A Télapó hozta nekem ezt a könyvet még tavaly Karácsonykor, és a vegyes vélemények miatt sokáig halogattam az olvasást.
A történet főhőse Aislinn, akit a tündérlátás képességével vert meg a sors. Anyai örökségét minél inkább próbálja elnyomni magában, igyekszik tudomást sem venni a tündérekről, mert meggyőződése, hogy ha rajtakapják a kis „Csingilingek” biztos halál vár rá. A megszokott Seelie és Unseelie helyett itt Tél és Nyár udvar uralkodik, nekem tetszett ez az újdonság, kellő képen kidolgozta a világ alapjait az írőnő. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Ash-t elkezdi követni a Nyárkirály és az ő Télleánya, és a lány már csak barátjánál, Seth-nél érzi magát biztonságban. Persze előbbiek nem csak új szórakozást találtak maguknak nagy unalmukban,de akit érdekel a folytatás járjon utána:)
Újabban kezdenek leszorulni a sikerlisták éléről a vámpíros-vérfarkasos könyvek, mert itt vannak az új trónbitorlók, a tündérek. Érdekes, hogy amíg a régi, inkább iszonytató vámpír mítoszt a női álmok romantikus és szexszimbóliumai felé torzították, addig a tündérvilág csodás-édes teremtményeit veszélyes, kegyetlen lényekként írják le, bár a „sexy mojo” itt is megmarad. Lehet hogy épp ezért tűnik nyerőbbnek nálam a tündér-téma.Tetszett a regényben, hogy a természetfelettivel szemben előnyt élvez az emberi, ami szerintem minden estben a reálisabb reakció lenne a való életben. A kedvenc karakterem Donia volt, egyszerűen csak azért, mert sokkal szimpatikusabb mint Aislinn, aki elég sokat sírdogált és hisztériázott, ami helyenként már idegesített engem.
Nagyon szépre sikerült a borító, bevallom eleinte ez csábított el:) Összességében pozitívan csalódtam a könyvben, jobbféle urban fantasy, könnyed nyári olvasmány, biztos, hogy elolvasom a már megjelent folytatásokat (Veszélyes álmok, Törékeny örökkévalóság).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése