Charlaine Harris: Hetedik Harapás

A nagy csalódás után (hatodik kötet), nagyon féltem ettől a könyvtől. Mivel egészen az ötödik részig Sookie történetei abszolút kedvencemmé váltak, éppen ezért nehezen emésztettem meg a csalódásomat, és a felőli aggódásomat, hogy ha a következő is ennyire rossz valószínűleg mi búcsút intünk egymásnak.

Azt kell mondjam magam sem döbbenhettem volna jobban, hogy ez a kötet volt az, ami szó szerint robbant. Az egész sorozat magasan legjobb darabja idáig. Megdöbbentő, izgalmas, kicsit romantikus, és végre újra igazi krimi.

Sookie ismét belekerül a slamasztikába, ugyanis el kell kísérnie Sophie-Ann-t egy nagy vámpír gyűlésre, ahol sajnos elég hamar megtörténik egy gyilkosság, amivel bizony a királynőt vádolják, és csak Sookie tudja kideríteni, ki is állhat a dolgok hátterében. Természetesen eközben a hódolói folyamatosan zaklatják, Quinn, Eric és Bill nem nagyon akarnak Sookie-nak egy perc szabadságot sem adni.

A gyilkos kiléte szinte kitalálhatatlan, nagyon furfangosan oldotta meg Harris a dolgot. Ami nagyon tetszett, hogy a szállodából bizony nem léphettek ki a szereplők, és ezért be volt határolva elég szűkösen, hogy kik is lehetnek az elkövetők.

Az az igazság, hogy ezután a kötet után döntöttem úgy, hogy a fél éve megkapott angol díszdobozos Sookie könyveket bizony elkezdem tovább olvasni, mert ezután már azt mondtam nem várok tovább. Úgy érzem egyre többet elkövetem ezt a rossz szokásomat, lassan semmit sem fogok tudni kivárni. De azért igyekszem amennyire lehet.

A borító kifejezetten tetszett, de persze még mindig az angol borítókért rajongom. Sokkal jobban tetszenek a kicsit komikus rajzolt figurák. De mindenképpen fejlődik az Ulpius a sorozat esetében.

Sookie most megérdemli a 11 pontot. Remélem nem utoljára! Harrisben minden ott van, ne rontsa már el olyan borzalmakkal, mint a Halottnak a csók. Megnyugtathatom a további olvasókat, hogy bizony a további két kötet is nagyon szuper, tessék olvasni!