatt nem kapja meg a tizenegy pontot, ez nem más, mint Calla elbeszélői vénája. Néhol nagyon érzelem mentesen mesél a dolgokról, mintha ő csak egy kívülálló lenne, ami természetesen nem igaz. Ennek ellenére a könyv szuper, de most az egyszer megkockáztatom azt, talán jobb lett volna harmadik személyben, ugyanis ha valaki meséli a történetet, annak kell hogy legyen egy sajátos stílusa, különben nehéz vele azonosulni.

A könyvet nagyon köszönöm az Egmont Dark kiadónak!

2011. március 23., szerda

Bernard Werber: A Hangyák

Sosem akadtam volna rá erre a könyvre, ha a testvérem nem hívja fel rá a figyelmemet. Újabban sok könyvet csereberélünk, igyekszem minél több újdonsággal ellátni, míg Ő a nagy kedvenceit adja nekem, amikről én maximum csak hallottam. Így jártam a hangyákkal is, amint elolvastam a fülszöveget, és bele olvastam a könyvbe, rögtön éreztem, nekem ez nagyon fog tetszeni. Úgy is lett.

A történet két szálon fut. Az egyik világot a hangyák szemével látjuk, a másikat az emberekével. Természetesen az elején nem értjük, mi az összefüggés a két szál között, de minden kiderül majd. Kezdjük a hangyák történetével, adott ugyanis Belokan, a hatalmas vörös hangya főboly, amiben különös zavargások történnek, az úgy nevezett szikla szagú hangyák elteszik láb alól azokat a bolytársaikat, akik lemerészkednek a mínusz 50. szintre, emellett minden olyan hangyát kivégeznek, akik pánikot keltenek. Erre felfigyel három különböző hangya, egy nőstény harcos hangya, egy jövendőbeli királynő, és egy hím. Ők próbálnak utána járni annak, mi is lehet a szikla szagúak titka.

Eközben az emberek világában is különös dolgok történnek. Jonathan lakatos mester megörököl egy nagy házat, ami a nagybátyjáé, Edmundé volt, aki baktérium és rovar kutató tudós volt. Egy utolsó üzenetet hagyott Jonathanra, hogy semmi esetre se menjen le a pincébe. De sajnos az ember kíváncsi természetű, Jonathan le is ment a pincébe, és el is tűnik, úgy, hogy vissza se tér. Ezek után az egész családja követte Őt. Sosem jöttek ki onnan...

A hangyák egy hihetetlenül érdekes történet, nagyon szépen fogalmazott, rendkívül aprólékosan kidolgozott regény. A történet menete kimondottan érdekes, nem a megszokott, de azt hiszem, ez csak azt zavarhatja, aki egy amerikai megszokott klisés sztorit vár. Mert a Hangyák tényleg nem az.

A könyv tudományos alapokra épül, és általa nagyon sok mindent megtudhatunk ezeknek a rovaroknak az életéről, viselkedéséről, több alfajukat is megismerhetjük, és megcsodálhatjuk azt, hogyan is élnek ők a föld alatt, tökéletes harmóniában egymással, és miféle munka megosztásokat alkalmaznak. Persze a legérdekesebbet ki ne felejtsem; hogy a rovarok valóban képesek gondolkodni.

A könyvnek persze árnyoldala is van, számomra kifejezetten lassan indult be, eleinte nem értettem minek mi köze egymáshoz, és miért ilyen lassú folyású a történet. De ha az első ötven- hatvan oldalon túl jut az ember, onnantól kezdve már nagyon izgalmas, és érdekes mesét tarthatunk a kezünkben.

Persze azt gondolom, ez a történet nem fog mindenkinek tetszeni, aki nem szereti a biológiát, és a hangyák élete nem köti le, és kifejezetten zavarja ha kevés a párbeszéd egy könyvben, neki se kezdjen, ugyanis a könyv nyolcvan százaléka a hangyák világában játszódik, és hangyák azért teljesen máshogy kommunikálnak, mint mi, azt hiszem ez érthető is.

A könyv borítója igencsak szegényes, pontosan ez lehetett az egyik oka annak, hogy itthon teljesen megbukott a sorozat. Sokkal izgalmasabb, és érdekesebb a francia, és az angol borító is. Sajnos előre láthatólag nem fogják lefordítani magyarra a folytatást.

Mindent egybe vetve nekem tetszett a hangyák, érdekelne is mi történik a továbbiakban, de sajnos még angolul sem jelent meg, franciául pedig nem tudok. Úgyhogy most várhatok, és elképzelhetem, mi is lesz a folytatásban, és talán egyszer lesz lehetőségem arra, hogy elolvassam a következő részeket. Mert megéri. Számomra tízből nyolc.

2011. március 21., hétfő

Jean M. Auel: A Barlangi Medve Népe


Amikor először hallottam a könyvről, szinte rögtön tudtam, hogy nekem ez bizony kelleni fog. Vannak olyan könyvek, ahol az ember érzi, hogy szeretni fogja. Én ebben eleinte nem voltam biztos, érdekelt nagyon, de kettős érzéseim voltak vele kapcsolatban. Nehezen tudtam elképzelni, hogyan lehet izgalmassá tenni egy olyan történetet, ami az ősemberekről szól. Hát kérem, pontosan így!

A Barlangi Medve Népe egy kislányról szól, Ayláról, akinek egy földrengésben meghalt az egész törzse, így teljesen egyedül maradt a vadonban. Már majdnem meghalt, mikor rátalált egy vándorló Neandervölgyi törzs, akik befogadták. Igen ám, de a legnagyobb probléma az volt, hogy Ayla nem neandervölgyi, hanem cro- magnoni ember, az- az homo sapiens. Emiatt rengeteg nehézségbe ütközik, ugyanis hihetetlenül sok dologban különböznek tőlünk ők. Nem is gondolnánk, mennyi mindenben, de ezt nem akarom elárulni, akit érdekel olvassa el.

A könyv tudományos alapokon nyugszik, tehát ami különbségeket olvasunk a két fajról, valószínűleg teljesen valóságos, és ezen okok miatt halt ki a neandervölgyi ősember. (Bár hozzáteszem, a mai napokban tették közzé, annak a tudományos kísérletnek az eredményét, ami a neandervölgyi géneknek a mennyiségét vizsgálta, az emberek testében, ez a mennyiség meglepően magas 1-4 százalékig terjed egy átlag emberben. Sőt megállapították, hogy az előreugró homlok is a neandervölgyi öröksége.)

Lélektanilag is hihetetlen hatással volt rám a könyv, a főszereplő Aylával, nagyon könnyen tudunk azonosulni, hiszen vérünkből való, és teljes mértékben megértjük a különböző problémáit amik
felmerülnek, örömével, nyíltságával és harcos természetével együtt. Emellett kifejezetten tetszett az,
ahogyan az írónő megalkotta a neandervölgyiek hit rendszerét. Ők abban hisznek ugyanis, hogy mindenkinek van egy totem állata, aki védelmezi őket, és minél erősebb a totem, annál erősebb az ember személyisége is. A totem maga a lélek.

A borító nagyon ígényes és szép, bár sajnos nekem a kötés a sarkokban eleresztett, hiába vigyáztam
rá nagyon. A fordítás gyönyörű, nagyon szép nyelvezete van a könyvnek, már csak a leírások miatt is öröm olvasni. Külön pozitív csalódás nekem, hogy a belső oldalán a borítóknak nem reklám van, hanem információ az írónőről. Remélem az Ulpius megtartja ezt a szokását a továbbiakban is.

A könyvből még a kilencvenes években film is készült. A könyv után megnéztem, és cseppet sem
A filmben játszó Ayla..
adta vissza számomra a történet legfontosabb elemeit; Aylát, és a hangulatot. Azt már meg sem említem, hogy Aylát a filmben egy huszon akárhány éves nő játssza, a könyvben pedig nem tölti be a 13. életévét sem.

Akinek tetszett a könyv, ne búsúljon, ugyanis a sorozat hat kötetes, több mint három évtizeden át íródott, és az utolsó rész napjainkban jelenik meg Amerikában.

Mindent összevetve fantasztikus olvasmány volt. Rég hatott meg ennyire könyv mint ez, nagyon ritkán sírok egy könyv miatt, most megtettem. A barlangi medve népe mégsem szomorú könyv, azt kell mondjam rá, egyszerűen csak gyönyörű. Bemutatja az emberi lélek tiszta és egyben gyarló oldalát a primitív világban, és megmutatja azt is, hogy a szeretet nagyon sok mindenen átsegíthet bennünket, még akkor is, ha ez, csak apró dolgokban nyilvánul meg. Nekem tízből tizenegy. Meghatott, elvarázsolt, nem hagyott nyugodni. Egyszer az életben mindenkinek el kell olvasnia ezt a szívhez szóló történetet.

A könyvet köszönöm az Ulpius kiadónak!

2011. március 20., vasárnap

Rachel Caine: Az Üvegház

Minden vámpíros könyvhöz pozitívan állok neki, és nagyon sokszor kíváncsi is vagyok rájuk. Valamiért az Üvegház eddig kimaradt nekem, lehet valami ösztönös sugallat volt, mert én ebből a színvonalból már nagyon kinőttem.

Adott Claire, a zseni tizenhat éves kislány, aki már el is végezte a középiskolát, így felvételeznie kellett egyetemre. Nagyon szeretett volna valami nagy nevű egyetemre bejutni, de a szülei nem akarták, hogy túlságosan messze költözzön tőlük, így esett a választás Morganville lepusztult, hírnévtelen egyetemére. Minden rendben ment volna, hacsak Claire be nem égeti az iskola jó csaját, (igen, ez egy vámpíros könyv, KOMOLYAN!) aki úgy megsértődött ezen, hogy el akarja tenni láb alól Claire-t. Kedves főhősünk, miután lerúgták a lépcsőn, és beverték a fejét, majd halálosan megfenyegették, elmenekül, kibérelhető szobákat keres, így lel rá az Üvegházra, ahol három nagyon különös személy lakik.

Hol vannak itt a vámpírok? Na igen vannak azok is benne... Valahol...

Ez a regény több sebből is vérzik, olyannyira, hogy nehezemre esett végig olvasni, pedig alap helyzetben, minden vámpíros, urban fantasy-t szívesen olvasok. Ez esetben szó szerint ráerőltettem magamra a könyvet, nagyon nagy szerencsém, hogy ilyen rövid, nem tudom mennyit szenvedhettem volna még vele.

A legnagyobb problémám a komolytalan történet volt. Ugyanis azért még senki nem akar kinyírni senkit, - az én véleményem szerint - hogy megmondták az illetőnek a barátai előtt, hoyg a második világháború nem Kínában játszódott. Ugyanis bizony, Claire fejét ezért akarják elválasztani a nyakától. Nem hiszem el, hogy ennél jobb indokot nem lehetett volna kitalálni. Ezen felül olyan módszerekkel akarják kinyírni, ami egyszerűen szánalmas.

A szereplők kidolgozatlan alap báb figurák. Mint egy tipikus rossz koleszos regényben. Meg van a cica baba, a különc, az okostóni, a jó srác, a vicces srác, a komoly srác... stb... Mindenki itt van. Mint valami elfuserált amerikai tini vígjátékban. Csak az a baj, hogy ezek a szereplők belül üresek. Van egy mázuk, de körülbelül ennyi is alkotja őket. Én ezt ki nem állhatom.

A harmadik, és talán legnagyobb problémám az volt, hogy a könyv végig szlengben van írva. Az, hogy a gyerekek szlengben beszélnek még rendben is lenne. Dehogy a leírások is azok legyenek.

Például:

"Claire simán kizúgott volna a szélvédőn, ha nem fogja meg a biztonsági öv, ez viszont iszonyat erősen belevágott a bőrébe, és Claire már sejtette, hogy mindjárt elájul a fájdalomtól, amikor visszazuhan az ülésbe, és a sebe a huzathoz dörzsölődik."

Mi az, hogy simán kizúgott??? Vagy iszonyat erősen? És ez még csak egy két példa. Ha E1-ben van írva akkor nincs baj ezekkel, de ez a könyv nem abban van! A leírásokban nincs helye szlengnek. Egyszerűen agybajt kaptam tőle. A párbeszédekben lévő sok figyutól is, de az még elment.

Azt kell mondjam a történet is olyan sekélyes, olyan zavaros, olyan bugyuta, hogy nem fogom tovább olvasni a sorozatot, mert minek. A könyv vége függővég, ami szintén nevetséges, és nagyon erőltetett. De ha van aki még ezek után is el akarja olvasni, az tegye, csak én inkább más urban fantasy regényeket javasolnék megvásárlásra. Szerencsére már nagyon sok jó van itthon is!

A borító ennek ellenére nekem nagyon tetszett, a könyv jó minőségű, sokszor olvasható. Kár, hogy ezen esetben ezt a szolgáltatást nem fogom tudni kihasználni.

A könyv nekem tízből két pontos. Ennél rosszabb urban fantasyt még nem olvastam, sőt idén ez a legrosszabb könyv amit a kezembe vettem. Remélem mindenkinek meghoztam a kedvet hozzá. Aki olvassa éppen annak pedig kitartás!

