Bevallom nem láttam a sorozatot, de a könyv címe nagyon nagyon megtetszett, az első vámpíros könyveim egyike, és azóta is a kedvenceim közé tartozik, Horvátországi nyaralásunkra vettem, hogy majd ott elolvasom... Na persze. Már itthon elolvastam egy nap alatt.
A 21. században Japánban feltalálták a szintetikus vért, és ezzel megkönnyítették a vámpírok sorsát, akiknek ezek után nem kellett bujdosniuk az emberek elől, hanem a társadalom szeme előtt élhették nem mindennapi életüket.
A történet egy déli kis városkában játszódik Amerikában, ahol él egy pincérnő, Sookie Stackhouse, aki látszólag egy hétköznapi lány, eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy gondolat olvasó. Én néha nagyon örülnék egy ilyen képességnek, de Sookie ezt inkább fogyatékosságnak fogja fel. És emiatt a képessége miatt nem tud randizni a férfiakkal sem, mert rögtön tudja mit gondolnak róla, ami elég zavaró lehet.
Aztán egy nap minden megváltozik, a pub-ba ahol dolgozik, belép egy vámpír, és Sookie rájön, hogy a vámpírnak nem hallja egyetlen gondolat foszlányát sem. Rögtön el is kezd vonzódni hozzá, és azon töri a fejét, hogy hogyan kerülhetne közelebb a vámpírhoz. Nem lesz nehéz dolga, meghallja két számító vendég gondolatait.
Ebben a világban a vámpírok vére gyógyító hatású, sőt inkább olyan mint a drog. Ezért kincset ér. A két vendég éppen azt tervezgette, hogyan szerzik meg Bill, a vámpír vérét. Sookie persze a segítségére siet, de addigra Bill nagyon sok vért vesztett. Innen kezdik el egyre jobban megismerni egymást, és innen kezdődik a történet maga is.
Azt imádtam ebben a könyvben, hogy végre vannak benne klasszikus vámpírok, nem a napon sétálgató izomagyú pacsirták. A vámpírok ebben nem tökéletesek, (Bill például alacsony), de persze azért van különleges vonzerejük.
Nagyon tetszik az is, hogy a szerelem is reálisan van ábrázolva a történetben, nem egy csöpögős regénynek mondható kötet ez, annyi szent. Fantasztikus humor, hatalmas csavar a végén, amire sosem számítottam volna, és az egész egy krimire épül. Mi kell még?
Félre értések elkerülése végett, szeretném leszögezni, hogy ez nem egy Twilight koppintás, ez a könyv jóval az Alkonyat előtt született, és bevallom őszintén én jobban is szeretem. Ami nagyon zavart az megint csak a borító volt. És még a sorozatból ennek van a legszebb borítója itthon.
A külföldi borítója annyival szebb, miért nem lehetett valami olyasmit kitalálni, vagy legalább ne ilyet...
Charlaine Harris, ha jól tudom már befejezte a tizedik rész írását és azt mondta addig írja, ameddig a kedve tartja... Remélem még nagyon nagyon sokáig.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése