Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. május 31., kedd

Karen Marie Moning: To Tame a Highland Warrior

Mivel a Tündérkrónikák sorozatát imádom, ezért mindenképp el akartam olvasni Moning másik sorozatát is, az eredetit, ami által sikeres írónő vált belőle. Ez a sorozat már egy vagon díjat besöpört magának, az első könyv alapján engem meg is vett. Az első részről itt olvashattok.

Grimm Roderick egy Berserker (őrjöngő szörnyeteg;)) épp ezért menekül a saját sorsa elől és elrejti az igazi énjét. Barátainál él Hawknál és feleségénél akiknek igyekszik megkönnyíteni az életét. Ám egy nap sürgős üzenetet kap egy régi ismerősétől, hogy jönnie kell Jill-ért. Jilian az a nő, akiért a csillagokat is lehozná az égről, ám ezt a lány nem tudhatja meg, ugyanis Grimm nem akar soha közel kerülni hozzá, nem akarja veszélyeztetni az életét azzal, hogy esetleg a benne lakó szörnyeteg szét tépné egy óvatlan pillanatban. Épp ezért olyan ellenségesen viselkedik, amennyire csak lehet, és igyekszik nem észrevenni azt, hogy Jill egyre növekvő vonzalommal viseltetik iránta.

Lehet kicsit túl sokat vártam, mert az első rész nagyon szórakoztató volt, imádom az időutazásos történeteket, és eleve megfogott, hogy abban a részben a jövőből csöppen bele a múltba a főhősnő. Itt semmi ilyesmi nem történt, csak azért lehet paranormálisnak nevezni, mert Grimm Berserker, de egyébként inkább egy történelmi románcnak mondanám ezt a részt, semmi igazán különleges fantasztikus elemmel. Nekem ez kevés, sokkal jobban szeretem a szörnyekkel megtömött a könyveket, mint azt, hogy van egy főhapsink, aki extra erős, és a vérre bekapcsol a szörny a lelkében. Se tündérekkel, se időutazással nem találkoztam a részben pedig erre vártam leginkább, úgyhogy nem kicsit voltam elégedetlen.

A történet jól indult, voltak benne izgalmas fordulatok, és különösen szeretem azt is amikor több férfi küzd meg egy nő szerelméért, ezek a részek is tetszettek benne, ám a vége felé kifulladt az egész, és szinte pontosan meg tudtam mondani mi is lesz a végkifejlet. Persze ezeknél a könyveknél általában meglehet, de az előző könyvben fogalmam sem volt, hogyan oldja meg az írónő a helyzetet.

Az én példányom ráadásul nagyon csúnya is. Egy csupasz fej-nélküli férfi mellkas. Nagyon utálom az ilyen borítókat. Azóta találtam egy rajzolt borítót ami sokkal jobban illik a könyv hangulatához, de ilyesmi borítók inkább az olcsó és gagyi tipikus románcokon szoktak lenni. Szerencsére azért ez a könyv sem süllyed arra a szintre.

Moning továbbra sem szeret szexről írni, így ebben a részben sincs igazán részletes leírása semminek, aki egy szex-el megtömött könyvre vár, az rossz helyen keresgél, még mindig több szerepe van a romantikának és történetnek ebben a könyvben, de erotika tagadhatatlanul van benne.

A nyelvnehézség ebben az esetben nagy fejtörést okoz nekem, mert maga a könyv nem lenne nehéz, lényegesebben könnyebb olvasni, mint a Tündérkrónikákat, de amint megszólalnak benne a szereplők, a skót és minden egyéb akcentus kiveri az embernél a biztosítékot. Ezen kívül, ha ezt megszokjuk, akkor azt gondolom egy erős négyest érdemel.

Maga a könyv most csak hat pontot kap. Vérzik a szívem érte... Remélem vissza erősödik a sorozat, ez most nagyon gyengusz volt. Nagyon nehezen tudtam megkedvelni a szereplőket is. A főhős férfi, akiért oda kellett volna lennem, inkább taszított mint vonzott. Ez most nem jött be... De nem adom fel.
A sorozatban szereplő főhősök

2011. május 30., hétfő

Szavazzatok Barronsra egy új, egyedülálló novelláért a Tündérkórnikák világában!!!

Moning bejelentette, hogy novellát ír Barrons szemszögén át, ha megnyeri a Vampire Book klub idei nagy versenyét, ami az év "legszexibb" urban fantasy hőse címért folyik. Barrons eddig könnyen vette az akadályokat, töretlenül halad a siker felé, sok itthon is ismert nagymenőt utasított maga mögé, teljesség igénye nélkül: Bones, Raphael, Anita Blake, Rose Hathaway... Kérlek titeket, ha kedvelitek egy kicsit is Tündérkrónikák világát, akkor szavazzatok Barrons-ra. Cserébe, ha megnyeri a versenyt, és Moning kiteszi a weblapjára a novellát, én még azon a hétvégén lefordítom nektek. Ez az utolsó elődöntő, a nagy döntőt, (remélhetőleg nem kérdés ki nyeri meg ezt a fordulót) azonnal linkelem a blogra. Köszönöm a segítségeteket! Nagyon sok új szuper kép van a tarsolyomban, de megmutatom a mostani kedvencemet Barronsról és Macről:) A képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthetitek azt. És persze a link:

http://vampirebookclub.net/alpha-showdown-round-14-barrons-vs-kate-daniels/

2011. május 29., vasárnap

Becca Fitzpatrick: Csitt csitt

Kérdezhetnétek tőlem, ugyan mi volt az az ok, amiért én ezt a könyvet nem olvastam még el, hiszen igyekszem mindig minden urban fantasy-t begyűjteni, elolvasni, és persze véleményezni. De annyi ember mondott negatív véleményeket a csittről, hogy végül teljesen elment a kedvem tőle, ami nagy szó, egy ilyen borító mellett.

Nora egy átlagos lány, egy átlagos suliban egy átlagos és igencsak idegesítő barátnővel, akit egyszer csak elültetnek mellőle biológia órán, mert új ülésrendet talált ki a kedves tanáruk. Nora egy igen különc, fura Folt nevű srác mellé ült, aki láthatólag mindent tud róla, viszont Ő egy árva mondatot és információt nem tud kiszedni belőle. Ugyanezen a napon újabb furcsaság történik, ugyanis Nora vezetés közben majdnem elüt egy símaszkos fiút, aki úgy tűnik megakarja támadni.

