J.R.Ward: Megbosszult Szerető

Nem igazán az én műfajom ez a sorozat, az volt a szerencséje az elején, hogy egy akciós hármas csomagban kaptam meg az első három kötetet a páromtól. Az első kötet kifejezetten nem tetszett, ellenben Rhage története nagyon megfogott, ezért azt gondoltam, mindenképp megér egy próbát ez a sorozat is.

Sajnos rendkívül eddig csak a második és a hatodik kötet tetszett nekem. A hatodikban az volt a jó, hogy végre nem a szexen volt a hangsúly, és a kimondott szerelmi szálon, hanem a történeten. Ugyanezt vártam volna a hetestől is, ami ráadásul a kedvenc szereplőmről íródott, de nem ezt kaptam.

Először is már túl sok szálon fut a cselekmény. Ez már sok, ennyi felé nem kell osztani egy történetet, még akkor sem, ha több szereplő életébe akar betekintést nyújtani az írónő. A másik, hogy figyelhetne arra, hogy egyes szálak hihetetlenül lelassítanak mindent. Gondolok én itt Wrath cselekményére a történetben, amiből körülbelül negyed ennyi elég lett volna.

Egyébként annak ellenére, hogy nem volt annyira sok ágyjelenet, egy majd ezer oldalas könyvhöz képest, ismét megszámoltam, az ezresből bizony 100 oldal sima, színtiszta sex. Nem beszélve itt a rengeteg utalásról, stb... Ez szerintem sok, nincs is a történetnek szüksége rá, és eleve már csak önmagát ismétli az írónő. Nem vagyok prűd egyébként, nem zavar a szex a könyvekben, ha oda való. Nem zavart az angyalvérben, és nem zavar Kenyonban és a legtöbb sorozatban.

Na de nem csak a rosszat láttam én meg ebben, ugyanis John-t és Rhev-et továbbra is nagyon kedveltem, kifejezetten jó volt róluk olvasni. Körülbelül a hatszázadik oldalnál tettem le a könyvet és pihentettem az olvasását, mert ott már túl sok Wrath volt nekem, nagyon untam.

Ezért talán megköveznek sokan, de ha ez a könyv csak kétszáz oldallal rövidebbre íródik, milliószor jobb lehetett volna az én szememben. Nem volt rossz, tetszett, érdekes volt, kíváncsi vagyok a folytatásra is, Payne-re is, de nagyon sok mindenbe bele tudok kötni. Persze Ward továbbra is nagyon jól ír, az ember hihetetlen gyorsan tudja olvasni a történetet, élvezetes, fordulatos, tetszett,hogy a vége lezáratlan. Nagyon sok jó pontot kap ezért.

Sőt végre tetszett a borító is! Jó minőségű volt, nem tört meg, pedig be kell valljam sajnos ezt a könyvet most nem kíméltem.És nagyon tetszett is, ugye eleve a kedvenc színem a lila, és Rhev is nagyon ott van az elején.

Számomra tízből hét ez a kötet, mivel a következő rövidebb, és tudván kiről szól, biztos vagyok benne, hogy az jobb lesz. Aki szereti Ward-ot persze egyáltalán nem fog csalódni, továbbra is imádni fogja, csak nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Ezért még egyszer elnézést is kérek a Ward rajongóktól, de ez nem az én világom.

J. R. Ward - Megváltott szerető

Minden egyes Ward kötetet olvastam idáig, de sosem lett a kedvencem, a második kötetet, a Síron Túli szeretőt nagyon megszerettem, de egyébként nem ragadtak meg a kötetek, Zhadist része volt ami még különösen tetszett, de a negyedik és az ötödik részben kimondottan csalódtam. A negyedik kötetben nagyon sok újdonság volt ugyan, de nekem nem tetszett, hogy a főszereplő pasi nem vámpír, nem olyan védelmező típus, amit én szeretek, de igazából én nem akarok mindenáron, nyálas jeleneteket olvasni, sőt, inkább szeretem az izgalmas történeteket. Megszámoltam, a negyedik kötetben körülbelül 80 oldal csak a sexről szólt... nagyon sok, az ötödikben még több, és mivel Vishous nekem sosem volt szimpi, és nem tetszik az sem amikor meleg férfi fantáziálgatásokról kell olvasni (félreértés ne essék, semmi bajom a melegekkel), akkor nem örülök, és nem csodálom, hogy alig bírtam végig olvasni. De úgy látom ez a további kötetekben sem fog változni, úgyhogy ezen a dolgon túl kell tennem magam.

Lényeg a lényeg, ebben a regényben sokkal kevesebb romantika volt, mint az előzőekben, lehet, hogy pont ezért, nagyon nagyon tetszett. Végig izgalmas volt, egy rendkívüli új szál, új vonal becsatlakozik a történetbe, egyre többet tudunk meg a háttér szereplőkről, és Rhevről, aki nekem hatalmas kedvencem. Nagyon várom az ő könyvét de az megmarad nyaralásra, nem vagyok hajlandó előbb olvasni. Remélem nem fogok csalódni.

Az előző kötet és e között nem nagyon érzékelhető, hogy megszakadt volna a történet fonala, most már teljesen olyan, mintha egy nagyon hosszú könyvet olvasnánk, azt kell mondjam ennek sincs úgy szó szoros értelmében vége, nagyon sok elvarratlan szál van, és annak ellenére, hogy a főszereplőink Phury és Cormia elviekben, róluk is ugyanannyi szó esik, mint a többiekről. Egyre jobban előtérbe kerülnek John-ék, egyre többet megtudunk a kiválasztottról. És a végén egy olyan plusz dolgot is behoz az írónő, hogy sikítva várjuk a folytatást, és őszintén szeretnénk a kezünkben tartani a következő kötetet.

Őszintén sajnálom, hogy lesz idő, amikor Ward könyveiből évente egyet olvashatunk el. Nagyon pozitív csalódás volt ez a rész nekem. Az írónő kitett magáért. Egyre magával ragadó a cselekmény is. Őszintén remélem, hogy megmarad ez a vonulat. És nem kell csak romantikáról olvasni, hanem sok sok akció és egyéb is fűszerezni fogja a történetet. A szokásos szókimondó hangvitelben. Egyszerűen gratulálok Wardnak. A könyv szuper! Tízből tíz!