MaryJanice Davidson: Undead and Unwed

Azt gondoltam ideje lenne már olyan urban fantasy-kat is olvasni, amik nem jelentek meg itthon, kint viszont rajongva szeretik őket, jópofa borítójuk és címük van, és még a szereplő is ugyanaz az adott személy a sorozatban.

Így találtam én rá az undead and unwed című borzalmas könyvre, amire első körben azt hittem jó lesz, hiszen már a sorozat odakint a kilencedik résznél tart, nem egy kritikát elolvastam róla, és azt gondoltam pont jól fog esni nekem egy humoros, nem kifejezetten véres jelenetekkel tarkított vámpír romantika.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Adott a történetben ugyanis Betsy, a világ leghétköznapibb, legszemélytelenebb titkárnője, akit egy napon elüt az autó. Mikor magához tér a hulla házban van, és véletlenül sem azon kesereg, hogy halott, hanem azon, hogy a koporsóba micsoda csúnya ruhába öltöztették, a cipőjéről nem is beszélve. (Dolce- Gabbana cipői voltak, Amerikában komolyan ennyit keres egy egyedülálló titkárnő?????) Aztán megment valami fura oknál fogva egy kisgyereket, aki jaj megvágta magát, és jaj a mi kis Betsynknek megnőnek a fogai, mire az öt! éves kisgyerek elmagyarázza neki, hogy Ő egy vámpír, de ez nem baj, mert ő jó vámpír. Ezek után kiderül, hogy Betsyt nem zavarja a szentelt víz, a kereszt, sőt a napfény sem, de még vérszomja sincs. Ezért persze felfigyelnek rá a karmos fogúak, akik között ugye ott van a kötelező jóképű pasi is.

Őszinte legyek? Ez a könyvnek a FELÉT kiteszi. Ezen felül olyan borzalmasan pocsék stílusban van írva, hogy az valami rettenet. A szereplők embertelenek, benne van a szokásos homokos figura is, hihetetlen erőltetett módon. Benne van a kötelező mindig jelenlévő örök hűséges barátnő, na meg a jó pasi, aki valamiért csak a mi hősnőnket szereti, és csak az ő kegyeit keresi, sőt még arra is részletesen kitér a mi kedves írónőnk, hogy a pasinak centire pontosan mekkora a fütyköse.

A könyv szerkezete is sok kívánni valót hagy maga után. Ugyanis semmi átvezetés nincs a fejezetek között. Az új fejezetek kezdetén hirtelen azt sem tudjuk hol vagyunk, mi történik. Sőt jobbat mondok. A könyv háromnegyede zagyva párbeszéd. Na én ezek után már csak kínok kínja árán fejeztem be a könyvet. Remélem itthon nem tervezi senki sem kiadni.

A borítója különben ötletes, nekem tetszett, de kellett volna sejtenem belőle valamit... Ez egy Chiklit, kötelező vámpírokkal, amiknek nincs is igazán értelme benne. Minden hangulati elem hiányzik a regényből ami egy Urban Fantasyban benne van, még egy esélyt kap, mert nem hiszem el, hogy ennyien rajonganak ezért oda kint. Számomra tízből három. Jóindulattal.

Karen Chance: Cassandra Palmer sorozat szereplői képekben

Cassandra Palmer a főszereplője a regény sorozatnak. Nagyon erős látó. Egy vámpír nevelte fel, aki teljes mértékben magának akarta Őt. Sikerült megmenekülnie előle, de a múltja elől nem menekülhetett, bár nem pontosan az történt amire számított. A Pythia, a természetfeletti lények vezető látója meghalt, és Cassiet nevezte meg utódjául.
Ez Cassiet  olyan hatalommal ruházta fel, amit nem ismer és nem tud kezelni, és sajnos ezzel együtt járt a rengeteg ellenség is. Csak hogy ez mind ne legyen elég, kitört a háború a természetfeletti lények között, és mindenkinek választania kell, ki mellé áll. Cassie most már semmi mást nem szeretne, csak életben maradni addig, amíg rájön, hogy használhatja helyesen képességeit, és mit tegyen akkor, ha rájött.


Mircea Basarab az egyik leglényegesebb szereplője a Cassandra Palmer sorozatnak. Ő egy ötszáz éves vámpír, aki egyben tagja a hihetetlenül erős Vámpír szenátusnak is, ami fegyelmezi a vérszívókat egész Észak Amerikában. Igyekszik együtt működni az Ezüst körrel is, ami a mágikus lényeknek egy erős csoportja.
A Szenátus jelenleg versenyez a Pythia hatalmáért az Ezüst körrel. Cassiet ez elég kellemetlen helyzetbe hozza (bár ha bele gondolunk, Ő mindig nyakig ül a slamasztikában). Ő, ha lehetne csak Mirceát szolgálná, bár néha úgy érzi, Mirceát jobban érdekli a hatalma, mint Ő maga. Máskor nem világos számára Mircea mit is érez.





John Pritkin egy hadmágus. A természet feletti rendőrség tagja, aki démon ölésre specializálódott. A főnökei megbízták azzal, hogy taszítsa le az aktuális Phytiát a trónról - Aki ugye, mint tudjuk nem más, mint Cassandra Palmer. Nem akarták, hogy valami ismeretlen nőszemély döntsön a világ dolgairól. Azt gondolták, hogy egy démonölő bérgyilkosnak nem lehet problémája azzal, hogy kivégzi Cassiet.
Rosszul gondolták.
Pritkin mostmár csak volt hadmágus, jelenleg a Pythia testőreként dolgozik, annak ellenére, hogy ezért senki sem fizet neki egy fillért sem, viszonylag sok stresszel és álmatlan éjszakával jár, és majdnem mindig megölik. Úgy tűnik a démon gyilkolászást is pihenteti egy kicsit.

Francoise- nak nincs második neve, mert egy szegény falusi parasztlánynak született a tizenhetedik századi Franciaországban. Nem sok különleges tulajdonsága van, főleg, mióta a huszonegyedik századba teleportálták.
Persze ez nem teljesen igaz, hisz még mindig van valamennyi mágikus hatalma - még akkor is ha kicsit "lejárt", de legalább most már az inkvizíció nem üldözi többé. Új szerelme is van, aki talán még tökéletes is lenne, ha nem szállta volna meg egy gonosz ősi démon. De Francoise megtanulta a leckét, szerezz meg mindent amit csak lehet amíg élsz. És ő aztán mindent megtesz ennek érdekében.

Tomasnak nincs második neve. Peruban született a hódítások idején. A fattyú Inti és a Spanyol felkelők vezére gyümölcseként. Az apa nem maradt elég sokáig ahhoz, hogy megkaphassa az utónevét- vagy akár bármi mást - de Tomasnak lehetősége nyílik arra, hogy megszerezze a mestere nevét egyszer. Miután erőszakkal vámpírrá változtatták, és századokon át szolgaként alkalmazták, nem igazán érzi jól magát a bőrében. Most már semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy a mélységesen gyűlölt mesterét megölje- véglegesen. A többit majd kitalálja akkor, ha sikerült véghez vinnie a tervét. 










Kit Marlowe egy kém. Jelenleg a képességeit a vámpírok oldalán kamatoztatja. De természetesen már nem csak egy kivénhedt öreg kém, hanem ő uralja a szentáus kémhálózatát is. Nem is akárhogy. Könnyen felismerhető jóképűségéről, bűbájosságáról és hatalmas műveltségéről. De vigyázni kell, hiszen egy alattomos, kegyelmet nem ismerő gazember is egyben.



Én személy szerint nem nagyon vagyok megelégedve a szereplő gárdával. Ezek az írónő által elképzeld alakok. A szöveg is az ő oldaláról van forddítva, ami szintén saját, kérlek ha valahova ki szeretnéd rakni, írj nekem. A képek használatára külön engedélyt kértem, ha te ezt szintén szeretnéd megtenni, írj az írónőnek.

Bevallom Cass-el még kiegyeztem, és nagyon tetszik a képen, hogy ott láthatom a háttérben kedvenc sheriffünket, na de Mircea és Tomas? Hát, mit ne mondjak ők hatalmas csalódások, ellenben Pritkint én is nagyon hasonlóan képzelem el, sőt valahogy mindig Converse cipőben látom magam előtt. Nekem Mircea továbbra is ő: Igen igen, ő az akuma no erosból jól ismert Kai. Avagy maga az ördög.

Marina Gyacsenko- Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Annyi negatív és pozitív kritikát olvastam erről a könyvről, hogy azt gondoltam nekem is el kéne már végre, úgyhogy írtam is egy levelet a Jézuskának, hogy ha lehet még ezt a könyvet is csapja a többi közé amit kapok. Szerencsére még időben szóltam, úgyhogy az Alekszandrát is megtaláltam a fa alatt.

Körülbelül egy hónapja olvastam ki, mégis annyira bennem él a történet, bele sem kell néznem a könyvbe, hogy eszembe jussanak a szereplők nevei; pedig én ebben igazán rossz vagyok, borzalmas név memóriám van, pláne ha ismeretlen és szokatlan orosz nevekről van szó...

Szása és édesanyja elmennek nyaralni, minden tökéletesen alakul, csodálatos tengerpart, Szása édesanyja úgy néz ki szemet vetett valakire, mégis az idill közepén megjelenik a rejtélyes alak, aki nem hagyja nyugodni a lányt. Az egyik nap végül elkapja, és azt mondja neki, hogy minden egyes nap amíg haza nem mennek, hajnali négykor ki kell jönnie Szásának a tengerre és meztelenül fürödni egyet. Szása érzi, hogy nem szabad packáznia ezzel az emberrel, úgyhogy megteszi amit kér, amint kijön a tengerből három aranytallért hány. Később kiderül, hogy ezek az aranytallérok azért kellenek, hogy felvegyék őket, egy különleges hírnév nélküli főiskolára, ahol nagyon sokat tanulhatnak.

Azért meséltem el ilyen részletesen az elejét, mert mindenképpen meg akartam mutatni nektek, hogy ez nem egy szokványos könyv. Nagyon elvont és ez ami az elején van még csak meg sem közelíti azt, amit a későbbiekben várhatunk.

Mindenkinek javallom, hogy a nyelvtani tudását frissítse fel a könyv előtt, már ha nem lenne neki, vagy elfelejtette volna, mi is az a főnévi igenév, meg hasonlók :)

Nagyon szeretem az ukrán vagy az orosz könyveket. Senki más nem tudja úgy vissza adni egy kicsit a magyaros, balkáni hangulatot, mint az oroszok. Szinte éreztem a savanyú káposzta és az uborka kesernyés illatát, tökéletesen el tudtam képzelni az öreg zsigulikat és ladákat az utakon. A zörgő, csöpögő konvektorokat stb.... Ez egy külön hangulatot adott a regénynek. Különben is, hol olvasunk már olyat egy regényben, hogy uborka :D

Ami viszont zavaró, az a borító. Ugyanis teljesen más típusú könyvet várnánk, amikor ránézünk. A borító egy idilli képet ábrázol, egy tündér hajol a tóba. Na ennek a képnek köze sincs ehhez a komor világhoz, amit a könyv ad nekünk. Nekem tetszene a borító, mondjuk egy tündér mesén, de ezen a könyvön nagyon zavaró, és nem azt a réteget kapja el, akit valóban érdekelne. A benne lévő Harry Potteres utalás meg egyenesen nevetséges. Ebben nincsenek varázslók, az, hogy egy különleges iskolába járnak különleges emberek más dolog, de nehogy a Harry Potter imádók rétegének akarjuk ezt eladni, mert a legtöbbnek nem fog tetszeni.

Persze vannak kivételek. Én is közéjük tartozom, mert nekem tetszett ez a könyv. Sőt a maximális pontszámot is megadom rá, mert igazából én, ilyet még nem olvastam. Jó volt, lekötött, sokszor elborzasztott, rémálmaim voltak tőle, de jó volt. Mikor kiolvastam órákon át néztem a falat, a végén merengve. Nagyon hosszú idő volt megemészteni. De azt hiszem ilyen egy jó könyv. És nem mindig csak szép dolgokról kell olvasni. Tízből tíz.

Brent Weeks: Árnyak útján

Először nagyon csodálkoztam azon, hogy a Könyvmolyképzőnél egy ilyen könyvet látok. Rögtön megfogott a borítója, az a rideg tekintetű gyilkos, aki ránk néz róla hát borzongató. Karácsony után rögtön meg is vettem, és a Karácsonyi könyveimet félre dobva ezt olvastam, bár azt hiszem a faltam jobb szó lenne rá.

Azoth egy tíz éves tolvaj palánta, minden vágya, hogy elszegődhessen Durzo Blint, a világ leghíresebb bérgyilkosa mellé, (ők nem bérgyilkosnak nevezik magukat, hiszen tudnak varázslatot használni, ők a Veszejtők) valami különös csoda folytán Durzo fel is figyel rá. Meg bízza azzal, hogy abban a céhben ahol él, ölje meg a céh terroristáját; Patkányt. Ha ezt megteszi, akkor felveszi maga mellé, hiszen Azothban meg van az a bizonyos Tálentum, az az a varázslás képessége.

A történet eleinte egy- két szálon fut, majd a végén igazi monumentális fantasyként, mindenki sorra kerül, de természetesen legtöbbet a főhös szemével láthatjuk a világot. Végig kísérjük Azoth gyermekkorát, egészen a fiatal koráig, ismerjük a sikereit bukásait, és ami a legkülönösebb; szeretjük Őt! Sőt szeretjük a rideg Durzót is, pedig mind ketten hidegvérű gyilkosok.

Az írónak ez az első könyve. Komolyan mondom számomra ez hihetetlen is, annyira tökéletesen van összerakva. A fordítás is fantasztikusan jó! Brent fantasztikusan csűri csavarja a szálakat. Nagyon jól tud manipulálni minket.

A borító, mint már fentebb említettem, csillagos ötös. Nekem karton borítósban van meg, egy olvasás meg sem látszik rajta, igaz jó nehéz, de mit is várjunk egy hétszáz oldalas könyvtől.

Én igazán olyan vagyok, aki mindenbe bele köt amibe lehet, na de ez az a könyv amibe egyszerűen nem lehet. Annyira vágytam már egy ilyen igazi jó fantasyra, és azzal, hogy a Könyvmoly adta ki, sokkal több emberhez fog majd eljutni, ez szintén külön öröm, hiszen manapság olyan kevesen olvassák ezt a méltatlanul mellőzött műfajt.

A könyv számomra Tízből tizes. Hogy is kaphatna kevesebbet. Abszolút kedvenc lett. Nagyon várom a folytatást, a külföldi oldalakon azt olvastam, hogy az még jobb és izgalmasabb, mint az első rész. Ezt még elképzelni is nehezen tudom, hiszen ez is annyira jó volt, de remélem igazuk lesz. Csak jelenjen meg minél előbb, a legjobb lenne ha már holnap itt lehetne a polcomon!

Karen Marie Moning: Shadowfever- Tündérkrónikák 5.

Kész anyagi csőd ez a sorozat nekem. Megvettem a e-bookban, és megvettem normál hardcoverben is. Sőt még Graphic novel is lesz belőle, és biztos hogy annak is meg kell lennie nekem! Ezen felül majd ha magyarul megjelenik, első leszek a boltban aki megveszi. Ez persze áll az előző részekre is.

Azt gondoltam, hogy ki fogom tudni várni, míg a légi posta elhozza nekem a Shadowfevert, de estig bírtam. Tizennyolcadikán este leültem az amazon elé, és megrendeltem magamnak. Utána rögtön neki is estem. Sajnos nagyon fáradt voltam a sok munka miatt, ezért nagyon keveset tudtam belőle olvasni. Másnap más okok gátoltak és azt hittem hogy már sosem fogok hozzá jutni, de végül délután elkezdtem, és reggel hétkor boldogan letettem, és nyugodt szívvel elaludtam. Nem lettem volna képes aludni, ha nem olvasom tovább a könyvet. Egy szusszanásnyi nyugalmat sem hagyott nekem. Pedig én általában elalszom a könyveken, kivéve persze ha a gépen olvasok de szerencsére az már a múlté.

A Shadowfever történetéről nagyon nehéz beszélni anélkül, hogy bármi lényegeset ne leplezzek le, ezért kérek mindenkit, aki most olvassa a következő sorokat, csak és kizárólag saját felelősségre, még azoknak is akik a negyediket olvasták.

SPOILER....SPOILER...SPOILER

Mac úgy érzi minden remény elveszett. Nincs tovább. Jericho Barrons elhagyta őt, nincs többé. Ennek ellenére, Barrons emlékéért úgy dönt, hogy mindenáron megszerzi a könyvet és újjá teremti a világot. Ezzel együtt persze Barronst is. Még a gonosszal is hajlandó szövetséget kötni, névszerint Darroc- kal, és nem érdekli már, hogy kinek a lelkébe tipor, csak az számít, hogy Barrons-t visszahozza.

SPOILER VÉGE.... SPOILER VÉGE....SPOILER VÉGE....

Tudom tudom ez vajmi kevés, de nem akarok semmit elárulni. Komolyan nem. De mindenkit megnyugtathatok. Ez a történet tényleg lezárult. Nincsenek elvarratlan szálak. Nincs átkacsintás egy másik sorozatba. Ez az öt kötet úgy teljes ahogy van.

Ami kifejezetten tetszett, hogy a Shadowfever végig izgalomban tartotta az olvasót, mindig a kikövezett úton haladt, és míg rájöttünk a csavarra, addigra igazából már késő volt, semmire sem lehetett rájönni előbb. Minden nagyon megdöbbentő volt, szinte minden szereplőről kiderült valami turpisság, és azt, hogy Mac kicsoda és micsoda, csak a könyv utolsó lapjain tudhatjuk meg.

Minden elismerésem az írónőnek, hogy így fel tudott építeni egy világot, ennyi rejtéllyel és izgalommal. Ennyire fokozatosan kiderülő dolgokkal. Az az igazság, hogy az első négy kötetben nem tudunk mi semmit sem, végig egy homályos görbe tükrön át szemléljük a világot, a Shadowfever pedig olyan mintha betörték volna a tükröt és hirtelen átléphetnénk a valóságba.

Azoknak akik romantikát várnak, végre azt mondhatom, nem hiába várták ezt a kötetet. Ebben aztán van romantika dögivel, de csak akkor amikor szükség van rá, semmi erőltetettség nincs benne, és senki sem fog hirtelen a Szőke herceggé változni. (Kivéve persze V'lane-t, aki ugye eleve is egy szőke herceg.)

Ez a könyv a legjobb a sorozatból. Nem tudok rá rosszat mondani. Ráadásul a borítója is olyan gyönyörű! Senkinek egy árva szava sem lehet. Nekem ez a könyv 10-ből tizenegyes, a Harry Potter óta azt hiszem ez lett a legnagyobb kedvencem. Az is biztos, hogy még százszor elfogom olvasni.

Top tíz kedvenc sorozat

Nagyon régóta szeretnék egy ilyen bejegyzést. Mármint leírni a mostani rengeteg sorozat halmazból, én mégis melyiket szeretem nagyon, és miért. Nem feltétlenül vámpíros sorozatokról van most szó, de leginkább a mostanában megjelentekről. Előre is leszögezném, hogy az én legeslegeslegeslegkedvencebb könyvem a Harry Potter. Ennél könyvet én nem fogok jobban szeretni soha az életben, és nem is lesz még egy könyv ami ekkora hatással van rám, de azt is gondolom, hogy neki ebben a Top 10-ben most nincs helye, ahogyan a másik hatalmas kedvencemnek sem, a Gyűrűk Urának. Ez a két nagy most kimarad, őket mindenki ismeri, van aki szereti és van aki nem. Azt hiszem ez a két fajta ember van. Én imádom őket, minden egyes betűjüket, agyon olvasott lapjaikat. Na de kezdjük akkor a mostani sorozatokkal, amik nagy kedvenceim.

11. Lawrence Block- Bernie Rhodenbarr sorozata.
Ami miatt elkezdtem Berniet az nem volt más, mint hogy szerepel benne egy leszbikus kutyakozmetikus, én nem vagyok leszbikus ellenben kutyakozmetikus igen, és sosem olvastam a magam fajtákról könyvben, az már másodrendű kérdés, hogy közben annyira megszerettem Berniet (lehet őt nem szeretni?), hogy mindig vártam, és boldogan követtem a kalandjait. Bernie ugyebár egy jószívű betörő. Aki mindig valami hatalmas kalamajkába keveredik. Amit aztán persze neki kell megoldania. Még valamit tud ez a sorozat, márpedig nem mást, mint hogy még a páromat is rávette az olvasásra. Ezelőtt a könyv előtt erre csak Harry Potter, Agatha Christie és Rejtő Jenő volt képes, számomra ez külön öröm.

10. Sherrilyn Kenyon: Sötét Vadász sorozat
Alapvetően én nem szeretem azokat a könyveket, ahol minden kötetre új szereplő jut. Szeretek a végtelenségig olvasni azokról, akiket szeretek, és nem mindig azzal kezdeni, hogy új embereket, lényeket, szörnyeket ismerünk meg. Kenyon valamiért mégis más, és igaz ez is az az igazi csöpögős romantika, ami nekem bármennyire is hihetetlen nem a kenyerem, és néha halálra tudom unni, (kivéve amikor fél évben egyszer csak erre vágyom, akkor nagyon tudom értékelni.). Mégis valahogy nagyon megszerettem Kenyon világát, a szereplőket, és legfőképpen a mitologikus elemeket is, még ha néha kicsit tévesen is alkalmazza őket. Ebben a sorozatban olyan férfiakról olvashatunk, akik valami nagy tragédia folytán sötét vadászokká váltak, így szinte halhatatlanok. Csak az igaz szerelem mentheti meg őket. Tudooom csöpög, csöpög de nem baj, én megbocsájtom neki!

9. Stieg Larrson: Millenium trilógia
Ha olvastam megdöbbentő felkavaró krimit, akkor az ez volt. Ebben a sorozatban minden benne van. És minden teljesen hihető, ráadásul Európai, hiányoznak belőle a szokásos Amerikai klisék, itt semmi sem úgy történik ahogy az lenni szokott. A szereplők annyira emberiek benne, hogy nagyon magunkhoz közel érezzük őket, vagy éppen szabályosan undorodunk tőlük. A stílus, ahogy Larsson ír ezekről, a szó szerint nehéz témákról, igazán felemelő. Én csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy aki jó krimit akar olvasni. Olyan igazán jót, ne hagyja ki. Csak azt bánom, hogy nem lesz több folytatás.

8. Laurell K. Hamilton: Anita Blake
Nagyon sokára kezdtem bele az Anita Blake sorozatba. Igazság szerint ennek csak örülni tudok, mert nyugodtan vásárolhatom a köteteket, még akkor is annyi van előttem, hogy nem kell aggódnom mikor olvashatom majd a következőt. Anita Blake nekem eleinte egy unisex könyvnek indult. Egy női főszereplő szemével látjuk ugyan a világot, de ez nem egy romantikus giccs parádé. Egyenlőre. Ahol én tartok (7. kötet) ott még igazán élvezhetik a férfi olvasók is, a krimi a fő vonal, igaz néha már félre kacsintgatunk a férfiak felé és az erotikához. De azt hiszem egy kis sex elmegy önöknek is! Igaz-e uraim:) Anita ráadásul nagyon bele való csaj, az ilyen kissé aggresszor, kissé antiszoc, kissé önfejű csajokkal nagyon jól tudom magamat azonosítani, mit ne mondjak én is hasonló vagyok, persze nincs semmi fizikai erőm, és halottakat sem tudok feltámasztani,de ez persze cseppet sem zavar.

7. Suzanne Collins- Éhezők Viadala sorozat
A Battle Royale miatt olvastam el, mivel sokan mondták, hogy hasonló és a borítója is nagyon tetszett. Khhmmm...Agave. A világ azonnal beszippantott magába, szeretem ezt a komor oroszos hangulatot, azt igazi kapitalista világot, ennél számomra kevés borzasztóbb van, mégis rögtön megadta a könyv hangulatát. Annak ellenére hogy komoly dolgokat feszeget, én nem éreztem komornak a könyvet, még csak lehangolt sem voltam. Végig izgalomban tartott, és igazából az öldöklés sem zavart. A lányoknak még szerelmi szálat is bele buheráltak, szóval azt hiszem ez az a könyv amit mindenki izgatottan fog végig olvasni.

6. Richelle Mead: Vámpírakadémia
Ennek a sorozatnak voltak nagyon jó részei, és kimondottan gyenge is, mégis megbocsájtottam a negyedik kötetnek, mert tényleg az egy átvezető könyv volt. Bár meggyőződésem, hogy ki lehetett volna hagyni, és valahogy összeolvasztani az ötödikkel, lehet hogy kicsit vastagabb lett volna, de sebaj. Ez a sorozat Roseról, és Vasziliszáról szól, az egyik egy dhampyr, aki félig ember és félig vámpír, de teljesen emberi adottságai vannak, a másik pedig egy vámpír hercegnő. Az ő rögös kalandjaikat, szerelmüket követhetjük nyomon, de a végén ne várjunk nagy lezárást, mert az írónő már készül a következő ebben a világban játszódó sorozatára, és amiatt rengeteg kaput hagyott nyitva előttünk.

                                    5. Nalini Sighn: Angyali Vadász

Hát neki nagyon megelőlegeztem a bizalmamat, csak egy kötetét olvastam. De annyira tetszett. Van benne kaland, töménytelen akció, mégis belefért az a csipetnyi romantika, és pont ott ahol kell. Pont olyan férfival akiről mindenki álmodik. Ez viszont csajos könyv, nem igazán ajánlanám én egy férfinak sem. Persze kivételek mindig vannak, de az biztos, hogy az én párom sikítva rohanna el előle. A kötet szép, kicsit drága de megéri. A főszereplő Elena egy vámpír vadász, aki begyűjti az elkóborolt vámpírokat és odaadja őket az alkotóiknak, az angyaloknak. Minden nagyon jól megy, egészen addíg míg Raphael arkangyal meg nem bízza Elenát, egy nem is akármilyen küldetéssel.

4. Brent Weeks: Éj angyal trilógia
Szintén zenész, nála is csak az első kötetnél tartok de annyira lenyűgözött, hogy most a legnagyobb kedvenceim közé sorolom már. Az író stílusa, eleve merész ötlete, hogy egy bérgyilkos legyen a főszereplő, akit ráadásul még szimpatikussá is tett, annyira lenyűgöző, hogy szóhoz sem jutok. Ez az a könyv amit olvasni KELL! Mindenki, aki kicsit is szereti a fantasyt, ne habozzon! Olvassa! De az is, aki nem. Ez még annak is tetszeni fog! A főszereplő sorsát egész fiatal korától követhetjük, pontosan azért, hogy megértsük a tetteit és hogy miért és hogy gondolkodik. A kötet folyamán egyre több szereplőn keresztül látjuk ezt az összetett nagyon részletesen kidolgozott világot. Még ugyan nem írtam róla kritikát, de fogok! Minél előbb! 

3. Charlaine Harris: True Blood sorozat
Óóóóó Soookie, kedves első vámpírosom. Szerelem volt első vérre. Imádom a szereplőit. Imádom Sookiet. Imádom, hogy igazi krimi, és közben romantikus is. Szeretem hogy egyes szám első személyben van írva. Szeretem a humorát. Nem tudok róla rosszat írni. Sookieról szerintem már minden ember hallott, de azért mesélek róla. A vámpírok felfedték magukat az embereknek és ez által beköszöntött egy új világ. Sookie gondolat olvasó, nagyon szereti a vámpírokat, hiszen nem hallja őket, csak az embereket. Pontosan így fut bele Billbe, akiről rögtön tudja, Bill bizony az ő vámpírja. De a lényeg nem is ezen van, sokkal inkább az egyre több gyilkosságon, Sookiék városában. Ez nem egy tipikus romantikus történet, túl sok erotika sincs benne, de engem ez cseppet sem zavar. Lassan befejezi az írónő a sorozatot. Egyik szemem sír a másik nevet. Elismerem, hogy a végtelenségig nem lenne jó húzni, de sajnálom, hogy nem olvashatom tovább a kalandjaikat.

2.Jeaniene Frost: Cat and Bones
Nagyon sokáig fő dobogós volt, de végül letaszították megtisztelő helyéről. Hihetetlenül szeretem. Ennek a könyvnek olyan humora van, hogy sokszor harsányan kacarásztam rajta, és szinte végig széles vigyor terült el az arcomon. Nem gondoltam volna hogy jó könyv lesz, páromtól kaptam az első kötetet, és nagyon eltalálta, pedig a borítója igen rút. De most erre inkább már nem is mondok semmit. A sztori röviden az, hogy adott Cat a félvámpír, aki bosszút akar állni az egész vámpír társadalmon,ezért gyilkolássza őket. Egészen addig míg rátalál Bones, és megpróbálja a helyes irányba rugdosni. Szó szerint.

1. Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozata
Ez az a könyv ami teljesen ledöbbentett. Annyira nem vártam sokat tőle, és a végén annyira megtetszett, hogy teljesen függő lettem. Aki ismer bizony tudja is ezt. Annyira szeretem ezt a sorozatot. Minden van benne! Kaland, akció és sok sok rejtély. Ez adja a fő vonalát, hogy igazából az ötödik kötetig alig tudunk meg valamit, csak apró információ morzsákat kapunk, míg a sok szétszórt darabka összeáll a végén. Nagyon boldog vagyok, hogy úton van felém valahol az ötödik kötet. A történet egy gyilkossággal kezdődik, Macnek megölik a nővérét Dublinban, a lány rögtön oda utazik, mert nem sikerül megtalálni a gyilkost. Amikor odaér, sokkal rosszabbat kap, mint amire számít, a nővére bele keveredett valami nagyon komoly és túlvilági dologba, és úgy néz ki Mac is ugyanarra tart. Figyelmeztetésül leírnám; ez nem egy szerelmi történet. Van benne romantika is de azért az igen csekély.

Lektorálta: Herdlicska Róbert

Benina: Bíborhajú- A Boszorka Fénye 1.

Kedves Blogtársam, FFG volt az, aki felhívta a figyelmem erre a könyvre, és az írójára is. Magamtól azt hiszem nem is nagyon vettem volna meg, de mikor mondta, hogy Benina nagyon jól ír, nagyon jól fogalmaz, és kifejezetten szerette olvasni, és pláne azt hogy magyar, azt gondoltam miért ne is adhatnék én egy esélyt, egy jónak ígérkező hazánkból származó urban fantasy könyvre.

Közben nagyon sok vegyes vissza jelzést kaptam, valaki az egekbe magasztalta, valaki pedig lehúzta, de olyan is volt aki azt mondta, nem rossz de azért nem az igazi. Én egyikkel sem értek egyet, ugyanis Benina könyve jó könyv, nem az az eget verően halálosan jó, de jónak nagyon jó. :)

Claire az utolsó tiszta vérű boszorkányok egyike, emiatt hihetetlenül kell rá vigyázni, meg kell óvni minden veszélytől, de legfőképpen a boszorkányok legnagyobb ellenségeitől, a Zsoldosoktól. A könyv azzal indít, hogy Claire mentorát megöli az egyik zsoldos, miközben Claire nem tehet ez ellen semmit, és végig kell hallgatnia hogy végzik ki azt az embert, aki apja helyett apja volt. Pár hónap elteltével találkozik az új mentorával, Kellan Black-kel, a félig démon, félig boszorkány fiúval, aki igyekszik Clairet megóvni minden bajtól, ami be kell vallani korántsem egyszerű.

Több dolog is zavart engem. Ami a legfőképpen az nem más, mint Claire White és Kellan Black. Na nem a karakterekről van szó, hanem arról a mérhetetlen fantáziátlanságról, ami ezeket a neveket jellemzi. A Kellan mint maga név nagyon tetszik nekem, de ez a black és a white, a sötét és a világos oldal... na ne nevettessük már ki magunkat, nem óvodásoknak készült mese ez.

A másik az, hogy nekem néha megdöccent a regény. Szó szerint. Úgy éreztem hogy áramlik áramlik a történet, aztán egyszer csak megakad és én elkezdem unni, majd lerakom. Fél óra múlva hozzányúlok, újra döcög döcög, majd mint egy jó Trabant, újra indul és végül átváltozik Ferrárivá, és nem is lehet letenni, hogy utána vissza fejlődjön. Nem is értettem néha miért kell olyan nevetségesen lelassítani a történetet.

Kedves molytársam FFG mondta nekem, hogy szerinte nagyon kiszámítható a történet. Én ezt az első ötven oldalnál nem így gondoltam, de a századiknál bizony már nagyon is egyet kellett értenem vele. Pontosan tudtam hogy ki lesz a titkos megbújt gonosz, hogy mi fog történni, és kinek mi a szerepe. Minden kiszámítható volt. Valamit pedig mégis tud ez a könyv. Mert kimondottan tetszett. És komolyan el kell gondolkodnom, hogy mi lehet az, hiszen minden szokásos klisé meg van benne, teljesen kiszámítható elemekre épül.

Talán az egyik dolog a világ volt, amit kitalált az írónő, örültem, hogy elvonatkoztat a mostani urban fantasyktól és mer valami mást alkotni, mert ez tényleg más, eleve már csak azért is, mert boszik vannak benne, a Zsoldosok ötlete külön tetszett.

A másik dolog, amiért én csak Beninát dicsérni tudom, az a stílus. Valami fantasztikus, el tudja kapni az olvasót, végre nem olvastam zagyva tini szlenget, csak olyan kifejezéseket amit szívesen látok egy könyvben. Nagyon frappánsan csűri csavarja a nyelvünket, köszönöm neki ezt az élményt!

A borító továbbra is csillagos ötös, már hozzá sem teszem, hogy Könyvmolyképző. A szereplők nagyon szerethetőek, Claire különösen, de Kellan is egy nagyon eltalált karakter. A többiekről nem is beszélve. Nagyon jól kidolgozottak, és szerethetőek, kifejezetten emberiek.

A könyv nekem tízből nyolcas, ne kérdezzétek miért. Nem tudom megmagyarázni. Az biztos, hogy ez a könyv megállná a külföldi piacon is a helyét, sőt szerintem messze menőkig jobb mint a mostanában megjelent a tini urban fantasyk. Remélem valahogy eljut ez a történet a külföldiekhez is.