Kathleen E. Woodiwiss - Farkas és Galamb

A könyv egy kedves molytársam, legeslegkedvencebb könyve. Valahogy úgy lehet vele, mint én a Harry Potterrel, minden évben egyszer el kell olvasnom, mert különben ürességet érzek nélküle. Vannak ilyen könyvek az ember életében, szerintem nagyon nagyon ritkaság. És külön köszönöm emiatt Tittit, hogy megtisztelt a bizalmával, és így kölcsönkaphattam tőle a Farkas és a Galamb című két kötetes, agyon olvasott és szeretett könyvét.

A kötet a közép korban játszódik, abban az időben, mikor Vilmos herceg meghódította Angliát, és így a szászoktól elvették a földjeiket, és a nemesekből parasztokat csináltak. Pontosan ebbe a jelenetbe pillanthatunk be az első pár oldalon, amikor is, egy normann csapat, megtámad egy szász nemesi birtokot, és brutális vérontással meg is szerzi magának. Ebben az udvarban lakik Aislinn (bizony, utólag utána néztem, a veszélyes álmokból ismert Aislinn róla kapta a nevét, Melissa Marr róla szerette volna mintázni a karakterét, ami ugyan néha látszódik is, de Marr Aislinja csak árnyéka az igazinak.) a szász nemes fiatal lány, akinek megölik az apját, anyját koszos cseléd sorba állítják, vőlegényétől elszedik a birtokot és megszégyenítik, őt magát pedig megerőszakolják. Ezek rendkívül szép kilátások, ám miután mindez a sok rossz megtörténik, megérkezik Wulfgar, a normann lovag, aki a birtok ura lesz és szemet vet ő is a szépséges lányra.

Wulfgar azonban nem az a szokásos regényhős, akit várnánk, egy sebhelyes arcú rendkívül mogorva arrogáns figura, akinek a jelleme szép lassan bontakozik ki,é s a végére kiderül, hogy mi lakozik a zord külső alatt.

A történet menete számomra nagyon kiszámítható volt, bár nem tudtam mi mikor fog bekövetkezni, mégis szinte minden érdekes fordulatot ki találtam előre, ez mégsem zavart a történetben, ugyanis olyan régen olvastam már egy jó történelmi romantikus regényt, bár ez inkább romantikus, aki olyan történelmi könyvet szeretne olvasnni, amiben van romantika is, de inkább a történelmen van a hangsúly annak melegen ajánlom Juliette Benzoni: Firenzei lány ciklusát. Nekem a legnagyobb kedvenceim közé tartoznak.

A könyv viszont romantikus könyvnek első osztályú, mégha történelminek nem is. A szereplők nagyon jól eltaláltak, a szerelem sem rögtön azonnal következik be, hanem idő kell neki és én ezt szeretem igazán, nem azt amikor rögtön egymásba szeret a két szereplő, és utána csak evődnek, nem mondom igazán ez a könyv sem szól másról, mint hogy a két főszereplő kerülgeti egymást, de ez valahogy más, össze sem lehet hasonlítani a mai művekkel.

Woodiwiss nagyon szépen ír, a fordítás cseppett sem elkapkodott, a leírások kielégítőek, lényegre törőek. A szexualitásnak sem írja le végre minden egyes külön másodpercét, hanem inkább a történetre koncentrál (halleluja!!!) szóval nem lehetek elég hálás ezért a könyvért. Itt kell díszelegnie a polcomon.

Szerencsémre a Lazi kiadó újra kiadja, igaz most már csak puha kötésben, de én mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a kosztümös romantikát. Számomra tízből tíz. Felüdülés volt végre nem vámpírokról olvasni.