Nalini Singh: Angyaltánc

Nalini az- az írónő, akitől ha bármi bármikor megjelenik, akkor nekem az azonnal kell. Imádom ahogy ír, imádom a kicsit lassú de szövevényes történeteit, és azt az egyedi stílust is, amit az urban fantasy világban nekem eddig csak Moningtól sikerült megkapnom. Szeretem a Paranormális Románcokat különben, de kedvencek, olyan igazán nagyon ritkán lesznek. Egyedül Nalini képes arra, hogy ennyire elvarázsoljon egy valahol igazán egyszerű, bájos, romantikus történettel.

A harmadik kötet lényegében Raphael és Elena összetartozásáról, egymáshoz való alkalmazkodásáról és az összeszokásukról szól. Ez lehet persze unalmasan hangzik, de ne felejtsük el, ki is írta ezt a könyvet. A történet most is sok meglepetést tartogat számunkra, krimi szál is van benne bőven, de azért én ezt mégiscsak egy romantikus regénynek állítanám be.

A szereplők kidolgozása továbbra is fantasztikus, a jellemfejlődés szép lassú ámbár fokozatos alakulása is nagyon tetszik. Külön öröm számomra, hogy Elena, annak ellenére, hogy angyallá vált, nem lett egy harcos istennő, hanem neki is szépen mindent tanulnia kell, és jelen helyzetben sokkal sebezhetőbb, mint emberként valaha volt. Raphael pedig egyre kedvesebb, egyre jobban megérti a halandókat, így pedig eléri azt, hogy a mi szívünkhöz is közelebb férkőzzön. Persze nem mintha eddig nem imádtuk volna. :)

A borítóra nem tudok mást mondani, mint amit eddig. Csillagos ötös. Az itthoni legeslegszebb urban fantasy borító. Ismét ötletesen csak a tetejét változtatták meg, de ez cseppet sem von le az értékéből. Többször is abbahagytam az olvasását, csakhogy nézegethessem. Emellett a kötés is szuper, nem törik, úgy nyitjuk hajtjuk, húzzuk- vonjuk ahogy akarjuk.

Aki nagyon szerette Elenát és Raphaelt annak sem kell aggódnia, ugyanis Amerikában már megjelent a sorozat folytatása, Archangel's Blade címmel, aki nem másról szól, mint kedvenc és mogorva vámpírunkról, Dimitriről. Engem egyébként kimondottan érdekel még Illium és jópár angyal története a hetek közül, de a fantáziámat legjobban Illium mozgatja meg, az egész sorozatban ő a legnagyobb kedvencem. :) És a gyönyörű kék szárnyai.

Összességében ismét egy szuper Nalini könyvet kaptunk. Ami komoly fejtörést és álmatlan éjszakákat ugyan nem okoz, ellenben fantasztikus szórakozást nyújt. Nalini szuperül tud bánni a történettel és a műfajok keverésével. Élvezhetjük a krimit, a thrillert, egy kis drámát és természetesen a romantikát is. Mindenből pontosan annyit kapunk, amennyit szeretnénk, se többet, se kevesebbet. Tízből kilenc.

A könyvet nagyon köszönöm az Egmont Dark kiadónak! 

Nalini Singh: Archangel's Consort

Bemutatnám nektek kedves barátnőmet, Tittit, akit a molyról ismerhettek, és aki megtisztelte a blogot azzal, hogy mostantól Ő is néha, ha kedve szottyan megírhatja a könyvekről a véleményét. Remélem még sokszor láthatjuk viszont!

Nos, lássuk csak! Gyors bemutatkozás: Titti vagyok a Molyról, nem blogger, nem grafomán, csak olvastár, akinek néha kikívánkozó szösszeneteinek Katamanó volt olyan drága, hogy otthont adjon.

A Guild Hunter /Angyali Vadász sorozat harmadik része az Archangel’s Consort, Januárban jelent meg angolul, tűkön ülve vártam már, így nem volt kérdés, a gyors kivégzés.

Kifejezetten nem ajánlom a továbbolvasást azoknak, akik  spoiler érzékenyek és/vagy nem olvasták még az első két részt .

Miután Raphael és Elena megküzdenek az arkangyal tanács leghatalmasabb ám eszét vesztett tagjával, hazatérnek NewYork-ba, ahol nem marad sok idejük a mézeshetekre.

A különös gyilkosság sorozat egy lányiskolában veszi kezdetét, ahol egy vámpír kegyetlen módon kivéreztet két diákot. Elena és a rendőrség nyomozásba kezd, majd ezután erőszak hullám söpör végig a városon.  Mindezek mellett, Raphaelre  rájön egy indokolatlan dühroham, és az időjárás is érdekes dolgokat produkál: viharokat, szökőárt, földrengést tapasztalnak világszerte.

Nagyon úgy tűnik, hogy a Nagy Alma átfordul egy klimaxos-migrénes házisárkány rémálmába, aminek egyetlen oka, hogy egy őrült ősöreg arkangyal ébredezik évezredes álmából…

Tulajdonképpen a sztori elég egyszerű, nem esünk hasra a nagy csavaroktól és meglepetésektől, de mégis rendkívül szórakoztató, Nalini Singh okosan ír. Ügyesen teremti meg az akció, romantika és háttér információk közötti egyensúlyt.

A regény bája szerintem egyrészt az imádni valóan egyedi angyal világban van, másrészt a kidolgozott és szerethető karakterekben.

Külön mezei piros pont az írónőnek, amiért nem csinált szuper erejű megaharcost Elenából. Az angyallá avanzsált született vadász még mindig rettentő gyenge egy átlagos fajtársához képest, olyan egyszerű problémákkal küzd, mint a helyből felszállás, vagy a vertikális landolás elsajátítása.

Mindezek mellett nem csalódunk benne, mert még mindig nagyon tökös csaj, egyenrangú társa az Arkangyalnak, nem tűri, hogy tutujgassák, felvigyázzanak rá, még ha egy olyan über szexuális félisten is a gardedámja, mint Bluebell.

Végre mindent megtudhatunk a főszereplők múltbéli keresztjeiről, ráadásul még Illiumról is kiderül egy két érdekes dolog.

A kedvenc részem egy veszekedés utáni szexjelenet, nem kicsit megmozgatta a fantáziámat, pedig ritkán lehet meglepni engem.  Dög leszek, és nem írom le mi volt az, tessék elolvasni!:P

Kémeim azt jelentették, hogy még idén megjelenik magyarul a könyv, nem kell sokat várnotok az olvasásra, ámbár aki megteheti, annak ajánlanám, hogy olvassa eredeti nyelven, mert Nalini Singh nagyon érdekes és eredeti stílusban ír, furcsa szavakat és kifejezéseket használ, ami valószínűleg újzélandi mivoltából fakad.

Külön ezt a részt elég nehéz értékelnem, de mindent összevetve nekem  a sorozat 10 pontos, kis gyöngyszem a urban fantasy-s szalmakazalban

.

Nalini Singh: Angyalcsók

Tűkön ültem, úgy vártam a következő kötetet. Kifejezetten tetszett az első rész is. Az egyik barátnőm, akinek nagyon adok a véleményére, egyenesen oda volt ezért a részért, úgyhogy tudtam, amint megjelenik, azonnal itt kell teremnie a polcomon.

A kritika elolvasását leginkább olyanoknak javaslom, akik olvasták már az első kötetet, ugyanis nem lehet erről a könyvről spoiler nélkül beszélni. Akik viszont olvasták, nyugodtan folytassák.

Elena elkezdett ismerkedni angyali valójával, rájön, hogy nem is olyan egyszerű angyalnak lenni. Nagyon nehéz újra megismernie a testét, és a szárnyait. Persze Raphael és Illium mindenben a segítségére állnak. Sajnos nem sokáig töltheti idilli felépülését a menedék nevezetű helyen, mivel valaki elkezdett küzdeni a megüresedett arkangyali posztért, és úgy néz ki, pont az ő fejére pályázik, hogy megmutassa, bizony még Raphael kis játékszerét is megkaparinthatja magának, ha akarja.

A történet viszonylag gyorsan beindul, hamar elkezdődnek benne a halál esetek. Azt gondolom, hogy Elena angyalbőrben is Vadász maradt a javából, akinek a legfontosabb, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését, emellett persze féken kell tartania az angyala dühkitöréseit, és arra is rá kéne jönniük, hogyan kell törődniük a másikkal. Elenának  is meg kell tanulnia angyalként élni és gondolkodni.

Nekem kifejezetten jobban tetszik, mint az első. Hozzátartozik persze az is, hogy most valamiért nagyon vágytam egy igazán jó romantikus könyvre, és az angyalcsók esetében minden vágyam teljesült. Egy ízig- vérig romantikus regényt kaptam, amiben van nyomozás, izgalom egy kis erotikával fűszerezve. A végén  még meglepő fordulattal is találkozhatunk, olyanra, amire egy percig sem számítottam.

A fordítás az előző kötet esetében kifejezetten jó volt, sajnos ezen a részen látszódott, hogy nagyon siettek vele, ezért becsusszant pár magyartalan tőmondat, de azt hiszem ez az a könyv, amit nagyon nehezen tud elrontani egy rossz fordítás. A legnagyobb sérelmem talán az volt, hogy Illium becenevét, ami angolul Bluebell, egyszerűen megoldotta "madárka", olykor "kék madárka" leegyszerűsítéssel. Tudom nem könnyű visszaadni ezt a szót magyarul. De valami frappánsabbat ki lehetett volna találni.

Egy dologgal volt csak nagyobb bajom, az pedig a befejezés. Úgy éreztem nagyon össze lett csapva. Nagyon gyorsan vége lett a könyvnek, ötven oldalba volt a végén besűrítve minden. Tudom nem kéne panaszkodnom, mert Showalter akár három oldalban is megoldja a a befejezéseket, az persze már kérdés, hogy milyen minőségben.

A könyv számomra tízből kilenc. De elfogom olvasni az angolt is, ugyanis azt hiszem azt az egy mínusz pontot a fordítás miatt érdemelte ki. A borító is gyönyörű. Sőt az írónő szerint is a legszebb borító erről a könyvről a miénk. Nagyon várom a következő részt is, de azt már angolul olvasom. Nem várom meg a magyar megjelenést.

Nalini Singh Angyalvér és Psy sorozatához fűződő képek

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és az alapján amiket olvastam a Psy sorozat talán még jobb mint az angyalos. Amikor nézelődtem találtam ehhez a sorozathoz kapcsolódóan pár nagyon szép borítót. Teljesen beléjük szerettem, bár igaz ami igaz, ezek olyan mese szerűek, mivel még nem olvastam a másik sorozatot, nem tudom ezek mennyire passzolnak, és mennyire a többi, de nekem nagyon tetszik.

Egy roppant vicces fan artot is bemutatnék az angyalvér szerelmeseinek, halálra nevettem magam rajta, és megmutatnám a japán borítókat is, amik szerintem igencsak szépen sikerültek. Íme:

Slave to Sensation:



Caressed by Ice:


Visions of Heat:
Mine to Process:

Japán borítók:



Német borítók:



Raphael Archangel:



Uram Archangel:



Japán Fan Art, nekem nagyon tetszett:







Szerény véleményem szerint a Német borítónál kifejezetten jobb a magyar, igaz ez az angolra is, és a japánra is. Egyenlőre nálam veretlen a magyar borító, gratulálok Egmont!

Nalini Singh: Angyalvér

Elég régóta szeretnék írni erről a könyvről, hiszen a megjelenés napján készhez kaptam, és hihetetlenül örültem neki. Főleg mert amint a kezembe vettem, láttam, hogy a könyv nagyon igényes kötésben van, nem az a szétesős fajta, erős és kemény a karton kötése, és nem hatalmas betűk tarkítják belülről, hogy vastag legyen. Végre egy minőségi könyv!

Nalini Singh egy új- zélandi író, amikor megláttam a képét, rögtön tudtam, hogy ő egy igazi kiwi, történelem szakos tanár is, és ez nagyon jó hatással van a regényire. Két sorozata van, az egyik az itthon is megjelent Angyali Vadász sorozat, a másik, amiről szerencsére az Egmont már tárgyal vele, a leopárdos alakváltós sorozata, ami külföldön már méltán befutott.

Elena Deveraux a legjobb vámpír vadász New Yorkban, különleges képességével, ki tudja szagolni az elvadult, vagy megszökött vámpírokat. A dolga pontosan az, hogy elkapja őket és vissza vigye őket urukhoz, akik készítették őket, az angyalokhoz. Nalini különleges világában az angyalok uralkodnak, pontosabban az ark angyalok, Elenát felbérli New York leghatalmasabb arkangyala; Raphael, hogy találjon meg egy angyalt, aki rossz útra tért. Elena persze nem örül ennek a fordulatnak, mert nagyon fél az arkangyaltól, és hogy ez milyen veszélybe fogja keverni az ő életét.

A történet sajnos, nem első szám egyes személyben van írva, hanem igazából elég sok emberen keresztül látunk majd, de a két főszereplő szemén és gondolatain leginkább. Én jobban szerettem volna, ha E/1-ben olvashatom, adott volna valami plusszt a könyvnek nekem, így kicsit a normál vámpíros romantikus könyvekre hajaz.

Sok kifogásom nem lehet a könyv ellen, nekem kifejezetten tetszett, végre valami új, valami angyalos a piacon, tudom a legtöbb könyvre amiről írok a blogon ezt mondom, de leginkább azokról szeretek írni, amik valami különleges élményt nyújottak nekem. Ez a könvy mindenképp ilyen volt, alig bírtam letenni, pedig nagyon kellett volna.

A sztori nem volt összecsapott, sőt a szerelmi szál is szépen ki volt dolgozva, a karakterek jól formáltak, fejlődnek, - persze van aki nem- de ennek ellenére nagyon jól tudtam azonosulni a szereplőkkel, és megértettem mit miért cselekszenek.

A könyv befejezésénel használt megoldása Nalininek különösen tetszett, hihetetlenül örültem, mikor elolvastam a végét, remélem minden könyv vég amit ír ilyen jó lesz.

Mindent összevetve ez egy kifejezetten jó könyv, igényesen megírt, igényesen fordított, gyorsan olvasható romantikus urban fantasy. Nagyon örültem, hogy angyalokról olvashattam benne végre, a szárnyak nekem különösen tetszettek, én is oda vagyok a szárnyakért. Számomra tízből kilenc.