Thea Harrison: Dragon Bound

Még a nyáron megfogadtam, hogy elolvasok tíz angol könyvet idén. Elég rosszul áll a szénám, mert a tíz könyvnek - ha jól számolom, és nem felejtek el semmit - csak a felét tudtam teljesíteni, de jövőre majd újult erővel kezdek neki az új 10-es listámnak. Hogy mi alapján választottam alapvetően a könyveket? Magát a tizet? Mindenképp YA könyveket és felnőtt paranormális románcokat válogattam. A sorozatok első részeinek megbocsájtottam a 4.0 alatti értékelést, de a többinek már nem. Így reméltem olyan könyvekre találok, amik nem csak a borítójuk miatt értékesek. Az ötből eddig egy fogott meg, Kelley Armstrong: Bitten c. könyve. Úgyhogy nem sok sikerrel jártam. 

Na de visszatérve a témához, a Dragon Boundhoz, aminek a félpucéros pasasos borítós könyvek között egész türhető a borítója, a beltartalma annál siralmasabb. Pedig jól indul, érdekes történetnek ígérkezik, sőt igazából én nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen történetet, hogy lehet elrontani, mert az alapsztori tényleg izgalmasnak indul és nagyon ötletes. Szóval: 

Adott egy lány, igen tudom ezt már megszokhattuk, aki elég hányatott sorsú,  szintén, nem tetszik a férfiaknak, rejtegetnie kell igazi valóját, mert ő nem teljesen ember, hanem félig fey, és adott a világ legerősebb, legöregebb, legszexibb, legszebbszemű legizmosabb..... ésatöbbi amit csak el tudtok képzelni róla. Bizony még AZ is neki a legnagyobb. Ez a férfi igazából egy sárkány. Akitől még soha, senki nem lopott. Ám bámulatos regényünk kicsiny hősének mégis sikerül, egyetlen centet elemelni, a gonosz sárkány barlangjából. Nem viccelek, egyetlen amerikai centet. Az kb. 2 forinttal egyenlő. 

Persze, a sárkányunk feldühödik, és mindenáron meg akarja találni a tolvajt. A lány árkon bokron menekül, de végül megtalálják. És jön persze a nagy érdekes csattanó. A sárkányunk azonnal beleszeret. Ugye milyen váratlan? Én sem tudtam hirtelen mit is kezdjek egy ilyen fordulattal! Hiába látott mindenfele, évezredeken át nőket, - akiket egyébként a regény szerint megvet - Pia-t azonnal a szívébe zárja. (Nem megissza). Pia persze küzd az érzései ellen, fél is meg nem is, de persze határtalanul elbűvöli az izomkolosszus. 

Na a könyv erről szól, nekem az a történet tetszett, amit a fülszövegében olvastam, miszerint Pia Givonanninak el kell lopnia valamit egy nagy hatalmú sárkánytól, akitől még sosem sikerült semmit, hogy megszabaduljon ellenségeitől. A lopás sikerül, és a sárkányharcos őrült haragra gerjed és bosszút forral a lány ellen. Akit végül megtalál és úgy dönt, hogy a lánynak addig kell szolgálnia őt, amíg szerinte le nem dolgozta a bűnét. Így ahogy leírtam már ez sem tűnik számomra különösen fergetegesnek, de ettől függetlenül még érdekesebben hangzik, kár hogy a lopást lerendezi az író 2 oldal alatt, az üldözést 3 oldal alatt, az egymásba szeretést egy sor alatt és utána pedig már a nyálas és zamatos részeknél tartunk, és persze csodálatos ódákat kapunk sárkányurunk szerszámáról, és Pia bámulatos ajkairól. A továbbiakat nem részletezem. 

Lényeg a lényeg, ez a könyv pocsék, de tényleg. Hatszáz forintos újságosnál kapható Ramona szint. Ha valaki az olyasféle kamu romantikát szereti, nekem nincs vele bajom, én sosem bírtam elolvasni egyet sem, így igazából nem csoda, hogy ennek a regénynek sem jutottam a végére. Nagyon küzdöttem, de végül a kétszázadik oldal nyűglődés után azt mondtam, hogy köszönöm szépen elég volt. Mehet gyújtósnak. 

Komolyan mondom, ne gondoljátok, hogy nem szeretem a paranormális románcot. Mert nem így van, tényleg a kedvenc műfajaim egyike, hangulat kell hozzá az igaz, de amikor ezt a regényt olvastam, pontosan egy kis romantikus téli csemegére vágytam. Sajnos moslék lett belőle. El is vette a kedvem egy időre a műfajtól, de szerencsére azóta olvastam jót is. Semmiképpen sem Kenyon vagy Cole színvonal, ha pedig valaki őket sem szereti, akkor nagyon messziről kerülje el, mégcsak rá se nézzen, nehogy kisüljön a szeme, és az agya.  Tízből kettő, de csak mert szép a borítója, legalábbis ha kinyitom a könyvet, egy sárkánnyal nézek szembe, és emiatt nem tudok neki csak 1 pontot adni. 

Sarwat Chadda: Az Ördög Csókja

Ismét egy könyvünnepes találat. Annyit gondolkodtam azon, hogy megvegyem- e. Legalább ötször vissza menten a standjukhoz nézegetni, míg végül beadtam a derekamat. Üsse kavics, olyan szép, csak nem lehet olyan rossz.

Billi SanGreal (igen ő egy lány, csak mohamedán neve van. ) nem választhatja meg a sorsát. Már születése pillanatában eldőlt, hogy Ő is templomos lovag lesz, ahogy az anyja és apja is volt. Persze Ő nincs megelégedve ezzel a helyzettel. Zavarja, hogy nem lehet magánélete, hogy a sérülései miatt az iskolában azt hiszik róla, hogy veri az apja, de persze Ő nem mondhatja el az igazat. Sőt amikor megjelenik egy srác, Michael, akivel szeretne egy két órácskát eltölteni, teljesen eltiltják tőle.

Az első fejezetnél meg voltam róla győződve, hogy ez egy jó könyv lesz. Végre nem egy vámpírokkal, vérfarkasokkal tarkított sztori, hanem valami kreatívabb darab. De sajnos a harmadik fejezetben természetesen feltűntek a vámpírok, a vérfarkasok, mint kötelező elemei a műfajnak.

Íróbácsi

A mitológiai felépítése a világnak, és a sorozatnak egyszerűen csak nevetséges. Néha két percben el van nekünk magyarázva egy két dolog az angyalokról, démonokról, aztán hirtelen bejön a mohamedán vallással, majd összekeveredik a zsidóval, és már csak azt kérdezem magamtól, hogy "Mi van???".A mohamedán uralkodik egyébként nevekben a világ felépítésében, ami még nem is lenne baj, ha nem lenne ennyire belemagyarázva az egész a történetbe.

Tisztában vagyok azzal, hogy az író egy arab férfi, ennek ellenére mégis lányos történetet akart írni, megjegyzem sikertelenül. Szerintem Billi nem lányos kicsit sem, inkább olyan, mint egy fiatal tini kis srác. Egy fedél alatt élek tizennégy éves ides öcsémmel, én már csak tudom, milyenek a tini srácok.

Egyébként a szereplők borzalmasan sablonosak. Valahol a távol érzékeltem, kinek milyen szerep jutna, és melyik sablon karaktert akarják megszemélyesíteni, de Chadda úrnak még ez sem sikerült. Mindenki ugyanolyan volt. Mintha viaszból faragták volna ki őket. Persze volt küllembeli különbség, ami nagyon részletesen le volt írva, és ki volt hangsúlyozva, de hogy mi van belül, azt sosem tudjuk meg.

A könyv szövege, írásmódja, fogalmazása egyszerűen csak borzalmas. A Káprázat legalább olvasmányos volt, de ezt egy hétig olvastam, amint elolvastam egy fejezetet félre is dobtam, mert annyi épp elég volt belőle. Hihetetlenül leegyszerűsített, tőmondatokkal tarkított kis könyvecske volt ez, nevetnem kellett amikor azt olvastam a hátulján, hogy tizennégy éves kortól. Inkább azt mondanám rá, hogy tizenkét éves korig aztán csak orvosi felügyelet és nyugtatók mellett olvasható. A nyugtatók arra kellenek, hogy az ember ne dobja be első körben a kandallóba.

El gondolkodtam ennek a könyvnek kapcsán, ami már a sokadik a sorban, lehet, hogy kinőttem a műfajból. De azt gondolom nálam ez nem így van, én egyszerűen csak a minőségi könyveket szeretem. Ha kinőttem volna, akkor nem szeretném Marr-t, a Vámpírakadémiát, vagy akár a gyerekeknek íródott Villámtolvajt sem. Itt nem ezen van a hangsúly, hanem egyszerűen a minőségről.

Már ezrével ontják a YA könyveket, vámpíros, tündéres, angyalos etc... témában és nagyon kevés a jó. Elhiszem, hogy minden kiadó bele ütközhet egy- egy rosszba. Ahogy a Kelly is tette például a Káprázattal, de alapvetően az ő sorozataik kifejezetten tetszenek. Az Egmont Dark pedig eddig remekelt, csak igazán jó könyveket tud felmutatni, kivéve az első mélyrepülésével, a Dark Love sorozattal. Szóval a lényeg, kezdek kicsit ódzkodni a Könyvmolytól, az arany pöttyöseik szuperek, nagyon jók az új sötét örvény könyveik, igazán megválogathatnák már mit adnak ki, legalább annyira profin, ahogy a borítókat is találják, vagy épp készítik.

Na nem is ragoznám tovább a szót, számomra ez a könyv 2 pontos. Igen rosszabb volt mint a Káprázat, ami legalább olvasmányos volt. Igaz ebben meg történt azért valami, de az az igazság a csatákat sem élveztem benne, pedig imádom az ilyen jeleneteket. Bele olvastam az angol verzióba, Gigi javaslatára, úgy lényegesen jobb. Nem agyon szlengesített katyvasz az egész. Ha javasolhatom, inkább angolul kezdjetek neki, ha már mindenképp akartok, de én szóltam!

Rachel Caine: Az Üvegház

Minden vámpíros könyvhöz pozitívan állok neki, és nagyon sokszor kíváncsi is vagyok rájuk. Valamiért az Üvegház eddig kimaradt nekem, lehet valami ösztönös sugallat volt, mert én ebből a színvonalból már nagyon kinőttem.

Adott Claire, a zseni tizenhat éves kislány, aki már el is végezte a középiskolát, így felvételeznie kellett egyetemre. Nagyon szeretett volna valami nagy nevű egyetemre bejutni, de a szülei nem akarták, hogy túlságosan messze költözzön tőlük, így esett a választás Morganville lepusztult, hírnévtelen egyetemére. Minden rendben ment volna, hacsak Claire be nem égeti az iskola jó csaját, (igen, ez egy vámpíros könyv, KOMOLYAN!) aki úgy megsértődött ezen, hogy el akarja tenni láb alól Claire-t. Kedves főhősünk, miután lerúgták a lépcsőn, és beverték a fejét, majd halálosan megfenyegették, elmenekül, kibérelhető szobákat keres, így lel rá az Üvegházra, ahol három nagyon különös személy lakik.

Hol vannak itt a vámpírok? Na igen vannak azok is benne... Valahol...

Ez a regény több sebből is vérzik, olyannyira, hogy nehezemre esett végig olvasni, pedig alap helyzetben, minden vámpíros, urban fantasy-t szívesen olvasok. Ez esetben szó szerint ráerőltettem magamra a könyvet, nagyon nagy szerencsém, hogy ilyen rövid, nem tudom mennyit szenvedhettem volna még vele.

A legnagyobb problémám a komolytalan történet volt. Ugyanis azért még senki nem akar kinyírni senkit, - az én véleményem szerint - hogy megmondták az illetőnek a barátai előtt, hoyg a második világháború nem Kínában játszódott. Ugyanis bizony, Claire fejét ezért akarják elválasztani a nyakától. Nem hiszem el, hogy ennél jobb indokot nem lehetett volna kitalálni. Ezen felül olyan módszerekkel akarják kinyírni, ami egyszerűen szánalmas.

A szereplők kidolgozatlan alap báb figurák. Mint egy tipikus rossz koleszos regényben. Meg van a cica baba, a különc, az okostóni, a jó srác, a vicces srác, a komoly srác... stb... Mindenki itt van. Mint valami elfuserált amerikai tini vígjátékban. Csak az a baj, hogy ezek a szereplők belül üresek. Van egy mázuk, de körülbelül ennyi is alkotja őket. Én ezt ki nem állhatom.

A harmadik, és talán legnagyobb problémám az volt, hogy a könyv végig szlengben van írva. Az, hogy a gyerekek szlengben beszélnek még rendben is lenne. Dehogy a leírások is azok legyenek.

Például:

"Claire simán kizúgott volna a szélvédőn, ha nem fogja meg a biztonsági öv, ez viszont iszonyat erősen belevágott a bőrébe, és Claire már sejtette, hogy mindjárt elájul a fájdalomtól, amikor visszazuhan az ülésbe, és a sebe a huzathoz dörzsölődik."

Mi az, hogy simán kizúgott??? Vagy iszonyat erősen? És ez még csak egy két példa. Ha E1-ben van írva akkor nincs baj ezekkel, de ez a könyv nem abban van! A leírásokban nincs helye szlengnek. Egyszerűen agybajt kaptam tőle. A párbeszédekben lévő sok figyutól is, de az még elment.

Azt kell mondjam a történet is olyan sekélyes, olyan zavaros, olyan bugyuta, hogy nem fogom tovább olvasni a sorozatot, mert minek. A könyv vége függővég, ami szintén nevetséges, és nagyon erőltetett. De ha van aki még ezek után is el akarja olvasni, az tegye, csak én inkább más urban fantasy regényeket javasolnék megvásárlásra. Szerencsére már nagyon sok jó van itthon is!

A borító ennek ellenére nekem nagyon tetszett, a könyv jó minőségű, sokszor olvasható. Kár, hogy ezen esetben ezt a szolgáltatást nem fogom tudni kihasználni.

A könyv nekem tízből két pontos. Ennél rosszabb urban fantasyt még nem olvastam, sőt idén ez a legrosszabb könyv amit a kezembe vettem. Remélem mindenkinek meghoztam a kedvet hozzá. Aki olvassa éppen annak pedig kitartás!

Gena Showalter: Atlantisz

Őszintén nagyon vártam ezt a könyvet, főleg mert imádom Atlantiszt és a vele kapcsolatos dolgokat. Nagyon foglalkoztat minden ebben a témában felmerülő dolog. Tetszett a kivágott kis előzetes szöveg is az egyik ulpius kötetemben.

Amint megérkezett a nagy könyvcsomagomban, rögtön neki is álltam, azt hittem egy nap alatt befejezem, ehelyett három napig gyűrtem. És őszintén vártam, hogy végre vége legyen.

A történet egy harcos sárkány férfiról és egy emberi lányról szól. A harcosnak az a dolga, hogy őrizze atlantisz kapuját, őrizze a ködöt. De a lány valami úton módon, miközben keresi elveszett bátyját rátalál a ködre, és éppen meg akarja ölni Darius, a sárkány harcos, amikor meginog, és végül különböző indokokkal életben hagyja a lányt; Grace-t.

Az alapötlete a könyvnek nagyon jó, na nem a nagy hatalmas pasié és a törékeny lányé, mert ebben nem lenne sok fantázia, hanem Atlantiszé, hogy a tenger alatt van egy világ, sok fantasztikus teremtménnyel. De nekem őszintén mondom fájt, hogy ezekből a lényekből alig ismertünk meg valakit, a kötelező vámpírokat is belepréselték a könyvbe, csak most nem voltak éppen pozitív szereplői a történetnek. Ennek ellenére mégis az emberek lettek az ellenségek, ami engem kifejezetten zavart. Az is, hogy a történet legjava nem Atlantiszban játszódott, hanem a mi világunkban.

Emellett hatalmas fordítói bakik is tarkították a könyvet, sok Magyar nyelvhez idegen kifejezés volt benne, szóismétlés. Ulpiusnál nem sok gondom szokott lenni a fordítókkal, kifejezetten szeretem őket. Ennél a könyvnél ezt nem így éreztem. Pár bakin szó szerint felkacagtam.

A könyvvel más bajom is volt, rendkívül erőltetett volt a humora, olyan dolgokon időzött sokan Showalter amin nem kellett volna, és a lényeges dolgokat összecsapta és elkapkodta. Na meg én kiborulok ezeken a két nap alatt megszeretlek és életem végéig szeretni foglak klisétől. Ez borzalmas volt a könyvben. Nem értettem mikor lettek szerelmesek, életre szólóan ráadásul. Én elhiszem, hogy megszeretik egymást, de ennek adjunk már egy kis időt könyörgöm. Attól, hogy valami aprót megtudtak egymás múltjából még nem ismerik az egész embert.

Lényeg a lényeg nekem nem tetszett. Örülök, hogy vége. Mivel Atlantiszos a következő kötetnek is adok egy esélyt, de ha az is hasonló színvonalú akkor ez a sorozat is megy a süllyesztőbe. Nem fogom bánni. Aki Alvilág Urai minőséget akar csalódni fog. A könyv még csak meg sem közelíti.