Christopher Moore: Biff Evangéliuma

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de mivel kicsinek is mindig az Ószövetség kalandos történetei kötöttek le jobban, ezért féltem, nem fog érdekelni Jézus felnőtté válása, még Moore tolmácsolásában sem. De sosem hagyott nyugodni ez a könyv, olyasmi ez, mint a Brian élete, nem lehet kihagyni.

Napjainkban feltámasztja Raziel angyal Biff-et, hogy írja meg a saját evangéliumát, és mesélje el, hogy lett Józsuából (Jézus héberül) a megváltó. Biff nem egy akármilyen egyén, a maga idejében ő találta fel a szarkazmust is, ez nagyon sokat elmond róla. Fiatal korukban ismerkedtek össze Józsuával, és elválaszthatatlan barátok lettek, idővel becsatlakozott melléjük harmadikként Mari is (Mária Magdolna), akibe mind ketten reménytelenül szerelmesek voltak.

Ahogy növöget Józsua, úgy jön rá, hogy neki komoly küldetése van, és csak a három bölcs (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) segíthet neki kitalálni, hogyan is vigye véghez élete nagy tettét, avagy hogyan legyen Ő a Messiás. Így hát Biff-el neki indulnak a vak világnak, Józsua megtanul Kung-fuzni, láthatatlanná válni, sőt még egy kis szütyőbe is be tudja préselni magát idővel.  Eközben Biff egyre inkább elveszik a szexualitás rengetegében, még a Kámaszutrát is kívülről megtanulja.

Nagyon sok mindent megtanultam ebből a könyvből. (Például, hogy az Isten hangja kiköpött Darth Vader, csak nem annyira szuszogós :D ) Megtudtam, hogy Istennek bizony van humorérzéke - különben nem Biff lett volna Józsua legjobb barátja. De leginkább azt, hogy annak ellenére, hogy rengeteget nevettem  könyvön, a mondanivalója mégis sokkal jobban átjött, mintha példabeszédeket olvastam volna.

Minden elismerésem Pék Zoltánnak is, aki a könyvet fordította, ugyanis fantasztikusan visszaadta a könyv humorát, hangulatát. Minden sorát élvezet volt olvasni, szinte csak peregtek a lapok.

A borító is nagyon ötletes, de én mindig is nagy Agave rajongó voltam. Már a borítón is látjuk, ez valami nagyon más, és hogy egy kacagtató könyvvel van dolgunk. De bevallom kivételesen azért jobban kedveltem az angolt.

Nem lett a kedvenc könyvem, nem is hiszem, hogy hamar újra olvasnám, de megérte. Biztos, hogy sokkal több Moore-t is fogok olvasni, mert nagyon tetszik a stílusa, és a humora is. Valahol Pratchett és Douglas Adams közé tenném. Számomra tízből hét.

Nem vagyok ateista, de nem áll hozzám közel a Kereszténység, úgy nem, ahogy a Biblia írja, sőt sosem szerettem a Bibliát, - sokkal inkább el tudom fogadni a Buddhizmus tanait - de Moore közelebb hozta hozzám. Köszönöm neki.  Hatására bele olvasgattam az Újszövetségbe. Már megérte.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobo-nak!