2011. március 17., csütörtök

Könyvlista


Blogon megjelent könyvek ABC sorrendben:




A


Ábalos, Rafael: Grimpow
Armstrong, Kelley: Bitten
Armstrong, Kelley: The Summoning - A Szellemidéző
Asher, Jay: Tizenhárom Okom Volt  
Auel,Jean M.: A Barlangi Medve  Népe



B



B.M.Grapes: Jóslatok Hálójában
Banks, Iain M.: Az Anyag
Baráth Katalin: Fekete Zongora

Baráth Katalin: Türkizkék Hegedű
Barry, Brunonia: A Csipkeolvasó
Benina: A Boszorka Fényeű
Black, Jenna: KáprázatBlack, Jenna: Varázsütés 
Böszörményi Gyula: 9...8...7...
Briggs, Patricia: Megszólít a Hold
Butcher, Jim: Pusztító Vihar   



C

Caine, Rachel: Üvegház

Cast, P.C. – Megjelölve 

Chadda, Sarwat: Az Ördög Csókja
Chance, Karen: Megérint a Sötétség
Chance, Karen: Árnyak Vonzásában 
Chance, Karen: Átölel az Éjszaka
Cremer, Andrea: Nightshade- Az Őrzők
Cremer, Andrea: Wolfsbane - Keresők
Coelho, Paulo: Alef 
Cole, Kresley: Vámpírharc (Halhatatlanok Alkonyat előtt 3.)
Collins, Suzanne: Futótűz
Collins, Suzanne: Kiválasztott
Condie, Ally: Matched



D

Davidson, MaryJanice: Undead and Unwed

Despain, Bree: The Dark Divine


E


E. Pearson, Mary: Az Imádott Jenna Fox


F

Flinn, Alex: Beastly

Fitzpatrick, Becca: Csitt csitt
Fragoso, Margaux: Csak ha Te is Akarod

Frost, Jeaniene: Félúton a Sírhoz
Frost, Jeaniene: Karó és Sírhant
Frost, Jeaniene: Síri Csendben
Frost, Jeaniene: Sírig Hű Szerelmed
Frost, Jeaniene: Once Burned




G

Gaiman, Neil: Temető Könyve

Gaiman, Neil - Pratchett, Terry: Elveszett Próféciák
Gaiman, Neil: Farkasok a Falban
Gaiman, Neil: Tükör és Füst
Gier, Kirsten: Rubinvörös
Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés Növendékei



H

Hamilton, Lauren K: Az Árnyak Csókja
Hamilton, Lauren K: Az Alkony Ölelése
Hamilton, Lauren K.: Fagyos Érintés
Hand, Cynthia: Angyalsors
Harris, Charlaine: Inni és élni hagyni

Harris, Charlaine: Halottnak a Csók
Harris, Charlaine: Hetedik Harapás

Harris, Charlaine: Por és Hamu 
Harris, Charleine: Véres TavaszHarris, Charleine: Deadlocked
Harris, Joanne: Aludj kislány
Harrison, Thea: Dragon Bound
Havas Henrik: Pornó I, II
Hayden, Torey: Szellemlány

Hayden, Torey: Egy Gyerek
Hellenbrandt, G. B.: Sherion Woods - Apály 
Hideyuki Kikuchi: D, a Vámpírvadász - Halott város (4.)
Hurley, Tonya: Szellemlány



I


J


J. Bick, Ilsa: Hamvak - Kegyetlen Új Világ 1. 
James E L: Szürke ötven árnyalata
Joney, Dianne Wayne: Vándorló Palota



K


Kagawa, Julie: Ironking (Ironfey 1.)
Kate, Lauren: Fallen

Kenyon, Sherrlyn: Álomszerető
Kenyon, Sherrlyn: Végzetes Ölelés
Kiss Ádám: Szütyiő



L

Larrson, Stieg: Tetovált lány
Lawhead, Stephen: Taliesin
Lawhead, Stephen: Merlin
Lindqvist, John Ajvide: Hívj Be!



M

Marr, Melissa: Veszélyes Játék

Marr, Melissa: Veszélyes Álmok
Mead, Richelle: Véreskü
Mead, Richelle: Spirit Bound
Mead, Richelle: Last Sacrafice
Mead, Richelle: Örök Kötelék
Mead, Richelle: Vérvonalak

Meyer, Stephanie: A Burok
Moning, Karen Marie: Keserű Ébredés
Moning, Karen Marie: Álom és Valóság
Moning, Karen Marie: Hajnalra Várva

Moning, Karen Marie: Dreamfever
Moning, Karen Marie: Shadowfever
Moning, Karen Marie: Beyond the Highland’s Mist

Moning, Karen Marie: To Tame a Highland Warrior
Moore, Christopher: Biff Evangéliuma
Morton, Kate: Felszáll a Köd


N


O

O' Brien, Stacey: Wesley, Kedvesem
Oliver, Lauren: Delírium



P


Plum, Amy: Die for me (Renevants 1.)


Q


R


Ramsay, Gordon: Nem Piskóta
Riggs, Ransom: Vándorsólyom Kisasszony Különleges Gyermekei

Roane Caris: A Másik Föld
Rose, Karen: Érints Meg!
Rossi, Sonia: Fucking Berlin
Rowland, Diana: A Démon Jele



S


Sansom, C,J: Apokalipszis
Saylor, Steven: Róma
Saylor, Steven: Birodalom

Schreiber, Ellen: Vámpírcsókok
Shriver, Lionel: Beszélnünk kell Kevinről
Showalter, Gena: Atlantisz I.
Showalter, Gena: Éjsötét Csók
Simmons, Dan: Hyperion

Simmons, Dan: Hyperion Bukása
Singh, Nalini: Angyalvér
Singh, Nalini: Angyalcsók
Singh, Nalini: Angyaltánc
Singh, Nalini: Vonzódás

Singh, Nalini: Látomás
Singh, Nalini: Sötétség Angyalai antológia
Stiefwater, Maggie: Shiver

Stiefwater, Maggie: Linger
Stroud, Jonathan: A Szamarkandi Amulett
Stroud, Jonathan: A Gólem Szeme

Stroud, Jonathan: Ptolemaiosz Kapuja
Stroud Jonathan: Salamon Király Gyűrűje


T

Ta- Mia Sansa: Sötét Hórusz

Trussoni, Danielle: Angelology- Az Átok (Angelology 1.)


U


V


W


Walsh, Pat: Crowfield Átka
Walsh, Pat: Crowfield Démona
Ward J. R.: Megváltott szerető
Ward, J. R.:Megbosszult Szerető
Weeks, Brent: Árnyak útján
Weiss- Hickman: Sárkányszárny
Weiss- Hickman: Őszi Alkony Sárkányai

Werber, Bernard: A Hangyák
Wood, Maryrose: Méregnaplók
Woodiwiss, Kathleen E.: Farkas és Galamb



X


Y


Z


Zafón, Carlos Ruiz: A Szél Árnyéka


Titti olvasmányai:
Austen, Jane: Büszkeség és Balítélet
Bowden Oliver: Assassin's Creed - Reneszánsz
Brent Weeks: Az Árnyékvilág Peremén
Chance, Karen: Átölel az Éjszaka
Collins, Suzanne: Éhezők Viadala
Marr, Melissa: Veszélyes Játék
Niffenegger, Audrey: Az Időutazó Felesége
O'Brien, Stacey: Wesley, Kedvesem
Salinger, J. D.: Zabhegyező
Singh, Nalini: Archangel’s Consort




Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Olvastam erről a könyvről hideget meleget, de annyira szerettem volna végre valami földhözragadt könyvet olvasni, - vámpírok, szellemek és mindenféle csodás teremtmény nélkül, - egy történetet a mai világból, hogy úgy döntöttem bele vágok ebbe. Valahogy most volt is hangulatom kicsit szomorkásat olvasni. Én egyébként is érdekesen működöm, ha minden rendben megy, és nagyon vidám és elégedett vagyok az élettel, akkor szívesen olvasok drámát is, de ha valami gond van, csak könnyed limonádékra vágyom.

Neki veselkedtem hát ennek a regénynek. A könyv arról szól, hogy Hannah-t, a tizenhat éves tini lányt mi avagy pontosabban ki(k) veszi(k) rá arra, hogy öngyilkos legyen. Ez az ok tizenhárom személy, és mind a tizenháromhoz szól, egy egy kazettán keresztül. A hallgató egy olyan fiú, aki szerelmes Hannah-ba, ez elég gyorsan le is jön, és elborzadva hallgatja végig a lány szenvedéseinek történetét.

Igen ám, de ezzel az egésszel nekem több dolog nem stimmel. Mondhatjátok, hogy szőrös szívű vagyok, de ez a regény nekem, így ahogy van, nem állja meg a helyét. Azok az okok, amiket Hannah felsorol egyszerűen nevetségesek, itt a zord Kelet- Európában meg sem kottyan senkinek az ilyesmi, persze van egy két nehezebb dolog is benne, de az sem olyan, amitől azt mondhatná valaki, hogy na akkor én most megölöm magam. Emellett nagyon zavart, hogy Hannah ráfogta a saját gyávaságát - mert igenis az öngyilkosság gyávaság, menekülés a gondok elől- arra a tizenhárom emberre, akikhez a kazettákon keresztül beszél. Ezzel megkeserítve az Ő életüket is? Hol tudom megszeretni én ezt a szereplőt? Hol tudok együtt érezni vele, amikor eleve ilyet követ el?




Ez szánalmassá változtatta az egész könyvet. Miért tenné tönkre a további tizenhárom embernek az életét? Pláne, hogy akadtak olyanok is, akik igazából semmi lényegeset nem tettek. Senki nem magyarázza be nekem, hogy amikor például Hannah megkapta a megtisztelő, iskola legjobb segge címet, azzal közelebb került ehhez a döntéshez. Nincs az a tini lány aki ezen kiakad!

Az is röhejes, hogy Amerikában ezt a könyvet már az is oktatásban használják. Én azt gondolom nagyon érdekes ez a téma. Az alapötlet egyszerűen remek. De lehettek volna sokkal keményebb indokok is. Persze mondhatnám, hogy itt jó magyar berkekben, ez semmi, de az a baj, hogy nem csak itt semmi, hanem ezek az indokok bizony az államokban is nevetségesek, ha bevalljuk ha nem.

A könyv felépítése ennek ellenére tetszett. Kifejezetten jónak tartottam a két narrátor keveredését, nem volt zavaró, inkább kiegészítette a történéseket.

A borító nekem nem adja vissza a könyvet, az angolt sokkal jobban szeretem, amin egy elárvult fiatal lány ül egy hintán. A magyaron nem értem a buborékokat sem, ennek ellenére nagyon szép a borító, nagyon hangulatos, csak nem ehhez a könyvhöz.

Selena Gomez
A könyvből még 2011-ben film is készül, Selena Gomez főszereplésével.

Nem sajnálom, hogy elolvastam, mert alapvetően élvezetes könyv volt, de végig vártam valamire, azért olvastam egyre gyorsabban, hogy az a valami megtörténjen. De nem így lett. A könyv tehát nálam tíz pontból ötöt érdemel. Mert nem volt rossz, értékelem az alapötletet, a szerkesztést. De történetileg nagyon kevéske. Inkább ha valaki megrázóbb dolgokról akar olvasni, kapjon a kezébe egy Hurley könyvet. Olcsóbb, hosszabb, jobb.

2011. március 16., szerda

Nalini Singh: Archangel's Consort

Bemutatnám nektek kedves barátnőmet, Tittit, akit a molyról ismerhettek, és aki megtisztelte a blogot azzal, hogy mostantól Ő is néha, ha kedve szottyan megírhatja a könyvekről a véleményét. Remélem még sokszor láthatjuk viszont!

Nos, lássuk csak! Gyors bemutatkozás: Titti vagyok a Molyról, nem blogger, nem grafomán, csak olvastár, akinek néha kikívánkozó szösszeneteinek Katamanó volt olyan drága, hogy otthont adjon.

A Guild Hunter /Angyali Vadász sorozat harmadik része az Archangel’s Consort, Januárban jelent meg angolul, tűkön ülve vártam már, így nem volt kérdés, a gyors kivégzés.

Kifejezetten nem ajánlom a továbbolvasást azoknak, akik  spoiler érzékenyek és/vagy nem olvasták még az első két részt .

Miután Raphael és Elena megküzdenek az arkangyal tanács leghatalmasabb ám eszét vesztett tagjával, hazatérnek NewYork-ba, ahol nem marad sok idejük a mézeshetekre.
A különös gyilkosság sorozat egy lányiskolában veszi kezdetét, ahol egy vámpír kegyetlen módon kivéreztet két diákot. Elena és a rendőrség nyomozásba kezd, majd ezután erőszak hullám söpör végig a városon.  Mindezek mellett, Raphaelre  rájön egy indokolatlan dühroham, és az időjárás is érdekes dolgokat produkál: viharokat, szökőárt, földrengést tapasztalnak világszerte.
Nagyon úgy tűnik, hogy a Nagy Alma átfordul egy klimaxos-migrénes házisárkány rémálmába, aminek egyetlen oka, hogy egy őrült ősöreg arkangyal ébredezik évezredes álmából…

Tulajdonképpen a sztori elég egyszerű, nem esünk hasra a nagy csavaroktól és meglepetésektől, de mégis rendkívül szórakoztató, Nalini Singh okosan ír. Ügyesen teremti meg az akció, romantika és háttér információk közötti egyensúlyt.
A regény bája szerintem egyrészt az imádni valóan egyedi angyal világban van, másrészt a kidolgozott és szerethető karakterekben.
Külön mezei piros pont az írónőnek, amiért nem csinált szuper erejű megaharcost Elenából. Az angyallá avanzsált született vadász még mindig rettentő gyenge egy átlagos fajtársához képest, olyan egyszerű problémákkal küzd, mint a helyből felszállás, vagy a vertikális landolás elsajátítása.
Mindezek mellett nem csalódunk benne, mert még mindig nagyon tökös csaj, egyenrangú társa az Arkangyalnak, nem tűri, hogy tutujgassák, felvigyázzanak rá, még ha egy olyan über szexuális félisten is a gardedámja, mint Bluebell.
Végre mindent megtudhatunk a főszereplők múltbéli keresztjeiről, ráadásul még Illiumról is kiderül egy két érdekes dolog.

A kedvenc részem egy veszekedés utáni szexjelenet, nem kicsit megmozgatta a fantáziámat, pedig ritkán lehet meglepni engem.  Dög leszek, és nem írom le mi volt az, tessék elolvasni!:P

Kémeim azt jelentették, hogy még idén megjelenik magyarul a könyv, nem kell sokat várnotok az olvasásra, ámbár aki megteheti, annak ajánlanám, hogy olvassa eredeti nyelven, mert Nalini Singh nagyon érdekes és eredeti stílusban ír, furcsa szavakat és kifejezéseket használ, ami valószínűleg újzélandi mivoltából fakad.

Külön ezt a részt elég nehéz értékelnem, de mindent összevetve nekem  a sorozat 10 pontos, kis gyöngyszem a urban fantasy-s szalmakazalban

.

2011. március 10., csütörtök

Torey Hayden: Szellemlány

Egy nagyon kedves barátnőm olvasta a könyvet, és ódákat zengett róla, ezzel olyan szinten felkeltette a figyelmemet rá, hogy négy nap múlva már itt pihent nálam. Az az már tegnap, ugyanis a könyv olyan szinten letehetetlen, hogy nem egészen két nap alatt végeztem is vele.

A történetet egy gyermek pszichológus írta, egy kislányról, aki nem beszélt. Soha egy szót nem ejtett ki az iskolában, ellenben otthon teljesen normális életet élt.

Torey egy nagymenő gyermek klinikán dolgozott, kifejezetten beteg gyerekekkel, amikor rálelt egy újság hirdetésre. Pecking kis városában lévő iskolába kerestek problémás osztállyal foglalkozó tanárt. Valami furcsa megérzés folytán Torey úgy döntött új kalandba fog, és elindult a nagyváros forgatagából, a poros Isten háta mögötti kis településre. Nem is sejtette, mi vár majd ott rá...

A könyv meglepően jól van írva és szerkesztve. Szó szerint faltam a sorokat. Nagyon szép nyelvezete van, pedig nem számítottam arra, hogy pont egy ilyen történet esetében leszek oda- vissza a fordításért. Annyira szépen van írva, gyönyörű kifejezésekkel tarkítva, hogy öröm olvasni.

De az öröm csak a magyar nyelv szépségeiről szól, maga könyv brutális, hátborzongató, és igyekszünk elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ami le van írva, az mind megtörtént,  igaz, és hogy egyáltalán ilyen valóban van a mai világban.

Nekem nincs gyerekem, de van három testvérem, és az egyik pontosan egy korú Jadievel, - a szótlan kislánnyal -    ezért még inkább szívbemarkolónak éreztem az egész történetet. Vérfagyasztóbb és megrázóbb volt bármely kitalált thrillernél. Hiába mindig igaz az a mondás, hogy a valóság mindig rémisztőbb.

A könyv borítója kimondottan szép, letisztult és modern. Az angol borítóknál sokkal jobban tetszik. Nagyon megragadó Jadie ragyogó kék szeme is. Ellenben a borító alig vastagabb a benne lévő lapoknál, emiatt a könyv nagyon sérülékeny. Plusz pontot kap viszont azért, hogy a lapok fehérek, és nem a mostanság nagy divatba jött barna, nagyon gyorsan sárguló, félfamentes oldalak.

Azt kell mondjam Jadie története megrázó és nagyon tanulságos. Leginkább azért, mert rámutat arra, hogy mi, nagy felnőttek mennyire elzárkózunk a gyerekek képzeletétől, mennyire nem törődünk velük, és arra is, hogy mik történhetnek meg velük, itt és most, akár ma, akár a szomszédban, akárhol!

Számomra történet úgy ahogy van csillagos ötös! Nem tudok bele kötni, nem tudok vitatkozni vele. Még mindig a hatása alatt vagyok, szinte a fülembe csengenek a sérült kislány szavai. Még álmomban is Őt láttam. Ha valaki el tudja viselni, hogy egy könyv ekkora hatással legyen rá, olvassa, mert kell, mert tisztában kell lennünk az ilyen dolgokkal! De készüljön fel rá! Én nem tettem. Tanulságként had mondjam el! Ne feledjétek! A Pókok mindig figyelnek!

2011. március 7., hétfő

Nalini Singh: Vonzódás

Nalini Singh már meggyőzött engem, nagyon szeretem az írásait, angol és magyar nyelven egyaránt. Amint az Egmont a tudomásunkra hozta, hogy Nalini Psy- Challenging sorozatát lefordítják magyar nyelvre, rögtön kapva kaptam az alkalmon, és megjelenéskor már meg is szereztem.

Egy sorozatgyilkos garázdálkodik 2070-ben a Földön. Mindig alakváltókat szemel ki magának, és brutális módon végzi ki őket, hosszú tortúra által. Az alakváltók megtudják, hogy a gyilkosságok hátterében egy mentál áll. Ezt persze nem tűrhetik tétlenül. A mentálokról tudni kell, hogy kiöltek belőlük minden érzelmet, csak a tudatuk irányítja őket, és az elméjükben élnek leginkább. Emellett persze a hatalom számukra a legfontosabb. Az alakváltók a tökéletes ellentéteik, rendkívül szenvedélyes, hirtelen lények, és pont ez is a gyenge pontjuk.

A könyv főszereplője Lucas, az alakváltó leopárd, aki a mentálok hálózatát akarja jobban megismerni és ezáltal szerezni minél több információt a fajról, és közelebb kerülni a gyilkoshoz, és Sascha a mentál, akinek érzelmei vannak, és így az élete állandó veszélyben forog. 

Először is nehéz elhinnem, hogy az írónőnek ez az első könyve. A történet felépítése, a szereplők kidolgozottsága egyszerűen remek. A regény fantasztikusan van felépítve, mondhatom, hogy lényegesen jobban, mint az angyalvér. Egyenlőre a szex sincs nagyon előtérbe helyezve, és ez cseppet sem ártott a történetnek.

Nagyon tetszett az alap öltet is, a mentálok, -(érzéketlen, lélek nélküli lények)-, és az alakváltók, (szenvedélyes fenevadak),- találkozása. Nagyon sok olyan szereplő van, akinek el tudom képzelni a továbbiakban a történetét.

Én már nagyon unom, a minden részben új szerelem felállást, de azt hiszem ez lesz az a sorozat, ahol nem fog zavarni. Ugyanis maga a cselekmény nem volt csöpögős, nem csak a szerelemről volt szó, annak ellenére, hogy ez egy ízig vérig romantikus könyv, hanem a krimi szálról is.

Vannak persze most is problémáim, és ez alapvetően a kötet ára, 4000 forint! ami ugyanis nevetséges ezért. A könyv nem több mint 370 oldal, kilóméteres sorközökkel, hatalmas betűkkel. De a pláne az, hoyg a borító sem jó minőségű. Nagyon vigyáztam a gerincre mégis megtört, előre látom, hogyha újra szeretném olvasni, akkor a lapok is kiesnek majd belőle, ugyanis nincs jól ragasztva sem. De, hoyg jót is kapjon a külalak, a borító maga kifejezetten tetszett, még akkor is ha a rajta lévő férfi nem éppen az esetem, és aki készítette nem olvashatta a könyvet, ugyanis Lucas fekete leopárd. Nincsenek foltjai.

Nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott Nalini "legújabb" könyve. Biztos meglesznek a további kötetek is nekem, és hasonlóan szeretni fogom Őket. Kíváncsian várom a mentálok és alakváltók további kalandjait. Számomra tízből kilenc.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

2011. március 3., csütörtök

John A. Lindqvist: Hívj Be!

Lassan több mint egy éve olvastam Linquist remekművét. Nagyon gyorsan végeztem vele, annak ellenére, hogy hatszáz akárhány oldal. /Hozzáteszem hatalmas sorközökkel./ Akkor még vörös pöttyös könyvként árulta a könyvmolyképző kiadó, amin kicsit ledöbbentem, de gondoltam akkor én olvashattam valamit félre a könyvről. Hát nem...

A történetnek igazából négy főszereplője van, és nagyon sok szálon fut a cselekmény. A négy szereplő nem más, mint egy kivénhedt iszákos férfi, egy szőke, szerencsétlen kisfiú, egy titokzatos nagyon fiatal ápolatlan kislány, és egy tömeg gyilkos. Hogy nekik mi közük mi közük egymáshoz? Ez majd a könyvben szép lassan összeáll.

Sok szót nem szeretnék elfecsérelni a történetre, ugyanis ez tipikusan az amit el kell olvasni; Blackberg falujába észrevétlenül beköltözik a gonosz. Egyik nap egy tizenhat éves fiú megcsapolt holttestére bukkannak a közeli erdőben. Senki sem tudja mi történhetett vele, ellenben a fiatal szőke kisfiúnak, Oskarnak nagyon felkelti az érdeklődését az eset. A gyilkosság előtt pár nappal új lakók is költöznek a szomszéd lakásba. Egy rendkívül különös fiatal lány, akivel Oskar csak este találkozik.

Figyelmeztetésül mondanám, hogy ez nem egy szerelmes regény, bár szerencsére erre közben a könyvmolyosok is rájöttek, ugyanis mostmár nem vörös pöttyös kategóriába van sorolva, hanem a sötét örvény könyvek közé. Ez rendben is van. Még egy dolgot mindenképp leszögeznék, akinek nincs gyomra a nagyon undorító és megrázó dolgokhoz, a pedofíliához, ne kezdjen bele. Nem fogja tudni végig olvasni.

Nem lövök le semmien poént, ha azt mondom, ez egy vámpíros könyv. Nem is ez a pláne, hanem az, ahogyan meg van írva, és ahogy megközelítették ezt a témát. A skandináv írók, mindent máshogy látnak, sokkal komorabban, és valóságosabban. Részletesen írnak le olyan történéseket is, amiket nem biztos, hogy szívesen olvasnánk. Ergo ha valaki romantikus vámpír maszlagra vágyik, ez nem az ő könyve.

A borító megegyezik a filmnek a poszterével, ami kifejezetten jól sikerült, nagyon visszaadja a történetet, a hangulatot, de! és nem is értem miért változtatták ezt meg. Az eredeti cím az hogy "Let the right one in." A filmnek címet helyesen is fordították le magyarra, az az "Engedj be!" lett. A könyv címének semmi értelme sincs. A vámpírokat alapvetően sosem hívjuk be.

Összességében ez egy jó könyv. Megrázó, vérfagyaztó, borzangató, határokat feszegető különlegesség. Nekem sosem lesz a kedvencem, szeretném hogy meglegyen, örülök, hogy megvettem, de soha többet az életben nem akarom elolvasni. Nekem sok volt. Biztosan vannak olyanok is, akiknek az ilyen meg sem kottyan, de az nem én vagyok. Számomra tízből nyolc. Köszönöm az élményt, de ennyi elég is volt belőle.

2011. március 2., szerda

Richelle Mead: Örök kötelék - Vámpírakadémia 5

Mead ismét nem hazudtolja meg magát. Ez a könyv fantasztikus volt, megérte rá várni, és bizony ebben a kötetben megérkezett minden, amire a Véreskü után vártam. Kaland izgalom az első perctől fogva.

Ez az első Mead amit angolul olvasok. Idáig ki bírtam várni a könyveit, most a negyedik kötet végén mégis azt mondtam, hogy na ne szórakozzunk egymással, nekem ezt bizony tovább kell olvasnom, mert a Véreskü nem volt más, csak egy nagy hosszú átkötő fejezet a nagy durranásig.

Nem mondom nagyon nagyon sok mindenre rájöttem, sokszor zavart Rosenak az önmegsemmisítő viselkedése, de alapvetően mostmár ismét sikerült őt megértenem, és ismét sikerült beleélnem magam az Ő szerepébe is. Vaszilisza továbbra sem szimpatikus, bármit is tesz, és próbál javítani a Rosehoz fűződő viszonyán, bárhogy is ragaszkodik Rose-hoz, én egyre inkább úgy érzem, hogy nincs közös jövőjük. Egyébként biztos van, csak ilyen módon nincs.

A történet rögtön csatával indul, ugyanis Rose vizsgájába csöppenünk bele, és Rose a vártnál is sokkal jobban teljesít. Minden szereplő jelen van a küzdelmen, valamilyen szinten Dimitrij is, úgyhogy az írónő igazán mindenkit összegyűjtött. Innentől kezdve nem tudok Spoiler mentesen írni a történtekről, még azoknak sem, akik olvasták a negyedik kötetet.

SPOILER SPOILER SPOILER

Dimitrij, akit én sosem kedveltem, levelekkel bombázza Roset, látszik, hogy valahogy figyeli, és hogy majd még eljön érte. Rose-t persze ez nagyon zavarja mégis meg akarja menteni. Lissa segítségét kéri, hogy menjenek el gonosz rokonukhoz, aki a börtönben csücsül, és szabadítsák ki, hogy elmesélje nekik azt, hogyan változtathat egy lélek mágus strigát vissza dampírrá. (Nagyon tetszett az angol Strigoy szó. Komolyan sokkal jobban mint a striga, ennek a szónak valahogy ereje van.:))

Persze ez sikerül is nekik, sőt Rosenak sikerül vissza változtatnia Dimitrijt. Aki sajnos annak ellenére hogy ismét emberi lény, most már nem tud tükörbe nézni, és gyáván hátat fordít Rosenak, és látni sem akarja. Lissa próbál mindent megtenni értük, de semmit tud. Adrian sem nézi jó szemmel Dimitrij vissza térését, hiszen Rose most vele jár, és végre megkapta a várva várt lehetőségét.

Dimitrij szerintem továbbra is egy borzalmas alak, sosem szerettem. De a mostani viselkedése egyszerűen szánalmas, sőt amikor lehetősége lett volna kijavítani a hibáit, még akkor sem tette meg. Nem értem miért kell ennyire kínoznia Rose-t!

SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE

A könyv sokkal jobban felépített mint az előzőek, gyönyörűen fogalmazott, és tini könyvhöz képest nagyon választékos nyelvezetű. Angolul ezt is jobb volt olvasni, de ezen már nem lepődök meg, bár itt nem lehet panaszom a magyar fordítóra, ugyanis nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát.

A kötet vége egyenesen hajmeresztő, még sokkal ütősebb mint a harmadiké. Ezek után garantáltan mindenki sikítozva fogja kaparni a falat. Mead nagyon ért ahhoz, hogyan kell jó cliffhangerrel befejezni egy részt. Néha azt kívánom bárcsak ne tenne ilyet.

A borító már egy fokkal jobb, mint az előző, de a német ebben az esetben sokkal jobban tetszik!

Ez a könyv nagyon jó volt, nem hagyott bennem annyi űrt és zavart mint az előző, nem volt benne röhejesen lehetetlen csatajelenet. Egyszerűen a a maga világán belül reális volt, pörgős és következetes. Őszintén várom a folytatást, szerencsére már itt van a polcomon, holnap el is kezdem! A könyv tízből kilenc. Egy mínusz a borítóért és azért, mert sosem lesz kedvencem bár nagyon szeretem.

2011. március 1., kedd

Moning cikke a Tündérkrónikákkal kapcsolatosan - 2. rész



A szöveget én fordítottam, kérlek ha használni szeretnéd írj nekem, a Barrons-os képen kívül, minden kép Karen Marie Moning tulajdona. Ha ezeket szerenéd használni, írj az írónőnek. A szöveg spoiler tartalmáért felelősséget nem vállalok.A képekre kattintva meg tudjátok nézni őket hatalmas felbontásban is!


Barrons Könyvek és apróságok a 3. kötetben történtek után

Gondolom azt hiszitek, hogy azzal, hogy ismertem a történet minden apróbb részletét, a karaktereket, neveket, helyszíneket stb... könnyű dolgom volt. De sajnos korántsem. El kellett döntenem, hogyan fogom megírni és hogyan építem fel a történetet. Rengeteg jegyzetem van, amit fel sem használtam. Úgy veszem őket, mind egy épület alapköveit.

- A Tündérkrónikák világa egy sötét világ. Néha ugyan látni a fényt az alagút végén, de igen csak metaforikusan. Észben tartottam Kahlil Gibran mondását, amikor írtam: „A te örömöd tudja csak kitölteni azt a szomorúságot, ami mar téged.”

- Fel akartam fedezni két teljesen különböző karaktert: az ártatlant, aki sosem ismerte a szomorúság semmilyen formáját, és csak olyan szabályok szerint élt, amit egy csaposnak be kellett tartania, miközben mixelgetett a különböző partikra, és egy szociopatát, aki nem ismer határokat, de aki mégis a saját etikai szabályai szerint él. Mindkettejüknek szerettem volna valamit, ami az egész életüket és lényüket megváltoztatja, és szerettem volna végig nézni az ő átalakulásukat. Szerettem volna belépni egy urban fantasy világba, ahol nem a megszokott szereplőkkel találkozhatunk – nem vámpírok jönnek elő az eldugott sikátorokból, nem támadnak ránk vérfarkasok, boszorkányok és zombik, akiknek ráadásul emberi jogaik vannak. Szerettem volna egy saját krónikát, olyan karakterekkel, akik hihetőek, és látni hogy viselkednek akkor is, amikor a falak már leomlottak, és már nem a megszokott környezetükben kell élniük.



- Mikor minden regény, amit csak a könyvesboltokban látok azzal kezdődik, hogy:
Vámpírok, vérfarkasok,démonok vigyorognak a címlapon, és persze ezekkel a karakterekkel könnyen el is lehet adni bármilyen paranormális könyvet, én egy olyat akartam, amiben a férfi karakter végre nem az, akire számítunk. Azt akartam, hogy az olvasóknak legyen választásuk, hogy kedvelik-e avagy sem, és éppen ezért sosem mondtam el igazából ki is és mi is Ő, vagy akár azt, hogy jó karakter-e vagy sem. Hittem abban ugyanis, hogy jobban megfogják érteni és jobban fogják látni őt, a mindennapi viselkedése által, mintha minden titkot azonnal kiteregettem volna róla.

- Barrons azt mondja: „ A viselkedésem alapján értékelj!”- és pontosan ezt teszi az olvasó is. A sorozat végére, szeretném megválaszolni a kérdést: Ki és mi Barrons? - Erre mit mondd a végén Mac?; Kit érdekel, hiszen Ő Barrons. - Azt akarom, hogy Ti is ezt érezzétek.


- Mindenképpen azt akartam, hogy a szereplőim szeressék, vagy legalább kedveljék egymást, de ugyanakkor sosem osztják meg ezt egymással. A viselkedésükön át akartam bemutatni az érzelmeiket, választásaikat. A szavak egyszerűek: hazudni nagyon könnyű, jóformán csak kinyitod a szád, és levegőt lélegzel ki.


 
Jericho Barrons mellkasán lévő tetoválás
- Annak ellenére, hogy Mac ártatlan, nem mindig lesz az. A testvére brutális gyilkossága viszi el Őt Dublinba, hogy igazságot tegyen. Alina halálával, minden egyes nap rohamosan változtatja a csillogó napfényt sötét éjszakává, félelmetes árnyakkal, a gondtalan álmait rideg, mély valósággá szörnyekkel minden egyes pókhálós sarokban. Mac lelkén kívül is, belül is folyamatosan esik az eső. A legtöbb végzetes történés természetesen éjszaka történik, a város pusztulása következtében. Szerettem volna felerősíteni ezt az érzését: amikor egy tomboló, könyörtelen viharnak vége lesz, a nap sugár egyszer mindig átjut a felhőkön, vagy ha egy elkószált Fae felüti a fejét a lapokon, az mindig valami nagyobb történést és gyomorszorító érzést jelent hőseink számára.

- Szerettem volna ha a sorozat úgy működik, mint Janus két arca, különböző szinteken, szerettem volna kihangsúlyozni a különbségeket és bemutatni egy olyan vonzalmat, ami eközött a két különböző egyéniség között jön létre egy nagyon illékony valóságban. Jean Paul Sartre mutatott rá arra, hogy mi a legnagyobb kérdése a létezésnek, amikor felfedezte az abszolút szabadságot és erre rá is mutatott: az egyetlen dolog ami számít, az a lehetőség arra, mit válassz, vagy mit kövess el.Bármi megtörténhet bármely emberrel az élet legapróbb pillanataiban is. A viselkedésünk az, ami megkülönböztet minket egymástól.

Amikor először találkoztam Mac-kel a Keserű Ébredésben, az egyetlen dolog, amit valaha is megtapasztalt az volt, hogyan nyerje el a bálkirálynői koronát, miközben a tengerparton ténfereg, vagy éppen röplabdát játszik a homokban. Szerettem ezt benne. Olyan karakter lesz, akit nagyon könnyű megtörni. Gondolkodtam azon, hogy fog visszatérni. A testvére könyörtelen meggyilkolása után minden csak a hanyatlásával kezdődhetett. Barrons éppen az ellenkezője volt, nem lehetett csak egyszerűen az asztal alá söpörni.
Mac-en lévő tetoválás Jerichótól. 

- Jericho Barrons egyszer azt mondta, az egyetlen igazság az az, amivel még képes vagy szembe nézni – mégis ki akarni olyan valóságban élni, ahol más irányít? Ez egy börtön, teljesen mindegy hogy nézzük. Sarte hite a rosszban a legnagyobb álszentség, és abszurditás  számára. Minden ember hazugsága elindít egy folyamatot, amit nem lehet megállítani. Barronst viszont egyedül egy dolog érdekli: mennyi igazságot tudsz elviselni? Mennyire mersz szabad lenni? Ha a választás a tiéd – és a tiéd – nem küzdenél utolsó percedig a szabadságodért? Minél tisztábban látod, hogy nincs semmi benned, annál több erőt tudsz gyűjteni, ha akarsz, ha nem.

Barrons érti ezt, hiszen Ő ezt teszi. Ő igazán szabad Lélekben, akár az Unseelie király.

-Vlane is megérti ezt, hiszen Ő is egy újabb beárnyékolt hős. Aki szerint bármit is tesz a nagyobb jó érdekében vagy éppen a nagyobb gonoszért, az attól függ, ki szemszögéből látjuk a történéseket. Ahogy a király is mondta a Shadowfever végén; egy másik valóságban Vlane lehetne a király és Barrons lehetne Cruce, vagy Barrons válna királlyá, aki bebörtönzi Háborút, és talán Vlane maga lenne Barrons.... talán valahol azt gondolja  Ő az... de ebben a valóságban nem sikerült neki megszerezni az áhított lányt. Hármójuknak; Barronsnak, Vlane-nek és a királynak nincs esélye ebben a történetben másnak lenni, mint amik Ők maguk.

- Mac még nem is ismeri, mi az a szorongás, amikor két rendkívül domináns, gyönyörű és veszedelmes férfi figyelme középpontjába kerül, akik ráadásul ellenségek is. Egy nő sem kaphat meg egy olyan férfit, mint Barrons vagy Vlane, anélkül, hogy rendkívül magas árat ne fizessen érte. Mac 1.0 olyan mint egy páva, megpróbálja felkelteni a vadon királyának a figyelmét, de ahhoz, hogy túlélje Barrons ágyában,  ki kell hullatnia a tollait és karmokat kell növesztenie helyettük. A félig páva, félig oroszlán Mac 5.0 nem tudja mi és ki ő, de már nem is érdekli, hiszen tudja, hogy legyőzhetetlen és neki ez kifejezetten tetszik.

- Mac, Barrons és Vlane elég bonyolult, öntudatos karakterek. Mind kicsit sérült.

Azt kell mondjam, minden ellenvetés nélkül, hogy ennek a sorozatnak nincs hőse. Ha valaki nagyon görbe tükröt tart maga elé, a kedvenceit talán hiheti hősnek, de nem a szokásos módon, hiszen ebben a regényben valahol minden hős gazember. Teljesen attól függ ki szemszögén át látjuk az adott világot. Ha más szemén át mesélném el a történetet, talán Mac lenne a gonosz. Ez mind csak néző pont kérdése.

Jegyzetek a szereplőkről:

Jericho Z. Barrons:
Barrons egy kemény, rideg, brutálisan végzetes gyilkoló gép, de egyben briliáns, dörzsölt és mindig csak azzal törődik, hogy mit akar, és persze azt minden helyzetben megszerzi magának. Nagyon ritkán mosolyog és ha mégis, akkor rögtön ellágyul,  és a szája szélei egy kicsit felkunkorodnak – de sosem teljes ez a mosoly. De mióta Mac-kel találkozott, sokkal többet alkalmazza ezt a jó szokását. Egyszer még hangosan nevetett is. JZB nem az az ember, aki kimutatná az érzelmeit, pláne ha boldog. A legjobb esetben is csak nyugton marad, mint egy lusta nagy macska.  Harsány, tiltó, kontrollált, fegyelmezett, az az ember, akit a harag ural, kicsit gúnyolódós, kihívó, ironikus, tele nyers szexualitással és állati dühvel és semmi gyöngédséggel. Ő egy kemény ember. Nincsenek repedések a falban, amit felállított maga köré, de van egy rés, ahol Mac át tud csusszanni – Kifejezetten utálja ezt, de elfogadja, mert ez az igazság, és ha nem fogadná el, akkor is hiába küzdene ellene. Ha tetszik neki, ha nem, Mac bevette magát a bőre alá, és ettől kőkemény lesz a farka, keményebb, mint bármelyik nő esetében akivel valaha találkozott. Nem fecsérel időt arra, hogy végig gondolja miért is van ez, vagy arra, hogy visszafogja a vágyat magában. Az energiáit egy felé irányította, akár egy gyilkos lézer sugár, vágott és szeletelt, átrendezte a valóságot annak érdekében, hogy megkapja amit akar. És mindig megkapja amit akar. Attól a pillanattól kezdve, hogy találkozott Mac-kel és elfogadta, hogy akarja Őt, kíméletlenül megváltoztatta, olyanná tette hogy hozzáillő legyen amennyire csak lehet. Az egyetlen kérdés foglalkoztatta csak: túl fogja élni azt amit érte tesz?
Jericho ahogy én képzelem, persze tollak nélkül.

- Mackayla Lane: Mac egy olyan nő, aki igazából mindennek a határán mozog. Egy teljesen pszichotikus részben, ami megváltoztatta az életét; eldönthette, hogy mivé válik, az igazi gonosszá vagy a tiszta jóvá. Sokszor úgy érzi, hogy ő igazából bipoláris- mert az. Egy kedves, déli lány, akinek nagyon jó ízlése van a divathoz, ő egy ragyogó csillag egy nagy, lüktető fekete lyukkal közepén. A gonosz, amit megszállottan kerget, az elme gyilkos, lélek törő pusztító szörnyeteg, az akinek Dublin esőáztatta utcáin követi a nyomát – önmaga. Minden sötét varázslat, minden végzetes erő, a harag és a kíméletlen ami benne van. Sosem akarta, hogy megtalálhassa az utcán, amíg meg nem találja magában.

V’lane:
V’lanenek nagyon pocsék bemutatása volt. Ő a központi férfi karakter, akinek én a következő címkét adtam: Seelie, ragyogó szexszel gyilkoló Fae, erotikus, briliáns, tökös és nem kevésbé szociopata, mint Barrons. Nem tehetek róla, V’lane-el eljátszottam a „mi lenne ha” játékot. Mi lenne ha miközben Mac félelemmel telve rohant át a sötét zónán Vlane-el találkozott volna Barrons Könyvek és Apróságok helyett? Mi történt volna, ha elviszi a Fae-k világába és elmondja neki az igazságot, a teljes igazságot azon az éjszakán? Segített volna V’lane hatására a cellába zárt testvéreken? Mennyire más Ő, mint Barrons, vagy a nyolcak? V’lane talán fellázadt az Unseelie király ellen, de szerette volna, hogy minden Unseelienek legyen esélye arra, hogy megismerje a napfényt és a világ szépségét. Ő maga volt a harcos a szabadságért, egy renegát, megszállott, türelmes, vitéz harcos. Talán nincs szüksége a világnak a Háborúra? Nem ez az egyetlen oka annak, hogy a Türannosz felbomlott, birodalmak buktak és az emberiség változott? A Háború egy katalizátor, amitől a rossz hirtelen értelmet nyer, a mérleg egyensúlyba kerül, és a világ változik. Nem V’lane az igazi hős?
Remélem kicsit jobban megértettétek a történetet azzal, hogy több kérdésre is választ kaptatok.
Nézzetek vissza, hamarosan még többre válaszolok!

Karen


Lektorálta: Titti Moly :) Ezúttal is köszönöm a segítségét, nagyon megkönnyítette a dolgomat.:)