Lehetetlen küldetés úgy írnom a könyvről, hogy az első két részből ne derüljenek ki nagy titkok, így vigyázzatok, spoiler veszély! Uff, én szóltam!Az árnyékvilág peremént úgy fejezetem be, hogy basszzuuuus, ilyen nincs! Durzo él!!! É.L.!!
Így nem tudtam végül megvárni a magyar megjelenést, belekezdtem angolul.
A harmadik rész ugyan onnan veszi fel a fonalat, ahonnan a második letette, az események talán még jobban felpörögnek, mint ezelőtt.
Kylar szembe tűnően fejlődik, itt már szó sincs az egykori mestergyilkosról, teljes mértékben elfogadta igazságosztó Éjangyal mivoltát, és nem fél használniJ. Másrészről még mindig az a fiatal hím, akinek fejtörést okoznak a nők, akikhez nincs 12 nyelvre lefordított használati utasítás.
A Farkas a regény elején sokkolja Kylart, elmondja neki milyen súlyos árat kell fizetnie minden egyes haláláért, a következmények mázsás teherként nyomják a vállát.
Az Éjangyal küldetése, hogy megtalálja Curoch-ot , és csak úgy mellékesen, még egyszer Cenaria és egész Midcyru szolgálatába álljon és megmentse azt.
Vi csatlakozik a Rendhez, egyből bedobják a mélyvízbe, a férjezett nővérek bizalmába kell férkőznie, és annyi támadó mágiát begyakorolni velük, amennyit csak lehet. Az ex-mestergyilkosnő (annyira tetszik különben nekem az angol wetboy kifejezés!) karaktere is szépen fejlődik, de nem bújik ki a bőréből, nem válik egy csapásra szenté, így nem érezni, hogy erőltetett lenne a végbemenő változás.
A Logan-nek azzá kell(ene) válnia, mint aminek született, és amire Cenaria népe ki van éhezve. Igazából nekem kevésbé voltak izgalmasak az ő fejezetei, az előző részbeni dolgokat nehéz lett volna übereni, nem is sikerült.
Dorian sorsa egész különleges irányt vesz, főbb karakter lesz ő is, de ezt nem akarom elspoilerezni. Solon hazajut, ahol nem épen olyan fogadtatásban lesz része, mint remélte.Igazából nagyon nehéz összefoglalni azt a sok mindent, ami a könyvben történt, de a lényeg,hogy az összes szál egy pontban csomósodik össze, minden értelmet nyer, ahogy a kirakós darabkái összeállnak. Meglátjuk azt is, hogy a világot fenyegető gonosz összekovácsolja az ellenségeket is egy giga-mega összecsapás erejéig, mert csak egyetlen egy esélyük van: vagy közösen győznek nagy áldozatok árán, vagy sötétség borul mindenre, és senki sem marad életben.
A könyv végig ezerrel pörög, de az utolsó 150 oldalra Weeks még begyújtja a rakétákat, és egy olyan epic méretű csatát kapunk – nem győztem kapkodni a fejem- hogy arra emlékezni fogunk!
Azt gondolom, hogy a remek csavaros történetvezetésen innen ,a kidolgozott-emberi karaktereken túl, a sikerindexe a trilógiának nálam Kylar szerethetőségén múlik, ebben van a nagy titok, amivel engem megvett kilóra. Imádtam a srácot és a kakarit is!
Könnyen lehet, hogy lezáródott az Éjangyal története, de lehet, hogy koránt sem, épp annyi elvarratlan szál maradt, mint ahány lezárt, én mindenesetre nem sírnám össze a párnámat, ha Weeks meggondolná magát, és írna még pár fantasztikus fantasy-t Kylar-rel a főszerepben!
Egy kis plusz infó azoknak, akik nem tudnak várni decemberig a magyar megjelenésre: ami az angol szöveg nehézségét illeti, az én határaimat igencsak feszegette, pokoli gazdag a szókincse, egy közép-haladó angol tudás mindenképpen szükségeltetik az élvezhetőséghez. 
