Torey Hayden: Egy Gyerek

Az írónő első itthon megjelenő könyvét, egy barátnőmtől kaptam kölcsön, nélküle nem is ismerném, ezúton is köszönöm neked Kató! Magam sem gondoltam volna, hogy a Szellemlány - (kritika itt) -, ennyire megfog és elborzaszt egyszerre. A legrémisztőbb az volt, hogy mindig mondogatnom kellett, magamnak, hogy ez mind igaz, és nem csak egy fiktív regényt tartok a kezemben. 

Az Egy Gyerek főszereplője, egy hat éves kislány, aki egy fához kötözött, és felgyújtott egy három éves kisfiút. A kislány, Sheila, Torey osztályába kerül, ahol eleinte nagyon nehezen tudnak dűlőre jutni vele, ugyanis igazán családja nincs, alkoholista apja "neveli" egy ruha együttese van összesen, és az is mindig bűzölög a pisitől. De ez még nem lenne semmi ahhoz képest, ahogy Sheila viselkedik. Borzalmasan agresszív, és elképesztően okos. Gyilkos kombináció. Rögtön megtalálja mindenki gyenge pontját, bosszút áll, és nagyon sok idő kell neki ahhoz, hogy igazán megnyíljon. 

Semmiképpen nem szeretném, hogy azt gondoljátok, Torey egy rosszindulatú pszichopatáról írt. Kétség sem férhet hozzá persze, lehetett volna belőle az. De szerencsére megtalálta a kislány a maga őrangyalát. 

A Szellemlányhoz képest az Egy Gyerek fele annyira sem borzasztja el az embert, sőt Sheila alakja is sokkal inkább a szívünkhöz nő. Azt hiszem ennek az is az oka, hogy Torey őt kimondottan szerette. A többi osztályban lévő csemetéről is hallunk valamit, nagyon jól kiegészítik a történetet, de semmi egyéb. 

Az a legjobb ezekben a könyvekben, hogy fantasztikusan vannak megírva. Persze a történet érdekes lenne enélkül is, de olyan zseniálisan van felépítve Torey eddig általam olvasott két könyve, hogy az ember nem tud elszakadni tőle. Annak ellenére sem, hogy az a téma, amit feldolgoz, kimondottan nehéz. Ezzel a stílussal még azt is eléri, hogy egy könnyed olvasmánynak érezzük, olykor el se higgyük azt, hogy mindaz, amit olvasunk, igaz. 

Nagyon örülök annak is, hogy a kiadó kicsit változtatott a borító anyagának a minőségén, ugyanis az előzőnek olyan vastag volt a borítója, mint egy papírlap. Ez már igazi, jó minőségű, fényes borító, ismét egy szuper, és kifejező képpel. Az oldalak is fehérek, sőt előttem az én példányomat már hárman elolvasták, mégsem akar szétesni. Azt hiszem így nyugodtan lehet dicsérni a kötést is.

Torey és Sheila

Nagyon tetszenek Torey könyvei. Hamarosan jelenik meg az új, és tudom, hogy az én polcomon annak is ott lesz a helye. Számomra tízből tíz. Azt hiszem mindenkinek olvasnia kéne egy kicsi Torey Haydent, pontosan azért, hogy néha el tudjuk azt képzelni, hogy egy különös viselkedésű ember, nem csak a csúfolódás célpontja lehet. Pont ellenkezőleg, segítségre szorul. Hiszen mindenkinek megvan a maga történe, csak sajnos, nem lehet mindenki mellett egy Torey Hayden.