Caris Roane: A Másik Föld

Megláttam az angyalszárnyakat.... Igen... Ez volt a vesztem. Megláttam és nekem egyszerűen kellett ez a könyv. Elég nagyok az elvárásaim, Nalini tökéletes angyalos románca ugyanis nagyon magasra állította a mércét. De az igazság az, hogy ebben nem is angyalok vannak. (Jól becsaptak. ) Persze utána olvashattam volna a könyvnek, de nem tettem, addig jutottam csak el, hogy angyalos a borító. Nekem kell. Kész.

Kerrick a harcos megszállottan küzd a vámpírok ellen a halandók Földjén. Szeretné megmenteni a világukat, de jelenleg vesztésre állnak. Egyik csata alkalmával találkozik Alisonnal, a bámulatosan gyönyörű szőkeséggel, aki legnagyobb megdöbbenésére látja a vámpírokat. De nem ez az egyetlen különleges tulajdonsága ám, minden olyan különleges képességgel rendelkezik, mint Ő. Görbíti a teret, (jaj itt már az agyamat dobáltam, Kerrick harcos úr például nem gyalog megy a lakása egyik pontjából a másikba, hanem teleportál, de azt is rém szexisen teszi... Hogy lehet szexisen teleportálni????? Persze tudom, ez nem teleportáció, hanem térgörbítés. Oké... Értem én.) Tárgyakat is tud térgörbítéssel bárhova hívni és küldeni. (Ez is mekkora hülyeség, fogja a kardját és gondol egyet és az hazarepül, de nem is akárhogy, pontosan a helyére... kész Harry Potter nem? ) Emellett pedig bárki gondolataiban tud olvasni, kivéve Alisonéban. Nem kérdés ezek után, hogy rögtön bele szeret a talpig levendula illatú nőbe. Aki később el is meséli, hogy milyen levendulás parfümöt hazsnál. ( Jaj nekem de megfájdult volna már a fejem.) És innen szerintem nem is kell folytatnom. Azt szép csöndben még hozzáteszem, hogy  a pasinak kardamom illata van. (Hehe, még a Google is kijavítja, hogy így írom :D a Könyvben bizony így van... m-el, ami nem hiba, de valahogy az emberek szájára jobban áll a kardamon szó. ) Különben nehezen tudom elképzelni, hogy a mézeskalács illat jól áll egy férfinak. De mindegy, ez a lúzer alfa hím engem biztos nem fog megborzongatni... 

Igazából a fél éjszakámat itt tölthetném, hogy kritizáljam ezt a sekélyes, nulla történettel megáldott könyvecskét. De igyekszem magam lerövidíteni. Kezdem a cselekménnyel. Unalmas, unalmas és unalmas, a romantika szál röhejes, elcsépelt párbeszédekből áll. A szex leírásáról ne is beszéljünk.Csak egy példa, (szex közben is mentálisan csevegnek ám, ezt úgy képzeljétek el):

Milyen türelmetlen vagy, küldte felé.

Kerrick, kérlek...

Mire?

Nyaljál be.

A férfi engedelmesen tolta be a nyelvét egyetlen hosszú lökéssel a forró húsba.

 Az írónő humorizálni is szeretett volna, de ez csak úgy tűnik fel, hogy a hőseink elkezdenek kacarászni. Olyankor visszaolvastam, de még mindig nem értettem a poén nyitját. Nem baj. 

A szereplők kidolgozása nevetséges, már az első száz oldalon annyi karakterrel ismertetnek meg minket, hogy én, aki a neveket is alig bírom megjegyezni, kissé zavartan csücsülök. Persze a legtöbb egyénnek fikarcnyi szerepe sincs. Csak azért van a könyvben, hogy a jövőben róla is lehessen könyvet írni, hiszen Ő is szexisten, hiszen ő is tökéletes, hiszen neki is fáj valamiért a piciny lelkecskéje. 

A másik csodabogár a főhősnőnk, akinek nem lehet gyereke, mert különleges képességei miatt túl kemény az ágyban, és emiatt pár csávót már majdnem kinyírt, olyan önző, hogy a pofám leszakad. Meg tudja a testvérétől, hogy gyereke lesz, és mi a reakciója? Sírva fakad, - na persze nem az örömtől - azért mert neki nem lehet. Persze ezt értem, de hogy a testvére retteg elmondani neki, a nőcike meg azért imádkozik, hogy csak ne ezt hallja.... Az írónő biztos nem hallott még arról, hogy a mai szép új világban, ha a nőnek van egészséges petesejtje, simán lehet gyereke.... 

