Jane Austen: Büszkeség és Balítélet

Az idei év hiánypótló projectje nálam, hogy megismerkedem néhány világhíres klasszikus regénnyel. Kezdtem a Zabhegyezővel, amitől nem voltam elájulva, aztán folytattam a Büszkeség és Balítélettel, ami már egy teljesen más dimenzió.

Tartottam ettől a könyvtől, hogy majd terjengős, unalmas leírásokkal tarkított sótlan love sztorit kapok. Nagy szerencsémre nem így történt, nagyon kellemesen csalódtam. Jane Austen nagyon jól ír, nem tudom miért, de teljesen megdöbbentett a humora. Fogalmam sincs miből gondoltam, hogy egy, az 1700-as években íródott szerelmes regényben nem lehet humor, és nem csak az, hanem szarkazmus, helyenként cinizmus. Csak úgy dagadt a májam olvasás közben a gyönyörűségtől!

Gondolom a történetet nem kell bemutatnom hosszan, mert rajtam kívül már mindenki olvasta. Adott 5 db hajadon nemes, ám szegény lány egy unalmas kisvárosban, ahova hogy hogy nem, pont most érkezett egy csapat vörös kabátos tiszt, és új magas rangú nőtlen szomszédok. A vidéki kisvárosi élet monotonságát csak a bálok színes forgataga töri meg.

A központban a Benett család áll, ahol a családfő – Mr. Benett- elkövette azt a hibát 30 éve, hogy feleségül vett egy nagyon buta sápítozós hárpiát – Mrs. Benett-et. Mindezek ellenére, az öreg derűs cinizmussal szemléli életüket, és ha teheti, elvonul könyvtárszobájába. (Nagy kedvenceim azok a jelenetek, ahol Mr. Benett cinikus humora jut előtérbe.) Aztán ott vannak a lányok, mind különböző egyéniség. Jane, a legidősebb, aki mindenkiben meglátja a jót, minden idők legnagyobb naívája, de jól áll neki, ettől szerethető. Heves érzelmeket táplál Mr. Bingley, a már említett új szomszéd iránt, ami viszonzásra is talál, ám semmi nincs bonyodalom nélkül…

Jane után a sorban következő nővér Elizabeth, aki számomra a regény igazi főszereplője, egy intelligens, gyors észjárású, önfejű lány, akinek jól felvágták a nyelvét. Ő „Miss Balítélet” a könyvben, pontosan úgy, ahogy az ő Mr. Darcy-ja „Mr. Büszkeség”.

A többi 3 húg inkább a kedves mamára ütött, nem sűrűn álltak sorba amikor az észt osztogatták, nincs szűrő az agyuk és a szájuk között, amivel gyakran szégyenbe hozzák idősebb testvéreiket és apjukat.

Hm, azt ígértem nem írok sokat a regényről, nem nagyon akar összejönni:) Annyira nagyszerűek a karakterek a regényben, egyedi és kidolgozott mind, könnyű lenne hosszú jellemzéseket írni róluk.

Talán pont a karakterek sokszínűségében rejlik a regény időtálló sikere. Vagy talán még

abban, hogy utolsó betűjéig hisz a szerelemre épülő házasságban, még akkor is, ha a helyzet kilátástalan, hiszen hozomány nélküli kisasszonyoknak nem sok esélye volt abban az időben szabad akaratukból jól házasodni. Jah, és hát a legfontosabban majdnem elfelejtettem. Mr. Darcy, a tökéletes férfi, a siker kulcsa! Tudom, hogy nagyon klisés imádni Mr. Darcy-t, nem tehetek róla, kellene otthonra (főleg, hogy őt nem tudtam másképp vizualizálni, csak Colin Firth-ként).

A regény hatására megnéztem a BBC minisorozatát, ami egy hihetetlen telitalálat. Így kell filmadaptációt készíteni kérem szépen!

Szóval kijelenthetem, hogy áldozatul estem, becsatlakoztam a B&B népes rajongó táborába!

Kathleen E. Woodiwiss - Farkas és Galamb

A könyv egy kedves molytársam, legeslegkedvencebb könyve. Valahogy úgy lehet vele, mint én a Harry Potterrel, minden évben egyszer el kell olvasnom, mert különben ürességet érzek nélküle. Vannak ilyen könyvek az ember életében, szerintem nagyon nagyon ritkaság. És külön köszönöm emiatt Tittit, hogy megtisztelt a bizalmával, és így kölcsönkaphattam tőle a Farkas és a Galamb című két kötetes, agyon olvasott és szeretett könyvét.

A kötet a közép korban játszódik, abban az időben, mikor Vilmos herceg meghódította Angliát, és így a szászoktól elvették a földjeiket, és a nemesekből parasztokat csináltak. Pontosan ebbe a jelenetbe pillanthatunk be az első pár oldalon, amikor is, egy normann csapat, megtámad egy szász nemesi birtokot, és brutális vérontással meg is szerzi magának. Ebben az udvarban lakik Aislinn (bizony, utólag utána néztem, a veszélyes álmokból ismert Aislinn róla kapta a nevét, Melissa Marr róla szerette volna mintázni a karakterét, ami ugyan néha látszódik is, de Marr Aislinja csak árnyéka az igazinak.) a szász nemes fiatal lány, akinek megölik az apját, anyját koszos cseléd sorba állítják, vőlegényétől elszedik a birtokot és megszégyenítik, őt magát pedig megerőszakolják. Ezek rendkívül szép kilátások, ám miután mindez a sok rossz megtörténik, megérkezik Wulfgar, a normann lovag, aki a birtok ura lesz és szemet vet ő is a szépséges lányra.

Wulfgar azonban nem az a szokásos regényhős, akit várnánk, egy sebhelyes arcú rendkívül mogorva arrogáns figura, akinek a jelleme szép lassan bontakozik ki,é s a végére kiderül, hogy mi lakozik a zord külső alatt.

A történet menete számomra nagyon kiszámítható volt, bár nem tudtam mi mikor fog bekövetkezni, mégis szinte minden érdekes fordulatot ki találtam előre, ez mégsem zavart a történetben, ugyanis olyan régen olvastam már egy jó történelmi romantikus regényt, bár ez inkább romantikus, aki olyan történelmi könyvet szeretne olvasnni, amiben van romantika is, de inkább a történelmen van a hangsúly annak melegen ajánlom Juliette Benzoni: Firenzei lány ciklusát. Nekem a legnagyobb kedvenceim közé tartoznak.

A könyv viszont romantikus könyvnek első osztályú, mégha történelminek nem is. A szereplők nagyon jól eltaláltak, a szerelem sem rögtön azonnal következik be, hanem idő kell neki és én ezt szeretem igazán, nem azt amikor rögtön egymásba szeret a két szereplő, és utána csak evődnek, nem mondom igazán ez a könyv sem szól másról, mint hogy a két főszereplő kerülgeti egymást, de ez valahogy más, össze sem lehet hasonlítani a mai művekkel.

Woodiwiss nagyon szépen ír, a fordítás cseppett sem elkapkodott, a leírások kielégítőek, lényegre törőek. A szexualitásnak sem írja le végre minden egyes külön másodpercét, hanem inkább a történetre koncentrál (halleluja!!!) szóval nem lehetek elég hálás ezért a könyvért. Itt kell díszelegnie a polcomon.

Szerencsémre a Lazi kiadó újra kiadja, igaz most már csak puha kötésben, de én mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a kosztümös romantikát. Számomra tízből tíz. Felüdülés volt végre nem vámpírokról olvasni.