Karen Marie Moning: To Tame a Highland Warrior

Mivel a Tündérkrónikák sorozatát imádom, ezért mindenképp el akartam olvasni Moning másik sorozatát is, az eredetit, ami által sikeres írónő vált belőle. Ez a sorozat már egy vagon díjat besöpört magának, az első könyv alapján engem meg is vett. Az első részről itt olvashattok.

Grimm Roderick egy Berserker (őrjöngő szörnyeteg;)) épp ezért menekül a saját sorsa elől és elrejti az igazi énjét. Barátainál él Hawknál és feleségénél akiknek igyekszik megkönnyíteni az életét. Ám egy nap sürgős üzenetet kap egy régi ismerősétől, hogy jönnie kell Jill-ért. Jilian az a nő, akiért a csillagokat is lehozná az égről, ám ezt a lány nem tudhatja meg, ugyanis Grimm nem akar soha közel kerülni hozzá, nem akarja veszélyeztetni az életét azzal, hogy esetleg a benne lakó szörnyeteg szét tépné egy óvatlan pillanatban. Épp ezért olyan ellenségesen viselkedik, amennyire csak lehet, és igyekszik nem észrevenni azt, hogy Jill egyre növekvő vonzalommal viseltetik iránta.

Lehet kicsit túl sokat vártam, mert az első rész nagyon szórakoztató volt, imádom az időutazásos történeteket, és eleve megfogott, hogy abban a részben a jövőből csöppen bele a múltba a főhősnő. Itt semmi ilyesmi nem történt, csak azért lehet paranormálisnak nevezni, mert Grimm Berserker, de egyébként inkább egy történelmi románcnak mondanám ezt a részt, semmi igazán különleges fantasztikus elemmel. Nekem ez kevés, sokkal jobban szeretem a szörnyekkel megtömött a könyveket, mint azt, hogy van egy főhapsink, aki extra erős, és a vérre bekapcsol a szörny a lelkében. Se tündérekkel, se időutazással nem találkoztam a részben pedig erre vártam leginkább, úgyhogy nem kicsit voltam elégedetlen.

A történet jól indult, voltak benne izgalmas fordulatok, és különösen szeretem azt is amikor több férfi küzd meg egy nő szerelméért, ezek a részek is tetszettek benne, ám a vége felé kifulladt az egész, és szinte pontosan meg tudtam mondani mi is lesz a végkifejlet. Persze ezeknél a könyveknél általában meglehet, de az előző könyvben fogalmam sem volt, hogyan oldja meg az írónő a helyzetet.

Az én példányom ráadásul nagyon csúnya is. Egy csupasz fej-nélküli férfi mellkas. Nagyon utálom az ilyen borítókat. Azóta találtam egy rajzolt borítót ami sokkal jobban illik a könyv hangulatához, de ilyesmi borítók inkább az olcsó és gagyi tipikus románcokon szoktak lenni. Szerencsére azért ez a könyv sem süllyed arra a szintre.

Moning továbbra sem szeret szexről írni, így ebben a részben sincs igazán részletes leírása semminek, aki egy szex-el megtömött könyvre vár, az rossz helyen keresgél, még mindig több szerepe van a romantikának és történetnek ebben a könyvben, de erotika tagadhatatlanul van benne.

A nyelvnehézség ebben az esetben nagy fejtörést okoz nekem, mert maga a könyv nem lenne nehéz, lényegesebben könnyebb olvasni, mint a Tündérkrónikákat, de amint megszólalnak benne a szereplők, a skót és minden egyéb akcentus kiveri az embernél a biztosítékot. Ezen kívül, ha ezt megszokjuk, akkor azt gondolom egy erős négyest érdemel.

Maga a könyv most csak hat pontot kap. Vérzik a szívem érte... Remélem vissza erősödik a sorozat, ez most nagyon gyengusz volt. Nagyon nehezen tudtam megkedvelni a szereplőket is. A főhős férfi, akiért oda kellett volna lennem, inkább taszított mint vonzott. Ez most nem jött be... De nem adom fel.

A sorozatban szereplő főhősök

Karen Marie Moning: Beyond the Highland's Mist

Karen Marie Moning, a méltán híres Tündérkrónikák írója, most sem okoz csalódást nekünk. Ez a sorozat volt az első sorozata, és ez a könyv a legeslegelső könyve, ugyanazzal a világgal, amit megismerhetünk a Tündérkrónikákban is. De itt emberek a főszereplők.

A kötet, mint már említettem, Karen első sorozata, a Highlander /hegylakó/ első darabja. Ez a sorozat tette híressé az írónőt, sőt elnyerte a legjobb kezdő romantikus könyv díjat is, egy évvel a kiadása után.

A kötetnek igazából három főszereplője van, az egyik Adam, a titokzatos figura, aki a Tündérek, Seeliek bolondja, szó szerint ő szórakoztatja a nemes fő tündéreket. A tündér király rendkívüli haragra gerjed, mikor megtudja, hogy Aoibheal (ávil) tündérkirálynőnek megtetszett egy emberi lény. Sőt idővel értesül arról is, hogy ez az ember, a legendás Hawk, minden nőt meghódít akivel csak találkozik élete során. Megkéri Adam-et, a bolondot, hogy találjon egy olyan nőt, bárhol a történelemben, aki ellen tud állni Hawk csábításának. Hawk az 1500-as évek Skóciájában élő nemes, míg a lány akit végül párjának találnak, nevezetesen Adrienne, a huszadik század szülötte.

Adam elrabolja a lányt a saját korából, és elintézi, hogy akaratán kívül hozzá kelljen mennie Hawkhoz, aki szintén nem akarja a házasságot, de amint meglátja a lányt, rögtön megtetszik neki, és szeretné jobban megismerni, Adrienne viszont gyűlöli a szép férfiakat, hogy miért az a könyvben majd kiderül, és hallani sem akar Hawkról. Közben Adam persze azon mesterkedik, hogy ő is meghódítsa Adrienne-t, és hogy az övé legyen, ne pedig Hawk-é, és ezzel tönkretennék Hawk hírnevét és magát Hawkot is, aki az idő folyamán persze reménytelenül szerelmes lesz.

A történet szerintem kifejezetten jó, de ha valaki kifejezetten erotikus könyvet szeretne, az csalódni fog. Ebben a könyvben nagyon kevés a sex, úgy látom Moning nem is igazán szívesen ír róla, persze lehet, hogy ez idővel másképp lesz, mégis azt hiszem ő nem kifejezetten szexista író.

Az angol borító siralmas, aki látta az Ulpius háznak az Álomszerető borítóját, az tudja milyen ez, egy hatalmas kék férfi mellkas. Nem tudom miért jó ez, olyan varázsaltos volt ez a könyv Skóciával, a múlttal, igazán lehetett volna valami kultúrált borítója, ez alapján én abszolút pornó könyvnek gondolnám. Komolyan tipikus az a könyv amit nem szívesen olvasok a család előtt.

Rendkívül tetszett, ahogy érzékeltette Moning angolul a nyelvi különségeket, a skótok igazi akcentussal bezséltek, néhol el is akadtam, hogy te jó ég miről beszél. Szintén előkerült a Lass(leányka), szó, ezzel még csak Moning könyveiben találkoztam, avagy hallottam már róla, de leírva még nem láttam könyvben.

Szerintem nem rossz könyv ez, kicsit érződik rajta, hogy nem mai csirke, és ennek a hullámnak az elején íródott. De nem semmi, ha egy könyv, ami az író első könyve rögtön tíz díjat besöpör. Nagyon szeretném, hogy magyarul is jelenjen meg, mert biztos nagyon sokan szeretnék. Számomra tízből nyolc pontot érdemel, egyszerűen csak azért, mert úgy gondolom van hova fejlődnie ennél a kötetnél az írónőnek, és néhány dolog túlságosan kiszámítható volt.