Jeaniene Frost: Sírig Hű Szerelmed - Cat and Bones 4.

Ez a legnagyobb kedvencem idáig a sorozatból. Reggel kezdtem, este befejeztem, úgy faltam ahogyan csak lehet egy könyvet, igyekeztem nehogy akár egy apró részletet szem elől veszítsek. Nagyon jó volt. Egyszerűen csak csúcs szuper!

Cat és Bones a nászútjukat tervezgetik Párizsba, amikor kiderül, hogy egy másik vámpír szemet vetett Catre, de nem is akárhogyan, azt állítja, hogy Cat-tel Ők már összeházasodtak, tehát Bones által megkötött eskü nem érvényes. Nem mondanék el többet, mert nem akarok spoilerezni, semmi szükség nincs rá.

Ez az a rész, amiben olyan fordulatokat találunk, amit először el sem hiszünk. Csak tátjuk a szánk és csodálkozunk, vagy szomorkodunk az adott helyzetben. Ez volt az a könyv, ahol bizonyos pillanatokban úgy éreztem, innen van kiút? Persze Frost nem okozott csalódást, és nagyon hamar kiderült, mindenre van megoldás.

Az egyik nagy kedvenc karakterem, Vlad is többet szerepel, mit ne mondjak, nagyon örültem ennek a fordulatnak!

A kötet továbbra is hozza a szokásos humort, egyre több karaktert, sőt úgy néz ki egyre több bonyodalmat és izgalmat ígér. A történet továbbra is lezárt, de ennek a végén történt valami olyasmi, ami miatt azt hiszem sokkal izgalmasabb részeknek nézhetünk elébe.

Hiába, szeretem a sztori romantikus vonalát is, úgyhogy külön örültem, hogy ebben a könyvben két férfi is küzd Cat kegyeiért. Az ilyen helyzeteket úgyis külön nagyon szeretem a könyvekben :)

Egy újabb tízből tizenegyes könyv. Hiába... Cat and Bones a legeredetibb páros, ezt már Charlaine Harris is megmondta :)

Jeaniene Frost: Síri Csendben

Cat és Bones a legjobban kitalált páros, akikről valaha olvastam. Nem igazán tudtam, hogy vajon az előző kötet után, mihez kezd az írónő a történettel, féltem, hogy ellaposodik, és nem igazán lehet ezt a történetet húzni tovább, még akkor is hogyha csak két kötet jelent meg idáig.

Minél több sorozatot olvasok, annál inkább érzem, hogy ez kilóg a sorból. Vannak ugye azok a sorozatok, amiben minden kötetben más szereplőről olvashatunk, más szereplő szerelmi életébe nyerünk betekintést. A másik nagy típus, a paranormális romantikus irodalom világában az, amikor egy szereplő életét követhetjük nyomon a kötetekben, de ezen sorozatok vége általában nem záródik le, és van egy hosszan tartó fő szál is a történetben, ez jobb esetben persze igaz az előzőekben megemlítettekre is.

A Cat and Bones valahogy a kettő keveréke most már. Ugyanis nem látok benne fő szálat, ha csak Cat és Bones szerelmi életét nem vesszük annak. Viszont mindig Cat szemszögéből látjuk az eseményeket, csak róluk van szó a történetekben, mégis minden kötet egy külön álló epizód.

Ez az egy kötet nem lett különben a kedvencem a sorozatban. Nagyon akciódús volt, a történet frappáns és váratlanul meg tudott lepni, olyan fordulatokkal amikre nem is számítottam. Ellaposodásról pedig szó sem volt, sőt még nyugodt, langyos átkötő könyvvel sem találkoztam ezen sorozatban. Minden sornak jelentősége van, és sosem unatkozunk.

Amit én nagyon szeretek az Cat és Bones kapcsolata, amellett persze, hogy imádom a történetvezetést, a nyelvezetet továbbra is, ez mind csillagos ötös, mégis most nagyon kevés közös jelenete volt Catnek és Bonesnak. Már csak zárójelben tenném hozzá, hogy pont azt szeretem ezekben a könyvekben, hogy nem komor, végre egy olyan sorozat, ahol nem mindig a szenvedésekről hallok, persze itt sem volt leányálom a szereplők fiatalkora, de nem az a szájbarágósan tragikus. Szerintem. Na ez a rész komorabb volt jóval az előzőeknél, és ez engem nagyon kicsit zavart.

Ellenben továbbra is örülök, hogyha ugyan van is benne szexualitás, nem erre megy ki a hangsúly, nincs benne felesleges könyvhosszító szexjelenet. Minden könyvben így kéne hogy legyen.

Még egy utolsó szót a borítóról. Ismét nagyon pocsék! Semmi fantázia nincs benne, és mivel ez a könyv nem az a kifejezetten tipikus romantikus könyv, egyszerűen nem is tudom hova tenni. Csak a színe tetszik, de ettől a könyvtől továbbra sem csöpögős romantikát kell várni. És bizony a borítóról inkább az ordít, hogy "Hihetetlenül Romantikus vagyok!".

Ez a Cat and Bones nekem tízből kilenc. De a következő rész mindenért kárpótolt. Aki nem olvasta volna még angolul, azt kell mondjam, nem fog csalódni abban a kötetben. Érdemes rá várni, mert sokkal izgalmasabb lesz, mint az első három együtt véve. Aki szereti a vámpírokat, szeresse ezt a sorozatot is tovább, hiszen magasan kitűnik a többi közül! Köszönjük Frost!

Jeaniene Frost: Karó és Sírhant

Igazság szerint kérdezgethetitek Tőlem, hogy mi annak az oka, hogy talán az egyik legeslegkedvencebb könyvemről nem írtam még semmit. Én sem tudok erre választ adni, valami hasonló oka lehet, mint hogy a másik nagy kedvenc sorozatomról (True Blood) is nagyon foghíjas információkat adtam csak, pedig az összes eddigi megjelent kötet a birtokomban van, és be is faltam őket, amilyen gyorsan csak lehetett. Bele értve persze az angol megjelenéseket is.

Valami hasonló volt bizony a Karó és Sírhanttal is, amit angolul olvastam először még tavaly Karácsonykor. A Cat and Bones sorozat volt a párom nagy meglepetése, ugyanis a sorozat összes kötetét megkaptam, és el sem lehetett tőle szakítani a negyedik kötet végéig, ahol elszontyolodva vettem tudomásul, hogy bizony nincs tovább, és most már éveket várhatok a folytatásra.

Szerencsére a könyvhéten meg tudtam venni a Karó és Sírhantot a kiadótól. Hihetetlenül örültem neki, mert az első kötet fordítása is nagyon tetszett, (kedvenc fantasy fordítóm, Hoppán Eszter fordította) és hála az égnek a többi kötet is az ő keze alól került ki, ami szerintem még jobb mint az eredeti. Minden elismerésem, pedig én aztán hihetetlenül érzékeny vagyok a fordításokra, de lassan kezdem megszokni a szokásos bakikat, és csak remélem hogy sikerül őket elég erősen a fejembe vernem ahhoz, hogy a későbbiekben ne kövessem el én is őket.

Na de nagyon elkalandoztam, vissza térve a Karó és Sírhantra: A történet négy évvel az előző rész után folytatódik, Cat immár a kormánynak dolgozik, Bonest igyekszik elfelejteni és túllépni rajta, mígnem összefut Bones régi ismerősével, persze innentől kezdve nincs is megállás. Bones végre Cat nyomára akad.

Remélem nem kapok ki tőletek, de nem írnék többet a történetről. Egyszerűen nincs értelme, mert ezt olvasni kell. Továbbra is hangosan nevettem a könyvön, torkomban dobogott a szívem, izgultam, átkozódtam, és szomorkodtam, hogy vége van.

A kötet majdnem hetven! oldallal rövidebb mint az első rész, bizony nagyon nagyon rövid. A Történet nem kap lezáratlan véget (szerencsére),és most nem érezzük azt, hogy mindenáron el kéne olvasnunk a következő kötetet.. Innentől szerintem kifejezetten epizódos lesz majd a sztori. Minden részben új kaland. Persze ezzel semmi baj sincs.

A magyar borító továbbra is szánalmas, ellentétben az angollal, amit ha kinyitok, kapok egy szép egybe Bones- Cat képet,  (hozzá teszem, hogy az angol borítón lévő nő nekem egyszerűen nem Cat, nem túl vadóc hozzá) ennek ellenére a magyar a nyomába sem ér. Minőségre jobb, mint az én példányaim, de nekem a legolcsóbb paperbackeim vannak, és had ne mondjam, hogy a három angol kötet ára megegyezett egy magyaréval.

Nem tudok mást mondani erre a könyvre, csak hogy tízből tizenegy pont, a legkedvencebb sorozatomnak a második legkedvencebb darabja. Nem tudtam letenni egy másodpercre sem, hozzám ragadt és nem eresztett. Még akkor sem amikor harmadszor olvastam. Ezt csinálja az írónő után valaki! Le a kalappal!

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 366
Kiadva: 2010
Fordító: Hoppán Eszter

Tonya Hurley: Ghostgirl- Szellemlány

Ez tipikusan az a könyv volt, amit megláttam és megszerettem. Annyira gyönyörű a borítója, hogy csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. A kötet belülről is hihetetlenül igényes, egyszerűen csak jó nézegetni, gyönyörködni benne. Az a nagy baj, hogy engem a belső tartalma sajnos messze nem nyűgözött le annyira, amennyire szép a könyv.

Charlotte egy tipikus tini lány, szeretne népszerű lenni, szeretne pom-pom lány lenni, szeretné ha az iskola legmenőbb fiúja szerelmes lenne belé, de ehhez a legfontosabb az lenne, ha talán észrevennék az iskolában. Sajnos Charlotte- ot még a portás is csak akkor látja meg, amikor utolsó pillanatban megtámasztja a kaput, hogy bejusson még az iskolába. A sulin belül igazából láthatatlan.

Egy nap fizika órán, valami csodálatos szerencse folytán mellé ül álmai fiúja, és kiderül fél évig együtt fognak dolgozni az órán, sőt a fiú arra is megkéri, hogy korrepetálja Őt. Charlotte úgy érzi, hogy minden tökéletes, úgy van ahogy azt megálmodta ám ekkor történik a nagy baj... Charlotte meghal.

Megérkezik a Szellemek közé, akik között van mindenféle egyed, van akihez hozzáragadt a fülhallgatója, van akinek fuvola sípol a torkából stb... Ők befogadják Charlotte-ot ám a lány mindenáron az élőkhöz akar csatlakozni, képtelen elfogadni, hogy halott és tervet kovácsol.

A legnagyobb bajom az volt ezzel a történettel, hogy maga az ötlet annyira zseniális, kár hogy nincs eléggé kidolgozva.Az is nagyon zavart, hogy néhol olyan szinten szlengesen beszélnek benne a fiatalok, amitől én már szó szerint a falnak megyek (pl.: Kicsavartam a kígyót.) Persze lehet én vagyok már túl öreg, húszas éveim elején, de megkérdeztem a kamasz öcsémet, és még Ő is nagyot nézett.

Sokan mondták, hogy azzal rontottam el, hogy nem angolul olvastam, hanem magyarul. Persze minden lehet, de a történet egyszerűsége és kiszámíthatósága miatt, én ebben igencsak kezdek kételkedni.

Mellesleg arra is kíváncsi lennék, mégis melyik korosztálynak íródott ez a könyv??? Tele van szexuális utálásokkal (néhol nagyon erőltetetten) de én a szintjét nem érzem többnek a tizenkét- tizennégy éves korosztálynál. Akkor miért kell erekcióról és hasonlókról beszélni benne? Tudom a főhős tizenhat éves, de ez nem igazán látszik meg a viselkedésén. Mellesleg ebben a könyvben aztán mindenki igazán sablon szereplő.

