Jeaniene Frost: Once Burned

Mostmár sírva fakadok, de komolyan. Úgy vártam ezt a könyvet. Meg is hozta a postás, kibontottam mint, egy félőrült, álmodozva simogattam, hogy jaj de szép, majd kinyitottam, neki kezdtem, felénél szüneteltettem és inkább mást olvastam, mert annyiran nem kötött le. Jó könyvet akarok olvasni végre, azt hittem ez az lesz, de nem... Nem is mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de ott van az a hatalmas DE....

Aki ismeri a Cat and Bones sorozatot és a harmadik kötetig el is olvasta, annak nem lehet ismeretlen Vlad Tepes - és persze ugye a történelemből sem, ugye?. Imádom a Cat and Bones regényeket, egyszerűen csak oda vagyok értük. A bennük rejlő humorért, Cat és Bones közötti sistergő erotikáért, hogy képes vagyok hangosan felkacagni olvasás közben, hogy egy percig sem unatkozom, ja és hogy nagyon szeretem a karaktereket. 

Na és ekkor jön a bumm. Mert picinkét nagyok az elvárásaim. Ez a könyv úgy indul, hogy van egy csaj, akinek balesete volt gyerekkorában, és emiatt senkihez nem érhet hozzá sokáig, mert mindent megráz ami a közelében van. Ezen felül még egy különleges képességre tett szert, ha valakihez vagy valamihez hozzáér,  akkor látomása lesz, vagy a jövőről, vagy a múltról, vagy a jelenről. Sajnos ez a képessége kitudódik és egy vámpír banda elkapja. Egy olyan tárgyat adnak a kezébe, ami pontosan Vladhoz vezet, aki a gondolatolvasásának köszönhetően érzékeli a lányt, sőt még kommunikál is vele. 

Először elmesélem ami tetszett. A regényben volt egy magyar mondat! Az élet apró örömei. Tudom.:)  Emlékszem, hogy végigolvastam a mondatot, és csak az tűnt fel, hogy valami fura. Végigolvastam még egyszer, és akkor jöttem rá, hogy jé ez magyarul van. :) Nagyon tetszett, hogy valódi történelmi forrásból merített az írónő, és bizony a negatív főhős is magyar volt, méghozzá Szilágyi Mihály. Az már más kérdés, hogy csapnivaló egy gonosz volt, de mindegy. Ami még ezer plusz pontot érdemel az a borító. Mindig is így képzeltem Vladot, nagyon nagyon tetszik. Kár, hogy az én példányom ilyen kis apró kötésű, szürke lapos, mert ez elég rossz minőség, de a borító kárpótol. 

Na és most a fekete leves. Nagyon gyenge lábakon áll a történet. A főhősnő infantilis, antipatikus, és idegesítő. Gondolom hatalmas jellemfejlődést akar elénk tárni majd Frost, vagy én nem tudom, de egyenlőre úgy olvasni, hogy akinek a fejében csücsülök folyamatosan irritál, eléggé zavaró. Néha már pár pofont lekevertem volna a csajnak az biztos. Vlad olyan amilyen, de valahogy mégsem jött át annyira, mint a Night Huntress könyvekben. Túl gyorsan összejöttek, túl gyorsan dúl a l'amour. Az ilyet nem szeretem. A cselekmény szálat, az izgalmat a végén hihetetlenül összecsapta Frost, ez sem jellemző rá. Őszintén remélem, hogy a következő rész jobb lesz, mert Vlad az egyik kedvenc szereplőm. 

Sajnos innen a humor is hiányzott, csak akkor mosolyogtam a könyv olvasása alatt, amikor Bones és Cat megjelent, egyébként fásultan lapozgattam, és ahelyett, hogy azon izgultam volna, jaj hány oldal van még hátra, mert azt akarom, hogy több legyen, mindig azt néztem, mennyi kell még, hogy a végére érjek. 

Most azt gondoljátok, hogy ez a könyv siralmas. Nem az. Csak annyira lelkesen vártam, annyira akartam szeretni, és ez annyira nem ment, hogy mérhetetlenül csalódott vagyok. Ennek ellenére egy könnyen olvasható, szerethető történetet kapunk, amit sokan fognak rajongásig imádni, de én nem leszek köztük. Számomra tízből hat. 

Jeaniene Frost: Sírig Hű Szerelmed - Cat and Bones 4.

Ez a legnagyobb kedvencem idáig a sorozatból. Reggel kezdtem, este befejeztem, úgy faltam ahogyan csak lehet egy könyvet, igyekeztem nehogy akár egy apró részletet szem elől veszítsek. Nagyon jó volt. Egyszerűen csak csúcs szuper!

Cat és Bones a nászútjukat tervezgetik Párizsba, amikor kiderül, hogy egy másik vámpír szemet vetett Catre, de nem is akárhogyan, azt állítja, hogy Cat-tel Ők már összeházasodtak, tehát Bones által megkötött eskü nem érvényes. Nem mondanék el többet, mert nem akarok spoilerezni, semmi szükség nincs rá.

Ez az a rész, amiben olyan fordulatokat találunk, amit először el sem hiszünk. Csak tátjuk a szánk és csodálkozunk, vagy szomorkodunk az adott helyzetben. Ez volt az a könyv, ahol bizonyos pillanatokban úgy éreztem, innen van kiút? Persze Frost nem okozott csalódást, és nagyon hamar kiderült, mindenre van megoldás.

Az egyik nagy kedvenc karakterem, Vlad is többet szerepel, mit ne mondjak, nagyon örültem ennek a fordulatnak!

A kötet továbbra is hozza a szokásos humort, egyre több karaktert, sőt úgy néz ki egyre több bonyodalmat és izgalmat ígér. A történet továbbra is lezárt, de ennek a végén történt valami olyasmi, ami miatt azt hiszem sokkal izgalmasabb részeknek nézhetünk elébe.

Hiába, szeretem a sztori romantikus vonalát is, úgyhogy külön örültem, hogy ebben a könyvben két férfi is küzd Cat kegyeiért. Az ilyen helyzeteket úgyis külön nagyon szeretem a könyvekben :)

Egy újabb tízből tizenegyes könyv. Hiába... Cat and Bones a legeredetibb páros, ezt már Charlaine Harris is megmondta :)

Jeaniene Frost: Síri Csendben

Cat és Bones a legjobban kitalált páros, akikről valaha olvastam. Nem igazán tudtam, hogy vajon az előző kötet után, mihez kezd az írónő a történettel, féltem, hogy ellaposodik, és nem igazán lehet ezt a történetet húzni tovább, még akkor is hogyha csak két kötet jelent meg idáig.

Minél több sorozatot olvasok, annál inkább érzem, hogy ez kilóg a sorból. Vannak ugye azok a sorozatok, amiben minden kötetben más szereplőről olvashatunk, más szereplő szerelmi életébe nyerünk betekintést. A másik nagy típus, a paranormális romantikus irodalom világában az, amikor egy szereplő életét követhetjük nyomon a kötetekben, de ezen sorozatok vége általában nem záródik le, és van egy hosszan tartó fő szál is a történetben, ez jobb esetben persze igaz az előzőekben megemlítettekre is.

A Cat and Bones valahogy a kettő keveréke most már. Ugyanis nem látok benne fő szálat, ha csak Cat és Bones szerelmi életét nem vesszük annak. Viszont mindig Cat szemszögéből látjuk az eseményeket, csak róluk van szó a történetekben, mégis minden kötet egy külön álló epizód.

Ez az egy kötet nem lett különben a kedvencem a sorozatban. Nagyon akciódús volt, a történet frappáns és váratlanul meg tudott lepni, olyan fordulatokkal amikre nem is számítottam. Ellaposodásról pedig szó sem volt, sőt még nyugodt, langyos átkötő könyvvel sem találkoztam ezen sorozatban. Minden sornak jelentősége van, és sosem unatkozunk.

Amit én nagyon szeretek az Cat és Bones kapcsolata, amellett persze, hogy imádom a történetvezetést, a nyelvezetet továbbra is, ez mind csillagos ötös, mégis most nagyon kevés közös jelenete volt Catnek és Bonesnak. Már csak zárójelben tenném hozzá, hogy pont azt szeretem ezekben a könyvekben, hogy nem komor, végre egy olyan sorozat, ahol nem mindig a szenvedésekről hallok, persze itt sem volt leányálom a szereplők fiatalkora, de nem az a szájbarágósan tragikus. Szerintem. Na ez a rész komorabb volt jóval az előzőeknél, és ez engem nagyon kicsit zavart.

Ellenben továbbra is örülök, hogyha ugyan van is benne szexualitás, nem erre megy ki a hangsúly, nincs benne felesleges könyvhosszító szexjelenet. Minden könyvben így kéne hogy legyen.

Még egy utolsó szót a borítóról. Ismét nagyon pocsék! Semmi fantázia nincs benne, és mivel ez a könyv nem az a kifejezetten tipikus romantikus könyv, egyszerűen nem is tudom hova tenni. Csak a színe tetszik, de ettől a könyvtől továbbra sem csöpögős romantikát kell várni. És bizony a borítóról inkább az ordít, hogy "Hihetetlenül Romantikus vagyok!".

Ez a Cat and Bones nekem tízből kilenc. De a következő rész mindenért kárpótolt. Aki nem olvasta volna még angolul, azt kell mondjam, nem fog csalódni abban a kötetben. Érdemes rá várni, mert sokkal izgalmasabb lesz, mint az első három együtt véve. Aki szereti a vámpírokat, szeresse ezt a sorozatot is tovább, hiszen magasan kitűnik a többi közül! Köszönjük Frost!

Jeaniene Frost: Karó és Sírhant

Igazság szerint kérdezgethetitek Tőlem, hogy mi annak az oka, hogy talán az egyik legeslegkedvencebb könyvemről nem írtam még semmit. Én sem tudok erre választ adni, valami hasonló oka lehet, mint hogy a másik nagy kedvenc sorozatomról (True Blood) is nagyon foghíjas információkat adtam csak, pedig az összes eddigi megjelent kötet a birtokomban van, és be is faltam őket, amilyen gyorsan csak lehetett. Bele értve persze az angol megjelenéseket is.

Valami hasonló volt bizony a Karó és Sírhanttal is, amit angolul olvastam először még tavaly Karácsonykor. A Cat and Bones sorozat volt a párom nagy meglepetése, ugyanis a sorozat összes kötetét megkaptam, és el sem lehetett tőle szakítani a negyedik kötet végéig, ahol elszontyolodva vettem tudomásul, hogy bizony nincs tovább, és most már éveket várhatok a folytatásra.

Szerencsére a könyvhéten meg tudtam venni a Karó és Sírhantot a kiadótól. Hihetetlenül örültem neki, mert az első kötet fordítása is nagyon tetszett, (kedvenc fantasy fordítóm, Hoppán Eszter fordította) és hála az égnek a többi kötet is az ő keze alól került ki, ami szerintem még jobb mint az eredeti. Minden elismerésem, pedig én aztán hihetetlenül érzékeny vagyok a fordításokra, de lassan kezdem megszokni a szokásos bakikat, és csak remélem hogy sikerül őket elég erősen a fejembe vernem ahhoz, hogy a későbbiekben ne kövessem el én is őket.

Na de nagyon elkalandoztam, vissza térve a Karó és Sírhantra: A történet négy évvel az előző rész után folytatódik, Cat immár a kormánynak dolgozik, Bonest igyekszik elfelejteni és túllépni rajta, mígnem összefut Bones régi ismerősével, persze innentől kezdve nincs is megállás. Bones végre Cat nyomára akad.

Remélem nem kapok ki tőletek, de nem írnék többet a történetről. Egyszerűen nincs értelme, mert ezt olvasni kell. Továbbra is hangosan nevettem a könyvön, torkomban dobogott a szívem, izgultam, átkozódtam, és szomorkodtam, hogy vége van.

A kötet majdnem hetven! oldallal rövidebb mint az első rész, bizony nagyon nagyon rövid. A Történet nem kap lezáratlan véget (szerencsére),és most nem érezzük azt, hogy mindenáron el kéne olvasnunk a következő kötetet.. Innentől szerintem kifejezetten epizódos lesz majd a sztori. Minden részben új kaland. Persze ezzel semmi baj sincs.

A magyar borító továbbra is szánalmas, ellentétben az angollal, amit ha kinyitok, kapok egy szép egybe Bones- Cat képet,  (hozzá teszem, hogy az angol borítón lévő nő nekem egyszerűen nem Cat, nem túl vadóc hozzá) ennek ellenére a magyar a nyomába sem ér. Minőségre jobb, mint az én példányaim, de nekem a legolcsóbb paperbackeim vannak, és had ne mondjam, hogy a három angol kötet ára megegyezett egy magyaréval.

Nem tudok mást mondani erre a könyvre, csak hogy tízből tizenegy pont, a legkedvencebb sorozatomnak a második legkedvencebb darabja. Nem tudtam letenni egy másodpercre sem, hozzám ragadt és nem eresztett. Még akkor sem amikor harmadszor olvastam. Ezt csinálja az írónő után valaki! Le a kalappal!

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 366
Kiadva: 2010
Fordító: Hoppán Eszter

Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz

Nagyon nagyon szeretem, a nem kimondottan tiniket megcélzó vámpíros könyveket. Bevallom őszintén nem ezt a könyvet szerettem volna megvenni, de valamiért még is úgy gondoltam, hogy ez jó lesz nekem. Nem bántam meg. Azt hiszem a kedvenc vámpíros könyvem lett.

A Félúton a sírhoz egy Catherine nevű félig vámpír, félig ember lányról szól, aki minden áron bosszút akar állni a vámpír nemzetségen. Ugyanis ő egy vámpír férfi lánya, aki megerőszakolta az édesanyját, aki emiatt sosem tudja igazán szeretni Őt, és a faluban is, ahol élnek mindenki megveti, és különcnek tartják amiatt, hogy nincs apja.

Catherine egészen különös módon vezeti le tinédzser feszültségeit. Szinte minden héten elmegy és keresi a következő vámpír áldozatát, azt hiszi jó munkát végez, egészen addig, míg egy Bones nevű, hihetetlenúl jóképű vámpírra nem bukkan, aki túl jár az eszén, és "megbeszéli" Cat-tel, hogy dolgozzon neki. Bones ugyanis egy vámpír fejvadász.

Cat eleinte gyűlöli Bones-t, a látszólag arrogáns, "ki ha én nem" vámpírt, ám idővel természetesen ez változni fog. Többet igazából nem is nagyon szeretnék el mondani a könyv tartalmáról. A lényeg az, hogy egy hihetetlenül izgalmas könyvvel állunk szemben, a sztori fantasztikusan pörög, akció dús, van benne szerelem, szex, de mégsem abból a túl vad fajtából. Nagyon jól szövi a cselekményt az írónő, nagyon nagyon tetszett.

Tudtommal hét kötetesre tervezett sorozatnak négy kötete jelent meg Amerikában, és hatalmas sikerük van a tengerentúlon. Ez az első olyan könyv sorozat, amit nem bírtam kivárni, és meg is rendeltem rögtön a bookline-on a következő részeit. Nem is csalódtam bennük. A könyvnek ugyanis nagyon erős függő vége van, úgy érzi az ember, hogy itt még nem lehet vége, lapoz egyet de már nincs semmi a következő oldalon.

Nagyot koppantam, amikor elolvastam az utolsó fejezetet, alig bírtam kivárni míg végre a kezemben foghatom az angol kiadást.

A könyvvel csak egy bajom van.... Az eredeti borítón lévő lány milliárdszor jobban hasonlít a hősnőre. És sokkal sokkal szebb. Szeretem az Ulpiust, nagyon jó könyveik vannak, de a borítóikat egyszerűen nem tudom mire vélni, mintha nem is a 21. században lennénk.

Ez az a könyv amit szerintem minden vámpír rajongónak el KELL olvasnia. Hihetetlenül humoros, pörgős nagyon jól szerkesztett, jól felépített regény.