Melissa Marr: Veszélyes Álmok

Az első részt nagyon szerettem. Nagyon tetszett a világ hangulata, a szereplők, és örültem, hogy a főhős szereleme nem egy tökéletes, izomagyú hősszerelemes, hanem hús- vér szereplő. Olyan, aki tele van hibával, külsőleg sem épp álompasi, de pont emiatt szerethető. Magam is elcsodálkoztam, hogy ennyit tologattam a második rész elolvasását, amikor már megjelenéskor megvásároltam, de nagyon zavart, hogy most nem azokról a szereplőkről olvashatok, akiket idáig már megkedveltem, és érdekelt is a sorsuk a továbbiakban. 

Ebben a részben Leslie életébe kapunk betekintést, ami nem épp egy leányálom. Leslie apja szinte sosincs otthon, kemény alkoholista, bátyja pedig drogos. Leslie az egyetlen, aki megkeresi a betevő falatra és a számlákra a pénzt. Szeretne valahogy lázadni, kitörni ebből a világból, és úgy gondolja ezen csak egy tetoválás segíthet. A tetoválás majd megváltoztatja az életét, de azt még ő sem sejti, hogy mennyire...

Nem volt rossz ez a rész sem, de nem érte el az első színvonalát. Sokszor untam, letettem abbahagytam. Szó szerint félbehagytam egy hónapra, pedig rám ez egyáltalán nem jellemző. Valami hiányzott belőle. Kicsit lassú, kicsit vontatott, kicsit erőltetettnek éreztem. Sok sok elcsépelt, unalmas párbeszéddel és igazából sehova sem tartó történetmenettel. Sokszor Leslie gondolatait sem tudtam megérteni, néhány dologgal kapcsolatban pedig épp azt éreztem, hogy most mondja - gondolja - századszor. Nem elég még? Úgyhogy nem, egyáltalán nem voltam hasra esve tőle.

Leslie, Niall, Irial karaktere nem tetszett, sőt a régi kedvelt szereplőimben is csalódnom kellett, ugyanis itt kimondottan irritáltak  basáskodó uralkodók voltak, és nehéz volt Aislinnről elképzelnem hogy már most ő az érett uralkodók mintaképe, amikor még semmi bölcsességet nem szedett össze élete során. 

A könyv borítója gyönyörű. Sokkal jobban tetszik, mint az előző, pedig az is szemet gyönyörködtető volt. A Gerinc viszont a kis méret ellenére is törik, mindenképp vigyázni kell vele. 

Összességében csalódtam. Nem is kicsit. Mégis tisztelem az írónőt, hogy egy ilyen befejezést mert adni a könyvnek. Magam sem hittem szinte, hogy valaha találkozom ilyennel, de ezen felül nem igazán tudok pozitívumot mondani. Se nem hangulatában, se nem történet vezetésében nem ér az első rész nyomába. Mostmár kicsit félve fogok a harmadiknak nekilátni, remélem abban nem kell már csalódnom. 5 pont.

Melissa Marr: Veszélyes Játék

A Télapó hozta nekem ezt a könyvet még tavaly Karácsonykor, és a vegyes vélemények miatt sokáig halogattam az olvasást.

A történet főhőse Aislinn, akit a tündérlátás képességével vert meg a sors. Anyai örökségét minél inkább próbálja elnyomni magában, igyekszik tudomást sem venni a tündérekről, mert meggyőződése, hogy ha rajtakapják a kis „Csingilingek” biztos halál vár rá. A megszokott Seelie és Unseelie helyett itt Tél és Nyár udvar uralkodik, nekem tetszett ez az újdonság, kellő képen kidolgozta a világ alapjait az írőnő. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Ash-t elkezdi követni a Nyárkirály és az ő Télleánya, és a lány már csak barátjánál, Seth-nél érzi magát biztonságban. Persze előbbiek nem csak új szórakozást találtak maguknak nagy unalmukban,de akit érdekel a folytatás járjon utána:)

Újabban kezdenek leszorulni a sikerlisták éléről a vámpíros-vérfarkasos könyvek, mert itt vannak az új trónbitorlók, a tündérek. Érdekes, hogy amíg a régi, inkább iszonytató vámpír mítoszt a női álmok romantikus és szexszimbóliumai felé torzították, addig a tündérvilág csodás-édes teremtményeit veszélyes, kegyetlen lényekként írják le, bár a „sexy mojo” itt is megmarad. Lehet hogy épp ezért tűnik nyerőbbnek nálam a tündér-téma.

Tetszett a regényben, hogy a természetfelettivel szemben előnyt élvez az emberi, ami szerintem minden estben a reálisabb reakció lenne a való életben. A kedvenc karakterem Donia volt, egyszerűen csak azért, mert sokkal szimpatikusabb mint Aislinn, aki elég sokat sírdogált és hisztériázott, ami helyenként már idegesített engem.

Nagyon szépre sikerült a borító, bevallom eleinte ez csábított el:) Összességében pozitívan csalódtam a könyvben, jobbféle urban fantasy, könnyed nyári olvasmány, biztos, hogy elolvasom a már megjelent folytatásokat (Veszélyes álmok, Törékeny örökkévalóság).

Melissa Marr: Veszélyes játék

Gigi olvasmányai között olvastam először róla. Kicsit aggasztott, hogy neki mennyire tetszik, mert miután olvastam pár olyan könyvet, amiért ő rajong (kivéve Anita Blake), úgy éreztem, a mi világunk nem igazán egyezik. A borító is nagyon megfogott, nem tudom miért, de szerintem mind három rész borítója egyszerűen csak gyönyörű. Olyan mint a Shiver esetében, ha a könyv nem is tetszik ezeknek a borítóknak ott kell lennie a polcomon....

Na de térjünk inkább a történetre. Aislin egy lány, aki kicsi kora óta látja a tündéreket. A nyárkirály szerint ő az új kiválasztott, aki nyár királynő lehet, ezért elkezd udvarolni Aislinnek, aki persze retteg tőle. Aislinnek van egy nagyon jó barátja, aki segít neki átjutni a nehéz helyzeteken, és próbálja megvédeni a tündérektől, miközben a lányt üldözi egy télleány és a farkasa...

Ennyi elég is a történetről szerintem, nem akarok többet elárulni senkinek a könyvből, szerintem mindenképpen érdemes elolvasni.

A hősnő nagyon szimpatikus volt, végre érettebb szereplő egy tini könyvben. Sokkal felnőttebbnek éreztem mint a Keserű Ébredés hősnőjét. Pedig ez egy tini könyv, a másik pedig szerintem még ha az első kötetben nem is, de majd a másodikban tuti meg fog érdemelni egy nagy 18-as karikát. A főszereplő srác szimpatikus és emberi. Fantasztikus volt két olyan szereplőről olvasni, akik nem hatalmas hősök, tökéletes tulajdonságokkal és külsővel, hanem van hibájuk és sebezhetőek, és nem klisékre épülnek.

Köszönöm a Kellynek ezt a könyvet, számomra 10ből 10 pontot ért el, és nagyon nagyon várom a folytatást.