Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

Vallomás: ezt a könyvet csak azért vettem meg, mert fillérekbe került. Gondoltam, ha másnak nem is, majd gyújtósnak jó lesz. Igazából, ez egy nagyon jó önigazolás volt a gyűjtögető kis lelkemnek, hogy érdemes mindenféle – akár érdektelennek tűnő- könyveket is behörcsögösködni, mert kedvencek lapulhatnak a kirakodóvásár utolsó roskadozó bódéjában is!

Disztópikus társadalom képe tárul elénk: Észak-Amerika területén totális nyomor és elnyomás alatt élnek 12 elszigetelt körzet lakói, ó felettük hatalmaskodik a Kapitólium. 74 évvel ezelőtt a körzetek fellázadtak elnyomójuk ellen, sajnos kudarcot vallottak, büntetésük azóta is minden évben: az Éhezők Viadala. Tizenkét lány és tizenkét fiú – körzetenként egy pár- abban a „megtiszteltetésben” részesül, hogy megküzdhetnek egymással utolsó vérükig. A játékszabály nagyon egyszerű: ölsz vagy megölnek, csak egy maradhat életben.Tisztára mint a Hegylakóban, csak itt élőben nézheti Panem egész  akossága a showt.

A tizenkettedik körzetben találkozunk Katniss-szal, aki önként jelentkezőként kerül a Viadalba, mert nem hagyhatta alig 12 éves húgát a biztos halálba menetelni. A lánynak nem ismeretlen a túlélésért folytatott harc, mióta apja meghalt, minden nap azért kockáztatja az

életét orvvadászként, hogy legyen mit enni a családjának. A viadalon Katniss párja Peeta lesz, egy erős 17 éves srác, aki szinte nulla tapasztalattal rendelkezik gyilkolás téren (tegye fel a kezét, akinek több van…). Mentoruk az egyetlen korábbi győztes a 12. körzetből, egy Haymitch nevű folyamatos alkohol mámorban úszó fickó, elvileg neki kellene segíteni a srácoknak, már ha sikerülne eszméletnél maradnia. Szóval nem sok jót tartogat a jövő Katnissék számára, annyi szerencséjük van csupán, hogy briliáns sztájlisztot kapnak Cinna személyében, akinek emlékezetes jelmezekkel, és egy kis trükkel sikerül felhívnia a támogatók figyelmét a tizenkettedik körzet játékosaira, talán megkönnyítve így valamelyikük túlélését.

Ha túl tudunk lendülni azon az eszement baromságon, hogy egy  társadalom a legnagyobb kincseit, a jövő reménységeit, a gyerekeket ó küldi mészárszékre minden évben, akkor tetszeni fog a könyv. Én azért elég nagy agymenésnek tartom ezt az alapkoncepciót - hallja Mrs Collins? Persze bejött az írónőnek a dolog, hiszen kíméletlenül sokkol az első pillanattól kezdve, magától érthetődő természetességgel tolja az arcomba a brutális tényeket, és dobjatok meg egy zsák unlike-al, de nekem nagyon bejön a dolog (Gondolom másoknak is, mert készül az első részből a film, 2012 márciusában lesz a premier). 

Katniss nagyon szimpi, kidolgozott karakter: szívós, okos, vannak elvei és éppen olyan tökéletlen, mint a legtöbb földi halandó. Jól tudtam vele végig azonosulni, ami már csak azért is vicces, mert ha belegondolok, én már a tizenkettedik körzetben megdögöltem volna egy hét alatt…mert se térerő, se kaja, se kindli – nem Tittinek való vidék.

A könyvnek végig sötét a hangulata, de szerencsére ez nem párosul melankóliával, a remény aranyszárnyú fecsegő poszátája nem hagy minket sűrűn búsulni, inkább az idegeinket terheli meg sok-sok izgalommal. Katnissról beszélek még mindig különben Aki akarva akaratlanul is reményt ad a penemieknek a nagy vadászat közben, amivel nem is sejti mekkora bajt hoz magára.

Nem szoktam számokkal értékelni egy könyvet, de ha tenném, akkor azt mondanám, hogy az Éhezők Viadala kirobbant a skálámról, egy szokatlanul magas pontszámot követelve!

Suzanne Collins: Futótűz

Az első kötetet megvettem magamnak, sokan mondták, hogy nagyon hasonlít a Battle Royal-ra és ezért nagyon kíváncsi lettem rá. A Battle Royale ugyanis hihetetlenül tetszett nekem. De be kell valljam az Éhezők Viadala teljesen más világba kalauzol el bennünket. Sokkal komplexebb összetettebb világba, ahol a szereplőkkel sem egy buszon találkozunk első körben, hanem jobban megismerhetjük őket. Mivel az Agave gyönyörű és igényes könyveket ad ki, ezért azt gondoltam megvárom amíg a második kötet megjelenik magyarul, és majd így elolvasom.

Egy napja vettem a kezembe a második részt, és igazából két nap alatt le is daráltam. Sokkal gyorsabban elolvastam, mint az előző kötetet. (Azt egy hét alatt végeztem ki.) A történet pár hónappal később folytatódik, mint ahol az előző abba maradt. Katniss és Peeta nagyon jól élnek a Győztesek Falujában, bár egymással nem nagyon beszélnek, és ez Katnisst nagyon nyomasztja is. Persze a külvilágnak továbbra is előadják a hős szerelmes párt, de ez csak a látszat. Minden rendben is menne, amennyire ez egy ilyen helyzetben lehetséges, de Snow elnök, a Kapitólium elnöke felbukkan Katniss házában, és megvádolja, hogy Ő tehet arról, hogy a körzetek lázadozni kezdenek. Megfenyeget minden élőt, aki Katnissnek fontos, hogyha nem tesz valamit, akkor azokat fogja kivégezni.

Ezek után nem ígérhetem meg, hogy Spoiler mentes lesz amit leírok, ugyanis erről a könyvről nagyon nehéz spoiler mentesen beszélni. Annyi minden történt benne, és olyan sok lényeges momentum volt, hogy inkább nem kockáztatok.

Továbbra is nagyon tetszik a Kapitólium ábrázolása, kifejezetten kreatív ötletnek tartom, hogy a Kapitóliumban élőknek minden féle természetellenes színre van festve a haja. Ez nagyon sokat elárul nekem a erről a borzalmas komplexumról, hogy az emberek ott mennyire magasabb rendűnek érzik magukat, és milyen jómódban élnek. Erre nagyon sok utalás van, és amikor egyszer csak a lázadás miatt nincs Homár az asztalukon, akkor teljesen fel vannak háborodva, hogy nem ehetnek tengeri herkentyűt. Mintha másfajta ételek nem is léteznének.

Az elnököt kifejezetten jól megformálta az írónő, bár hogy miért vérszagú, azt továbbra sem értem, de kíváncsi leszek, hátha kiderül még a jövőben. Ezt a tulajdonságát kissé túlzásnak éreztem, de persze lehet, hogy még jelentősége lesz.

Megjelenik egy komolyabb szerelmi szál is ebben a részben, sőt, hogy pontosabban fogalmazzak, egy szerelmi háromszög, Gale, Katniss és Peeta között. Bár azt hiszem ez várható volt. Ellenben nem tetszik Katniss viselkedése, ahogy ezt a dolgot kezeli. De persze lehet, hogy csak én vagyok túl öreg, egy tini lelki gyötrelmeihez ezzel kapcsolatban.

A másik bajom Katnissal az volt, hogy teljesen átment önmarcangoló mártírba, és néha már untam, ahogy sajnáltatja magát. Ennek ellenére nagyon kedvelem őt, nagyon jó és fejlődő karakter a sorozatban.

A harmadik gondom az volt, hogy újra bekerültünk az éhezők viadalába, azt gondoltam először, hogy mostmár nem kéne ezt így húzni, és csak az oldalszámot akarja növelni az írónő, mert nincs több ötlete, de szerencsére hatalmasat tévedtem. Sokkalta jobb volt ez a viadal, mint az előző, és hihetetlenül élveztem. Nagyon sok új dologra is fény derült. A kötet vége, főleg az utolsó mondat akkorát üt, hogy mostmár nagyon nagy kísértésben vagyok, hogy megreneljem-e angolul a folytatást.

Nekem jobban tetszett, mint az előző, pedig az sem volt egy rossz könyv, sőt a sok vámpíros között kifejezetten örültem egy ilyennek is. Tőlem tízből kilenc pontot kap, és csak azért nem tízet, mert kicsit túl soknak és nyálasnak éreztem néhol benne a romantikát. De ez most hangulat függő nálam, mivel besokalltam a romantika műfajától. Különben megkapná a tízből tízes értékelést. A világ amit kitalált az írónő továbbra is fantasztikus és egyben elrettentő, kíváncsi vagyok a következő könyv sorozatára is amit még titok és csend övez. Közben persze várom, hogy az Agave minél előbb megjelentesse az utolsó befejező kötetet.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és persze Lobonak!