Kate Morton: Felszáll a Köd

Ez tipikusan az a könyv volt, amit megláttam és megszerettem. Annyira szép és igényes, plusz amikor elolvastam a tartalmát, hogy elvileg, ez egy gótikus regény, és századelős a történet, nem is haboztam, szépen tettem is be a kosárkámba a könyvet, amivel akár ölni is lehet. (féltégla)

A történetünk egy átlagos úri családról szól, valahol Anglia berkeiben, ahol még szolgák dolgoztak a nagy kúriákban, ahol mindig az első szülött fiú volt a család főbüszkesége, amikor még úgy gondoltak a háborúra, mint egy új kaland kezdetére, és csak akkor jöttek rá, hogy nem játék, amikor valakit elvesztettek.

A történetünk persze nem itt kezdődik, hanem a huszadik század végén, amikor is Grace- t, aki valaha szolgáló volt a Rivertoni házban, megkeresi egy rendezőnő, hogy a házban megesett tragikus történetről filmet szeretne forgatni. Grace elméje egyre inkább visszatér a múltba, és általa megismerhetjük az igazságot, amit majdnem egy évszázadig rejtegetett, és most végre napvilágra kerül. 

A regény nagyon furcsa, tényleg egy kissé szenilis idős hölgy fejében vagyunk, akinek úgymond kiesnek a gondolatok már a fejéből, és inkább a múltban él, amit úgy érzékel, mintha maga a múlt lenne a jelen. Közben persze, néha észhez tér, és rájön, hogy jelenleg éppen egy autóban ül, vagy már az ágyában fekszik.

Nagyon sokan dicsérték ezt a könyvet előttem, szinte szó szerint agyba főbe, különlegességét is többen hangsúlyozták, amihez kétség sem fér, mivel nagyon egyedi. Nekem olykor mégis egy kicsit bő lére eresztett volt. A hatszáz oldal helyett, szerintem négyszázba minden belefért volna, és akkor nem lettek volna unalmas részek.

A jellemrajzok egyszerűen fantasztikusak, Grace egy nagyon hihető, eleven karakter, és vele együtt a többiek is. A legapróbb cselekmény is közrejátszik a végkimenetelbe, ami olyan, mint maga az élet. Nagyon sok mindent gondolhatunk arról, hogy mi lesz végül a befejezés, a csattanó, de azt ami valójában történt, sosem találnánk ki.

Nem egy vidám regény ez, ó, csöppet sem. Kicsit szomorkás, kicsit misztikus, kicsit keserédes. Azt gondolom nagyon találó címe van, a Felszáll a Köd valahogy pontosan érezteti velünk a könyv hangulatát. Miközben olvasom, olyan mintha egy ködben állnék, ami csak a legvégén oszlik el. 

Riverton Kastély

A könyv mint már mondtam, hatalmas, hatszáz oldal. Ennek ellenére a gerince nem törik, szép állapotú maradt nálam a fedőlap is, nem beszélve arról, hogy mennyire igényes, és gyönyörű a kép van rá nyomtatva. A sortávolságot azonban túlzásnak tartom, ez a könyv majdnem fele ilyen vastag lehetett volna, ha egy kicsit lecsökkentik azt. Persze tudom, akkor nem lehet 3500 forintos áron eladni. De így viszont kényelmetlen olvasni. 

Lényeg a lényeg. Ez a könyv jó, érdekes, de nem hiszem, hogy akármikor szívesen újra neki látnék. Igazi hangulat könyv, és még így is kicsit túl lassú folyású nekem, ugyanakkor nagyon reális képet mutat az akkori világ szörnyűségeiről és szépségeiről egyaránt. Számomra tízből nyolc. De nem hinném, hogy több könyvét megvenném az írónőnek, nem nekem való.