Julie Kagawa: Iron King

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és annak egy kicsi lánya akit a király a saját biztonsága érdekében, egy furcsa, idegen, világba száműzött, ahol a mesék csak a könyvekben léteztek. A kislány nem tudta ki is a király, nem emlékezett rá, így hétköznapi világban élt, míg nem a gonosz el nem rabolta szeretett kistestvérét, akit meg kellett találnia, és emiatt vissza kellett térnie a saját otthonába, ebben egy régi barátja segítségére volt és elindultak a nagy kalandra és mentek, mentek, mendegéltek...

És mentek, mentek, mendegéltek....

Majd csatlakozott a csapathoz egy furcsa macska, és ím lettek hárman....

És mentek, mentek, mendegéltek....

Majd csatlakozott a csapathoz a legkisebb királyfi, és így lettek négyen....

És mentek, mentek, mendegéltek, át az Óperenciás tengeren is túl, át az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr....

Mint látjátok, elmeséltem nektek pár mondatban, Julie Kagawa nagysikerű regényét, ami az elején olyan, mint egy modern Alice Csodaországban, majd átcsap magyar népmesékbe, a végén pedig érvénybe lép a "Fuss, Forest, fuss!" üzemmód. Bizony ebben a könyvben maximum két- három percre állunk meg. Hol elmaradoznak mellőlünk a barátaink, hol mellénk állnak, de alapvetően csak megyünk, futunk, elkapnak, kiszabadulunk, majd megyünk tovább, majd már magunktól rohanunk a gonosz karjaiba, aztán elkapnak, megmenekülünk és így tovább... Az élet egy örök körforgás... Ebből a könyvből ezt tökéletesen megtanulhatjuk. 

Amúgy nagy dillemában vagyok, rég volt ennyire nehéz kritikát írnom, ugyanis a könyvnek vannak kifejezett jó részei, amit nem szívesen teszek le, ugyanakkor vannak olyanok, amin szinte lehetetlen átlendülni. Sok nagyon kreatív dolog van a könyvben, maga a világ kitalálása is szuper, egyedi, és ez végre nem egy tucat könyv.

A főszereplő lány is szimpatikus, bár még mindig nem tudom egyszerűen megérteni, hogy szeretnek bele egyik pillanatról a másikba, egymásba a szereplők. Nekem ez felfoghatatlan. Lehet rám köveket dobálni, de velem ilyen sosem történt. És az is oké, hogy ez mese, de akkor is valamennyi idő teljen már el, és az a valamennyi ne három- négy nap legyen. Vagy rendben, vonzódjanak, lobbanjanak lángra, de az életüket ne kockáztassák már egymásért... Rendben... tudom... Rómeó és Júlia... Lehet nekem nem való az ilyesmi.

Viszont ki tudok emelni egy hatalmas pozitívumot is. A könyv gyönyörű, sőt a beltartalma is nagyon szép. A betűk se nem bolhányiak, se nem ló méretűek, ez egy igazi könyv, minden túlzás nélkül. A borítójából két típust lehet rendelni, a csillogósat, ami jó csicsás, de nekem nagyon bejön, és a dombor nyomásosat. Nekem a második van meg, és higgyétek el, a második kötetből, a csilli- villi ezerszer szebb! :) Nem fiúknak készült ez a könyv, az látszik na!

A könyv nyelv nehézsége mindössze két pontos, kifejezetten könnyen olvasható.

Lényeg a lényeg, egyszerűen tanácstalan vagyok, mi legyen vele. A végére egész belehúzott a sztori, azt egyben el tudtam olvasni, és még le is kötött, de túl sok volt az üres holtjárat. Túl sok elemet vett el az Alice csodaországból, őszintén csodálom, hogy a főhős Maggie lett, és nem Alice. Kíváncsi vagyok különben a következő kötetre, el fogom olvasni, de nem most... és nem is a közeljövőben. Utána ha az is ilyen, valószínűleg, mi búcsút intünk egymásnak! A könyv 5 pontos.