Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. február 2., szerda

J.R.Ward: Megbosszult Szerető

Nem igazán az én műfajom ez a sorozat, az volt a szerencséje az elején, hogy egy akciós hármas csomagban kaptam meg az első három kötetet a páromtól. Az első kötet kifejezetten nem tetszett, ellenben Rhage története nagyon megfogott, ezért azt gondoltam, mindenképp megér egy próbát ez a sorozat is.

Sajnos rendkívül eddig csak a második és a hatodik kötet tetszett nekem. A hatodikban az volt a jó, hogy végre nem a szexen volt a hangsúly, és a kimondott szerelmi szálon, hanem a történeten. Ugyanezt vártam volna a hetestől is, ami ráadásul a kedvenc szereplőmről íródott, de nem ezt kaptam.

Először is már túl sok szálon fut a cselekmény. Ez már sok, ennyi felé nem kell osztani egy történetet, még akkor sem, ha több szereplő életébe akar betekintést nyújtani az írónő. A másik, hogy figyelhetne arra, hogy egyes szálak hihetetlenül lelassítanak mindent. Gondolok én itt Wrath cselekményére a történetben, amiből körülbelül negyed ennyi elég lett volna.

Egyébként annak ellenére, hogy nem volt annyira sok ágyjelenet, egy majd ezer oldalas könyvhöz képest, ismét megszámoltam, az ezresből bizony 100 oldal sima, színtiszta sex. Nem beszélve itt a rengeteg utalásról, stb... Ez szerintem sok, nincs is a történetnek szüksége rá, és eleve már csak önmagát ismétli az írónő. Nem vagyok prűd egyébként, nem zavar a szex a könyvekben, ha oda való. Nem zavart az angyalvérben, és nem zavar Kenyonban és a legtöbb sorozatban.

Na de nem csak a rosszat láttam én meg ebben, ugyanis John-t és Rhev-et továbbra is nagyon kedveltem, kifejezetten jó volt róluk olvasni. Körülbelül a hatszázadik oldalnál tettem le a könyvet és pihentettem az olvasását, mert ott már túl sok Wrath volt nekem, nagyon untam.

Ezért talán megköveznek sokan, de ha ez a könyv csak kétszáz oldallal rövidebbre íródik, milliószor jobb lehetett volna az én szememben. Nem volt rossz, tetszett, érdekes volt, kíváncsi vagyok a folytatásra is, Payne-re is, de nagyon sok mindenbe bele tudok kötni. Persze Ward továbbra is nagyon jól ír, az ember hihetetlen gyorsan tudja olvasni a történetet, élvezetes, fordulatos, tetszett,hogy a vége lezáratlan. Nagyon sok jó pontot kap ezért.

Sőt végre tetszett a borító is! Jó minőségű volt, nem tört meg, pedig be kell valljam sajnos ezt a könyvet most nem kíméltem.És nagyon tetszett is, ugye eleve a kedvenc színem a lila, és Rhev is nagyon ott van az elején.

Számomra tízből hét ez a kötet, mivel a következő rövidebb, és tudván kiről szól, biztos vagyok benne, hogy az jobb lesz. Aki szereti Ward-ot persze egyáltalán nem fog csalódni, továbbra is imádni fogja, csak nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Ezért még egyszer elnézést is kérek a Ward rajongóktól, de ez nem az én világom.

6 megjegyzés:

elhaym írta...

Ha Rhaget kedvelted, akkor ajánlom a Beavatást, abban van pár nagyon vicces Rhage jelenet. :)

Én azt szeretem ha egy történet ennyi szálon fut, de még ennél is lehetett volna több. :)

Nekem 100 oldal szex jelenet még nem sok, főleg, hogy a könyv majdnem 1000 oldalas. Ez csak 10% erotikus tartalom, korábbi kötetekben szerintem sokkal több volt. :)

Nem kell elnézést kérni, nem lehet mindenkinek az a kedvence ami nekem. 7 pont meg nem rossz.

Neked szerintem Payne könyve jobban fog tetszeni mint Johné. Paynében ugyanis kevés Blay jelenet lesz.

Nekem egyébként ez volt róla a véleményem:

http://elhaym.wordpress.com/2010/09/29/j-r-ward-megbosszult-szereto/

Katamanó írta...

Rhage könyvében alapvetően nem Rhage-t kedveltem, sőt nem szeretem Rhage-t. Kifejezetten nem szimpatikus figura. De maga a történet tetszett, és persze a megszelidített szörny. Nem tudom megmagyarázni, de a Rhage könyvnek volt valami varázsa, de nem Rhage volt az.

Hát nekem sok volt az a 100 oldal is, mert sokszor teljesen felesleges jelenet volt, pl abszolút nem érdekelt, hogy Wrath mit cisnál Beth-el, nekem különben is annyira elrugaszkodik Ward néha a valóságtól, hógy szó szerint tovább lapozom, mert már unalmas, és sokszor nem is tud már új dologról írni.

Lehet :) Elolvasni biztos elfogom majd. Mostmár befejezem ezt a sorozatot, ha persze lesz vége egyszer. :)

elhaym írta...

Egyszer csak vége lesz, ha nem így lenne csak ellaposodna. Előbb-utóbb kifogynak a drámai elemek utána már nem lehet olyat kitalálni ami nem volt még.
Még szeretnék egy Tohr, Lassiter, Murdher, Qhuinn, Trez, Iam, Nalla könyvet. + még jöhet egy-két új szereplőnek is, de utána legyen vége.

Bukott angyalok sorozatban az a jó, hogy már most tudni, hogy 7 kötetes lesz.

Katamanó írta...

Igen tudom, olvastam róla. De azt már nem szeretném elkezdeni.

Én nem vagyok biztos abba, hogy folytatom a sorozatot.

1. nagyon drágállom érte azt a pénzt amennyibe kerül, ráadásul nem is minőségi kötésben van.

2. Úgy érzem egyre inkább ugyanarról szól. De tudom, hogy te nem így látod, örülök, hoyg neked ennyire a szíved csücske ez a könyv, én ezt megértem, hiszen nekem Moning a nagy kedvenc. :)

elhaym írta...

Azért ha egyszer látod könyvtárban, vagy ismerős odatudja adni neked kölcsönbe akkor azért remélem elolvasod a többit is. Lassiter könyvén biztos sokat tudnál nevetni. Vagy ha nem akkor olvasd el amit írtam John könyvéről, eléggé részletesen leírtam miről szól az egész könyv. Így legalább úgyis ismerni fogod a sztorit ha nem olvasod el a könyvet. :)

Végülis minden romantikus könyv alapja ugyanaz. Történelmi romantikusoknál vagy paranormális romantikusoknál is egy pár talál egymásra. Nálam ezért a körítés számít, na meg a szereplők.

FTT pl. karakterközpontú, vagyis itt inkább csak a szereplőkön van a hangsúly, nem a történeten. Rajongók is főleg a szereplők miatt szeretik a sorozatot. Angol fórumon Ward pl. a szereplők nevében fórumozik, rajongók meg nevetnek rajtuk ahogy szívatják egymást. Ha akarod elküldök ebből egy részletet mailben, csak, hogy tudd, hogy ez milyen. :)

De nem szeretheti mindenki az olyan könyveket ahol csak a szereplők a fontosak, nem a történet, na meg a szívszorító drámákat sem szereti mindenki. Te is ilyen vagy, ezért nem tudod megszeretni Wardot, de ezzel nincs is baj. :) Azért vannak közös kedvenceink is. Ilyen Moning, Kenyon, Frost, Singh meg talán Karen Rose is az lesz. :)

Katamanó írta...

Elolvasni szerintem el fogom, mert sosem tudok félbe hagyni egy sorozatot, fúrja az oldalam mi lesz a szereplőkkel. Ha más nincs angolul e-bookban neki látok.

Én nagyon tudok szeretni szereplőket egyébként, de az is biztos, hogy a történetért szeretek olvasni, nem pedig xy-ért, de nincs jó történet jól kialakított szereplők nélkül. Ez a kettő kiegészíti egymást. Nálam Ward esetében a szereplők kihangsúlyozása kicsit túl hangsúlyozott lett, a történet rovására. Ez nem baj, csak engem zavar.

Ha nem szeretném a drámát, nem szeretém Kenyont sem.

Tény és való, hogy az alap ugyanaz, de ha megnézed, nekem a kedvenc könyveim nem romantikusak. Legnagyobb kedvencem a Harry Potter és a Gyűrűk Ura. Ezek után jön Moning, és a tündérkrónikák szintén nem egy romantikus könyv. De persze imádom a romantikus műfajt, de nagyon be tudok tőle sokallni.

Megjegyzés küldése