Nagyon szeretem a Sci- Fi műfajt. A legkedvencebb science- fiction műveim természetesen Asimovot munkásságát dicsérik, hozzá nagyon nehéz felérni, de ettől függetlenül igyekszem minél többet olvasni ezen műfajon belül is. Sansát olyanok dicsértek előttem, akikben nagyon bízom, éppen ezért alig vártam már a könyvét. A Sötét Hórusz Bubastis és a Terrai császárság világában játszódik. Bubastist a FirstCatek és a Ionecat-ek irányítják, ők szüzek, a világtól távol élnek, de mentális hatalmukkal meg tudják védeni Bubastis kicsiny birodalmát. A Császárság szöges ellentétben áll ezzel a békés, ritkán lakott világgal. Náluk nagyon szigorú Patriarchális társadalom uralkodik, a nőket nem is tekintik embernek, csak szolgáknak. Épp ezért a két világ nem is jön ki jól egymással. Bubastis hanyatlik, egyre többen lázonganak a Ionecat-ek uralma ellen, a császárság pedig épp ezt a gyenge pontjukat akarja kihasználni, hogy megszerezzék maguknak Bubastis gyümölcsöző földjeit.
Nehezen tudnék ennek a regénynek a tartalmáról anélkül beszélni, hogy spoilereznék, ezért inkább nem teszem. Lényeg a lényeg, hogy egy vérbeli sci- fi-vel állunk szemben. A világ, amit Sansa kitalált fantasztikus, ötletes és nagyon egyedi. Nagyon merész dolog volt a részéről bevállalni a szüzek, kasztrálásainak elemeit is, nem kicsit borzadtam el tőle, de azt hiszem a kívánt hatást elérte.
A legnagyobb bajom az volt a regénnyel, hogy az elején nem igazán tudtam, ki kicsoda, a rövid különböző helyszíneken történt bekezdések miatt azt sem tudtam hol áll a fejem, és éppen mi történik. Idővel persze teljesen összeállt a kép, minden letisztult, de szerintem nem ártott volna egy kis név kalauz a könyv elejére, segítve az olvasót, ha már így bedobták a mély-vízbe. Az külön rontott a helyzeten, hogy az összes név olyan kiejthetetlen, hogy még megjegyezni sem bírtam őket. Hozzáteszem persze, hogy a név memóriám egyenesen borzalmas. Persze mindezeken a kis akadályokon megéri túllendülni, mert utána felejthetetlen élményekben lesz részünk.A könyv legnagyobb erőssége a karakterek jellemében rejlett. Ugyanis annyira egyedi, jó szereplőket talált ki Sansa, hogy ha még nem is lett volna a történet maga olyan különleges, ők akkor is elvitték volna az egészet a hátukon. Már csak maga Nekhti alakja is megér egy misét.
A könyv borítója nem rossz, de sokkal szebbet el tudtam volna képzelni helyette. A borítón lévő szürke emberről én sokáig azt sem tudtam kicsoda, annyira férfinak néz ki. De a kötés jó minőségű, nincsenek kilométeres sorközök a nagyobb méret eléréséért. Remélem a következő borítót Sansa rajzolja, hihetetlenül tehetséges a rajzolásban is, a bejegyzés mellett található kép Nekthiről az Ő munkáját dicséri.
Összességében Sansa könyve szuper. Igazi Sci- Fi, megkaptam tőle azt, amit a Hyperiontól nem, pedig nagyon vágytam volna rá. Túlzásokba nem esnék, messze van még Asimovtól, de mindenkinek el kell kezdeni valahol. A Sötét Hóruszt mindezek ellenére nagyon érdemes elolvasni, és őszintén kívánok sok sikert Sansának a továbbiakban. Egy dolgot ígérhetek, Sansa összes a jövőben megjelenő könyve itt fog sorakozni a polcomon. Számomra tízből nyolc, de lesz ez még jobb is, alig várom a következő részt. A könyvet nagyon köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és Sansának!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése