Karen Rose: Érints Meg!

Úgy éreztem, a borzadályos Másik Föld és a csúcs szuper Matched után,  most valami egész más műfajt szeretnék olvasni. Nagyon tanácstalan voltam, szó szerint napokig nem olvastam semmit és folyamatosan variáltam mit is kéne, mindenbe belekezdtem, de nem jutottam egyről a kettőre. Pedig igazán sok jó könyv hever itthon. Aztán azt gondoltam, ideje lenne már a Kindle- ön is olvasni valamit, és azon kezdtem el böngészni milyen e-bookjaim is vannak nekem. Ekkor láttam meg Karen Rose-t a listában. Még sosem olvastam tőle semmit, de sokan dicsérték és kimondott krimi rajongó vagyok úgyhogy azt gondoltam pontosan egy könnyed krimire van szükségem.

Egy pszichopata gyilkos támadja meg a lelki sérült embereket, akik úgymond saját kezűleg végeznek önmagukkal, saját akaratukból, mert azt hiszik, teljesen megőrültek. Egy dolog közös a betegekben, méghozzá Dr. Ciccotelli, a pszichiáterük, akit valaki mindig felhív, mielőtt a haláleset bekövetkezne. A rendőrség persze azonnal nyomozni kezd, és nem kímélik még Ciccotellit sem. 

A sok magasztaló kritika után sokkal jobbat vártam tőle. A főszereplők nem nőttek a szívemhez, a bimbózó szerelem kicsit sem fogott meg, néha úgy éreztem semmi szükség nincs rá, sokkal érdekesebb lett volna, ha csak a krimire fókuszálunk. A szex leírások körülbelül annyira izgattak, mint egy káposztasaláta, mindig átlapoztam őket, - pedig esküszöm szeretem az ilyet a könyvekben, nem vagyok prűd, de ha semmi értelme, és csak töltelék anyagként jelentkezik, úgy nem szoktam szívlelni - de maga a krimi része kimondottan ötletes volt. Sajnos én kitaláltam azt, hogy ki a gyilkos, már a regény első harmadában, szerencsére annyira nem vett el az élményből, mert a gyilkosságok oka kitalálhatatlan. 

A könyv borítója szó szerint taszító. Ha az volt vele a célja a kiadónak, hogy mindenképp észrevegyék, akkor sikerült, de az biztos, hogy nem szeretném, hogy ilyen könyvek csücsüljenek a polcomon. Sokallom a négyezer forintos árát is, messze nem ér annyit, ez egy egyszerű ponyva- krimi, amit jó ha egyszer elolvas az ember. A szerkesztés pedig siralmas, a ragok egyeztetése, rengeteg magyartalan mondat.... Olyan, mintha az egész könyvet elkapkodták volna. (Miután nem hittem el, hogy a nyomtatásban megjelent példány is ennyire siralmas, mint az én e- bookom, utána néztem. Sajnos ugyanaz. Szomorú vagyok. ) 

Ami miatt még nagyon haragszom az- az, hogy az Ulpius nem sorrendben adja ki a sorozatot. Ez az első rész ugyan, és én azok között a szerencsések közé tartozom, akik ezt olvasták először, de itthon nem ez jelent meg elsőnek, hanem ez már az itthon kiadott negyedik Karen Rose könyv. Számomra ez abszurd. Hiszen egy sorozatról beszélünk könyörgöm! A másik nagy gondom a könyv címe, az angol cím "You Can't Hide" - az az nem bújhatsz el, mi köze van ennek az érintéshez? Az angol cím nagyon találó, teljesen jól ki lehetett volna hozni ebből a címből valamit. De nem... Nem is értem persze miért csodálkozom ezen. 

Azt hiszem a romantikus krimi nem lett az én műfajom. Sokkal jobban szeretem ha egy minimális fantasy elem is van a könyvben, vagy ha az nincs, akkor inkább szóljon a könyv a nyomozásról, és jussunk egyről a kettőre, ne pedig a szereplők lelki problémáin őrlődjünk. Ha ilyet akarok olvasni, akkor olvasok drámát, bár én nem vagyok igazán a lelki sérült emberek pártfogoltja, sokkal jobb vidám dolgokról olvasni. Vagy ha már dráma van, azt én elfogadom, de akkor legyen hihető. A mai könyvekkel ez a legnagyobb gond, nem tudom elhinni azt amit a főhős mond, vagy éppen nem tartom akkora tragédiának. De levontam a következtetést;  ha krimit akarnék olvasni, maradnék a jó öreg Blocknál és Agathánál. Karen Rosehoz akkor nyúlok, ha valami agykikapcsoló, könnyed chick- lit krimit akarnék olvasni... Már látom is a hibát. Utálom a Chick- lit-et. Tízből hat.