Kelley Armstrong: Bitten

Szinte bizseregnek az ujjaim, annyira akartam már írni erről a könyvről. Sőt, nagyon régóta el akartam már olvasni legalább az első részt a "woman of the otherworld" című sorozatból. Előbb találkoztam Armstrong másik könyvével, a tiniknek szóló Summoninggal, és már az is meggyőzött arról, hogy az írónő tud írni, és nem a megszokott klisés módon mutatja be nekünk saját, ötletesen kialakított világait.

Elena vérfarkas, az egyetlen nőnemű vérfarkas az univerzumban. Gyűlöli ezt az állapotot, sosem akart ezzé válni, ő nem farkasnak született, azzá tették, neki pedig semmi más vágya nem volt, minthogy családja, munkája és hétköznapi élete legyen. A falkája végül beleegyezik ebbe, így Elena Torontóban él, egy hétköznapi kis lakásban, élettársával. Ám egy nap a falka megkeresi, hogy segítenie kell, mert nélküle nem boldogulnak. Elena beleegyezik, hiszen ezután már nem tartozik a falkának többé, és végleg leválhat róluk. Nem is sejti, mekkorát téved.

Ha valaki ízig- vérig romantikus, rózsaszín könyvecskét szeretne, sok szerelemmel és vívódással, akkor felejtse is el a Bittent. Elena nem a szokásos hősnő, még csak nem is szép, semmi különös nincs benne, a vérfarkasságán kívül. Persze a szerelmi szál megvan itt is, de cseppet sem olyan, amilyet manapság egyesek elvárnak az ilyen típusú könyvektől. Ez inkább urban fantasy, mint paranormális románc.

Azt kell mondjam, Armstrong nagyon bátor ember. Ugyanis első könyves íróként, bevállalni egy olyan könyvet mint ez, csak ezt jelentheti. Több olyan dolog is volt, ami miatt különlegesnek tartom ezt a regényt. Az egyik a különösen szép nyelvezete, amit nem szoktunk meg ettől a műfajtól. Viszonylag kevés párbeszéd van benne egyébként, nagyon sok minden Elena fejében történik, és a könyv fele Elena visszaemlékezéseiről szól. 

A másik dolog, és itt mondhatom azt végre, megszállott kutyásként, hogy végre- vééégre, valaki, aki kicsit is utána nézett a farkasoknak és a kutyáknak. A viselkedésüknek, az ösztöneik működésének. Ugyanis a legtöbb farkasos könyvben ezek a lények nem mások, mint jó szimatú egyedek. Semmi több. Itt végre nem élnek örökké. Nincs szuper- szónikus erejük, de farkassá tudnak válni. Amikor farkasok, a világot is farkasként észlelik. Az ösztönükkel. Ezt az ösztön világot, ahogy a fejében vagyun a farkasnak, olyan nagyszerűen írta le az írónő, hogy én is farkasnak éreztem magam, és végre el tudtam hinni azt ami történik.

A történet számomra nem volt annyira különleges. Nem is rossz, de itt valahogy inkább az emberi kapcsolatokon van a hangsúly. Azon, hogy egy ember hogyan válik farkassá, hogyan ismeri meg önmagát. Végre úgy láttam, hogy az írónő nem magát alkotta meg főhősként. Ugyanis Elena döntéseivel, és gondolataival nagyon sokszor nem is értünk egyet, sőt haragszunk rá. 

Az én kötetem az angol orbit kiadónak a példánya. Nagyon szép, lila tónusú, sejtelmes borító. Nagyon jól visszaadja a könyv kissé komor hangulatát. Ez a rész ugyanis cseppet sem volt egy könnyed olvasmány. Nem azt mondom, hogy nehéz volt, hanem inkább azt, hogy volt mondanivalója. És ez engem kicsit meglepett, be kell valljam, ebben a műfajban nem szoktam hozzá holmi mondanivalókhoz. :)

Az angol nyelv nehézsége hármas szintű. Nem kifejezetten nehéz, de nem is a legkönnyebb kategória. Az egyik nehézség, az az írónő kanadaiassága, ami érződik a nyelvezetben is. Van olyan kiadás, amiben javították, és amerikaiasították a könyvet, de nekem nem az van meg, így találkoztam pár érdekes kifejezéssel, de ez persze nem rontott semmit az élményen. A másik nehéz dolog a szép nyelvezet, amit nehéz kis szókinccsel élvezni. Semmiképpen sem tini könyv kategória.

Azt hiszem mindent elmondd  könyvről, hogy már utazik felém a következő rész. Nagyon kíváncsi vagyok a többi történetre is. Számomra a könyv tízből tíz pontos. Kelley bebizonyította nekem, hogy Ő tud valamit, amit mások nem. Új, klisék nélküli világot teremteni. Köszönöm ezt neki!