Nagyon jól tudom, hogy mindez nem hangzik különlegesnek. Nem tűnik úgy, hogy a regény végig izgalmakban és rejtélyekben bővelkedne.. Aki ezt gondolta a rövid leírásból, az teljes mértékben jó nyomon jár. De! Szerintem ez a könyv nem is arról szól, hogy az élet nagy kérdéseit boncolgassa. Ez egy fiataloknak szóló könyv,  élvezetes, olvasmányos történettel, egy két érdekességgel, és persze se veled se nélküled szerelemmel.

Hogy tetszett- e ez nekem? Nagyon. Miért? Nem tudom. Azt adta amit adna kellett. Nem többet és nem kevesebbet. Érdekes egyedi világ, a megszokott klisékkel persze, de nem éreztem azt, hogy bármit is erőltetetten másolt volna az írónő, Twilight hasonmásnak és koppintásnak, vagy annak angyalos verziójának pedig abszolút nem mondanám. Persze van benne az elején egy biológia óra, de semmiben sem hasonlít a Twilight ugyanilyen órában játszódó jelenetére.

Folt
A főhősnőt nem sikerült megszeretnem egyelőre, kicsit törékeny lelkületű hozzám, de ettől még el tudtam fogadni, hogy olyan amilyen. Folt karakterét kimondottan kedveltem, mint mondtam már, szeretem az olyan szereplőket, akiknél nem tudom eldönteni, hogy feketék vagy fehérek, de nem bocsájtom meg a Könyvmolyképzőnek, hogy lefordította a nevét... A Patch sokkal jobban hangzik.

Megfogadtam, hogy nem fogok több fordítást szidni. De nem bírom ki, kérlek bocsássátok meg nekem, de ennek a fordítása hatalmas csalódás volt.

A borító álomszép, nálam magasan vezet most minden felett. Képes vagyok ülni és álmodozva nézegetni olyan széééép.


Arkangyal hullám vasút a vidámparkban
Azt gondolom, aki szereti az olyan young adult könyveket, amikben van szerelem, akik egy könnyed élvezetes kikapcsolódásra várnak, azok nem fognak csalódni a Csitt, csittben. Én sem tettem. Vagyis csalódtam. Pozitívan. Tőlem tízből kilenc pontot érdemel, várom a folytatást. 

2011. május 28., szombat

C.J.Sansom: Apokalipszis



Nagyon szeretem a történelmi regényeket, főleg az olyanokat, amik korhűek, és nem csak a szerelmi szál dominál bennük, hanem a háború, a kor megismerése stb. Be kell valljam, Sansomtól ez az első könyvem, de mindig szerettem volna olvasni tőle valamit, és végre lehetőségem is volt.

A könyv főszereplője Matthew Shardlake ügyvéd úr, akinek az egyik nagyon jó barátját brutális módszerekkel meggyilkolták. Nem igazán szeretne belekeveredni semmilyen állami ügybe, de Roger özvegye, aki nem titkoltan elég közel áll a szívéhez, megkéri, hogy találja meg a férje gyilkosát. Shardlake tehát neki áll nyomozni, és nagyon érdekes összefüggésekbe bonyolódik, titokzatos politikai titkokba amik Parr Katalinhoz, VIII. Henrik jövendőbeli feleségéhez vezetnek.

A könyv gyönyörűen van felépítve, a nyelvezete választékos és nagyon igényes. Nagyon korhű regénnyel állunk szemben, még a kis finomságoknak is utána nézett az író, az adott századdal és korral kapcsolatban. (pl.: A fából készült műfogsorok - valóban ebben az évszázadban jöttek divatba, érdekességképp említeném meg, hogy állítólag nagyon egészségtelenek voltak és nagyon súlyos betegségeket szedtek össze az emberek végül, mert a fa szó szerint elrohadt a szájukban. )

Talán a könyv legpozitívabb része a fantasztikusan kialakított karakterek. Kifejezetten szeretem azt, amikor egy karakterről nem tudom eldönteni, hogy szeressem- e vagy utáljam. Persze leginkább mindenkit be tudtam osztani a maga kis könyves kasztjába, de itt ez cseppet sem volt zavaró. A legüdítőbb szereplő maga Shardlake volt, akinek a szemén át látjuk a világot, és így kicsit meg érthetjük azt is, milyen érzés púposan élni a középkorban, ráadásul  itt az emberek még annyira se rejtették véka alá a véleményüket mint manapság.

Persze nem mondhatom, hogy mindennel meg voltam elégedve. A könyv teljességében izgalmas volt, mégis néha  le kellett tennem, a kicsit sok töltelék jelenet miatt, ami sokszor felesleges volt, ezért néhol döcögőssé vált a történet, bár a második kötetre már nem lehet panasz. Igazából azt érzem, jobbat tett volna a regények, ha száz- százötven oldallal rövidebb. Ritkán mondok ilyet egyébként, mert imádom, ha egy könyv hosszú és úgy érzem sosem lesz vége, de itt inkább azt nézegettem hány oldal van még hátra. A második kötet hála az égnek annyira beindult, hogy semmi hasonló gondolatnak nem volt helye a fejemben.



A könyv eredeti kiadásai jobban tetszenek. De nem rossz az Agavéé sem. Továbbra is jó minőségű a kötés, nem tört, nem hullottak ki belőle lapok, végre egy könyv amiben nincsenek kilométeres sorközök, és óriási betűk. A borító kifejezetten találó, bár nem hiszem, hogy Parr Katalin annyit szerepelt volna a könyvben, (ő van a borítón) hogy az okot adott volna, egy címlap szerepléshez.

Kifejezetten élveztem a történetet. Azt gondolom nem ér fel Saylor könyveivel, de nagyon élvezetes. Biztos nem ez volt az utolsó Sansom könyvem. Szerencsére magyar nyelven is megjelent tőle már három könyv. Az Apokalipszis is egy sorozat negyedik darabja. Azt gondolom én neki is látok szép lassan elolvasni ezt a sorozatot, ugyanis Shardlake-et nagyon megkedveltem, nélküle nem lenne kiemelkedő a könyv, viszont ő a hátán viszi az egészet (szó szerint). Így a könyv tőlem most tízből hét pontot érdemel. Tetszett, jó volt, de tudom, hogy soha többet nem fogom elolvasni. Ez egy tipikus egyszer olvasós könyv. Nekem.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak!

2011. május 25., szerda

Neil Gaiman: Farkasok a Falban



Azt gondolom mindenki érezte már azt az érzést kisgyerekként, hogy valami motoszkál a szobájában. Valami kaparja a falat, és a szörny bármikor előbújhat az ágy alól, a szekrényből, vagy akár a falból. Neil Gaiman új zordon mesekönyve is valami ilyesmit akar megmutatni nekünk. Ez esetben persze Gaimanosan azt is megmutatja mi van akkor, ha a szörnyek előjönnek.

Lucy egy fiatal kislány, aki minden éjjel hallja, hogy a falban motoszkálnak a farkasok. Persze nem hisz neki senki. A családja szerint egérrel, patkánnyal vagy ezerféle rágcsálóval van dolguk, de semmiképp sem farkasokkal, ahogy Lucy mondja. Egyik éjjel, amikor túl nagy a csend a farkasok előjönnek...

Nagyon szeretem Gaimant, de azt gondolom, az alapötleten kívül, - ami ha jól tudom nem is az övé, hanem a kislányáé - , most mégsem az övé a legnagyobb érdem. A Coralinenál ez pont fordítva volt, ott csak jó hangulatot teremtett Dave McKean a hátborzongató rajzaival, de a mostani munkájuknál igencsak felülkerekedett Gaimanon.

Talán sokaknak nem is fog tetszeni. Nagyon egyedi stílusa van ugyanis a rajzoknak, néhol az arcok kicsit Picasso munkásságára emlékeztettek engem, de mindenképp művészi az, amit Dave alkotott. Meg kellett szoknom nekem is, de mindenképp azt kell mondjam, szuper párost alkotnak ők ketten. A fénykép és a rajz vegyítése nagyon ötletes volt, és miután már többször megnéztem, azt is tudom rá mondani, hogy gyönyörű.

Nem találtam rémisztőnek a történetet egyáltalán, inkább csak egy különleges mesének, jópofa csattanóval a végén. De kíváncsi voltam arra, hogy a fiatalabb korosztály mit fog szólni hozzá, három testvérem van, egy nyolc, egy tíz és egy tizenhárom éves.  Mindegyiknek megmutattam és elmeséltem. Egyikük sem félt úgy tőle, mint a Coraline-tól, monjduk attól sem voltak rémálmaik, de szerintük egyöntetűen jobb volt az.

Ebből arra következtetek, hogy akármennyire is gyerekeknek akar ez készülni, nem nekik való. A 8 éves kistestvérem még rózsaszín csilli- villi póni lovas mesékre vágyik. A nagyobbik már lovacskás regényeket olvas,a legnagyobb pedig a Szütyiőt és a Ropi naplóját. Valahogy egyiknek sem jött be ez a könyv, pedig a Coraline-t egyöntetűen imádták.

Én mégis azt mondom, nekem nagyon tetszett. Azóta is minden nap megnézem, gyönyörködök benne, nem teszem fel a polcra, örülök, hogy elöl van, és ha gondolom, belelapozhatok. De ez nem gyerekeknek való, a szó szoros értelmében, azt gondolom úgy tizennégy éves kortól fogja élvezni az, aki szereti ezt a stílust.

A történettől se várjunk sokat, rövidke, tíz perc alatt ki lehet olvasni ha az ember nem időzik el az oldalaknál. Nem a legjobb Gaiman történet, de nekem kimondottan tetszett.
A farkasok :)

Egy aprócska gondom mégis van... Miért nem lehetett ezt kemény kötésben kiadni? Az első gondolatom az volt amikor megláttam, hogy olyan mint egy matricás füzet. Még formára is. De egyébként a könyv GYÖNYÖRŰ!

Számomra tízből kilences, de ha gyerek lennék nem adnék rá ennyit. Nem tudom milyennek kell lenni ahhoz, hogy szeressük ezt a könyvet, de a családban senkinek sem tetszik, én mégis imádom. Nem tudom mi adja a varázsát, de határozottan van neki. Én azt mondom, aki szereti Gaimant, vagy művészlélek, vagy csak kezébe akar venni egy nagyon különös és különleges könyvet, ne habozzon, a Farkasok a Falban tökéletes választás lesz számára.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak!

2011. május 24., kedd

10 angol sorozat amit olvasni fogok hamarosan

Ez a bejegyzés abból az apropóból készült, hogy rátaláltam a Good Reads, nevezetű oldalra. Tudom sokan mondhatják, hogy kissé lassú vagyok, és későn kapcsoltam, de ennek ellenére is el vagyok ragadtatva, ugyanis végre találtam egy helyet, ahol össze vannak gyűjtve a jó sorozatok, élvezetes véleményeket olvashatok róluk, látom mi mikor jelenik meg, és az általam nagyra értékelt műfajban (urban fantasy) mik a legfrissebb hírek.

A következő könyvek és sorozatok keltették fel annyira az érdeklődésemet, hogy nem úgy éreztem nem maradhatok le róluk, érdeklődésem és vásárlási sorrendem szerint írok róluk, és számíthattok rá, hogy ebben a sorrendben lesznek kitéve a kritikák a blogra is, körülbelül heti rendszerességgel, szerencsére Titti is csatlakozott az akcióhoz, így még több könyvről olvashattok:

10.

Lord of the Fading Lands (Tairen Soul #1)

by C.L. Wilson (Goodreads Author)


Ez egy igazi paranormális románc, a vélemények szerint még Kenyonnál is jobban ír az írónő, kíváncsian várom :)
Valaha felégette a világot.
Valaha visszavezette a végtelen sötétségbe.
Valaha végtelenül szeretett, igazi legenda volt.
Most ezer évvel később, egy új kihívás csalja elő a tündérek világából, egy világba ami nagyon sokat jelentett neki valaha. Most az ősi, ismerős ördög kezdi visszanyerni az erejét, és egy új hang igézi meg Őt - sokkal csábítóbb, varázslatosabb és őrjítőbb, mint bármi más ezelőtt.



9.

Witch Song

by Amber Argyle (Goodreads Author)


A világ változik. Valaha a boszorkányok éneke uralt mindent a szelektől kezdve a váltakozó évszakokig. - De már nem így van. Minden boszorka eltűnt, egy áruló fogva tartja őket. Mindet, kivéve Brusennát. Ahogy az énekük visszhangja egyre inkább elhalványult, az áruló egyre erősödött. Most eljött Brusennáért is. A védelmezője megesküdött, hogy vigyázni fog rá, de még ő sem győzhet le egy Sötét Boszorkányt. Valahogy Brusennának képesnek kell lennie arra, amire előtte egy boszorkány sem volt. Meg kell találnia az árulót. Meg kell küzdenie vele és le kell győznie. Mert ha nem sikerül neki, nem lesz már semmi ezek után amit meg kéne menteni.



8. 

Pegasus (Pegasus #1)

Robin McKinley

Fantasztikusan írt fantasy egy barátságról pegazus és a hercegnője között. 
A több ezer éves hagyomány alapján, ami pegazusok és emberek között köttetett, Sylviianelt hozzá kötik Ebonhoz, a saját Pegazusához, a tizenkettedik születés napján. E két faj jól megfér egymás mellett, csak a kommunikációt választja el köztük egy hatalmas fal. Emberek és pegazusok a nyelvükre szakosodott mágusokra hagyatkoznak, akik segítenek megoldani a nyelvi nehézségeket.
De Sylvi és Ebon esetében ez nem így működik. Ők tökéletesen értik egymást. Nagyon gyorsan ismerik meg egymást és fűzik szorosabbra a kapcsolatukat, annyira, hogy ez a kapcsolat fenyegetést jelent a két különböző társadalomra. New York Times Bestseller írója, Robin McKinley elvezet minket egy felejthetetlen mesevilágba a megtörhetetlen barátságról. A misztikus lényekkel átszőtt dráma sorsa az, hogy igazi klasszikussá váljon.

7.

Die for Me (Revenants #1)

by Amy Plum (Goodreads Author)

Az életem mindig teljesen normális volt. Egyetlenegy pillanatba került csupán, hogy mindez megváltozzon. Egyik pillanatról a másikra árvákká váltunk a testvéremmel. Az életünket becsomagoltuk, és elreplültünk Párizsba, hogy a nagyszüleinkkel élhessünk. Tudtam, hogy a megtört lelkem és életem már sosem lesz ugyanaz. Akkor találkoztam Vincent-el.

Misztikus, szexi és kimondhatatlanul vonzó - Vincent Delacroix szó szerint megjelent a semmiből és teljesen levett a lábamról. Pontosan ugyanúgy, egy pillanat alatt veszélybe kerültem,és elveszthetem a szívemet immár teljesen. De úgy éreztem készen állok rá. Persze ahogy lenni szokott, semmi sem ilyen egyszerű. Ugyanis Vincent nem volt normális ember. Borzalmas sors várt rá, ami azt jelentette, hogy az élete minden nap veszélyben forog.  Voltak ellenségei... elpusztíthatatlan, gyilkos ellenségek, akik mindenáron elakarták pusztítani őt, és a hozzá hasonlókat.
Mostanáig én azért küzdöttem, hogy az életem darabkái végre összeálljanak, újra kockára tehetem a lelkemet- ahogy az életemet és a családomét - megéri egy ekkora küzdelem azért, hogy szeressenek?


6.


Dragon Bound (Elder Races #1)

by Thea Harrison 

Félig ember- Félig wyr, Pia Giovanni egész életét azzal töltötte, hogy a wyr faj és a Fae konfliktusokat elkerülje. De miután megrágalmazzák azzal, hogy ellopott egy érmét a sárkányoktól, Pia hirtelen a legnagyobb célpont lett a legerősebb- és szenvedélyesebb - járó faj előtt. 
Dragos Cuelebre, a legfélelmetesebb és leginkább tisztelt wyr, nem tudja elhinni, hogy valakinek van elég bátorsága ahhoz, hogy lopjon tőle, azt meg még kevésbé gondolta volna, hogy sikerrel jár. Amikor elkapja a tolvajt, Dragos megkíméli Pia életét, de jogot formál a lányra közben szinte észre sem veszi milyen szenvedélyt lobbantott fel benne a lány. 
Pia tudja, hogy vissza kell valahogy fizetnie Dragosnak a tettét, de visszautasítja azt, hogy a szolgája legyen,  de nem tud az ellen tenni semmit, hogy a lelke akarja a férfit, testestül lelkestül. 

5. 

Lost Voices (Lost Voices #1)


Mi történik azokkal a lányokkal akiket senkisem lát? - Azokkal akikre nem figyelnek, semmibe veszik őket? Azokkal a lányokkal akiket senki sem hall meg amikor segítségért kiáltoznak?

A tizennégy éves Luce is egy ilyen elveszett lány. Miután az édesapja eltűnt egy tengeri viharban, ő meragadt egy borzalmas, szürke Alaszkai horgász faluban, ahol nem érez mást, csak keserűséget. Magáyos sziklák tornyosulnak nem messze az otthonától, szinte már várja a halált a hullámoktól odalent. Sosem gondolta volna, hogy egy furcsa átváltozáson fog keresztül menni, és sellő lesz belőle. 
 Egy sellő csoport talál rá Luce-ra és üdvölzik őt- mindannyian olyanok mint ő, elveszett lányok, akiket elnyomott az emberiség életük legsötétebb pillanataiban is. A hableányok gyönyörűek, szabadok és kortalanok, Luce el van ragadtatva az új életétől, egészen addig, míg rá nem jön egy szörnyű dologra, hogy énekükkel sziklákra kell csábítani a hajókat.
Luce hatalmas tehetsége az énekléseben még a királynő figyelmét is felkelti, a büszke és elegáns Catherináét, és Luce hamarosan úgy érzi csatlakozott a tömeggyilkosok seregéhez.  Luce szenved attól, hogy a saját embersége miatt furcsán viselkedik a barátaival, és ami még rosszabb, Catharina úgy tűnik riválist lát benne. Lesz Lucenak elég ereje ahhoz, hogy megbírkózzon ezekkel? Vagy ismét csak egy egy elveszett lány lesz?

4.

