Jonathan Stroud: Salamon Király Gyűrűje

Régesrég, egy messzi messzi városban..... ismét találkozhatunk Bartimaeus-szal. Nem is magyaráznám tovább, hogyan is találtam a könyvre, mert egyértelmű. Nekem minden olyan könyv kell, ami az én kedvenc, szórakozott dzsinemről szól.

Ne tévesszen meg minket az, hogy a borítón egy négyes szám virít, ugyanis ezt a kötetet úgy is olvashatjuk, hogy nem ismerjük a trilógiát. Minden fogalmat elmesél nekünk Bart, a szokásos mókás módján. Persze nem árt, ha ismerjük az eredeti könyveket, azáltal sokkal jobban megértjük a szereplőket és a világot is.

A jelenlegi kötet Salamon király uralkodása alatti Jeruzsálembe kalauzol minket. Salamon királynak óriási hatalma van, ugyanis a tulajdonában van az a Gyűrű, amivel minden másik világból származó lényt igába tud hajtani. Pontosan ezért van rengeteg imádója és gyűlölője is. Sötét felhők gyülekeznek Jeruzsálem felett, és persze Bartimaeus mindennek a közép pontjában áll, ahogy megszokhattuk...

A könyv hozza a színvonalát a sorozatnak, igazi színfolt volt az idei olvasmány élményeim között. Bartimaeus-on még mindig lehet kacagni, izgulni, hüledezni és megdöbbenni. A könyv az első sortól az utolsóig izgalmas, pörgős, igazi kézhez növős, letehetetlen olvasmány. 

Bartimaeus nem volt másmilyen ezer évvel az első sorozat előtt sem. Már akkor ő volt a legfurfangosabb, legnagyképűbb, leghumorosabb (Sose felejtsük el, hogy Ő találta fel a szarkazmust!), és legigazság szeretőbb dzsinn az egész világon és még azon is túl. A további szereplők is nagyon szerethetők, vagy épp utálhatók de meg kell hagyni,  messze nincs olyan jellemrajz ebben a részben, mint a trilógiában, ugyanis ez inkább olyan, mint egy felturbózott mese, az Ezeregy éjszaka történeteiből. Van a gonosz varázsló, a jó dzsinn, a jó lelkű, hazájáért mindent megtevő harcos stb... Persze itt is megdöbbenünk, mert nem mindenki az, aminek látszik, de alapvetően nincs bennem az az érzés, mikor Nathanielről olvastam - a trilógia egyik főszereplője - hogy nem tudtam eldönteni, hogy most szeressem-e vagy utáljam. (Inkább a második.) 

A kötés nagyon jó minőségű, bár kicsit bánom, hogy nem karton, de kárpótol, hogy a borítója gyönyörű és végre olyan, amilyet ez a sorozat megérdemel. Az előző köteteket is újra nyomták és immáron álomszép borítóval kerülhetnek mindenki polcára. Annak ellenére, hogy nem kemény borítósak, nem kell megijedni, a gerinc nem törik, kifejezetten jó anyagú a papírkötés, normális betű mérettel és sorközökkel. Abszolút megéri az árát. 

A sorozat negyedik része gyönyörűen hozza a színvonalat, bár a trilógiáét nem érte el. Ez persze engem egy cseppet sem zavart, hiszen egy újabb, és sokat emlegetett kalandját ismertem meg minden idők legmókásabb dzsinnjének - (Ha nem olvastátok volna, higgyetek nekem, nem az Aladdin - ban szereplő kék ürge a legviccesebb, ha pedig már olvastátok úgyis tudjátok ezt.). 

A tízből tíz pontot könnyen besöpri magának. Az idei év egyik nagy befutója nálam. Remélem Stroud még fog írni Bartemaeusról és kalandjairól. Életem végéig tudnám olvasgatni a történeteit. 

A könyvet nagyon köszönöm az Animus kiadónak!

Pat Walsh: Crowfield Démona

Olykor olykor egy felnőttnek is jól esik egy olyan könyvhöz nyúlnia, ami minden bizonnyal nem neki íródott, mégis szeretne bele süppedni egy egyszerű, kedves és jóleső világba. Én pontosan így éreztem, amikor végre neki tudtam látni a Crowfield Démonának.

Szó sincs arról, hogy ne tetszett volna az első rész, mivel kifejezetten élveztem, de egyszerűen nem szerettem volna negatív kritikát írni egy olyan könyvről, ami igazából jó, csak nekem nincs hangulatom hozzá. Pontosan ezért került ennyi időbe, hogy végig olvassam. Amikor végre kedvem volt hozzá, nem tudtam letenni, és szinte nem is értettem, miért nem sikerült előbb végig olvasni ezt. 

Ismét visszatérünk a Crowfieldi apátságba, amin immár nem ül átok, nem is szakad folyamatosan a hó, hanem végre eljött a tavasz. Persze nem íródott volna ez a regény, ha minden ilyen egyszerű lenne, és Williamnek nem állnának új akadályok az útjába. 

Azt kell mondjam ez a rész kicsit komorabbra sikerült. Talán a folyamatos eső volt az oka, ami számomra furcsa is volt, hiszen számomra a tavasz nem a folytonos zivatart jelenti, hanem inkább a virágokat és a bimbózó napsütést. 

A könyv színvonala semmit sem változott, sőt inkább azt mondhatnám ez sokkal pörgősebb volt. Továbbra is élvezhetőek a leírások, és pontosan elegek ahhoz, hogy mindent tökéletesen el tudjunk képzleni, mégis elég egyszerűek, így a kisebb gyerekek sem fognak belefáradni. 

A borító szerintem tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát. Nagyon tetszik bár az első jobban tetszett. Ez a borító is ugyanolyan jó minőségű mint az első részé. A betűk mérete sem változott, így a könyv igazából másfél óra alatt kiolvasható, de higgyétek el, megéri!

Nagyon szeretem Crowfield különleges atmoszféráját, Pat Walsh nyugodtan el tudott rántani engem a meleg nyárból, a hideg zimankós tavaszba. Ajánlom ezt a könyvet gyermek szívű felnőtteknek és persze kicsi gyerekeknek. Számomra tízből nyolc.

A könyvet nagyon köszönöm Bridge- nek és a Lybrium kiadónak!

Pat Walsh: Crowfield Átka

A Lybrium kiadótól az első könyvem, a Méregnaplók volt. El nem tudom mondani, hogy az a regény mennyire tetszett nekem, így gondoltam adok esélyt más könyveknek is tőlük. A Crowfield borítója elsőre megtetszett ,így végül emellett döntöttem.

Crowfield különös, titokzatos hely. Nem csak a mi világunkból származó lények fordulnak meg arra, hanem különös, érdekes lények, akik még beszélni is tudnak. Will épp az erdőben sétál, amikor rátalál egy csapdába esett Hob-ra akit rögtön kiszabadít, és elviszi, az egyetlen testvérhez, akiben úgy érzi megbízhat, hogy gyógyítsa meg. De nem a Hob feltűnése az első különös dolog Crowfieldben, egy különleges utazó érkezik az apátságba, aki ugyan azt állítja, hogy csak pihenni jött, de az igazságtól ez igen távol áll.

Crowfield tényleg egy mese. Mese gyerekeknek, és gyermeteg szívű felnőtteknek. Az a könyv, amit szívesen olvasnék fel a testvéreimnek, és tudom, a végtelenségig élveznék. Érezhető az egész nyelvezeten, és a történéseken, hogy ez egy mese könyv. Nem is lehet ebbe belekötni. Annak ellenére, hogy szerintem a könyv korosztálya a tíz- tizenkét éveseket célozza meg, a nyelvezet nagyon szép, nagyon sok tájat, helyiséget körbeír, hihetetlen részletességgel. 

Nem maradhatnak el egy mesekönyvből a mesés elemek sem. Tündérek, angyalok, gonosz boszorka. Ezek mind jelen vannak a könyvben, mégsem úgy, hogy félnünk kelljen tőlük. 

A borító nagyon szép, szerintem fantasztikusan vissza adja a könyv hangulatát, nekem a papír kötés van meg, viszont ez is nagyon strapa bíró, erős kötés, majdnem olyan erős, mintha kemény papírba lenne csomagolva.

Végeredményben nagyon kellemes csalódás volt nekem Crowfield története. Olyan mese, amit megfáradt délutánokon, borongós, szomorú hangulatban is szívesen olvas az ember. Kicsit felmelengeti a szívünket. Számomra tízből hét. Egy dolog zavart benne nagyon, a rövidségén túl, hogy nagyon kiszámítható volt a történet, remélem a következő résznek, már több pontot adhatok. 

Jonathan Stroud: Ptolemaiosz Kapuja

Hiába tudtam, hogy kötelességem mást olvasni, meg is beszéltem magammal a sorozat elején, hogy nem egybe olvasom el a köteteket, hanem mindig beszúrok egy teljesen más típusú regényt és utána folytatom. Az első rész után ez sikerült is. De a másodiknál már cserben hagyott a józan eszem.

A Harmadikat kicsit több, mint egy nap alatt végeztem ki. Volt egy nagy melóm, ami kettévágta a könyvet, pont a legizgalmasabb résznél, de amint éjjel hazaértem, folytatnom kellett. Mostanában minden könyvön elalszom, nem tudok rajtuk fenn maradni, de tudtam, hogy amíg nem érek a végére ennek, álom sem fog a szememre jönni.

A történetben ismét nagy ugrás következik be. Három év telt el az előző kötet óta. Komoly zavargások vannak Londonban, egyre több olyan gyermek születik, akik mind a hét síkon képesek látni a démonokat. Nathaniel nagyon magas posztot tölt be a minisztériumban, az egyik legelismertebb varázsló lett belőle. Kitty pedig új személyazonossággal egy varázsló segédje lett, így egyre inkább bele lát az Ő tudományukba is.

Bartimaeus Ptolemaiosz álcájában.

Tudom az előző kötetnél is azt mondtam, nem lehet fokozni azt az élményt amit a könyv ad. De Stroud ismét megtette a lehetetlent, ez a rész még jobban ütött, meglépett ismét olyan dolgokat, amiket egy árva gyermekkönyv író sem tett volna meg, és ettől számomra nagyon kiemelkedik most már a többi kortárs könyv közül.

Kitty Jones

A karakterek változása ismét lenyűgöző, ismét gyűlöljük és utáljuk Nathanielt, akit immár az író is Mandrake-nek nevez. Bartimaeus egyre gyengébb, de még így is megőrizte szarkasztikus humorát. Kitty- n is érződik, hogy immár egy fiatal felnőtt nővel állunk szemben, aki komoly, épkézláb terveket szövöget.
A könyv borítója ismét nem tetszik, unom már hogy ugyanaz az alap séma, csak színeket változtatnak rajta, és a medál a közepén más. Komolyan úgy érzem, a borító is hibás abban, hogy itthon nem lett olyan sikeres ez a sorozat. Ilyen külsővel ki figyel fel rá? Míg a külföldiek ontják a kreatívabbnál kreatívabb külsőket... Nagyon szép szerintem az összes angol borító.

Nathaniel

Aki elszomorodna, hogy vége a sorozatnak, annak sem kell búsulnia, ugyanis hamarosan kis hazánkban is megjelenik egy önálló kötet a mi kedvenc Bartimaeusunkról, Salamon Gyűrűje címmel, az Animus kiadó gondozásában.

Nem hiszem, hogy újat mondok azzal, hogy ez a sorozat úgy ahogy van fantasztikus volt, és a végén az utolsó kötetben érte el a katarzist. Ez a kötet is tízből tizenegy, de ha lehetne tízből száz lenne. Biztos nem most olvastam el utoljára.

Bart és Nat

Jonathan Stroud: A Gólem Szeme

Az első kötet is szuper volt, de a másodikra már nem igazán találok szavakat. Szó szerint alig bírtam megválni a könyvtől, mindenhova vittem magammal, hogy még a legapróbb szabadidőmben is olvashassam.

Két év telt el a Szamarkandi Amulett óta, Nathaniel nagyon bedolgozta magát a minisztériumba. Új mestere oldalán, az Ellenállást próbálják sarokba szorítani, sikertelenül. Eközben megismerhetjük Kitty-t is aki az Ellenállás oszlopos tagja, bele látunk az ő tevékenységükbe is, és megtudhatjuk azt is, pontosan mi hajtja őket.

Kimondottan elégedett voltam azzal, ahogy az író alakította Nathaniel személyiségét. Nem csomagolta cukormázba, hanem megmutatta, hogyan lehet egy rokonszenves szereplőt idővel ellenségessé változtatni. Ennek ellenére nem tudtam nem kedvelni Nathanielt, hiszen emlékszem még arra az időkre, amikor az igazságot kereste, nem is olyan régen.

