Andrea Cremer: Wolfsbane- A Keresők

Mit is mondjak, a Nightshade után, - ami az egyik kedvencem lett a műfajban - , mindenképpen szerettem volna minél előbb elolvasni a Wolfsbane-t. Már tűkön ültem, hogy mikor hozza a postás, és amint megérkezett, minden könyvet ami tervbe volt, vagy amit épp olvastam, hagytam azonnal, és álltam neki ennek. Aki nem olvasta el az előző kötetet, annak azt javaslom, ne olvassa el a kritikát, ugyanis spoilert tartalmazhat. Aki azonban megtette, nyugodtan vágjon bele.

Calla Tor a keresők otthonában ébred, legnagyobb megdöbbenésére nem akarják megölni, hanem éppen ellenkezőleg, segíteni szeretnének; megismertetni az Őrzőket az igazi múltukkal és kiszabadítani Calla további falka társait Vailből, cserébe azt kérik, álljanak az oldalukra. Shayről is kiderülnek izgalmasnál izgalmasabb dolgok, és jobban megismerhetjük a Keresők világát. 

Amikor elkezdtem olvasni a regényt, nem hittem el, hogy ugyanaz írta, aki az első kötetet. Annyira szétszórt volt az eleje, rengeteg felesleges információval, zagyva párbeszédekkel, hogy nagyon megijedtem, hogy a könyv színvonala nem fog változni. Szerencsére a századik oldal elolvasása után végre történt is valami, és utána már visszatértünk a megszokott, izgalmas történethez. 

A könyv második fele nagyon jó, pörög, a Nighshade-tól megszokott izgalmakkal és romantikával fűszerezve. Ott igazán kalandból kalandba csöppenünk, de valami kis romantikus jelenetre mindig volt egy kis ideje az írónőnek, ami nagyon jól esett. Egyébként hihetetlen szépen tud egy csókjelenetet átadni, szinte mi is ott vagyunk, és átéljük Calla belső vívódásait, örömét, izgalmát stb...

A borító továbbra is gyönyörű. Nagyon jó minőségű, sokszor olvasós, aminek azért is örülök, mert a Nightshade sorozatot biztos nem most olvasom először, emiatt szükség is lesz bizony a jó minőségű kiadásra. Bár azt gondolom az Egmont könyvei miatt nem igazán kell aggódni, tudjuk mire számíthatunk, biztos minőséget kapunk, és ezt nem csak a borítóra értem. 

Ez a könyv szerintem olyan átkötő kötet féle, mint a Vámpírakadémiában a Véreskü, én legalábbis így éreztem. Szinte bizseregnek az ujjaim, annyira szeretném olvasni a következő részt, mert tudom, az robbanni fog. Ez sem volt rossz, de nem érte el az előző színvonalát. Ettől föggetlenül ne merjétek kihagyni ezt sem, ha tetszett a Nightshade. A Wolfsbane is szuper könyv, csak az előző rész nagyon magasra tette a mércét. És be kell valljam, kicsit hiányoltam belőle Rent is, és a farkasokat. De a következő részben erre sem lesz panasz.  Ez a rész csak nyolc pontot érdemel tőlem végül.

Külön kiemelném, hogy az Egmont kiadó úgy adta ki nálunk a könyvet, hogy külföldön még meg sem jelent, de nekünk már a polcunkon lehet, úgyhogy emiatt csak gratulálni tudok. Minden elismerésem, remélem ezen sorozat esetében tartani is fogják magukat ehhez a jó szokásukhoz. :) 

A könyvet nagyon köszönöm az Egmont Dark kiadónak. 

Andrea Cremer: Nightshade- Az Őrzők

Imádom a farkasokat. A kedvenc állataim, minden róluk szóló könyvet igyekszem elolvasni amint csak lehet. Az Urban fantasy könyvekből is a legjobban azokat szeretem, amikben Ők a főszereplők. Szeretek a belépni a világukba és rajtuk keresztül szemlélni az életet. Nem volt hát kérdéses, hogy A Nightshade is itt fog csücsülni a polcomon.

Calla-nak a tizenhét éves alfa farkas lánynak hamarosan saját falkát kell alapítania, egy számára kijelölt fiúval, Rennel, aki a szomszédos falkának a jövendőbeli alfa jelöltje. Az, hogy ehhez a két fiatal mit szól már más kérdés. Calla bele is törődne a sorsába, de a sors máshogy dönt. Megjelenik ugyanis Shay, egy titokzatos fiú, akinek Calla megmentette az életét, annak ellenére, hogy ez szigorúan tilos, és halál büntetés jár érte. Shay fenekestül felborítja a falkák és Calla életét, és olyan titkokra bukkan, amiknek sosem lett volna szabad kiderülniük, mindeközben a gonosz Keresők vadásznak is Shay-re aki semmit nem tud arról, hogy ő valóban miért is ilyen fontos személy.


Az első fejezet elolvasásánál kissé megijedtem, hogy ez is egy szokásos, klisés tini könyvecske lesz, aminek minden mozzanatát kiszámíthatom. Őszinte örömömre nem találtam könyvet a piacon jelenleg, ami hasonlítana erre. Ugyanis az Őrzőkben minden van, mágia, varázslat, szerelem, harc és rejtély.

Itt is látszik a könyvön, hogy aki írta, tudja mit akar kezdeni a történettel, és nagyon jól tudja mozgatni a szálakat. Ami még hatalmas pozitívum, hogy annak ellenére, hogy a regény egy sorozat bevezető darabja, ezt egyáltalán nem érezzük, a világ rögtön beszippant, magával ragad és nem enged.

Azt gondolom ebben a sorozatban még nagyon sok van, hihetetlenül tetszik a társadalom kritikai része is, sőt alaphelyzetben még a nemi erőszakot is sejteti, éppen ezért pláne nem egy szokványos tini könyvvel van dolgunk, még a melegek sem zavartak benne, nem volt erőltetett, amilyen módon szerepeltek a könyvben. és nagyon érdekes volt az, ahogyan bemutatta az írónő, hoyg az emberek (farkasok), hogy viszonyulnak ehhez a helyzethez.

A könyv borítója nagyon szép, nagyon jó minőségű is, kifejezetten tetszett a fejezetek közötti elválasztó holdas kép. Nagyon hangulatos. Annak is örülök, hogy aki szerkesztette a könyvet, el is olvashatta előtte, ugyanis a fejezet oldalak elején lévő kis háromszögek sem véletlenül vannak jelen.

A sorozat következő kötete, a Wolfsbane, 2011 júliusában jelenik meg Amerikában, A befjező harmadik kötet pedig 2012 tavaszán várható, lesz miért izgulni, de azt hiszem, meg fogja érni a várakozást.

Nagyon várom már a következő részt, és remélem az írónő is minél gyorsabban halad vele odakint, hogy minél hamarabb olvashassák itthon is az emberek. Számomra tízből tíz. Egy aprócska gondom volt vele, ami miatt nem kapja meg a tizenegy pontot, ez nem más, mint Calla elbeszélői vénája. Néhol nagyon érzelem mentesen mesél a dolgokról, mintha ő csak egy kívülálló lenne, ami természetesen nem igaz. Ennek ellenére a könyv szuper, de most az egyszer megkockáztatom azt, talán jobb lett volna harmadik személyben, ugyanis ha valaki meséli a történetet, annak kell hogy legyen egy sajátos stílusa, különben nehéz vele azonosulni.

A könyvet nagyon köszönöm az Egmont Dark kiadónak!