Cry Wolf (Alpha & Omega #1)

by Patricia Briggs


Briggs belekezd egy teljesen új sorozatba, a Mery Thompson által megismert világban.
Anna sosem tudott arról, hogy vérfarkasok léteznek egészen addig, amig ő túlélt egy aggressziv támadást és ő maga is azzá vált. Három évvel az átváltoztatása és az falka legaljaként élt évek után megtanulta, hogy sosem bízhat a domináns farkasokban. De az a helyzet, hoyg Anna a legritkább típusú vérfarkas, ő egy omega. És az ország egyik legerősebb vérfarkasa úgy gondolja, hogy nagyon értékes falka tag lenne... és persze eközben a párja is... 
3.

The Iron King (Iron Fey #1)

by Julie Kagawa (Goodreads Author)

Meghan Chase-nek titkos a sorsa - olyan amire sosem számítana.... Valami mindig kicsit fura volt az életében, amióta az édesapja eltűnt a pontosan a szeme előtt, hat éves korában. Azóta nem találja a helyét se az iskolában, se otthon.
Amikor egy sötét ismeretlen elkezdi figyelni a távolból, az ő mókás legjobb barátja elkezd különösen védelmezővé vállni, és Megan érzi, minden amit ismer megfog változni.
De sosem találta volna ki az igazságot - azt, hogy ő egy mítikus tündér királynak a lánya, aki éppen egy halálos háborúban vesz részt. Megannak mostmár meg kell tanulnia milyen messze mehet el akkor, ha valaki fontos számára, hogy megállítson egy nem tündér lényt és megtalálja a szerelmet a fiatal herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, mint, hogy megérintse a szívét.


2.

Bitten (Women of the Otherworld #1)

by Kelley Armstrong (Goodreads Author)

Elena Michaelsa az egyetlen nőnemű vérfarkas a földön. Nagyon elege van belőle. Elege van abból, hogy az egész életét bújkálással és saját maga védelmezésével kell töltenie, egy életet, ahol a legfontosabb munkája, hogy levadássza az elvadult farkasokat. Elege van a világból, ami csak a vad és gyilkos oldalát tudja kamatoztatni. A legrosszabb pedig az, hogy kezdi megszokni ezt az életet, és elfogadni, hogy ő milyen ember.

Elhagyja a falkát és visszatér Torontóba, ahol megpróbál emberként élni. Amikor a falkavezér hívja, hogy segítsen neki harcolni, csak azért egyezik bele, mert tartozik neki. Amikor egyszer ennek vége lesz, nem tartozik többé a falkához és szabad ember lehet. Ez az amit akar. Amit igazán akar.

1.

To Tame a Highland Warrior (Highlander #2)

by Karen Marie Moning



Egyedül az ő szerelme mentheti meg a lelkét az örök kárhozattól!
Arra született, hogy vezesse a harcosokat, ember feletti erővel, de Gavrael McIllioch elutasította a nevét és a skót hegyi kastélyát, reménykedve, hogy megmenekülhet ősei sorsától. Elrejtette az igazi személy azonosságát az ellenséges klán elől, és új nevet adott magának; Grimm - hogy megvédhesse azokat, akik igazán számítanak neki. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egyetlen szerelme, Jill sose jöjjön rá arra, hogy szereti. Távolról ennek ellenére mindig figyeli és amikor kap egy sürgős üzenetet - Gyere Jillianért - azonnal útnak indul, de nem számít arra, hogy házasság okán rendelték oda. Meg kell vívnia Jill kezéért...
Ennek a sorozatnak az első részét már elolvastam, az alábbi linken tudhattok meg róla többet. 

Titti által bevállalt könyvek, nála nincs sorrend, úgy olvassa, ahogy kedve van :) 


Half-Blood (Covenant #1)

by Jennifer L. Armentrout

A Hematoi nemzettség az istenektől származik, Két Hematoi gyermeknek, akik a tisztavérűektől születtek, isteni ereje van. Hematoi gyermekei ennek ellenére elpusztíthatóak, és halandók. A félvéreknek két opciójuk van, a Sentinelek kiképzik őket, akik démonokat ölnek és vadásznak vagy a tiszták szolgái lesznek. 

A tizenhét éves Alexandria inkább áldozná fel az életét, mint hogy koszos wc-ket pucoljon, de úgy tűnik nincs választása. Van sajnos egy két szabály amit a tanulóknak muszáj betartania. Alexnek mindegyikkel gondja van, de az egyikkel különösen:

 A Kapcsolat a tiszták és a félvérűek között szigorúan tilos!

Sajnos nagyon tetszik neki a teljesen tiszta vérű Aiden. De nem az a legnagyobb baja, hogy bele szeretett Aidenbe- hanem hogy életben kell maradnia, és diplomázni a Covenant iskolában, hogy Sentinellé válhasson. Ha elbukja a kötelességeit, akkor démonná válik és Aiden fog rá vadászni. 



Once Dead, Twice Shy (Madison Avery trilogy #1)

by Kim Harrison



Madison Averynak hívnak. Azért vagyok itt, hogy elmeséljem, több van odakint mint amit te láthatsz, érezhetsz vagy hallhatsz. Azért mert én itt vagyok. Látom. Érzem. Megélem.
Valami különös okból üldözte őt a sötét kaszás, el akarta intézni a lelkét, testét, mindenét. De mielőtt a kaszás elvégezhette volna a dolgát, Madisonnak volt még ereje, hoyg megérintse különleges amulettjét, és elmeneküljön. Most ideragadt a földre - halott de nem lépett tovább. Valahogy az amulett ad neki egy testet, így létezni tud élet és halál között. Még minidg nem tudja miért üldözi őt a kaszás, de ő nem az a fajta aki leül és csöndben várja a sorsát beteljesedni.
Egy kis talpraesettséggel, és egy világos kaszás segítségével (aki a jó fiúk között van! talán...) és persze az őrangyalával Madison kész arra, hogy kezébe vegye a saját sorsát, mielőtt az veszi át fölötte az uralmat. 

