Jenna Black: Varázsütés

Amikor elolvastam az első részt, megfogadtam, hogy nem kezdek bele a másodikba. Az első nem tetszett, nehezen indult be és tele volt logikai bakikkal. Persze a bámulatos borítója miatt, most is itt csücsül a polcon, de csak ennek köszönhette, hogy nem ajándékoztam el. Mikor megláttam ennek a résznek a borítóját, szomorúan ültem a gép előtt, és töprengtem, hogy most mit is kezdjek én ezzel. Lassan már kezdem betegesnek tartani a szép borítókhoz fűződő végtelen vonzalmam. Úgy döntöttem a Good Reads-en utána olvasok, javult-e a sorozat minősége, vagy nem érdemes tovább vesződni vele. Határozottan csak jókat olvastam, így azt kell mondjam, bele mertem vágni, és amint megérkezett és a kezembe vettem, elfogultan és hatalmas csillogó szemekkel örültem neki. 

A történet ugyanott folytatódik ahol az előző abbamaradt, Dana csak testőrök kíséretében járhat kelhet Avalonban, Kimberrel továbbra is jó barátnők, Keane még mindig jól elagyabugyálja az edzések alatt és Ethan sem hagyta még abba a kitartó romantikus ostromlását. Az idilli képbe végül beleköp a Rémkirály, aki se nem unseelie se nem seelie, és az élete csupán a gyilkosságokból áll. Danának pedig valami igazán különleges dolgot tartogat.... 

Nekem megnyerte- e a tetszésemet a könyv? Abszolút. Le is döbbentem, mert nem gondoltam volna, hogy az előző részbeni elcsépelt gallyakból gyúrt szörnyek és nevetséges vizimanók után, az írónő tud egy olyan összetett szereplőt alkotni, mint a Rémkirály. Ő az a gonosz, akit annak ellenére, hogy tudjuk, utálnunk kéne, ez nem fog sikerülni. Szó szerint a bűbája alá von minket is, és csak úgy isszuk a méreggel átitatott szavait. Nem beszélve arról, hogy az előző részben még idegesítőnek tartott hősnő nagyon sokat fejlődött, a szereplőkkel megdöbbentő dolgok történnek, amik hol jó, hol rossz irányba vezetik őket.

Egyetlen dolog ami nem tetszett, hogy ebbe a részbe is beleerőltették a szerelmi háromszöget, és láthatóan Dana ahhoz a fiúhoz húz, aki becsapta, átverte ott ahol lehetett, és persze a tökéletes külleme mellett számomra semmi más csak egy üres porhüvely. Remélem ki fog nyílni a szeme, és nem ezt a srácot fogja bálványozni a sorozat végéig. 

Akinek nem tetszett az első rész, de szereti a műfajt, annak mindenképp ajánlom. Mintha nem is ugyanaz a nő írta volna. Még mindig vannak benne logikai bakik, de elenyészően, Farkas Veronika fordításait továbbra is nagyon szeretem, és ez külön feldobja a könyvet. A Varázsütés egy igaz könnyed, kedves, egy délután alatt elolvasható, agykikapcsoló tündéres mese. Tízből nyolc. És személy szerint nagyon várom a folytatást.... Annak is gyönyörű a borítója!

A könyvet nagyon köszönöm a Kelly kiadónak!