Az előző részbe beleszerettem már, lévén farkasos vámpírok nélkül, egy könyv klisék nélkül, egy könyv ami végre más. A lingert nagyon vártam, nem tudtam igazából elképzelni, mivel lehet folytatni ezt a történetet, de kíváncsi voltam, és vágytam arra a kicsit szomorkás hangulatra is, amit ez a könyv ad.
SPOILER VESZÉLY! AKI NEM OLVASTA AZ ELŐZŐ KÖTETET, ANNAK CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE:)
Ismét visszatérünk Mercy Falls ködös kisvárosába, lassan véget ér a tél, és a farkasok ismét emberi formát öltenek. Sam és Grace boldogok együtt, Isabel is visszatér, és az egyik új farkast, Cole-t is megismerhetjük közelebbről. Sőt, nem is akármilyen közelről. Ugyanis immár nem csak Sam és Grace fejébe látunk bele, hanem Isabel és Coléba is, ami nekem sokkal színesebbé tette a történetet, az ő fejükben jobban éreztem magam.
Nem igazán árulnék el sokat a történetről. A történet nagyon lassú folyású, de igazából azt hiszem mindannyian tudjuk mi lesz a vége, a Várunk cím nagyon találó, ugyanis az egész olvasás alatt vártam, reménykedtem, és szurkoltam. Linger megőrizte azt a hangulatot amit az előző könyv adott, és igazából ez adja számomra a varázsát. Nem egy vidám könyv ez, sosem sugallta ezt magából, igazi szívfacsaró szerelmi történet, amit akár valósnak is hihetünk.
Az egyik dolog amibe bele tudnék kötni, azok Grace szülei voltak. Az előző kötetben két nem törődöm csak magával törődő embert látunk. Ebben a részben, mintha az írónő rájött volna, nem biztos, hogy ez jó, és most túl szigorúra varázsolta őket. Nekem ez hiteltelen. Én is voltam tizenhét éves, senki sem vitatkozott velem amiatt mert jártam valakivel, vagy esetleg ott is aludtam nála. Ez abszurd. Persze biztos előfordul, de azok után, amilyenek az első kötetben voltak, nem igazán hihető.
Isabel és Cole hihetetlenül tetszett, jobbára miattuk sokkal jobban élveztem ezt a részt. Isabel sokkal inkább szerethető számomra mint Grace. Sam és Grace nekem mindig kicsit unalmasak voltak a maguk módján, a tökéletes szerelmesek. De Cole és Isabel mások. És nem csak mártírkodni képesek a gondolataikban.
Ez a kötet fényévekkel jobban tetszett, mint az első, igaz a borítója nem annyira szép. Sikerült megtartania az egyediségét, még úgy is, hogy alig történt benne valami, inkább a szereplők jellemét ismerhettük meg jobban, és a múltjukba kaptunk betekintéseket. Ennek ellenére ez a könyv nagyon jó, engem ismét elvarázsolt, de most annyira, hogy pár napig még a hatása alatt leszek. Most sokkal jobban várom a folytatást mint idáig! Tízből tíz!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése