Nagyon szeretem a történelmi regényeket, főleg az olyanokat, amik korhűek, és nem csak a szerelmi szál dominál bennük, hanem a háború, a kor megismerése stb. Be kell valljam, Sansomtól ez az első könyvem, de mindig szerettem volna olvasni tőle valamit, és végre lehetőségem is volt.
A könyv főszereplője Matthew Shardlake ügyvéd úr, akinek az egyik nagyon jó barátját brutális módszerekkel meggyilkolták. Nem igazán szeretne belekeveredni semmilyen állami ügybe, de Roger özvegye, aki nem titkoltan elég közel áll a szívéhez, megkéri, hogy találja meg a férje gyilkosát. Shardlake tehát neki áll nyomozni, és nagyon érdekes összefüggésekbe bonyolódik, titokzatos politikai titkokba amik Parr Katalinhoz, VIII. Henrik jövendőbeli feleségéhez vezetnek.
A könyv gyönyörűen van felépítve, a nyelvezete választékos és nagyon igényes. Nagyon korhű regénnyel állunk szemben, még a kis finomságoknak is utána nézett az író, az adott századdal és korral kapcsolatban. (pl.: A fából készült műfogsorok - valóban ebben az évszázadban jöttek divatba, érdekességképp említeném meg, hogy állítólag nagyon egészségtelenek voltak és nagyon súlyos betegségeket szedtek össze az emberek végül, mert a fa szó szerint elrohadt a szájukban. )
Talán a könyv legpozitívabb része a fantasztikusan kialakított karakterek. Kifejezetten szeretem azt, amikor egy karakterről nem tudom eldönteni, hogy szeressem- e vagy utáljam. Persze leginkább mindenkit be tudtam osztani a maga kis könyves kasztjába, de itt ez cseppet sem volt zavaró. A legüdítőbb szereplő maga Shardlake volt, akinek a szemén át látjuk a világot, és így kicsit meg érthetjük azt is, milyen érzés púposan élni a középkorban, ráadásul itt az emberek még annyira se rejtették véka alá a véleményüket mint manapság.
Persze nem mondhatom, hogy mindennel meg voltam elégedve. A könyv teljességében izgalmas volt, mégis néha le kellett tennem, a kicsit sok töltelék jelenet miatt, ami sokszor felesleges volt, ezért néhol döcögőssé vált a történet, bár a második kötetre már nem lehet panasz. Igazából azt érzem, jobbat tett volna a regények, ha száz- százötven oldallal rövidebb. Ritkán mondok ilyet egyébként, mert imádom, ha egy könyv hosszú és úgy érzem sosem lesz vége, de itt inkább azt nézegettem hány oldal van még hátra. A második kötet hála az égnek annyira beindult, hogy semmi hasonló gondolatnak nem volt helye a fejemben.
A könyv eredeti kiadásai jobban tetszenek. De nem rossz az Agavéé sem. Továbbra is jó minőségű a kötés, nem tört, nem hullottak ki belőle lapok, végre egy könyv amiben nincsenek kilométeres sorközök, és óriási betűk. A borító kifejezetten találó, bár nem hiszem, hogy Parr Katalin annyit szerepelt volna a könyvben, (ő van a borítón) hogy az okot adott volna, egy címlap szerepléshez.
Kifejezetten élveztem a történetet. Azt gondolom nem ér fel Saylor könyveivel, de nagyon élvezetes. Biztos nem ez volt az utolsó Sansom könyvem. Szerencsére magyar nyelven is megjelent tőle már három könyv. Az Apokalipszis is egy sorozat negyedik darabja. Azt gondolom én neki is látok szép lassan elolvasni ezt a sorozatot, ugyanis Shardlake-et nagyon megkedveltem, nélküle nem lenne kiemelkedő a könyv, viszont ő a hátán viszi az egészet (szó szerint). Így a könyv tőlem most tízből hét pontot érdemel. Tetszett, jó volt, de tudom, hogy soha többet nem fogom elolvasni. Ez egy tipikus egyszer olvasós könyv. Nekem.
A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése