Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. június 19., vasárnap

Margaux Fragoso: Csak ha Te is Akarod!

Vannak könyvek, amiket az ember nem is igazán ért miért olvassa el. Talán a provokáló, és visszataszító téma az oka? Sose lehet tudni. Néha azt érzi, ezeknek az olvasása után, hogy nagyon bánja, hogy elolvasta, nagyon bánja, hogy a polcán ül egy ilyen könyv. Mégis, lesz majd olyan idő, mikor újra előveszi, esetleg odaadja másnak is... Miért? Mert ismeri kell ezt is. Sosem tudhatjuk meg, az ilyen könyvek és filmek nélkül, mi leselkedik a gyerekeinkre, testvéreinkre...

Margaux hét éves volt, amikor megismerkedett az ötvenegy éves Peterrel. Csodálatos volt számára, hogy egy olyan emberrel találkozott, aki végre kedves volt vele, sőt, szívesen játszott is. Margaux ugyanis egy olyan családból jött, ahol az apa egy iszákos, nagy hangú agresszív ember volt, aki csak a pénzért ment hozzá a skizofrén anyjához. Margaux folyamatos veszekedések között nőtt fel, nem csoda, hogy a kedvesség azonnal elkápráztatta Őt. 

Peter meghívta Margaux-t (ejtsd: Margó) és az édesanyját a házukba, ami a gyereknek maga volt a paradicsom. Tele állatokkal, tiri- tarka papagájokkal, még egy kajmán is élt egy hatalmas terráriumban Peteréknél Nagyon hamar kialakult így, hogy Margaux-ék minden hétfőn és pénteken meglátogatták a férfit és annak családját. Egy idő után viszont, amit sajnos a bomlott elméjű anya nem vett észre; Peter lopva csókokat adott Margaux-nak és bebeszélte a kislánynak, hogy ez normális dolog, de nekik titokban kell tartaniuk. Sajnos innentől kezdve minden megváltozott...

Margaux nagyon őszintén ír. Pontosan ezért volt borzalmas olvasni. Leírja az első alkalmat, amikor Peter arra kérte, hogy csókolja meg ott alul, leírja a kislány reakcióját, hogy mennyire undorodott ettől, és mikor a férfi megsértődött és azt mondta neki, hogy akkor nem is akarja látni, maga a kislány könyörgött, hogy had tegye meg. Nem akarta Peter szeretetét elveszteni. 

Borzalmas volt úgy olvasni egy könyvet, hogy végig érzékeltem Margaux-nak sosem volt kötelező Peter- hez mennie. Soha. Ő mégis mindig akart, még 22 éves korában is, amikor volt már párja, és komoly kapcsolata is, megszállottan ragaszkodott ehhez az emberhez. Aki annyi, de annyi életet tett tönkre. Az író maga sem vallja be, azt hiszi, ő végzett ezzel az egésszel, de az egész regényéből süt az, hogy számára Peter valahol a megmentő volt, nem valami gonosz figura. 

Margaux
Eleinte hihetetlenül nagy erőfeszítéseimbe került utálni Petert. Annyira sugrázott a könyvből, Margaux szemein keresztül, mennyire ragaszkodik ehhez a beteg emberhez. Amikor elkezdtem olvasni a lopott csókokról, tapizásokról, - a legrosszabbakat had ne említsem, akit komolyan érdekel, majd elolvassa - , úgy éreztem egy csepp vízben meg tudnám fojtani ezt az embert. A baj leginkább az volt, - bár ahogy kiéreztem a könyvből, Margaux még önmagának sem nagyon akarta bevallani - , hogy nem Ő volt az egyetlen kislány, akit megrontott, élete során. 

Nagyon kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Még azt sem tudom eldönteni igazán, hogy örülök- e annak, hogy elolvastam. Miután letettem egyértelműen azt mondtam volna, hogy nem, de így, hogy már emésztettem egy kicsit, azt gondolom van haszna az ilyesminek, hogy jobban megismerjük azt, kitől is kell a legjobban félteni a gyerekeinket. Ismerjük meg mit tesznek, mi alapján gondolkodnak. Persze azt is gondolom az ilyenek, ahogy Margaux is írja, pont a lelkileg sérült gyermekekre vadásznak.

Nem tudom pontozni a könyvet, irodalmi értéke igazából nincsen. Ez a könyv borzalmas, a szó szoros értelmében az, annyira őszinte, annyira brutális... Nincs egy olyan szereplő benne, aki kicsit is épelméjű lenne, én is úgy éreztem végig, amíg olvastam, hogy őrült vagyok velük együtt. Mégsem tudtam letenni, csak lapoztam és lapoztam, olvastam és olvastam, egészen addig míg a végére nem értem. Akkor már hajnalodott. Azonnal száműztem a könyvet a szobámból. Látni sem akartam. Nem akartam, hogy a közelemben legyen. Az a borító, ami azelőtt lenyűgözött engem, most pont az ellenkező hatást érte el. Mégis tudom, hogy még fogom a ezembe venni.. Nincsenek perverz vágyaim, nem azért, hanem mert ezzel szembe kell nézni, és ismerni kell. El kell fogadni, hogy sajnos nem kevés ilyen ember flangál az utcán, és egyel bármikor szembe találkozhatunk, akár most is.

Érzékeny lelkületűeknek semmiképpen sem ajánlom! 

9 megjegyzés:

Makranczos írta...

Mindeképpen olvasni kell az ilyen történeteket, csak tanulni, okulni lehet belőlük szerintem. Aki pedig becsukják a szemüket, hogy ilyen nincs, nem lehet, ők a legveszélyeztetettebbek.

Katamanó írta...

Teljesen egyetértünk, és örülök, hogy a kiadó bevállalta a könyvet. Nem lehet elmenni az ilyen dolgok mellett, sajnos egyre több a pedofil, egyre több gyerek tűnik el nyomtalanul, de az emberek még mindig nem mernek szembenézni a valósággal.

sajtosrolo írta...

Én is gondoltam erre a könyvre, hogy belenéznék.. de arra jutottam, hogy ezt én nem bírnám. A borítója egyébként nagyon szép.

Katamanó írta...

Gyönyörű és ez egy nagyon jó minőségű kemény-kötéses könyv. Nálunk a családban is csak én vagyok képes ilyesmit olvasni. De nem tagadom, voltak rémálmaim tőle nekem is.

Névtelen írta...

Valóban nem egyszerű ez a könyv. Elsősorban nem a pedofil férfi miatt... hanem azért, mert nem tudod őt tejles szívvel utálni..egy idő után a lányra haragszol..főleg amikor már ő követel dolgokat, amiket a pedofil önmagától már nem is akar csinálni... Furcsa érzések kavarognak benned erről a lányról..aki az apját agresszívnek és brutálisnak állítja be...holott magyar viszonylatban nem feltétlenül az persze tény, hogy nem jó apa..de a legnagyobb bűne az, ahogy az anyjával bánik..és az hogy a lányát egy pedofil házába engedi.

Katamanó írta...

Én is így éreztem magam. Egy percig nem kedveltem margót. Nagyon nem... Épp ezért írtam azt, hogy nem tartom őt sem normálisnak, de hogy is lehetne az ilyen dolgok urán. Az apát én erőszakosnak tartom és nem igazi apának, nekem nem ilyen családom volt, borzalmas véleményem van róla is.

Rose írta...

Akkor szerintetek érdemes elolvasni vagy nagy ívben kerüljem el ezt a könyvet a boltban? Van egyáltalán korhatár rajta?

Katamanó írta...

18-as a korhatár, szerintem megrázó, de érdemes elolvasni

Arthurus írta...

Én épp most olvasom, a felén már túlvagyok, épp mos történt meg az első igazi együttlét... Engem nem rázott meg az egész, inkább elgondolkodtatott. A legsérültebb ember ebben a történetben kétségkívül Peter. Egy nagyon jó lelkű, kedves ember, aki gyerekkori és fiatalkori traumák miatt nem képes teljes értékű életet élni, szerintem fél a nőktől, komolyabb kapcsolatoktól, és valami beteges dolog miatt a kislányok vonzzák. Sajnos. Nem lehet őt gyűlölni, mert milliószor jobb "apja" a gyerekeknek, mint nagyon sokan, viszont számító és erőst befolyást gyakorol a kislányokra. Ő nem akar erőszakos lenni. Úgy gondolom, hogy kétféle pedofil ember van:
Aki egyszerűen szadista, és aki lelkibeteg. Mindkettő segítségre szorul, és a legtöbb esetben igazából azt a környezetet kéne "felrobbantani", ahol ezek az emberek felnőttek, akik bántalmazták, hogy aztán később ők is gyerekbántalmazók legyenek...

Engem mindig is nagyon érdekeltek az elvontabb témák, pl. brutális balesetekról olvasok blogot, ahol képek is vannak, néztem már videót kivégzésről, lefejezésről, kínzási módszerekről, szexuális bántalmazásról és aberrációkról... noha nekem hála az égnek nem volt soha ilyesmiben részem, és késztetést sem érzek, hogy ilyet tegyek - alapvetően elborzadok ezektől, de úgy gondolom, hogy attól, hogy behunyom a szemem, ugyanúgy létezni fog az ilyesmi. Így legalább egy kicsit megismerem. Párom nem szereti ezeket, ő inkább elfordul az ilyen dolgoktól, pedig én vagyok a nő... furcsamód a leginkább mégis a pici gyerekek bántalmazása és az állatkínzás visel meg - ők teljesen bűntelenek, és tőlünk függnek, ezt nem szabad kihasználnunk. Az állatkínzás az egyetlen dolog, amit inkább nem olvasok el, nem nézek meg, mert teljesen élénken él bennem annak a szerencsétlennek a vonyítása, sírása. Filmekben sem bírom, amikor lovakat, más állatokat ölnek meg. Az emberek ilyen szempontból kevésbé érdekelnek, az ember egy parazita faj.

Na de rendesen eltértem a tárgytól. A könyvet én is ajánlom, mert amellett, hogy felnyitja a szemünket bizonyos dolgokkal kapcsolatban, rendkívül elgondolkodtató. Ahogyan az is - és el tudom képzelni, hogy a legtöbb helyen ez így van -, amikor az a börtönőr vagy kicsoda azt mondta, hogy a pedofilok a legjobb, legtiszteletteljesebb rabok. Igen, mert ők egyszerűen a legtöbb esetben szelíd, jólelkű, félénk, beteg emberek. Maguk sem látják a rosszat abban, amit tesznek. Összetett kérdés ez... örülök, hogy megvettem a könyvet, biztos vagyok benne, hogy még elolvasom egy párszor később, ahogy abban is, hogy ajánlani is fogom olyannak, akiről tudom, hogy nem csukja le a szemét ilyesmi láttán. Ettől még létezni fog.

Megjegyzés küldése