Kitty karaktere szintén nagyon összetett, Ő az akivel nagyon könnyen azonosulunk, megértjük a tetteit, és ahol lehet körömrágva szorítunk érte. Persze Bartimaeus sem maradhat ki, aki nem változott semmit, csak mi ismerjük meg kicsit jobban.

A történet sokat fejlődött. Mostmár szószerint kettős személyiségnek éreztem magamat az olvasása közben. Ugyanis ahogy a különböző személyeken át látjuk a történteket, úgy akarunk mindig az adott karakternek szurkolni, és valahol úgy érezzük, bizony mind a két oldalnak igaza van, az- az itt nincs igazság.

A könyv az utolsó oldalig tartogatott nekünk meglepetéseket, és pont ez volt az amit az előző kötetből hiányoltam. Szerencsére ebben a részben már nagyon sok titokra kellett fényt deríteni, és nem csak egy amulett rejtélyét kellett kideríteni, amiről mindenki tudta ki áll a háttérében. Külön tetszett az is, hogy ennek a résznek nincs vége, rögtön jöhet a következő kötet, mégis nagyon szép kerek a történet. Azért nagyon megnyugtató, hogy most nem kell várnom a befejező kötetre.

A borító továbbra sem tetszik, de az ára és a minősége annál inkább. Persze a papírok továbbra is vékonyabbak mint egy klotyó papír, de megbocsájtom, mert nem sima kis puha kötésben olvasgathatjuk ezt az ötszáz oldalt. Az angol borító ismét sokkal szebb és jobban vissza is adja a történet hangulatát. Az angol borítókból leginkább a legfelső tetszik, de mindegyik jobb mint a magyar, lett volna választék azt hiszem :) Kár, hogy nem élt vele az Animus. 

Mindent összevetve szuper rész volt ez is, őszintén elgondolkodtam, hogy az előző kötetet le kéne pontozzam, ezek után, de úgy döntöttem nem teszem, hiszen az más, de attól még ugyanilyen jó. Biztos sokaknak nem fog tetszeni az iránya a történetnek, nekem nagyon tetszett, amint tehetem olvasom is a következő részt. Számomra tízből tizenegy. Továbbra is kedvenc. Sőt Bartimaeus mostmár kitörölhetetlen nyomokat hagyott az elmémben :D

Jonathan Stroud: A Szamarkandi Amulett

Nem is értem, én miért nem találtam rá erre a sorozatra korábban. Ez egy varázslós, pörgős, humoros sorozat, ami ráadásul az én szívem csücske; Angliában, Londonban játszódik, és fantasztikus hangulata van. Kedves Titti barátnőm könyvei között kutattam a molyon, a kedvenceit nézegettem valami miatt, amikor rákérdeztem, mi az a "Bartimaeus trilógia" köztük. Sosem hallottam róla. Nem kis fejmosás után megszereztem az első kötetet. Nem is bántam meg.

Bartimaeus egy dzsinn, nem is akármilyen, legalábbis Ő úgy gondolja. Ami biztos, humor terén igazán el van eresztve. Egyszer csak megidézi Őt egy 12! éves varázsló tanonc, Nathaniel, és megkéri, hogy lopja el a féltve Őrzött Szamarkadni Amulettet, ami egy nagy hatalmú mágusnál van, és nagyon sokan őrzik.Bartimaeus nem igazán örül a dolognak, de ez csak a jéghegy csúcsa.

A könyv telis- tele van nagyon jól megmunkált, fantasztikusan kitalált karakterekkel. Itt senki sem fekete vagy fehér, ahogy egy gyerek könyvtől megszokta az ember, még a két főhősre sem lehet azt mondani, hogy makulátlanul jók, és csak jót akarnak. Mindkettőnek vaj van a füle mögött.

A világ is nagyon egyedi, hihetetlenül jól felépített. A könyv elején azonnal bele csöppenünk minden magyarázat nélkül, mégis nagyon hamar otthon érezzük magunkat a dzsinnek, koboldok, mágusok, afriták és egyéb különleges lények között.

Külön nagyon tetszettek a lábjegyzetek, ahol Bartimaeus folyton mindent megmagyarázott, vagy éppen plusz információval járult hozzá a történet menetéhez, esetleg poénkodott egy jót, ami a legjobb szokása.

Képregény borítója

A borítótól sajnos nem estem hasra, sokkal szebb az eredeti, vagy egyéb más külföldi borítók, de sebaj, a lényeg, hogy a magyar olvasókhoz is eljuthatott. Nagyon örültem annak is, hogy kemény kötésben jelent meg a könyv, kimondottan jó minőségű fűzésben, egy darabig nem fog szétesni, az biztos. Ellenben a lapok WC papír minőségűek, rosszabbak mint a Harry Potter- nél.

Aki igazán nagy rajongója a sorozatnak, az külön örülhet, mivel nem rég megjelent a Bartimaeus trilógia első kötetének képregény változata is. Kissé Harry Potteresre sikerült a képen a címszereplő Nathaniel, de a könyvben köze sincs Potter alakjához úgyhogy inkább meg se szólalok.

Mindent össze vetve ez egy fantasztikus könyv, nagyon örülök, hogy rábeszéltek, abszolút kedvenc lett, megérdemli tőlem a tízből tizenegy pontot is. Hiányzott már nekem ez a mágusos varázslatos hangulat, amit legutóbb csak a Harry Potternél érezhettem. Persze ez a könyv nagyon más, ez nem Potter, de aki szereti Harry-t, az Bartimaeust, és Nathanielt is szeretni fogja.

Rafael Ábalos: Grimpow

A fülszöveg alapján nagyon kíváncsi lettem a regényre, hihetetlenül örültem, amikor előolvasásra megkaptam recenzióként. De megjelenés első napján már a könyv is a kezemben volt, mert azt gondoltam, nekem ez biztosan tetszeni fog, hiszen olyan szép, hiszen fantasy, nagyon sikeres és nem amerikai az író.

Nagyon ritkán hagyok félbe könyvet, sőt, szinte soha. A Grimpow-val megtettem. Van egy olcsó, olvasatlannak tűnő példányom, - ha bárkit is érdekelne a kritika után - látni sem akarom, pedig tényleg maga a könyv gyönyörű.

Grimpow egy nagyon fiatal tolvaj fiú, aki Durlibbal, a főkolompos haverjával, talál egy holttestet akinek a kezében van egy kő. Sok pénz is van nála, meg mindenféle ékszer, de számunkra a kő a lényeg... Hármat találhattok melyik kőről van szó! Bizony! A Bölcsek Kövéről! Jaj de lerágott csont ez már. Itt persze még latin néven is emlegetik. Ennyivel okosabb lettem. Na de nagyon elkalandoztam, szóval Grimpow megfogja a Bölcsek Kövét, és hirtelen nagyon okos lesz, tudni fog írni- olvasni, ismeretlen tudományok tudora lesz stb... Talál egy levelet is a lovag zsebében, mi szerint meg kell keresniük valakit. Ezért elindulnak Durlibbal, (egészen egy apátságig jutnak), hogy ott megszálljanak, ahol rájuk tör pár francia lovag, és a halott férfit keresik...

A könyv nekem a 380. oldalig nem indult be, végig vontatott és unalmas volt. Semmi igazán érdekes nem történt benne. Kérdem én, ha ez a könyv gyerekeknek íródott, akkor ugyan miért mesél az író szárazan az európai történelemről? Melyik gyereket fogja évszámra pontosan érdekelni, hogy mikor milyen keresztes háború, vagy török csata zajlott? De ha legalább érdekesen lenne leírva... De nem! A felnőttet azért nem köti le, mert jó esetben már ismeri a történelmet.

Arról nem is beszélve, hogy ismét egy Bölcsek Köve történet, alkimisták helyett tudósokkal ,a plusz csak a  sok furcsa név. A fantasy összesen annyi, hogy a bölcsek köve titkokat rejt. Ennyi... Nahát nekem ettől nem lesz egy könyv sem fantasy. Azt hittem végre nem a brit mondakörből kapunk mágusokat, hanem mondjuk a németektől, vagy pont a spanyoloktól. Megismerhettük volna egy újabb kultúra mese világát. Sajnos nem ez történt. Pedig amennyit tudok a spanyolról, az is nagyon érdekes.

A Grimpow borítója egyszerűen csak gyönyörű, jó fogni, bár hatalmas csalódás volt, hogy nem kemény kötésű, így ilyen formában nem éri meg a 3500 forintot. Főleg, mivel olyan hatalmas sorközök vannak benne, hogy csak na. Fene érti miért nem lehet normálisan nyomtatni egy könyvet... Biztos nem lenne olyan vastag és akkor kevesebbért lehet eladni. Annyit szép csöndben megjegyeznék, hogy a könyv hátlapját azok a nagy elütő piros betűk igencsak elrondítják.. lehetett volna mondjuk az arany vagy ezüst... de nem piros... Annak ellenére, hogy nagyon szép a magyar (és angol) borító, a német fényévekkel jobban tetszik!

Lényeg a lényeg. Nekem hatalmas csalódás. Sablonos esetlen, erőltetett karakterek. Száraz, unalmas történet mesélés. Tízből hármat érdemel. Azért ennyit, mert ez nem egy értéktelen könyv, csak én nem tudom elfogadni. A borítója miatt is érdemelt egy pontot. De azoknak, akik pörgős, izgalmakban gazdag, gyerekeknek való fantasy-t keresnek, csalódni fognak. Ebben a témában nagyon ajánlom a Harry Pottert (aki miatt az egész bölcsek köve sztori elhíresült, hiszen be kell valljam, Potter előtt én sem tudtam mi fán terem az alkímia - az- az nem fán, kövön..), és Az alkimistát. Jó olvasást!

Diana Wynne Jones: A vándorló palota

Ez az a könyv amivel lassan már egy éve szemezgetek valahogy mégis a könyvesboltok polcain maradt. Gondoltam ismerem a történetet, nagyon tetszett de ráérek még elolvasni. Idén Karácsonyra megkaptam és azt gondoltam megérdemli, hogy Ő legyen az első akit elolvasok.

Ebből a könyvből készült a híres japán alkotás, Hayao Miyazaki egyik legjobb műve; A Vándorló Palota is. Biztos vagyok abban, hogy az animét mindenki jobban ismeri, mint a könyvet, pedig a könyv is ugyanolyan varázslatos, ha nem varázslatosabb, mint az Oscarra jelölt mű.

Sophie egy kalap boltban dolgozik, ő varja és díszítgeti a kalapokat, szereti a munkáját de nagyon magányosnak érzi magát, emellett pedig szeretné ha kicsit izgalmasabb élete lehetne. Egy nap besétál a boltba a gonosz Puszták Boszorkánya, és megátkozza Sophiet, aki egy 90 éves öreganyóvá válik. Sophie persze elmenekül otthonról, és rátalál a hirhedt mágus, Howl vándorló palotájára és bebocsájtást kér. Ezt meg is kapja amivel teljesen felforgatja a kastélyban lakók életét.

A könyvben sokkal több szereplő van, mint a filmben, a cselekménye és a főbb problémái is mások. Sokkal jobban megismerjük Sophiet, akit szerintem a rajzfilm nagyon jól visszaad, ellentétben Howl-al aki a könyvben sokkal összetettebb és sokkal meseszerűbb karakter is egyben.

Ez a könyv az amiről nem igazán tudok rosszat mondani, nagyon kedves egyszerű mese, ami mégis összetett és minden apró részletében rejlik valamilyen titok. Szerintem a tíz- tizenkét éves korosztálynak íródott, ennek ellenére én is nagyon élveztem. A könyv fantázia dús, mégis mentesül mindenfajta agressziótól, amivel tele vannak a mai gyerek könyvek. A lelkünkre hat, ennél többet pedig nem is lehetne várni egy mese könyvtől! Emellett amit nagyon értékeltem, annak is izgalmas és megdöbbentő a vége, aki látta a filmet! A könyv igazán tartogat még meglepetéseket!

A borítója borzalmas, bár a kemény-kötésnek nagyon örültem, de Howl és Sophie alakjai nevetségesek a képen, elég lett volna csak a vándorló palota a borítóra és rögtön más képet mutatna, de így olyan összecsapott az egész.

A kötethez ajándékba jár a film is, úgyhogy végre meg van magyarul is, kíváncsi vagyok a magyar hangokra, idáig csak japánul láttam.

A könyv számomra tízből nyolcas. Nagyon szerettem a szereplőket, főleg Calcifert, de túl későn olvastam, sajnálom, hogy nem kisgyerek koromban került a kezembe a könyv. Ennek ellenére nagyon élveztem, és alig várom, hogy olvashassam a kisebb tesóimnak, akik velem ellentétben, maradéktalanul fogják értékelni ezt a remekművet.