A Hyperion könyv maga nagyon egyedi; a romantikától kezdve a tudós missziókig a valláson át a történelemig igazán minden benne van, egybe sűrítve egy hosszú, végtelen történet folyamba, aminek örülünk is, hiszen nem is akarjuk, hogy véget érjen. A történet a jövőben játszódik, és hat különböző ember életét meséli el nekünk, és azt, hogy mi közük is van nekik a rejtélyes Hyperion nevezetű bolygóhoz. Nagyon sok mindent nem is lehet elmondani a fő szálról, ugyanis maga a regény, hat kissebb- nagyobb novellát foglal magába, és ezek is töltik ki az oldalak nagy részét.
Voltak történetek, amik hihetetlenül megfogtak, és faltam a sorokat, ellenben volt sajnos olyan is, szerencsére ebből a kevesebb, amit nagyon nehezen és nagyon lassan olvastam el.
Nagyon sok ellenérzés van bennem, a Hyperion kapcsán, ugyanis a könyv maga tetszett, mégsem az lett amit vártam. Amikor a kezembe vettem, nagyon szerettem volna egy vérbeli Science Fictiont olvasni, de sajnos csalódnom kellett. Ez egy nagyon izgalmas regény, egy igazi unikum, de mindent egybevetve sok köze nincs a sci-fi-hez, azon kívül persze, hogy az űrben és a jövőben játszódik.
Ez persze semmit nem von le a könyv értékéből, ami egy nagyon igényes kiadás, gyönyörű nyelvezettel, váratlan fordulatokkal, egy hatalmas fantáziával megáldott író tollából. Igazából egy szavam sem lehet rá, mégsem voltam maradéktalanul elégedett vele, és ezt csak az okozhatja, hogy mást vártam, és az is, hogy nem szeretem a novellákat. Sokkal inkább szeretek egy önálló történetet olvasni, amin átível a cselekmény és végig izgulhatom a szereplők sorsát. Ez megint az én ízlés hibám, nem a Hyperioné.
A borító nagyon szép, bár szerintem a történethez nem sok köze van, ennek ellenére nincs vele bajom, továbbra is az Agave borítói a legszebbek, ez sem kivétel, és ismét nem lehet panaszom a minőségére sem!
A történet nekem tízből nyolcas, pedig nagyon megérdemelné azt a tízből tizet, sőt vannak benne részek, ahol határozottan úgy éreztem, ez a könyv minden csillagot megér, de volt olyan is, ahol nagy bánatomra ez nem volt igaz. A vége a könyvnek ismét lázba hozott, és emiatt nagyon érdekel is a folytatás, semmiképp nem hagyom ki, és azt is gondolom, hogy ennek a kötetnek mindenki polcán ott lenne a helye. Most a nagymamám olvassa, Ő kifejezetten utálja a fantáziával, vagy paranormálissal megtöltött műveket, Ő imádja. Ez nekem mindent elmond. Főleg, hogy a hiba bennem van. Nagyon nagyon sajnálom ezt a végeredményt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése