Gaiman és Pratchett egy könyvben? Ide vele! Nem létezik olyan könyv jelenleg Gaimantól és Pratchett-től amit én ne szeretnék. Imádom Pratchett Korongvilágbeli humorát, a manák trilógiáját, Gaiman könyvei pedig mindig a szívemhez szólnak, miközben végig mosolygok rajtuk.Crowley a démon és Azirafael angyal szeretnek a Földön élni. Mikor megtudják, hogy a világvége hamarosan elérkezik, szövetséget kötnek, hogy ezt megakadályozzák. Közben elég sok bonyodalom történik, elküldik az Antikrisztust a Földre, akit a nővérek egy egyszerű baki folytán a rossz családhoz küldenek. Eltűnik a KÖNYV amiben benne van minden, ami a világ sorsával kapcsolatos, és amit egy pösze Agnes Nutter nevezetű boszorkány írt....
Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. Igazán nagyon. De nem ment. Szó szerint vergődtem rajta. Voltak benne kifejezetten jó részek is, de valahol halálra untam magam és szinte fel sem fogtam már a végén mit olvasok. Valahogy úgy éreztem, egyik íróból sem találtam meg a könyvben azt a mit szeretek. Semmi nem volt Gaiman mesés elemeiből, inkább az egész könyv csak egy nagy párbeszéd halmaz. Pratchett éteri humorából jelenleg csak megfáradt rúgkapálást lehetett érzékelni.
Egyedül a pici kiskutyává avanzsálódott pokol kutyán mosolyogtam igazán, akit rendkívül kreatív módon az Antikrisztus Ebnek keresztelt. De lehet ez is abból fakad, hogy megrögzött kutya rajongó vagyok.
Úgy éreztem, néhol ez a könyv a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyv humorára és stílusára akart hasonlítani. Néha meg meg csillant a remény, hogy a két író, - akit ismét kiemelek, külön a legnagyobb kedvenceim közé tartoznak,- valahogy eléri a szintjét, de sajnos ez a próbálkozás minduntalan kudarcba fulladt.
 |
| Antikrisztus, ahogy én képzelem. Tudom tudom, a könyvben fürtös kis angyalkának néz ki :D |
Ami még kifejezetten zavart engem. Az az volt, hogy elkezdek egy bekezdést, (van olyan hogy a két oldalon 4 külön kis bekezdés van) és mindig más fejében találom magam, mégsem tudom rögtön, hogy te jó ég kiben is. Persze lehet, hogy itt az én gyengeelméjűségemről van szó, ez is megfordult bennem, miután láttam, hogy ezt a könyvet igazán szinte mindenki szereti, kortól nemtől függetlenül - Csak én nem.
Azt gondolom mégis, a történet nagyon kreatív, a fordítás szuper. Szerintem a borító is ötletes. Nagyon megkedveltem a két főszereplőt, Crowley-t és Azirafaelt. A karakterek zseniálisan voltak kitalálva és megformázva. Nekem legjobban az apokalipszis emberkéi tetszettek, onnan is háború volt a kedvencem.
Mindent összevetve nem rossz könyv ez, bár én nem tudtam megbarátkozni vele. A vége kifejezetten izgalmas volt. A befejezés is tetszett. Tőlem öt pontot érdemel, amit nagyon nehezen adok neki, annyira szerettem volna többet. Gaiman ráadásul az egyik legkedvencebb íróm... Most nem kicsit furdal a lelkiismeret, de többet így sem adhatok rá. Az biztos, külön külön a két írónál egyedibb és zseniálisabb, kevés van!
A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése