Kedves Blogtársam, FFG volt az, aki felhívta a figyelmem erre a könyvre, és az írójára is. Magamtól azt hiszem nem is nagyon vettem volna meg, de mikor mondta, hogy Benina nagyon jól ír, nagyon jól fogalmaz, és kifejezetten szerette olvasni, és pláne azt hogy magyar, azt gondoltam miért ne is adhatnék én egy esélyt, egy jónak ígérkező hazánkból származó urban fantasy könyvre.Közben nagyon sok vegyes vissza jelzést kaptam, valaki az egekbe magasztalta, valaki pedig lehúzta, de olyan is volt aki azt mondta, nem rossz de azért nem az igazi. Én egyikkel sem értek egyet, ugyanis Benina könyve jó könyv, nem az az eget verően halálosan jó, de jónak nagyon jó. :)
Claire az utolsó tiszta vérű boszorkányok egyike, emiatt hihetetlenül kell rá vigyázni, meg kell óvni minden veszélytől, de legfőképpen a boszorkányok legnagyobb ellenségeitől, a Zsoldosoktól. A könyv azzal indít, hogy Claire mentorát megöli az egyik zsoldos, miközben Claire nem tehet ez ellen semmit, és végig kell hallgatnia hogy végzik ki azt az embert, aki apja helyett apja volt. Pár hónap elteltével találkozik az új mentorával, Kellan Black-kel, a félig démon, félig boszorkány fiúval, aki igyekszik Clairet megóvni minden bajtól, ami be kell vallani korántsem egyszerű.
Több dolog is zavart engem. Ami a legfőképpen az nem más, mint Claire White és Kellan Black. Na nem a karakterekről van szó, hanem arról a mérhetetlen fantáziátlanságról, ami ezeket a neveket jellemzi. A Kellan mint maga név nagyon tetszik nekem, de ez a black és a white, a sötét és a világos oldal... na ne nevettessük már ki magunkat, nem óvodásoknak készült mese ez.
A másik az, hogy nekem néha megdöccent a regény. Szó szerint. Úgy éreztem hogy áramlik áramlik a történet, aztán egyszer csak megakad és én elkezdem unni, majd lerakom. Fél óra múlva hozzányúlok, újra döcög döcög, majd mint egy jó Trabant, újra indul és végül átváltozik Ferrárivá, és nem is lehet letenni, hogy utána vissza fejlődjön. Nem is értettem néha miért kell olyan nevetségesen lelassítani a történetet.
Kedves molytársam FFG mondta nekem, hogy szerinte nagyon kiszámítható a történet. Én ezt az első ötven oldalnál nem így gondoltam, de a századiknál bizony már nagyon is egyet kellett értenem vele. Pontosan tudtam hogy ki lesz a titkos megbújt gonosz, hogy mi fog történni, és kinek mi a szerepe. Minden kiszámítható volt. Valamit pedig mégis tud ez a könyv. Mert kimondottan tetszett. És komolyan el kell gondolkodnom, hogy mi lehet az, hiszen minden szokásos klisé meg van benne, teljesen kiszámítható elemekre épül.
Talán az egyik dolog a világ volt, amit kitalált az írónő, örültem, hogy elvonatkoztat a mostani urban fantasyktól és mer valami mást alkotni, mert ez tényleg más, eleve már csak azért is, mert boszik vannak benne, a Zsoldosok ötlete külön tetszett.
A másik dolog, amiért én csak Beninát dicsérni tudom, az a stílus. Valami fantasztikus, el tudja kapni az olvasót, végre nem olvastam zagyva tini szlenget, csak olyan kifejezéseket amit szívesen látok egy könyvben. Nagyon frappánsan csűri csavarja a nyelvünket, köszönöm neki ezt az élményt!
A borító továbbra is csillagos ötös, már hozzá sem teszem, hogy Könyvmolyképző. A szereplők nagyon szerethetőek, Claire különösen, de Kellan is egy nagyon eltalált karakter. A többiekről nem is beszélve. Nagyon jól kidolgozottak, és szerethetőek, kifejezetten emberiek.
A könyv nekem tízből nyolcas, ne kérdezzétek miért. Nem tudom megmagyarázni. Az biztos, hogy ez a könyv megállná a külföldi piacon is a helyét, sőt szerintem messze menőkig jobb mint a mostanában megjelent a tini urban fantasyk. Remélem valahogy eljut ez a történet a külföldiekhez is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése