Margaret Weiss- Tracy Hickman - Őszi alkony sárkányai

Jaj én nagyon vártam ezt a könyvet. Annyit dicsérték nekem, hogy mindenképp meg kellett szereznem, és be kell valljam, nem csalódtam. Nehéz lesz erről a könyvről kritikát írni, mert annyira az én stílusom, én világom, hogy nem sok rosszat tudok róla írni.

A könyv maga egy csapatról szól, nekem ez egy kissé Gyűrűk Urás volt, a Hobbit szerű surranóval, Kova törpével, a félelf Tanissal, de egy idő után kiderült ,ez teljesen más, annyia közös, hogy ebben a világban is menetel ez a csapat, tart valamerre és ezáltal keveredik újabb és újabb kalandokba.

Ez a kötet a sárkánydárda sorozat első kötete. Az alaptörténet az, hogy elérkezett a gonosz ideje, a régi igaz isteneket elhagyták az emberek és így új erőre tett szert a pusztulás istennője, aki viszatért Krynn földjére. Megjelennek különös sárkány szerű lények, akik mindent leigáznak ezen a földön, és velük egyidőben talál rá Zúgószél, a síkföldi ember egy csodatévő pálcára is, amit ezek a gonosz lények mindenáron maguknak akarnak. A kaland arról szól, hogy hogyan derítik ki a pálca titkát, és ezáltal hogy indíthatják el a háborút Krynn érdekében, hogy újra béke legyen.

Nem szeretnék többet mesélni a történetről, az a véleményem, hogy aki fantasy szerető, annak ezt el KELL olvasnia. Nagyon jól felépített világ, változatos szereplőkkel. Izgalmas és kidolgozott végkifejlettel, és pár nyílt szállal, amik sugallják a jövőt,és ami miatt az ember kaparni tudja a falat, ha nincs meg neki még a következő kötet, ergo én kaparok...

Engem lenyűgözött, nem tudok rá rosszat mondani, nekem tízből tíz, és remélem a következő tízből tizenegy lesz. Imádtam!

Gena Showalter: Éjsötét Csók

Be kell valljam az első kötet, az Éjsötét vágyak nekem nem igazán tetszett, de egy kedves blogtársam, akinek adok a véleményére azt mondta, adjak még egy esélyt ennek a sorozatnak, mert a második kötet fantasztikus lett. Tényleg nem lett rossz, nekem ugyan nem lesz a kedvencem, de nagyon tetszett.

A kötet Lucien és Anja története, Lucien hordozza magában a Halál Démonát, Anja pedig a fejetlenség istennője. Alapvetően ugye megint a szokásos témához értünk, ugyanis ez a két szereplő egymásba szeret, de végre nem egyik pillanatról a másikra, hanem ez igazából egy folyamat, amit kimondottan élvezetes olvasni. Emellett a többi szereplőt is elkezdjük egyre jobban m,megismerni, és Pandora szelencéjéhez is közelebb kerülnek az Alvilág Urai.

A történetről nem igazán szeretnék többet írni, nagyon sok romantika van benne, de a szexualitás mérséklődött, ennek személy szerint örültem, mert sokkal több oldal maradt az egyéb dolgokra. Még mindig úgy gondolom, hogy Showalter nem tud egy rendes befejezést írni, de ebben a kötetben ez már kevésbé zavaró. (Mindent 15- 20 oldalra sűrít be. Olyan kaliberű dolgokat is amiken hosszú oldalakon át rágta már magát.)

A humor néha nekem erőltetett benne de örültem ,hogy van. A két szereplő ellenben nagyon szépen kidolgozott lett, a jellem fejlődés is jelen van a könyvben, aminek kifejezetten örültem. Nagyon passzolnak is egymáshoz, és egyre több mitológiai elem van a sorozatban. Emiatt kezdtem olvasni, úgyhogy ez külön öröm számomra.

A könyv nem rossz, nekem ugyan nem lesz a kedvencem, de azt kell mondjam, hogy jó fordulatos, és várjuk a végét. Nekem tízből hat. De szerintem ez már csak jobb lehet. Az kifejezetten tetszik, ahogy Showalter ír, rendkívül örülök annak, hogy hallgattam Elhaymra, és adtam még egy esélyt a sorozatnak. Köszönöm szépen!

Gena Showalter: Atlantisz

Őszintén nagyon vártam ezt a könyvet, főleg mert imádom Atlantiszt és a vele kapcsolatos dolgokat. Nagyon foglalkoztat minden ebben a témában felmerülő dolog. Tetszett a kivágott kis előzetes szöveg is az egyik ulpius kötetemben.

Amint megérkezett a nagy könyvcsomagomban, rögtön neki is álltam, azt hittem egy nap alatt befejezem, ehelyett három napig gyűrtem. És őszintén vártam, hogy végre vége legyen.

A történet egy harcos sárkány férfiról és egy emberi lányról szól. A harcosnak az a dolga, hogy őrizze atlantisz kapuját, őrizze a ködöt. De a lány valami úton módon, miközben keresi elveszett bátyját rátalál a ködre, és éppen meg akarja ölni Darius, a sárkány harcos, amikor meginog, és végül különböző indokokkal életben hagyja a lányt; Grace-t.

Az alapötlete a könyvnek nagyon jó, na nem a nagy hatalmas pasié és a törékeny lányé, mert ebben nem lenne sok fantázia, hanem Atlantiszé, hogy a tenger alatt van egy világ, sok fantasztikus teremtménnyel. De nekem őszintén mondom fájt, hogy ezekből a lényekből alig ismertünk meg valakit, a kötelező vámpírokat is belepréselték a könyvbe, csak most nem voltak éppen pozitív szereplői a történetnek. Ennek ellenére mégis az emberek lettek az ellenségek, ami engem kifejezetten zavart. Az is, hogy a történet legjava nem Atlantiszban játszódott, hanem a mi világunkban.

Emellett hatalmas fordítói bakik is tarkították a könyvet, sok Magyar nyelvhez idegen kifejezés volt benne, szóismétlés. Ulpiusnál nem sok gondom szokott lenni a fordítókkal, kifejezetten szeretem őket. Ennél a könyvnél ezt nem így éreztem. Pár bakin szó szerint felkacagtam.

A könyvvel más bajom is volt, rendkívül erőltetett volt a humora, olyan dolgokon időzött sokan Showalter amin nem kellett volna, és a lényeges dolgokat összecsapta és elkapkodta. Na meg én kiborulok ezeken a két nap alatt megszeretlek és életem végéig szeretni foglak klisétől. Ez borzalmas volt a könyvben. Nem értettem mikor lettek szerelmesek, életre szólóan ráadásul. Én elhiszem, hogy megszeretik egymást, de ennek adjunk már egy kis időt könyörgöm. Attól, hogy valami aprót megtudtak egymás múltjából még nem ismerik az egész embert.

Lényeg a lényeg nekem nem tetszett. Örülök, hogy vége. Mivel Atlantiszos a következő kötetnek is adok egy esélyt, de ha az is hasonló színvonalú akkor ez a sorozat is megy a süllyesztőbe. Nem fogom bánni. Aki Alvilág Urai minőséget akar csalódni fog. A könyv még csak meg sem közelíti.

J. R. Ward - Megváltott szerető

Minden egyes Ward kötetet olvastam idáig, de sosem lett a kedvencem, a második kötetet, a Síron Túli szeretőt nagyon megszerettem, de egyébként nem ragadtak meg a kötetek, Zhadist része volt ami még különösen tetszett, de a negyedik és az ötödik részben kimondottan csalódtam. A negyedik kötetben nagyon sok újdonság volt ugyan, de nekem nem tetszett, hogy a főszereplő pasi nem vámpír, nem olyan védelmező típus, amit én szeretek, de igazából én nem akarok mindenáron, nyálas jeleneteket olvasni, sőt, inkább szeretem az izgalmas történeteket. Megszámoltam, a negyedik kötetben körülbelül 80 oldal csak a sexről szólt... nagyon sok, az ötödikben még több, és mivel Vishous nekem sosem volt szimpi, és nem tetszik az sem amikor meleg férfi fantáziálgatásokról kell olvasni (félreértés ne essék, semmi bajom a melegekkel), akkor nem örülök, és nem csodálom, hogy alig bírtam végig olvasni. De úgy látom ez a további kötetekben sem fog változni, úgyhogy ezen a dolgon túl kell tennem magam.

Lényeg a lényeg, ebben a regényben sokkal kevesebb romantika volt, mint az előzőekben, lehet, hogy pont ezért, nagyon nagyon tetszett. Végig izgalmas volt, egy rendkívüli új szál, új vonal becsatlakozik a történetbe, egyre többet tudunk meg a háttér szereplőkről, és Rhevről, aki nekem hatalmas kedvencem. Nagyon várom az ő könyvét de az megmarad nyaralásra, nem vagyok hajlandó előbb olvasni. Remélem nem fogok csalódni.

Az előző kötet és e között nem nagyon érzékelhető, hogy megszakadt volna a történet fonala, most már teljesen olyan, mintha egy nagyon hosszú könyvet olvasnánk, azt kell mondjam ennek sincs úgy szó szoros értelmében vége, nagyon sok elvarratlan szál van, és annak ellenére, hogy a főszereplőink Phury és Cormia elviekben, róluk is ugyanannyi szó esik, mint a többiekről. Egyre jobban előtérbe kerülnek John-ék, egyre többet megtudunk a kiválasztottról. És a végén egy olyan plusz dolgot is behoz az írónő, hogy sikítva várjuk a folytatást, és őszintén szeretnénk a kezünkben tartani a következő kötetet.

Őszintén sajnálom, hogy lesz idő, amikor Ward könyveiből évente egyet olvashatunk el. Nagyon pozitív csalódás volt ez a rész nekem. Az írónő kitett magáért. Egyre magával ragadó a cselekmény is. Őszintén remélem, hogy megmarad ez a vonulat. És nem kell csak romantikáról olvasni, hanem sok sok akció és egyéb is fűszerezni fogja a történetet. A szokásos szókimondó hangvitelben. Egyszerűen gratulálok Wardnak. A könyv szuper! Tízből tíz!

Sherrlyn Kenyon: Végzetes Ölelés

Angolul már elolvastam, de szeretek mindent magyarul is elolvasni amit csak lehet. Kenyon nekem egyre inkább pozitív csalódás, fantasztikusan ír, és nagyon örülök, hogy valaki ennyire ismeri a görög mitológiát. Abszolút pozitívan csalódtam a könyvben, bár a magyar fordítás most nem volt olyan jó, mint az előző kötetekben, nekem kifejezetten nem tetszik a "husi" kifejezés és hasonlók. De ez én vagyok.

A történet Kirianosz kötete után következik. Egy újabb sötét vadászról olvashatunk, nevezetesen Talonról, aki egy rendkívül hidegvérű, megfontolt vadász, mindig tudja hol a helye, és it kell tennie, egészen addig, ameddig nem találkozik Sunshine-nal, aki megmenti az életét. És persze a férfi is az övét. Nem is sejtik, hogy mind a ketten egy összeesküvés áldozatai lettek, de ez az összeesküvés az ami miatt találkozhattak. Én nem igazán szeretnék a cselekményről többet elmondani, mert bármit mondanék biztosan elárulnék valamit és azt nem szeretném.

A könyv most sokkal több szálon fut mint az előző kötet, de szerencsére annyira nem sok (még, bár remélem marad ez a mennyiség) mint Ward esetében, ahol leginkább szeretnék a főszereplőkről olvasni, mégis az csak a harmad része a könyvnek. Ennél a könyvnél szerencsére nem így van, a fő szereplők tényleg fő szereplők, de mellettük igazán beindul a történet, egyre inkább megismerjük a sötét vadászokat, és egy új fajjal is találkozhatunk majd.

Ami nekem csalódás volt, hogy az írónő jobban is utána nézhetett volna Morrigan alakjának, hogy ki is volt Ő valójában a Kelták világában. Sőt hozzáteszem, hogy ő egy Ír istenség, aki holló alakban jelent meg nagyon sokszor. Ő a háború, a pusztulás és a halál Istene. Nekem az a szerep, ami neki jutott a könyvbe, nem illik a képbe, de lehet, hogy bennem van a hiba. Camullus valóban kelta Isten, neki igazi rajongó tábora volt a maga idejében. Nekem ez így kicsit furcsa, de sebaj.

Nagyon sok új szimpatikus szereplő van benne, és nagyon sok embernek várom a következő kötetét, ebben a könyvben nagyon megszerettem Zareket és Vane-t. Már mind kettőnek elolvastam a történetét, és el kell mondjam, ez a sorozat egyre jobb és jobb! És idáig az ők története a legjobb számomra.

Talon, mint szereplő nem lett a kedvencem, Sunshine úgyszintén. Ilyen szempontból sokkal jobban tetszett az előző kötet, mert ott mindkét főszereplőt nagyon kedveltem. Nem tudom miért, ez a két szereplő sosem fog a szívemhez közel állni, Kirianosz története jobban megragadott és a vége is izgalmasabb volt számomra.

Mindenekelőtt szeretném javasolni, hogy aki tud angolul, olvassa el a Beginning novellát mindenképpen, már elkezdtem fordítani, úgyhogy aki akarja, magyarul is olvashatja majd. Nagyon szép novella, és elég sok mindent jobban meg fogunk érteni általa. Mivel Kenyon annyira nem populáris itthon, mint Charlaine Harris, azt gondoltam a novelláit mind lefordítom, mert nagyon szépek, érdemes olvsni őket, és sok pluszt adnak. Azt hiszem ennyit erről a könyvről. Nekem tízből tíz. Nagyon nagyon szerettem.

Margaret Weiss- Tracy Hickman Sárkányszárny I.-II.

Ez volt életem első Weiss- Hickman könyve. Nagyon nagyon szeretem a fantasy könyveket, és amilyen kritikákat olvastam Weissről és Hickmanről, rögtön tudtam, nekem el kell olvasnom tőlük minimum egy regényt, hogy megismerhessem őket. Nem gondoltam volna, hogy két sorozatuk is van. Ez a sorozat amit én olvastam sajnos nem a Dragonlance első kötete, őszinte sajnálatomra, hanem teljesen más. Ez a halálkapu sorozat első kötete, ami Magyarországon nem is jelent meg végig, mivel nem volt sikeres. Négy könyv jelent meg belőle, mindegyik ketté bontva. (Az angol verzióban a sárkányszárny pl egy kötet.)

Az alapötlet maga szerintem nagyon jó. Volt egy világ, ahol a nagy hatalmak uralkodtak, név szerint a sartanok és a patrynok. A sartanok voltak a jók, akik rendbe akarták hozni a világot, és megvédeni őket a gonosz, háborúzni vágyó patrynoktól. Ezért bezárták őket egy bizonyos labirintusba, amit a Halálkapu védelme alatt őriztek a sartanok. De egyszer csak eltűntek a Sartanok a föld színéről és egy Patryn kiszabadult. A történet magja ez, de teljesen más szemszögből ismerkedünk meg a bevezető után a világ gondjaival és bajaival. A könyv négy főszereplője egy törpe, akit pecöknek neveznek ebben a világban. És a népében igencsak egy különc figura, de nem árulok el többet. Egy bérgyilkos, egy kis fiú és egy bohókás, habókos szolga. Többet nem igazán árulnék el a könyről. Szerintem egy próbát megér, én mindenképp végig olvasom:)

A könyv az elején hihtetlen lassan indult be, de aztán nem okozott nekem csalódást. Nagyon szépen logikusan volt felépítve, nagy csattanókat ugyen ne várjunk tőle, de nekem egy nagyon kedves nyári olvasmány volt, és kiváncsi vagyok a folytatásra is. Már meg is sikerült szereznem aminek nagyon örülök, de azt hiszem a következő Hickman könyvem az Őszi alkony sárkányai lesznek. Már az is itt pihen a polcon. Ami miatt nagyon elégedett vagyok:)

Mindenesetre aki egy hihetetlenül pörgős lebilincselő fantasyt akar, az szerintem rossz úton jár. Azt nem kaptam meg a könyvtől amit vártam, de azt hiszem ennek az az oka, hogy nem a jó könyvet olvastam, a dárda könyvek állítólag teljesen más kategória, úgyhogy annak is adok egy esélyt, mostmár nagyon kiváncsi vagyok.

A könyvben nagyon zavaróak voltak a helyesírási hibák, komolyan mintha nem is lett volna lektorálva, ennyire rosszul lektorált könyvet már rég láttam. A Borítótól nem voltam elragadtatva de nem mai, megbocsájtom neki. Nagy köszönet a Szellemlovas antikváriumnak a kötetekért. Nyári olvasmánynak kiváló! Nekem tíz pontból hetes.

Charlaine Harris: Halottnak a csók

Jaj de vártam ezt a könyvet! Jaj de nagyon vártam! Mégis mi lett belőle? Akkora koppanás, és pofon, ami igazán ritkán érheti az embert. Kezembe vettem, már az elejét sem igazán értettem, hogy minek kell ezt a fotózást olyan rém komolyan leírni több oldalon keresztül...?, de nem baj, ezt ugye túléltük. De mire bármi is elindul, addig már kihullott az összes hajam. Na de... Kezdjük az elején...

Először is, aki nem olvasta el a második novelláját Harrisnek, még csak bele se kezdjen, fel sem fogja fogni egy jó darabig, miről is szól ez a történet, ugyanis a gyilkosság amiről szó van benne, abban a piciny novellában van leírva. Harrisnek csak gratulálni tudok, hogy azt gondolta, mindenki el fogja olvasni ama becses irományt, és nem csak simán a regényt foglya kézhez kapni. Én speciel egyszerűen utálnám megvenni az összes kötetet, amiben van még legalább négy novella, Harrisén kívül, hogy olvassam. Na meg Harris nem tud novellát írni, de ez már egy más kérdés.

Szóval elolvastam a novellát, mert ezek közé a szerencsés egyedek közé tartozom, (e-bookban természetesen, akinek kell szóljon) elkezdtem tehát a csodás kezdéssel, utána folytattam a "fantasztikus lebilincselő" folytatással. Nem viccelek, a könyv a 150. oldalánál sem indult még be, de ugye a remény hal meg utoljára, én még mindig csak olvastam olvastam, és közben őszintén reménykedtem abban, hogy egyszer most már vége lesz. Az utolsó száz oldalra azt mondom oké, hozta a szintet... de többi? Én Harristől nem ezt várom...

Ebben a könyvben volt egy erotikus jelenet. Ami ha beszélhetünk róla, inkább illett egy tini könyv sorai közé, mint Sookiehoz és drága tigriséhez. Na meg a krimi... kérem ez ugye egy krimi... na hát várhattam én a csattanót. Nem volt az sehol. Maga az is közröhej volt, ahogy Sookie összejött újdonsült barátjával. Na meg a kedvenc szereplőim is igencsak gyéren voltak jelen ebben a könyvben, és most nem csak Ericről beszélek. Tigris úr meg nem szimpi, én próbáltam megszeretni, de olyan mű a szereplő, hogy az már fáj.

Egy jó dolog volt benne. Sok minden kiderül Sookiról. De több nincs. Pont. Vége.

Remélem jobb lesz a következő kötet. Remélem izgalmasabb lesz, remélem olyan lesz mint az előző kötetek. Szeretnék borzongást, izgalmat, krimit és csattanót. Harristől ez a minimum, mivel tud ilyet, és fantasztikus író, ezért remélem lesz szíves a többi regényét nem ennyire elrontani, vagy megyek és tűzbe dobom a sorozat előző darabjait is. Ez a könyv tízből hármas, de csak azért mert mégis csak egy Sookie Stackhouse kötet, különben nem érne semmit. Ez a könyv tényleg annyit ér, mint Halottnak a csók! A cím nagyon frappáns!