Szóval, nekem nem lesz a kedvencem. A vége összecsapott, a történet sekélyes és több sebből vérzik annak ellenére, hogy maga az ötlet zseniális, és egy nagyon jó regényt lehetett volna belőle írni. Nekem Tízből hét, a borítójáért és a külalakért plusz pont jár. Bevallom meg fogom venni a folytatásokat... De ami szörnyű, hogy tényleg azért, mert olyan széééééééép.

Alex Flinn: Beastly- A szörnyszívű

Mindig is rajongtam a Szépség és a Szörnyetegért, a kedvenc Walt Disney mesém a Bambi mellett, kicsinek minden egyes sorát kívülről fújtam, ezért hihetetlenül vártam a Beastlyt, ami egy igazi modern világba helyezett Tündérmese, modern Szörnyeteggel és Szépséggel, plusz karakterekkel. 

A Beastly Kyle szemszögéből van írva, aki maga a szörnyeteg, végre először látunk valamit az előtörténetből is, és láthatjuk azt is mennyire jogosan vált is szörnyeteg a főhősből. Igazából azt a küllemet kapta meg, ami önmaga is volt belül. Egy lelketlen, önző fenevad.

Nem hiszem, hogy el kéne mesélnem a történetet, hiszen ez az a mese, amit igazán mindenki ismer. Nagy meglepetést nem is tartogat számunkra a történet, de ez nem is baj. A történet egyszerűsége, a szereplők karaktereinek fejlődése külön varázst ad, szinte végig mosolyogva olvastam a regényt.

A legjobb az egészben szerintem az, hogy el tudjuk hinni az egész mesét. Annyira hiteles, annyira reális az egész, nincs egy tökéletes karakter sem a könyvben. Még a droggal kapcsolatos problémák is felmerülnek a regényben, és kicsit sem erőltetetten.

Mindent egybe vetve nekem nagyon tetszett. De valahogy előre éreztem, amint kézbe vettem, hogy nagyon fogom szeretni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretne egy esős délután elolvasni egy kedves regényt, olyat ami igazán mosolyt csal majd az arcára, miközben egy meleg teát (kávésok esetében kávét) szorongat a kezében. Nekem tízből tíz. Nem tudok rá rosszat mondani.

A könyvből film is készül, ami elvileg nyáron jelenik meg nálunk a mozikban. Azt hiszem én biztosan ott leszek amint vetíteni fogják.

Böszörményi Gyula: 9...8...7...

Sosem gondoltam volna, hogy én ennek a sorozatnak neki fogok látni. Egy könyvcsere folytán végül hozzá jutottam a könyvekhez, egy darabig csücsültek a polcomon, még csak nem is hívogattak, aztán egy furcsa pillanatomban valamiért a kezembe vettem az elsőt. Körülbelül négy óra folyamatos olvasás után raktam le az éjszaka közepén, döbbenten pislogva az órára, hogy mennyi idő is van már.

Az írótól még régesrég olvastam a Gergő sorozat első kötetét. Tudom sokan megköveznek ezért amit most mondok, de én akkor is kicsit Harry Potter kópiának éreztem, és pontosan ezért nem is igazán erőltettem a további olvasást. Sőt Böszörményi regényei sem hoztak lázba.

Ez a regény egy Lilith nevű lányról szól, aki Budapesten él, de ez a Budapest kicsit más mint az amit mi ismerünk. Ezen a Budapesten nem elektromossággal közlekednek a villamosok, nincs olyan modern világ mint nálunk, és mindezekhez még az is társul, hogy ha elég idősek leszünk, választanunk kell egy démont magunknak, aki uralkodik rajtunk, és azért cserébe, hogy uralkodhat, kapunk tőle ajándékot, ugyanakkor elveszítjük önmagunkat.

Lilith még fiatal, még nem kötelező magába foglalnia démont, ellenben már nagyon sokan noszogatják, hogy ezt megtegye. Megismerkedik egy lánnyal, aki szintén démon tagadó, egy igazi ködgrufti, aki azt tűzte ki céljául, hogy elpusztítsa a démonokat a világból.

A könyv tele van rejtélyekkel és fordulatokkal, a világ nagyon összetett és jól kitalált. A fogalmazása egyszerűen csak csillagos ötös, imádtam olvasni néha a cikornyás mondatait az írónak, és egyáltalán nem bánom, hogy olyankor talán kicsit túl sok metaforát használt. Végre éreztem, hogy újra szép és igényesen megírt könyvet olvashatok magyarul magyartól.

A könyv vége annyira ütős volt, hogy igazán megdöbbentem, ekkora fordulatokra nem számítottam, főleg a kettős befejezésre nem. Ez hatalmas húzás volt Böszörményitől, csak gratulálni tudok hozzá.

A kötet gyönyörűen kivitelezett. Nagyon hangulatosak a barna színű betűk, és a borító is nagyon szépen vissza adja a könyv hangulatát, annak ellenére, hogy amikor itthon meglátták, elszörnyedtek rajta. Szerintem nagyon ötletes és kreatív, különben sem tudnám máshogy elképzelni Lilith-et, mint a címlapon látható lányt.

Mindent egybe vetve a könyv csillagos ötös. Kifejezetten tetszett. Szerintem ez az az olvasmány, amit szeretni fognak "kicsik és nagyok" egyaránt.

Dan Simmons: Hyperion

A Hyperion könyv maga nagyon egyedi; a romantikától kezdve a tudós missziókig a valláson át a történelemig igazán minden benne van, egybe sűrítve egy hosszú, végtelen történet folyamba, aminek örülünk is, hiszen nem is akarjuk, hogy véget érjen.

A történet a jövőben játszódik, és hat különböző ember életét meséli el nekünk, és azt, hogy mi közük is van nekik a rejtélyes Hyperion nevezetű bolygóhoz. Nagyon sok mindent nem is lehet elmondani a fő szálról, ugyanis maga a regény, hat kissebb- nagyobb novellát foglal magába, és ezek is töltik ki az oldalak nagy részét.

Voltak történetek, amik hihetetlenül megfogtak, és faltam a sorokat, ellenben volt sajnos olyan is, szerencsére ebből a kevesebb, amit nagyon nehezen és nagyon lassan olvastam el.

Nagyon sok ellenérzés van bennem, a Hyperion kapcsán, ugyanis a könyv maga tetszett, mégsem az lett amit vártam. Amikor a kezembe vettem, nagyon szerettem volna egy vérbeli Science Fictiont olvasni, de sajnos csalódnom kellett. Ez egy nagyon izgalmas regény, egy igazi unikum, de mindent egybevetve sok köze nincs a sci-fi-hez, azon kívül persze, hogy az űrben és a jövőben játszódik.

Ez persze semmit nem von le a könyv értékéből, ami egy nagyon igényes kiadás, gyönyörű nyelvezettel, váratlan fordulatokkal, egy hatalmas fantáziával megáldott író tollából. Igazából egy szavam sem lehet rá, mégsem voltam maradéktalanul elégedett vele, és ezt csak az okozhatja, hogy mást vártam, és az is, hogy nem szeretem a novellákat. Sokkal inkább szeretek egy önálló történetet olvasni, amin átível a cselekmény és végig izgulhatom a szereplők sorsát. Ez megint az én ízlés hibám, nem a Hyperioné.

A borító nagyon szép, bár szerintem a történethez nem sok köze van, ennek ellenére nincs vele bajom, továbbra is az Agave borítói a legszebbek, ez sem kivétel, és ismét nem lehet panaszom a minőségére sem!

A történet nekem tízből nyolcas, pedig nagyon megérdemelné azt a tízből tizet, sőt vannak benne részek, ahol határozottan úgy éreztem, ez a könyv minden csillagot megér, de volt olyan is, ahol nagy bánatomra ez nem volt igaz. A vége a könyvnek ismét lázba hozott, és emiatt nagyon érdekel is a folytatás, semmiképp nem hagyom ki, és azt is gondolom, hogy ennek a kötetnek mindenki polcán ott lenne a helye. Most a nagymamám olvassa, Ő kifejezetten utálja a fantáziával, vagy paranormálissal megtöltött műveket, Ő imádja. Ez nekem mindent elmond. Főleg, hogy a hiba bennem van. Nagyon nagyon sajnálom ezt a végeredményt.