Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. október 2., vasárnap

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről



Vannak olyan könyvek, amik felett valami miatt elsiklunk, miközben a könyvesboltokban sétálunk, vagy ha az internetes áruházakat böngésszük. Nem is tudjuk, néha mekkora kincsek rejlenek az eldugottabb polcokban, vagy a szolidabb borítók mögött. Az ilyen könyvekre néha fel kell hívnunk a figyelmet, és pontosan ezt szeretném most én is tenni, ugyanis egy olyan kincsre bukkantam, amit azt hiszem, még az unokáimnak is mutogatni fogok. 

Amerikában egyre gyakrabban előfordulnak a tini gyilkosságok, amik hihetetlen könyörtelenségről tesznek tanúbizonyságot, és igazából semmi értelmük sincs, csak a puszta magamutogatás. Eva-t, a negyvenes család anyát különösen elborzasztják ezek az esetek, nyomon követte mindig is az ilyen típusú gyilkosságokat, ám azt álmában sem gondolta volna, hogy egyszer a saját családján belül is lesz egy ilyen könyörtelen, hidegvérű gyilkos, aki ráadásul nem más, mint a fia. 

Ez a könyv, egy igazi önvallomás. A regényben Eva gondolatait láthatjuk, aki az elhidegült férjének irkált levelein keresztül ismerteti meg velünk Kevin történetét, és meséli el, mi is volt a szerepe ebben az egész gyilkosságban. Már a születése előttől elkezdi boncolgatni, mit és hol rontott el, és igazából végig filozofáljuk Kevin és a családja életét. 

Eva egy igazi emberi lény, egyáltalán nem tökéletes, sőt néhol kimondottan ellenszenves, ahogy az egész családja ilyen. Valahol persze megkedveljük, de igazán senki sem tud a szívünkhöz nőni. Sem az igazi amerikai, túl optimista elvakult férj, sem a csöndes és számító Kevin, akinek a tetteire egyszerűen nem találunk szavakat, se nem Eva, akit mire megkedvelnénk végre, rideg szkepticizmussal taszít el magától minket jó messzire. 

Mégis megértjük, sosem szeretnénk a helyében lenni, bár a regényben végig olyanok vagyunk mint Ő, hisz az ő fejével gondolkodunk. A megható jelenetekben, a szomorú pillanatokban sem tudunk sírni, fagyosan, karót nyelten  tekintünk mindenre, persze mélyen ott húzódik bennünk valahol a végeláthatatlan, kimondhatatlan szomorúság, de nem tud kitörni, egészen a végső vallomásig nem. 

Annak ellenére, hogy tudjuk mi lesz a könyv végkimenetele, egészen a végéig húzódik egy komor feszültség, mintha egy lappangó titok tárulkozna ki előttünk szép lassan, ami persze igaz is. Ám ami a legmegdöbbentőbb, hogy a szorongás a könyv befejezése után sem múlik el. Az egész dolog szíven üt minket, és nem szeretnénk befejezni. Egészen addig nem, míg minden el nem rendeződik. Ám erre várhatunk...

A könyv minősége nagyon jó, megéri az árát, ugyanis a kemény kötés nem deformálódott el, a lapok hófehérek benne, a betűk pont a határán vannak a bolha és a még olvasható között, de nekem még teljesen elfogadhatóak voltak. Külön örültem, hogy a könyv nem azért négyszázötven oldal, mert ujjnyi vastag sorközökkel és lóbetűkkel van tele. A borító igazából semmi különös, kicsit jellegtelen a számomra, de talán pont ezzel az egyszerűségével passzol tökéletesen a könyvhöz. 

Lionel Shriver regénye úgy érzem megtört bennem valamit. Olyan hatással volt rám, amire magam sem gondoltam volna, hogy lehetséges. Őszinte leszek, én sosem akartam gyereket, pontosan ezért tudtam nagyon megérteni Eva-t. Miközben a gondolatait olvastam, borsódzott a hátam, olyan volt, mintha én magam mondtam volna őket, és nagyon szégyelltem magam. Úgy éreztem a gyerek csak betolakodna a párom és köztem lévő fantasztikus, és több éven át sínen lévő boldog kapcsolatba. Mégis ez a borzalmas történet, és Eva győzött meg arról, hogy talán valamikor egyszer én is szeretnék egy csecsemőt. A könyv tízből tizenegy pontos. Őszintén mondom, meghatározó élmény volt! Minden nőnek, anyának, jövendőbeli anyának, apának, nagymamának el kellene olvasnia!



A könyvet nagyon, nagyon köszönöm a Gabo kiadónak! 

3 megjegyzés:

Rozy Brandon írta...

Szia
Nagyon tetszett a beszámolód és érdekel a könyv, de én általában az ebookomon olvasok, nem tudod véletlenül, hol lehet letölteni.
Köszi
Rozy

GKÉva írta...

Egyetértek a 11 ponttal.
Igaz, én már lassan lefelé megyek, nem érint olyan közvetlenül a történet..
Annál inkább az újabb Shriver regény: Erről ennyit - ez szintén 10 pont felett jár nálam.

Katamanó írta...

Rozy Brandon: Örülök neki, hogy tetszett. Bevallom őszintén én nem vagyok ebook hívő, még az angol könyveim 90 százalékát is megveszem, persze van kindle-m de eddig nem viccelek, összesen egy könyvet olvastam rajta. Úgyhogy sajnos nem tudom. De mint mondtam a könyv nagyon szép, igényes, sok munka van benne, érdemes megvenni.
GKÉva: Még nem olvastam mást Shrivertől, de biztos, hogy fogok. A legújabb regénye miről szól? Gondolom angolul olvastad, ezek szerint érdemes úgy is beszerezni őket. :)

Megjegyzés küldése