A Spy in the House (The Agency #1)

by Y.S. Lee

Megmenekülve a galloktól Londonban valahol az 1800-as években, egy fiatal árva (és tolvaj) Mary Quinn meglepődik, hogy felajánlanak neki tanulási lehetséget, jó szállást - és nagyon különös hivatást ajánlva.  Miss Scrimshaw Akadémiája csak egy fedőnév azoknak a lányoknak, akik az Agencynek dolgoznak, és tizenhét évesen, Mary úgy gondolja, hogy elkezdi a tréninget, és megcsinálja a tesztet, hogy bekerülhessen ebbe a különös csoportba. 




2011. május 20., péntek

Karen Marie Moning: Hajnalra Várva - Tündérkrónikák 3






Hát igen, komolyan mondom rég vártam ennyire könyvet mint ezt. Moning szuper jól ír, angolul is nagyon élvezhető, de még sincs olyan egyszerűen írva, mint a Twilight sorozat, amit szerintem egy alapfokú angol tudással rendelkező ember is lazán elolvas.


Az angol kötet kisebb mint a magyar, nekem pont az a borítós van meg, amit a Kelly kiadó is átvett, ez a borító tetszik a legkevésbé egyébként, semmit nem ad vissza a sztoriból.


Nagyon sok mindent nem szeretnék elmesélni, mert úgy tudom itthon még nem olvasta senki ezt a könyvet. Éppen ezért tartalmi részeket nem is szeretnék nagyon közölni, a lényeg még mindig ugyanaz, nyomozás a Sinh Sar Dubh után, ami a legerősebb tündér relikvia, egyre többet tudunk meg róla természetesen, és ugyanez igaz a szereplőkre is. Sőt ebben a kötetben Mac ráébred, hogy igazából ő semmit nem tud Jerichoról, úgyhogy most már sokkal jobban oda figyel rá, és sokkal több mindent is tudunk meg végre róla. De, hogy mit, az maradjon egyenlőre az én titkom, de az biztos, különleges fazon ez a Jericho Barrons.


Japán borító -Dark Fever

A kötet még izgalmasabb, és jóval hosszabb, mint az előző két rész. Azok ugyanis Angol eredeti formában 350 oldalasak voltak, ez a könyv már 400 és ennek a plussz ötven oldalnak én két lábon ugrálva örültem. Nem lehet elég hosszú ez a sorozat nekem.

Ez a kötet, csak hogy kicsit ismételjem önmagam, még sokkal jobb volt mint az előző, komolyan úgy érzem magam a könyvek olvasása közben, hogy ez igazából egy nagyon hosszú regény, és azt hiszem így is van, mivel nem határolja igazából a részeket semmi. A legtöbb sorozatnak azért van vége, egy könyv alkot egy kerek egészet. Itt közel sem erről van szó. Ennek a könyvnek a vége is olyan, mintha csak lapoznunk kéne, és már jönne is a következő fejezet, de helyette becsapnak minket, és csak a glosszárium, és Mac naplója jön... óóóó jeeee.

A másik figyelmeztetésem, ez a könyv még mindig nem ROMANTIKUS regény, nem mondom hogy nincsenek utalások egyes dolgokra, de nem az amit ma várunk egy urban fantasytól, amit egy nő írt lányoknak. Nekem mégis pontosan ezért tetszik. Mert nem csak a szexről, szerelemről olvashatok benne, hanem sokkal nagyobb a hangsúly a szereplőkön és a történeten!!! De nem esik abba a hibába Moning, mint Chance, hogy egy pillanatnyi szünetünk nincs arra, hogy szusszanjunk. Szerencsére tudunk szusszani, de nem úgy hogy közben ásítoznunk is kelljen.
Nekem továbbra is 10ből 11. Aki tud angolul annak kalandra fel, és ne habozzon. Olvassa el:) Aki pedig nem az pedig olvassa csak újra ez első két részt, nagyon sok fontos információ van bennük elrejtve. ;)

2011. május 19., csütörtök

jön...jön...jön...MONING

Nagyon nagyon jó hírem vanm úgy tűnik mégis megjelenik a könyvhétre Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozatának harmadik része, Hajnalra Várva címmel. A címmel elégedett vagyok, ugyanis ez esetben van értelme is. A borítót az angoloktól vették át, de nem bánom :) Nekem ez is tetszik, bár kicsit más stílusú mint a két amerikai előtte. Íme:



„És mutatok neked valamit, ami egészen más,
Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,
Vagy árnyad, amely este kél elõtted:
Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikûrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nõvére gyilkosa közel van, de a gonosz még
közelebb.

Macnek van egy nagy elõnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az õsi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér. Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sõt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejû tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idõ egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween õrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erõkkel szemben...

2011. május 18., szerda

Sarwat Chadda: Az Ördög Csókja

Ismét egy könyvünnepes találat. Annyit gondolkodtam azon, hogy megvegyem- e. Legalább ötször vissza menten a standjukhoz nézegetni, míg végül beadtam a derekamat. Üsse kavics, olyan szép, csak nem lehet olyan rossz.

Billi SanGreal (igen ő egy lány, csak mohamedán neve van. ) nem választhatja meg a sorsát. Már születése pillanatában eldőlt, hogy Ő is templomos lovag lesz, ahogy az anyja és apja is volt. Persze Ő nincs megelégedve ezzel a helyzettel. Zavarja, hogy nem lehet magánélete, hogy a sérülései miatt az iskolában azt hiszik róla, hogy veri az apja, de persze Ő nem mondhatja el az igazat. Sőt amikor megjelenik egy srác, Michael, akivel szeretne egy két órácskát eltölteni, teljesen eltiltják tőle.

Az első fejezetnél meg voltam róla győződve, hogy ez egy jó könyv lesz. Végre nem egy vámpírokkal, vérfarkasokkal tarkított sztori, hanem valami kreatívabb darab. De sajnos a harmadik fejezetben természetesen feltűntek a vámpírok, a vérfarkasok, mint kötelező elemei a műfajnak.

Íróbácsi
A mitológiai felépítése a világnak, és a sorozatnak egyszerűen csak nevetséges. Néha két percben el van nekünk magyarázva egy két dolog az angyalokról, démonokról, aztán hirtelen bejön a mohamedán vallással, majd összekeveredik a zsidóval, és már csak azt kérdezem magamtól, hogy "Mi van???".A mohamedán uralkodik egyébként nevekben a világ felépítésében, ami még nem is lenne baj, ha nem lenne ennyire belemagyarázva az egész a történetbe.

Tisztában vagyok azzal, hogy az író egy arab férfi, ennek ellenére mégis lányos történetet akart írni, megjegyzem sikertelenül. Szerintem Billi nem lányos kicsit sem, inkább olyan, mint egy fiatal tini kis srác. Egy fedél alatt élek tizennégy éves ides öcsémmel, én már csak tudom, milyenek a tini srácok.

Egyébként a szereplők borzalmasan sablonosak. Valahol a távol érzékeltem, kinek milyen szerep jutna, és melyik sablon karaktert akarják megszemélyesíteni, de Chadda úrnak még ez sem sikerült. Mindenki ugyanolyan volt. Mintha viaszból faragták volna ki őket. Persze volt küllembeli különbség, ami nagyon részletesen le volt írva, és ki volt hangsúlyozva, de hogy mi van belül, azt sosem tudjuk meg.

A könyv szövege, írásmódja, fogalmazása egyszerűen csak borzalmas. A Káprázat legalább olvasmányos volt, de ezt egy hétig olvastam, amint elolvastam egy fejezetet félre is dobtam, mert annyi épp elég volt belőle. Hihetetlenül leegyszerűsített, tőmondatokkal tarkított kis könyvecske volt ez, nevetnem kellett amikor azt olvastam a hátulján, hogy tizennégy éves kortól. Inkább azt mondanám rá, hogy tizenkét éves korig aztán csak orvosi felügyelet és nyugtatók mellett olvasható. A nyugtatók arra kellenek, hogy az ember ne dobja be első körben a kandallóba.

El gondolkodtam ennek a könyvnek kapcsán, ami már a sokadik a sorban, lehet, hogy kinőttem a műfajból. De azt gondolom nálam ez nem így van, én egyszerűen csak a minőségi könyveket szeretem. Ha kinőttem volna, akkor nem szeretném Marr-t, a Vámpírakadémiát, vagy akár a gyerekeknek íródott Villámtolvajt sem. Itt nem ezen van a hangsúly, hanem egyszerűen a minőségről.

Már ezrével ontják a YA könyveket, vámpíros, tündéres, angyalos etc... témában és nagyon kevés a jó. Elhiszem, hogy minden kiadó bele ütközhet egy- egy rosszba. Ahogy a Kelly is tette például a Káprázattal, de alapvetően az ő sorozataik kifejezetten tetszenek. Az Egmont Dark pedig eddig remekelt, csak igazán jó könyveket tud felmutatni, kivéve az első mélyrepülésével, a Dark Love sorozattal. Szóval a lényeg, kezdek kicsit ódzkodni a Könyvmolytól, az arany pöttyöseik szuperek, nagyon jók az új sötét örvény könyveik, igazán megválogathatnák már mit adnak ki, legalább annyira profin, ahogy a borítókat is találják, vagy épp készítik.

Na nem is ragoznám tovább a szót, számomra ez a könyv 2 pontos. Igen rosszabb volt mint a Káprázat, ami legalább olvasmányos volt. Igaz ebben meg történt azért valami, de az az igazság a csatákat sem élveztem benne, pedig imádom az ilyen jeleneteket. Bele olvastam az angol verzióba, Gigi javaslatára, úgy lényegesen jobb. Nem agyon szlengesített katyvasz az egész. Ha javasolhatom, inkább angolul kezdjetek neki, ha már mindenképp akartok, de én szóltam!

2011. május 14., szombat

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége


Gondolom rajtam kívül már mindenki olvasta, olvassa, olvasni fogja. Ugye kissé zavarba ejtő? Henrynek minden napját kísérti ez a hármasság, ugyanis időutazó. Megtréfálta a természet, egy genetikai hibával született, molekulái nem tudnak huzamosabb ideig megmaradni a jelenben. A fickó selejt, de még milyen!Teljesen megértem a nőket akiket rabul ejtett. Rosszfiúsan sármos, aki zárakat tör fel, lop, csal, verekszik,( a Whisky-s rablós effektus miatt jöhet ez be nekem) és közben ő a Könyvtáros, intelligens, érzékeny,megbízható.

Az időutazós könyvek, filmek nekem mindig kissé zagyvák, vagy logikailag megkérdőjelezhetőek, de nem Audrey Niffenegger regénye!
El sem tudom képzelni mennyit dolgozhatott a könyvén, hogy minden klappoljon, ne legyen tele bakikkal, kerek legyen, élvezhető. A nagy titok szerintem abban rejlik, hogy megvan a biztos támpont, Claire jelene, és innentől kezdve semmiféle nehézséget nem jelent követni az eseményeket. Kifejezetten élvezetes volt, hogy hol Henry , hol Claire mesélt, így látható mennyire különbözően élik meg ugyan azt. Amíg nem találkoznak össze Claire jelenében, addig az idősebb Henry tanítja mindig a lányt, ő ismeri a kapcsolatukat, aztán amikor találkoznak a jelenben – ami ugye Henrynek az első alkalom- fordul a kocka, Claire lesz az, aki gyerekkora óta ismeri és várja az ő lelki társát. Elég sok idejébe és türelmébe is kerül a lánynak, hogy a jelenében élő férfit olyanná változtassa, amilyennek korábban megismerte, minden respektem az övé, én lehet nem bírtam volna cérnával.
 
Ugye alapból egy szerelmes történetről van szó, de mégsem szívesen használom rá ezt az unalomig elcsépelt skatulyát. Egy bizonyos életkor és/vagy elfogyasztott történet után azt hinném, hogy nem lehet újat alkotni ebben az örök témában, szerencsére nagyot tévedtem (vagy mégsem vagyok olyan öreg, vagy olyat sem láttam még aki romantikus könyvet vett a kezébe).
A regény mentes minden cifra nyálas szerelmi klisétől, és mégis szentimentális érzéseket bír kelteni az olvasóban, ami szerintem jó. Ráadásul nem etet azzal a baromsággal, hogy ha szerelem van, akkor minden van, és hurráhappy. Teljesen életszagú, hogy akkor is lehetünk boldogtalanok, ha vagyunk olyan szerencsések és életünk szerelmével élünk.  Mert ahogy Claire és Henry példája is mutatja, akkor is meg kell birkózni az olyan nehézségekkel mint függőség, vetélés, alkotói válság, veszteség, stb. ,csak van aki összekaparjon a nap végén, és segítsen túljutni mindezen.
Sokáig gondolkoztam, hogy rossz lehet e Claire-nek lenni, amiért az egész élete várakozással és aggódással telik, vagy jó, mert olyanban lehetett része, amit a legtöbb ember sosem tapasztal meg.
Végül határozottan arra jutottam jó Claire-nek lenni.


Korábban olvastam véleményeket a könyvről, amiben kifejtették, hogy mennyire megöli a könyv hangulatát a vulgáris szavak használata. El nem tudtam képzelni, mi lehetett, ami ennyire pirulásra késztette a jónépet. Nem gondoltam volna, hogy a pina szó ennyire kiverheti a biztosítékot bárkinél is.:) (Nem hinném, hogy az írónőnek kukus-nunus szintű gügyögéseket kellett volna használnia, és kifejezetten életszerűen üdítő volt, hogy lány a fickó farkához nyúlt, és nem megérintette-pulzáló-férfiasságát-szűk-nadrágjában).

Találtam egy nagyon kifejező dalt a könyvhöz, Adele-től a Someone like you-t. Annyira összepasszolnak! Mindkettőnek megvan a kissé lassú, de intenzív tempója, amiben ugyan úgy megbújik a várakozás feszültsége, mint a „találkozás” öröme és szenvedélye. Még valószínűbb, hogy a könyv annyira a hatása alá vont, és előhozta a szentimentális énemet, hogy hülyeségeket írokJ.

Szóval olvassátok el, mert ez jó!


Brunonia Barry: Csipkeolvasó

Ezt a könyvet Karácsonyra kaptam a páromtól. Nagyon örültem neki, hiszen hihetetlenül imádom a boszorkányos misztikus történeteket, ezért azt gondoltam, most igazán telibe talált. Még januárban, amikor meglátogattam a nagyszüleimet, elkezdtem olvasni náluk. Akkor félre kellett raknom, annyira más volt, mint amire számítottam. Egyszerűen nem bírtam olvasni, mert nem is volt hangulatom egy szomorú atmoszférájú kötethez.

A könyv főszereplője Towner, más néven Sophya aki egy elég problémás egyén. Pszichiátrián is kezelték, még sokk terápiát is alkalmaztak nála, de az utóbbi időben sajnos meg is kellett műteni, és eltávolítani a méhét, mert tele volt daganatokkal. A műtét után tudta meg a rossz hírt, hogy szeretett rokona és nagynénje, Eva eltűnt és valószínűleg meghalt, úgyhogy azonnal haza kell mennie. Abba az otthonba, ahonnan egész életén át menekült.

Miután haza tér, Eva házába, rendkívüli nyugalom és öröm lesz úrrá rajta, ugyanis Ő már tudja, amit  a többiek nem, hogy Eva él, hiszen érzi a jelenlétét. Este lefekvés előtt beszél is vele kicsit, de már nem akarja zargatni a többi rokonát azzal, hogy későn elmondja nekik a jó hírt. Reggel megérkezik az öccse, rossz híreket hoz, Eva több napja halott, végre megtalálták. Towner ezt egyszerűen el sem akarja hinni....

Nagyon sok sebből vérzik a történet, de ennek ellenére azt kell mondjam, mégsem rossz könyv ez. Persze nem is jó, de ez már mellékes. Kezdjük először a jóval.

Nagyon érdekesnek találtam azt, hogy nem csak Towner szemén át láthatjuk a világot. Igaz sokszor ő volt a mesélő, de ennek ellenére több szereplő bőrébe is bele bújhattunk, habár csak Towner volt egyes szám első személyben írva.

A könyv hangulata szerintem zseniális, igazi borzongatós, gótikus, és komor. Érdekes volt olvasni, mert akartam is, meg nem is. És a könyvben is végig ezt a kettősséget éreztem. Ha ez szándékos, akkor azt kell mondjam a regény zseniális.

Ugyanakkor a vége kifejezetten kiszámítható, sajnos a felétől sejtettem, hogy pontosan mi is fog történni. Ennek ellenére körülbelül a felétől már elég izgalmas a könyv, az első 150 oldal ellenben vontatott, túl lassú és túl drámai. Az embernek már túl sok az a nyavajgás és szenvedés amit a szereplők megélnek.

A szereplők is nagyon különösek nekem benne, egy igazi élő figurával sem találkoztam. Csak megsebzett emberekkel, de egyéniségeket nem találtam köztük. Mindannyian ugyanolyanok voltak. Arctalan boszorkák, férfiak, és boszorkány gyűlölők.

Children sziget

Kifejezetten zavart az, hogy néha a szövegben oda nem illő kifejezéseket használt a fordító. Úgy érzem, ez a könyv nagyon szépirodalom akart lenni. Akkor legyen is az. És egy szép leíró szövegbe ne tegyünk bele olyan kifejezést, hogy "fingó papucs" és hasonlók. Sőt jobbat mondok, ennél a könyvnél minden káromkodás, amit kimondtak kést döfött a szívembe, mert annyira oda nem illő volt, és pont azoktól szólt, akiktől nem kellett volna.

A borító egyszerűen csak gyönyörű. A külső védő fólia is, az alatta rejlő könyv pedig igazi kincs. A kiadás nagyon igényes, erős kötése van, sokszor olvashatós, megéri az árát, pedig ilyet én ritkán mondok. Az angol borítók is nagyon tetszenek nekem.
Children'S Sziget másik oldalról
Mindent egybe vetve nem rossz könyv ez, a végét már séta közben olvastam ,míg hazaértem a HÉV-től. A befejezése, és lezárása is nagyon szép. A csipke olvasás titkai is gyönyörűen le vannak írva benne. Kifejező, hangulatos leírásokat is tartalmaz a könyv de én mégis kicsit többet vártam. Annyian dicsérték a molyon, hogy azt hittem, ez a könyv valami igazán különleges utazás lesz. Valahol az volt, de mégsem. Olyan volt olvasni mintha egy homályos ablakon át nézném a világot. Számomra 10-ből 7. Semmiképp nem ajánlom férfiaknak, és olyan nőknek sem, akik akció dús, élvezetes olvasmányra és hagyományos boszorkákra vágynak.