Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2012. január 25., szerda

TOP 10 KÖNYVEK 2011

Na végre elérkeztem ehhez a poszthoz is. A posztban csak és kizárólag magyar könyveket említek meg, egy kivételével, de aki ismer, pontosan tudja melyik könyv lesz a kivétel. Nagyon sok fantasztikus könyv jelent meg idén, amik nem kerültek be ide, ez azért van, mert én nem olvastam őket. A listában csak és kizárólag általam már olvasott könyvek szerepelnek. :) Amik 2011-ben jelentek meg természetesen. 

10.Torey Hayden: Egy Gyerek
Mert úgy tudott írni a témáról, hogy megszakadt a szívem, mégis képes voltam végig olvasni, és megszeretnie egy hihetetlenül problémás, és hányatott sorsú kislányt. Mert volt kellő önkritikája és öniróniája Toreynak, és nem esett bele abba a hibába, amit sok riport könyves elkövet, nem fényezte magát az egekbe, csak egy átlagos embernek állította be magát, és nem is Ő volt a középpontban.
9. Jean M. Auel: Barlangi Medve népe
Mert ez egy gyönyörű történet az emberi szeretetről, az elfogadásról, egy lányról, aki mindent megtett, hogy egy másik faj tagja lehessen, szerette őket önzetlenül akkor is amikor elfordultak tőle. Mindez úgy megírva, hogy közben megismerhetjük a történelmi hátteret és a szokásokat.

8. Ally Condie: Matched
Mert ez egy csodálatos szerelmi tőrténet, és egyben borzalmas disztópia egy világról, ahol a szabad akarat már nem létezik. Egy fiataloknak szóló 1984. Mert szerettem a szereplőket, az ártatlanságukat, mert megmutatta a könyv, hogy egy ártatlan jóindulatú döntés mivel járhat és mert remekül van megírva.
7. Nalini Singh: Angyalcsók
Mert a paranormális romantika és az angyalok mindig a kedvenceim maradnak. Mert Nalini csodálatosan és egyedin ír, és ennek a szerelmes párnak a történetét különösen élvezem. Mert végre egy könyv, ami külsőre is szép, nem csak belsőre, és mert mindig megdobogtatja a szívemet, akárhányszor elolvasom.

6. Andrea Cremer: Nightshade
Mert ez egy olyan tini urban fantasy, amiben nagyon tetszett a mitológia, a varázslat használata, a szereplők nagyon szimpatikusak, és a szerelmi háromszög is lekötött. Hihetetlenül élveztem az első mondattól az utolsóig.

5. Suzanne Collins: A Kiválasztott
Mert imádtam a sorozatot és ez egy méltó befejezése az egész történetnek. Mert reális, és nem lett nagyon "amerikai".

4. Jim Butcher: Pusztító Vihar
Mert végre egy urban fantasy, amiben nem csaj a főszereplő. Amiben a cselekményé a főszerep, és nem botlunk minden sarkon egy szexis vámpírba. Mert izgalmas, és amellett, hogy fantasy krimi is, és annak is első osztályú. Mert Hoppán Eszter fordította, aki szerintem az egyik legjobb fordító a világon.

3. Richelle Mead: Vérvonalak
Mert sokkal jobban megfogott, mint a Vámpírakadémia. Mert jobban kedveltem a szereplőket és itt végre Adrian a nyerő. Mert érdekes volt az egyedi és új világ. Mert nem kellett egy egész regényt várnunk a szereplők és a világ megismertetésére.

2. Jonathan Stroud: Salamon Király Gyűrűje
Mert Bartimaeus a főszereplője. Azt hiszem ennyi erről elég is.

1. Lionel Shriver: Beszélnünk Kell Kevinről
Mert ennél megrázóbb, reálisabb könyvet keveset olvastam, és hihetetlen hatással volt rám.

Az év abszolút legjobb könyve: Karen Marie Moning: Shadowfever
Ezt nem kell magyarázni. Úgy fantasztikus az egész sorozat ahogy van. Imádom, imádom, imádom :DD
Az év meglepetése: Szergej Lukjanyenko: A Világok Őre
Az év legrosszabb könyve: G.B. Hellenbrandt: Sherion Woods - Apály

Az év legszebb könyve: Karen Marie Moning: Shadowfever


Az év legcsúnyább könyve: Sherion Woods - Apály
Az év legjobb magyar író tollából írt könyv: Baráth Katalin: Türkizkék Hegedű

Az év legnagyobb csalódása: Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Az év novellás kötete: Neil Gaiman: Tükör és Füst

2012. január 23., hétfő

B.M.Grapes: A Jóslatok Hálójában

Sokáig nem is tudtam a könyvről, hogy létezik. Nagyon hosszú időn át internetes regény volt, és Grapes-re így talált rá a Könyvmolyképző kiadó. Én kicsit elfogult vagyok a magyar írókkal, próbálok minél több könyvet olvasni tőlük, és őszintén remélem, hogy egyre többen nyitottak lesznek a honfitársainkra, ugyanis az ő művüket nem ronthatja el fordító, és nagyon gyakran sokkal szebb nyelvezetűek, mint a külföldi társaik. Grapest a molyon ismertem meg, és ott mesélt a könyvéről nekem először, ami azonnal felkeltette a figyelmemet. A legérdekesebb az volt az egészben, hogy az ő könyvében nem találkozunk vámpírokkal, vérfarkasokkal, semmi egyébbel a műfajból, mégis egy misztikus krimit vehetünk a kezünkbe. Ezek után nem volt megállás, tudtam, hogy nekem kell a könyv. Nagyon meghatódtam, amikor maga az írónő ajánlott fel nekem egy példányt ajándékba, mondhatni az egyik legszebb Karácsonyi ajándék volt. A fa alá is tettem és megfogadtam, ez lesz az első regény, amit elolvasok a Karácsonyi könyvek közül. És így is lett... 

A Hot Hill-i középiskola sokáig egy hétköznapi, szürke gimnázium volt, míg egy nap meg nem jelent a faliújságon egy öt pontból álló üzenet. Minden egyes pont elmesélt valamit, ami még nem történt meg. A diákok jót mosolyogtak az egészen míg be nem következtek egymás utána dolgok, amiket senki sem tudhatott előre. A fali újság mindenről beszámol, az új titokzatos jóképű fiú megjelenéséről. Szerelmek befejeződéséről, balesetekről.... Ez fel is kelti pár rátermett diáklány érdeklődését, hogy kinyomozzák, ki is áll a napi jóslatok mögött.... 

Az elején nagyon megijedtem. Rég volt már olyan könyv, amit nagyon szerettem volna szeretni, az első két fejezet mégsem tetszett igazán, nem értettem mi miért történik, és nem tartottam érdekesnek a szereplőket sem, sőt főhősnőnk sem volt szimpatikus az elején. De szerencsére nagyon hamar beindult a történet, és kaptunk itt aztán hideget meleget. Krimitől kezdve a szerelemen át egy csipetnyi fantasy-ig igazán mindent. Idővel sikerült megkedvelnem Adát is, Daniel pedig végig rokonszenves volt. Kimondottan minőségi, átgondolt regénnyel állunk szemben, amiben már az első fejezetekben kereshetünk utalásokat a végkifejletre. 

A könyv borítója fantasztikus, nagyon nagyon tetszett. Ennél jobban nehezen lehetett volna elkapni a regény hangulatát. De egy dolgot még mindig nem értek. Miért nem lehetett volna kisebb sorköz? Akkor egy ötven- száz oldallal kevesebb lett volna a regény... Szeretem a vaskos könyveket, nem azt mondom, de annyival több helyet foglal a polcon feleslegesen... 
Azt gondolom, hogy ez a könyv magasan kiemelkedik a mai kínálatból, és külföldön is gyönyörűen megállná a helyét. Az ötlet teljesen egyedi és új. A könyv egy egész, és ha jól tudom folytatás sincs tervbe véve, mert lezárul. Szuper kikapcsolódás lesz ez 14 éves kamaszoknak, de őszintén ajánlom bárkinek, aki szeretne egy jót szórakozni. Remélem minél több hasonló színvonalas könyvet kaphatunk még B.M. Grapes-től. Tízből nyolc. 

A könyvet nagyon köszönöm magának B.M.Grapes-nek, és nagyon nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettelek, és persze a Könyvmolyképző kiadónak! 

2012. január 22., vasárnap

Nalini Singh- Meljean Brooks - Ilona Andrews- Sharon Shinn: A Sötétség Angyalai Antológia

Annyira de annyira boldog voltam, hogy az Egmont kiadó bevállalt egy ilyen novellás kötetet, ráadásul ennél minőségibb kiadásban már nehezebben kaphattuk volna meg. Amerikában az ilyen novellás köteteknek elsöprő sikere van, általában egy- két nagynevű író és egy- két kevésbé ismert mutatkozhat be a nagyközönségnek. Az ilyen kötetek szinte kivétel nélkül egy adott téma köré épülnek, és ezek a témák elég tágasak szoktak lenni ahhoz, hogy az íróknak nyugodtan szárnyalhasson a fantáziájuk. Egyértelmű, hogy itthon a könyv sikerét Nalini biztosítja, bár az USA-ban Ilona Andrews is igen ismert. 

Ez a könyv négy novellát tartalmaz, amiknek valahogy kapcsolódniuk kell az angyali lényekhez. Nem tudom egyben értékelni a könyvet így a novellákat külön fogom értékelni. Nem a könyvben megjelenő sorrendben haladok, hanem aszerint, hogy melyik hogyan tetszett nekem:

4. Meljean Brooks: Mennybemenetel

Marc egy Őrző, védi az emberiséget a démonoktól. Minden Őrzőnek saját körzete van, ahol a rendőrséggel is együttműködve végzik a dolgukat. Egy napon megjelenik Marc körzetében régi szerelme, Radha, látszólag minden ok nélkül, azonban megjelenésének hála, rendkívüli haláleseteket vesznek észre a városban. Valaki vagy valami vámpírokat öl... 


Ez a novella volt a leggyöngébb mind közül. Szerencsére a legrövidebb is. Kimondottan untam, érződött, hogy már egy kialakult világba és mitológiába akar minket az írónő betuszkolni, és egy olyan valaki, aki jártas is ezekben a körökben, biztos jobban élvezte volna az egészet, én mégis úgy érzem, megérte volna egy kicsivel több leírás, és nem csak arról, hogy Radha kék teste, mennyire kék, Marc pedig mennyire de jóképű. A történet és a krimi szál is kitalálható volt. Egyszer elolvastam, de többször biztosan nem venném a kezembe, és Meljean Brook sikeres sorozatához sem jött meg a kedvem...

10/4

3. Nalini Singh: Angyal és Farkasa

Nimrára, a fiatal nagyhatalmú angyalnak az életére törnek, éppen ezért odaküldenek egy tapasztalt, és okos vámpírt, hogy derítse ki, ki is állhat a kísérlet mögött. Senki sem gondolná, hogy a találkozásból mély érzelmek is szövődhetnek...

Igazából Nalini miatt érdekelt az egész könyv, és nem is kellett csalódnom. A novelláról sütött, hogy Nalini tollából származik. Egy nagyon kedves, kerek egész történetet kaptunk, erotikával és szerelemmel fűszerezve. A krimi szál jelen esetben sem volt kifejezetten jó, és a magyarázatánál nem igazán tudtam, mit is kéne szólnom, de megbocsájtottam neki, mert egyébként nagyon élveztem, örültem, hogy visszacsöppenhetek Raphael angyali világába. Még ha csak rövid időre is. 

10/8

2. Ilona Andrews: Alfák: A kezdetek

Egy anya és lánya tér le az országútról egy motelbe, és maguk sem sejtik, hogy nem lesz visszaút. A motelben elszabadul a pokol, megtámadják őket, és az anya mindent megtenne, hogy a kislánya élve túlélje az egészet. Így egy vad, és szenvedélyes férfinak kell hogy a szolgája legyen, ám cserébe a férfi garantálja a lánya biztonságát....

Lenyűgöző... Tényleg lenyűgöző! Ez egy bevezető történet, még Amerikában sem jelent meg folytatás, de az egész ötlet, a kivitelezés, a szereplők, a világ.... ZSENIÁLIS! Nem tudtam letenni, szó szerint azt nézegettem, hogy ne legyen már vége a novellának, és hogy mennyi is van még belőle hátra. Ilona Andrews-t nagyon szerettem eddig is, ismét bebizonyította, hogy remekül ír. Egy ilyen novellába is bele tudott sűríteni mindent ami kell egy izgalmas urban fantasy-hoz, és ami nem nélkülözi a szerelem, és erotika elemeit sem. Kíváncsian várom a folytatást. Az biztos, hogy ezek után nem hagyom ki...

10/10

1. Sharon Shinn: Éji Dal

És a nagy meglepetés. Kész bumm... Este olvastam, és szó szerint hajnali kettőig a könyv és én elválaszthatatlanok voltunk. Párom valamikor egykor felébredt, és álmosan megkérdezte, mi a gond, én pedig csak legyintettem, hogy olvasok. Ő nem is mondott inkább semmit, csak fordult egyet, hogy ne süssön a szemébe a lámpa. A történet igazából nem nagy szám, adott egy parasztlány, aki főz a konyhán, és megtudja, hogy egy angyal lakik az igazgató házában. Azonnal felkelti ez az esemény a kíváncsiságát, és addig nem nyugszik, amíg be nem sikerül lopakodnia az angyalhoz. 

Ez a mese annyira szép volt! Nem volt erotikus, nem történtek benne hatalmas csók csaták, mégis engem teljesen elvarázsolt. Egy beteg angyal, és egy nagy szájú szegény lány története. Egy történet egymás elfogadásáról, a bizalomról, és a szép, lassan kialakuló szerelemről. Engem annyira megfogott, hogy nem bírtam ki, és már olvasom Sharon Shinn Samaria sorozatának első kötetét. Mit ne mondjak, az is hasonlóan fantasztikus, pedig még csak az elején járok.

10/11

Úgy egyben nagyon meg vagyok elégedve a kötettel. A fordítások kifogástalanok, a minősége szuper, semmi nem látszik rajta abból, hogy olvastam, kivételesen nincs se nagy sorköz, se óriási betűk. Úgy ahogy van egy nagyon igényes könyvet vehetünk a kezünkbe egy gyönyörű borítóval. Igazán minden elismerésem, és remélem lesz akkora sikere, hogy minél több hasonló könyvvel találkozhatunk majd a kiadó jóvoltából! 



A könyvet nagyon köszönöm az Egmont Dark kiadónak! 

2012. január 20., péntek

Cynthia Hand: Angyalsors

Van két olyan különleges, paranormális lény, aminek igen csak nehezen tudok ellenállni. Az egyik ilyen faj, az angyalok. Ahol találkozom velük, meglátom őket, kellenek nekem. Tini könyvek között még csak egy ilyet olvastam, a Csitt- Csitt-et, ami ugyan nem volt egy professzionális, feledhetetlen könyv, mégis élveztem az első sortól az utolsóig. Most viszont egy olyan könyvre bukkantam, ami fölött nem találok szavakat. Egy nap alatt elolvastam az egészet, teljesen meghatott és elvarázsolt úgy ahogy van...


Clara negyedvérig angyal. Ez azzal jár, hogy rendeltetéssel született a világra. Ezt nem úgy kell érteni, hogy minden embernek meg van a maga sorsa az életben, neki tényleg dolga van, ami víziókban törik rá, és mindenképp teljesítenie kell a küldetését. A látomásaiban egy erdőtűz közepén álló fiút lát, aki rá vár. Clara szép lassan kibogozza, merre is lakhat ez a fiú, és amikor végül sikerül, az egész család elköltözik egy teljesen másik államba, hogy Clara-nak leegyszerűsítsék a dolgát. 

Mi is tetszett benne? Igazából minden. De tényleg. Tetszett az ártatlan romantikus szál, a szép lassan kibontakozó cselekmény, tetszettek a szereplők, az egész teljesen élethű volt, még a mitológia is tetszett. Az elején ugyan kicsit lassan indul be a könyv, de ez sem zavaró, az egész történet lassú egy kicsit, nagyon nagy a hangsúly a szereplőkön. Talán a történet ártatlan bája vett le a lábamról. Ebben a könyvben nem találkozhatunk erotikával dúsított pillanatokkal, de nekem ez most igazi felüdülés volt, annyira nem hiányzott! Sőt a végén kapunk egy olyan csattanót, amire aztán tényleg nem számítottam...

A borítója szintén bámulatos. Nagyon örülök, hogy átvették az angolt. Ráadásul keménykötéses, és ehhez képest a könyv ára kimondottan baráti. A könyv nem rövid, bár a sorközökkel jelen esetben nem spóroltak. Sajnos egy nap alatt kiolvasható. 

Lényeg a lényeg, én imádtam, szerettem, biztos nem most olvastam utoljára. Mindenkinek ajánlom, mert itt van végre egy olyan könyv, ami nem csak szép, de jó is. Ami megmelengeti a szívünket ezeken a hideg, téli éjszakákon, és ami elvarázsol minket a munka, és a tanulás szürke hétköznapjaitól. Figyelmeztetek mindenkit, hogy NE este álljon neki, mert akkor aznap nem nagyon fog aludni. Én szóltam! Tízből tizenegy.

Egy kis jó hír azoknak, akik hozzám hasonlóan beleszerettek a sorozatba. Megjelent a tengerentúl már a folytatás is, Hallowed címmel.

A könyvet nagyon köszönöm a Maxim kiadónak! 

2012. január 19., csütörtök

Lauren Oliver: Delírium

Mint már sokszor írtam, új divathullám hódít, elérkezett a disztópiás regények kora. Ez olyan szempontból jó, hogy engem mindig is vonzott a világ vége, a jövő, és az elvont világ, de olyan szempontból nem, hogy míg eddig csak a kiemelkedő ilyen témájú regényeket olvastuk el, mert csak azon maradtak talpon, most úgy özönli el a piacot a sok limonádé disztópia, ahogy a tenger a partokat dagály idején. Nehéz kiválogatni az igazán minőségi köteteket. Szerencsére van itthon egy kiadó, akinek eddig ez tökéletesen sikerült. Amit eddig tőlük olvastam a műfajból, mind hihetetlenül tetszett. 


Mi is az a Delírium? Más néven Amor Deliria Nervosa az- az maga a Szerelem. Ez egy nagyon- nagyon komoly betegség, amit ha valaki elkap, és nem kezelik, mindenképpen halált okoz. Éppen ezért, minden 18 éves kort betöltött fiatalt kikezelnek, hogy sohase kaphassa el ezt a förtelmes betegséget. Persze előfordul, hogy a tinik között megesik a baj, de általában a dolog kezelhető. Ebbe a világba csöppenünk bele Lena szemein keresztül, aki éli az átlagos életét, várja, hogy végre nagykorú lehessen, de azt várja a legjobban, hogy végre átessen a procedúrán, ami megmentheti a járványtól. Éppen egy kihallgatáson van, amikor is arról döntenek, hogy milyen sorszámot kap a későbbi életére. Ez a szám mindent meghatároz majd, de Lena szerencsétlenségére, egy kérdésre rossz felelettel válaszol. A bírák megrökönyödve hallgatják miért éppen a szürke Lena kedvenc színe, amikor egy felbődült marhacsorda ront be a terembe, megmentve Lénát a további faggatásoktól. Eközben azonban furcsa dolog történik, Lena egy fiút pillant meg aki rákacsint, és valami miatt nem tudja kiverni a fejéből ezt a jelenetet... 

Annak ellenére, hogy igazából csak jót hallottam Lauren Oliverről, most kicsit csalódnom kellett. Sokszor volt kimondottan élvezetes a könyv, nagyon- nagyon jó gondolatok vannak benne, a fejezetek elején lévő idézeteket pedig külön élveztem, mégis határozottan sokszor unatkoztam. Sokszor nem történt benne más, minthogy Lena szorongásait, elméleteit hallgattuk, vagy éppen rohantuk volna huszadszor a vakvilágba és izzadtunk izzadtunk a végtelenségig. A világ összetétele is kusza, nem sok mindent tudunk meg róla, maga az ötlet, hogy a szerelem betegség, szerintem zseniális, de anno sokkal de sokkal jobb, és érzelmesebb példát kaptam ebből a jelenségből az Emlékek Őrétől. Egyébként ezt a regényt mindenkinek ajánlom, kortól függetlenül.

A szereplők érdekesek voltak. Lenat ugyan nem kedveltem meg túlzottan, de szerencsére Alexet igen. - Ő volt a kacsintós srác.- És így a szereplőkön már nem fanyalogtam. Kimondottan érződik a regényben a jellemfejlődés is, ami mindig piros pont. A csattanót megint kitaláltam, azt hiszem túl sok tini könyvet olvasok, nehéz meglepni. 

A borítója nagyon szép lett. Sokkal szebb, mint az eredeti angol. Ugyan nem mond el semmit a könyvről, mégis vonzza a tekintetet, a könyvet magát jó kézbe venni, a betűk jó nagyok, így igazából panaszom erre sem lehet.

Egy dolgot szeretnék még nagyon kiemelni. A könyv hangulata egyszerűen bámulatos, szavakkal nem tudnám visszaadni, olyan képeket igyekeztem a kritikámba tenni, amik valahogy visszaadják azokat az érzéseket, és azokat a képeket, amiket a könyv kiváltott belőlem. 

A történet egyébként összességében nézve érdekes volt. Olvasatta magát, és annak ellenére, hogy sok negatívumot kiemeltem, nem volt ez ennyire rossz. Egyszerűen csak sok a hibája, és a fantasztikus Matched után valami hasonló élményt vártam. Biztos ez is volt a hiba, mert maga a regény, néhány döccenőn kívül lendületes, élvezetes olvasmány. Még annyira a klisék sem tobzódnak benne, hogy mindent kitaláljunk a végére, és szerintem a jövőben sok meglepetéssel fogunk találkozni. Ha csak azt várjuk tőle, hogy kikapcsoljon, arra a Delírium tökéletesen alkalmas, viszont ha katarzist várunk, csalódni fogunk.  Abban is biztos vagyok, hogyha száz oldallal kevesebb lenne, csillagos ötöst adnék rá. Az a plusz száz oldal, ami csak töltelék nem kellett volna bele egyszerűen, de még így is kitűnik a műfajból, és részemről nagyon érdekel a folytatás. Tízből 7.

A könyvet nagyon köszönöm a Ciceró kiadónak és Till Zsuzsának! 

2012. január 18., szerda

Richelle Mead: Vérvonalak- Bloodlines 01.


Richelle Mead előző sorozatát, a Vámpírakadémiát is nagyon szerettem, bár azt gondolom, annyira nem fogott meg, mint sokakat. Az utolsó résszel sem voltam kimondottan elégedett, mert úgy éreztem, ez nem is egy igazi befejezés. Rengeteg elvarratlan szál, rengeteg szereplőről nem tudtunk meg eleget. Persze tudtam, hogy jön az új spin-off sorozat, a Bloodlines, de valahogy én akkor még a Vámpírakadémiától szerettem volna válaszokat kapni. 

A bejegyzés mindenki számára spoileres, aki nem olvasta el a Vámpírakadémia sorozatot!

Sydney-t minden alkimista megveti azért a tettéért, amiért segített Rose-nak. Mégis, amikor a testvérét akarják felkérni egy fontos feladatra, hajthatatlanná válik, és kierőszakolja, hogy ő menjen. Ez a feladat nem más, mint Jill folyamatos védelme, ami azzal jár, hogy egy normális, hétköznapi gimibe kell járnia szegény mora lánynak, és ott Sydney a testvérét fogja játszani. Velük tart még erre a küldetésre Eddie, aki Jill testőre lesz, és Sydney nagy meglepetésére Adrian is. Azt senki sem gondolná, hogy különös dolgok készülődnek a városban. Vámpírvadászokról suttognak...

Kicsit féltem ettől az új sorozattól. Valahogy úgy éreztem, hogy nekem Rose szemszögén kívül semmi sem lesz jó. Na erre sokkal jobban élveztem Sydney fejében lenni, egy olyan emberében, aki nem szuperhős, nincsenek szuperszónikus képességei, és persze aminek a legjobban örültem, hogy nem kellett Vaszilisza fejében lennem, azt kimondottan utáltam... 

A történet teljesen más irányba halad, mint azt gondoltuk volna, külön élveztem, hogy ebben a részben semmi szükség nem volt a világ és a szereplők bemutatására, hiszen mindkettőt már jól ismerjük. A regény nem volt túl bonyolítva és túlhúzva sem, pont annyit kaptunk mindenből, amennyit kellett. Se többet se kevesebbet. Az első oldaltól az utolsóig nagyon élveztem, nem mondhatnám, hogy kimondottan akció dús regény lett volna, de nem bántam. Sydney miatt teljesen más a hangulata a könyvnek, de ez nem zavaró, sőt. 

A borító viszont kivételesen nem nyerte el a tetszésemet, a rajongók által kreált már annál inkább. A fekete egyszerű elejével kiegyeztem volna, de az a piros hátsó borító egyszerűen förtelmes, nem is értem... Miért nem lehetett az is egyszerűen fekete? 

Egy szó mind száz, nekem a Bloodlines sokkal jobban tetszett, mint a Vámpírakadémia. Valahogy jobban magával ragadott az egész történet, a szereplők, és a sztori is különleges volt, hasonlót még nem olvastam sehol. Számomra 10-ből 10 pontos! 

Sajnos a sorozat következő részére elég sokat kell várnunk, de addig is itt egy kis borító ízelítő, szerintem egyszerűen csak gyönyörű, nem találok szavakat :)

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobo-nak.

Az első bortóképet a Vámpírakadémia Fan Club rajongói készítették, nagyon szépen köszönöm az engedélyüket arra, hogy kitehettem a blogra. :)

2012. január 4., szerda

Laurell K. Hamilton: Fagyos Érintés

A Karácsonyi szünetben sikerült végig olvasnom az összes Merry Gentry könyvet. Volt ami tetszett, és imádtam, (4. kötet) és volt amit utáltam, és hiába volt csak éppen hogy 200 oldal, vastag sorközökkel, akkor is alig bírtam átvergődni rajta. Ez volt a drága ötödik kötet. Nagyon féltem, hogy ilyen marad a hatodik rész is, megfogalmazódott bennem már, hogy még egy ilyen könyvet képtelen leszek elolvasni. Nem akartam a Karácsonyi szünetben egy szem könyvön ülni. De szerencsére ez a rész nagyon jó volt. Az egyik kedvencem lett.

Merry ismét pácban van, ugyanis egy elég komoly ügyben idézik bíróság elé. Taranis király szerint Merry három testőre, Abe, Galen és Rhys megerőszakolt valakit az ő udvarában. Mint tudjuk a testőrök hűséggel tartoznak Merrynek, nem táncolhatnak bele senki más ágyába. Merry is pontosan tudja ezt, éppen ezért aggódik nagyon, hogy vajon mi ezzel az egésszel a szándéka a Seeliek királyának?

A könyv eleje nehezen indult, meg is ijedtem, de az a helyzet, hogy én eddig minden egyes Hamilton könyvvel, még az Anita Blake-ekkel is így jártam, hogy nehezen rázódtam beléjük. Valahogy csak a századik oldalon sikerül megéreznem az ízét. Amíg el nem érek a kritikus pontig, sokáig nem is tudom olvasni. Csak ide - oda rakosgatom, aztán a második felét a könyveknek egy huzamban elolvasom. Most sem volt másképp. 

A másik, amit nagyon szeretek Hamilton könyveiben, hogy letagadhatatlanok. Hamilton továbbra is szuperül ír, még mindig nagyon kíváncsi lennék mit tudna egy másik műfajban, amikor mondjuk nem csak a szex legperverzebb fajtáit tárja elénk... Még ezeket a ponyva könyveket is hihetetlenül választékosan, igényes nyelvezettel adja nekünk, igazi öröm egy ilyen könyv, mert valljuk be, a legtöbb Urban Fantasy, vagy Románc tele van párbeszéddel, tőmondattal. Na Hamilton ilyet sosem tenne, mindent aprólékosan elmesél az utolsó részletig.

A borító csodálatos, egyszerűen annyira elkapta a könyvet, hogy nincsenek rá szavaim. A könyv előtt is imádtam, de az olvasása után mondom azt rá igazán, hogy ennél jobb borítót ha lehetett volna, akkor sem tudtak volna alkotni. Ismét egy jó pont az Agavénak borító fronton. 

A szereplőkre és a világra nem szeretnék több szót fecsérelni ,előző kritikáimban is írtam, hogy a világ nagyon jól kitalált, komplex, és ha léteznének a tündérek, azt én csak így tudnám elképzelni. A szereplők továbbra is emberiek, élők, mind külön, önálló karakterek. Igaz lassan már annyi név van, hogy néha teljesen összezavarodom, de itt még ez sem zavar. A kedvencem, Doyle nevét úgyse felejtem el. 

Aki szereti a műfajt, szereti az erotikát, az extrém dolgokat, én azt mondom ne hagyja ki, ne vegye el a kedvét a pocsék ötödik rész. Itt visszatért Merry, az izgalom, és a fülledt erotika. Szerintem kötelező darab. Nekem az első 10 pontos Merry Gentry-m.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobonak!