Jonathan Stroud: Ptolemaiosz Kapuja

Hiába tudtam, hogy kötelességem mást olvasni, meg is beszéltem magammal a sorozat elején, hogy nem egybe olvasom el a köteteket, hanem mindig beszúrok egy teljesen más típusú regényt és utána folytatom. Az első rész után ez sikerült is. De a másodiknál már cserben hagyott a józan eszem.

A Harmadikat kicsit több, mint egy nap alatt végeztem ki. Volt egy nagy melóm, ami kettévágta a könyvet, pont a legizgalmasabb résznél, de amint éjjel hazaértem, folytatnom kellett. Mostanában minden könyvön elalszom, nem tudok rajtuk fenn maradni, de tudtam, hogy amíg nem érek a végére ennek, álom sem fog a szememre jönni.

A történetben ismét nagy ugrás következik be. Három év telt el az előző kötet óta. Komoly zavargások vannak Londonban, egyre több olyan gyermek születik, akik mind a hét síkon képesek látni a démonokat. Nathaniel nagyon magas posztot tölt be a minisztériumban, az egyik legelismertebb varázsló lett belőle. Kitty pedig új személyazonossággal egy varázsló segédje lett, így egyre inkább bele lát az Ő tudományukba is.

Bartimaeus Ptolemaiosz álcájában.

Tudom az előző kötetnél is azt mondtam, nem lehet fokozni azt az élményt amit a könyv ad. De Stroud ismét megtette a lehetetlent, ez a rész még jobban ütött, meglépett ismét olyan dolgokat, amiket egy árva gyermekkönyv író sem tett volna meg, és ettől számomra nagyon kiemelkedik most már a többi kortárs könyv közül.

Kitty Jones

A karakterek változása ismét lenyűgöző, ismét gyűlöljük és utáljuk Nathanielt, akit immár az író is Mandrake-nek nevez. Bartimaeus egyre gyengébb, de még így is megőrizte szarkasztikus humorát. Kitty- n is érződik, hogy immár egy fiatal felnőtt nővel állunk szemben, aki komoly, épkézláb terveket szövöget.
A könyv borítója ismét nem tetszik, unom már hogy ugyanaz az alap séma, csak színeket változtatnak rajta, és a medál a közepén más. Komolyan úgy érzem, a borító is hibás abban, hogy itthon nem lett olyan sikeres ez a sorozat. Ilyen külsővel ki figyel fel rá? Míg a külföldiek ontják a kreatívabbnál kreatívabb külsőket... Nagyon szép szerintem az összes angol borító.

Nathaniel

Aki elszomorodna, hogy vége a sorozatnak, annak sem kell búsulnia, ugyanis hamarosan kis hazánkban is megjelenik egy önálló kötet a mi kedvenc Bartimaeusunkról, Salamon Gyűrűje címmel, az Animus kiadó gondozásában.

Nem hiszem, hogy újat mondok azzal, hogy ez a sorozat úgy ahogy van fantasztikus volt, és a végén az utolsó kötetben érte el a katarzist. Ez a kötet is tízből tizenegy, de ha lehetne tízből száz lenne. Biztos nem most olvastam el utoljára.

Bart és Nat