Ezek után, hogy úgy megkedveltem a szereplőket, rájöttem, ebben a könyvben egy darab angyal sincs. Helyette szárnyas vámpírok vannak, akik kimehetnek a napra, a szárnyaikat vissza tudják dugni a hátukba, és ők élnek a másik Földön. Na itt már sikítani akartam. Szárnyas tollas vámpír... Ahogy öregszik egyre nagyobb szárnnyal... Na neeee!!!! De azt is tudnunk kell, hogy ehhez a szárnyas léthez, nem elég egy szimpla fürdőszoba, a vámpíroknak autómosójuk van (nem vicc!), ahol nyolc felől jön a vízsugár habtestükre, de még így is forogniuk kell, hogy mindenhol tiszták legyenek... 

Na de, ha amit az előbbiekben elsoroltam mind jó lenne, akkor is van még egy oltári nagy hibája a könyvnek, mégpedig a fordítása. Én komolyan mondom ennyi magyartalan mondattal még nem találkoztam. Persze abban is biztos vagyok, hogy ilyen műfajt kevés pasi tud rendesen lefordítani, mert a nőknek kicsit érzelem gazdagabban kell bizonyos kifejezéseket tálalni. Az angolban például az van, hogy magáévá tesz, a magyarban már bizony dönget az a vámpír. :D De ezek olyan apróságok, amin csak kicsit húztam a szám. De hogy minden oldalon minimum három abszolút magyartalan mondat legyen... Ezt a könyvet még én is át tudnám szerkeszteni, pedig elég távol állok ettől - teljesen lerontja az élményt. Azt már csak szőrözésből említem meg, hogy a férfi szóhoz a "nak"- rag társul és nem a "nek". Azt még tudnunk kell, hogy az egész könyv nyomdahibás. Sok helyen, ahol nem kéne ... van, és a föld szó teljesen kimaradt a könyvből. De ha csak ennyi lenne a baj, komolyan egy szót sem szólnék, van nekem szerencsére annyi fantáziám, hogy kitaláljam honnan hiányzik a szó, és beillesztem oda. 

A borító nagyon csúnya, egy Patrick Swayze hasonmás vámpír fog egy mámorban úszó szőke nőt. Olyan az egész, mintha félbehagyták volna. Kidolgozatlan, gagyi, és csúnya. A benne lévő lapok nevetségesen vékonyak, sosem gondolnánk, hogy ez egy ötszáz oldalas könyv. A betűméret egyébként normális, és a borító minőségére sem lehet panasz, a gerince sem fog megtörni. De összességében, jobbat is ki lehetett volna hozni belőle, bár elhiszem, hogy egy ilyen könyv miatt senki sem töri magát, hogy szép borítót szerezzenek rá.

Ez egy igazi ponyva. Nem mondom, hogy a többi műfajon belüli könyv nem az, de ez egy igazi, olcsó ponyva, olyan Ramona és hasonlók színvonalon, ami már a századik tömegterméke a vámpíros "irodalomnak", már nem tud újat mutatni, stílusban és történetmesélésben is nulla, élvezhetetlen, bugyuta könyv. Számomra tízből egy, örülök hogy vége, ne is lássam többet. 

Ilsa J. Bick: Hamvak - Kegyetlen új világ

Kissé elgondolkodtam, hogy én valóban szeretem-e a gyilkolászós, zombis könyveket. Filmen képtelen vagyok nézni őket, egyszerűen rosszul leszek a zombik mozgásától, látványától és aludni sem bírok tőlük. Tudom nem vagyok már óvodás, de nekem akkor is vannak ilyen kissé infantilis félelmeim . Azt már ne is kérdezzétek, hogy a Körben szereplő morbid kislány látványa után, mennyi ideig voltak rémálmaim. Így egy idő után felhagytam a horrorok nézésével, és inkább neki láttam a zombis könyvek olvasásának. (Tudom a zombis filmek nem horrorok, sokan nevetnek rajtuk. Én nem ebbe a csoportba tartozom. :D )

Alex(andra) megszökött otthonról, mert nem akar továbbra is kemoterápiára, és mindenféle kísérleti stádiumban lévő kezelésre járni. Már elfogadta, hogy számára már nincs sok idő hátra, az agyában lévő tumor végül végez vele. Az utolsó pár hetét pedig a természetben szeretné eltölteni, miközben útban lesz nagynénje felé. Az erdőben bele botlik egy kisebb családba, Ellie-be, a kilenc éves kislányba, a nagypapájába, és Mina nevű kutyájukba. Éppen beszélgettek, amikor egy különös villanás következtében Alex rosszul lett, mire újra képes volt gondolkodni, már csak azt látta, hogy a nagypapa a saját vérében vergődik, az unokája pedig sírva rohan hozzá. Ami pedig a legfurcsább volt az egészben, hogy a villanás előtt már kezdte elveszíteni az érzékeit, a szaglása teljesen megszűnt, most azonban mindent meg tudott állapítani a körülötte lévő illatokból.... Azt is, hogy valami hulla szagú dög közeledik feléjük..... 

A Hamvak egy új, itthon még csak születendőben lévő divathullám terméke. Hogy pontosabb legyek, ez egy disztópiás regény. Ez a szó azt jelenti, hogy egy olyan alternatív jövőt kell elképzelnünk, amiben semmi pozitívum nincs, vagy majd azok próbálják megteremteni a jó dolgokat maguk körül, akik belecsöppentek ebbe az élethelyzetbe. Én még nem sok ilyen könyvet olvastam. A mérföldkő, és valahol a műfaj megalkotója természetesen a Battle Royale, és ennek amerikai leánya, az Éhezők Viadala volt. De nem akarok félre vezetni senkit, ennek a könyvnek semmi köze az előbbiekhez. Persze itt is éppen elég vérrel, hullával és hasonlókkal találkozhatunk, viszont itt a mai világ változik hirtelen pokollá. Alig marad élő ember, az élők nagy része pedig öreg, vagy agyatlan zombivá változott, akik természetesen emberekre vadásznak.... 

A könyv hátulján megemlítik a szerelmet. A műfajhoz és a mai tinik igényeihez ez is hozzátartozik természetesen, de a történet sokkal nagyobb hangsúlyban van, nem kapunk romantikus perceket, se nem komolyabb szexuális elemzéseket, vagy a csókok részletes, órákon át tartó leírásait. Ebben a világban ennek nincs helye, de persze ettől függetlenül lesz benne romantika, sőt a későbbiekben még szerelmi háromszög is.

A könyv eleje kimondottan vontatott volt, az első száz oldalon viszonylag nehezen rágtam át magam, ott igazán nem is történik semmi rendkívüli, csak sok- sok monológon át megismerkedünk Alex- el, és az ő lelki- testi problémáival. Ezzel nem is lenne baj, de itt kicsit megijedtem, hogy száz oldal/ nap lesz a könyv tematikája. Szerencsére nem így történt, és innentől igazából beindulnak az események. 

Nekem tetszett a könyv, az első fele kevésbé, a második viszont nagyon. Bevezető résznek nem rossz ez, és olyan függő véget és csattanót kapunk, amitől leesik az állunk, és amire egyszerűen nem lehet számítani. Én az ilyeneket mindig szeretem, és valahol vártam is ,hogy adjon nekem pár pofont a könyv. Tetszett a világ magyarázata is, mármint, hogy mitől változott meg hirtelen minden. Az írónő valaha az amerikai légierő egykori hadnagya volt, így érződött a könyvön, hogy ért a fegyverekhez, és tudja, mi hogy működik egy háborús helyzetben, és hitelesen vissza tudott adni még egy poszt-traumatikus stresszben szenvedő embert is. Ezek nálam mind piros pontok, de azért begyűjtött pár feketét is.

Kifejezetten nem tetszett a fejezetek végén rendszeresen visszaköszönő hatásvadász befejezés. Volt olyan mondat, amivel sokszor találkozhatunk. Például: "Ekkor nevettek utoljára." - "Nem is sejtették mekkorát tévednek." sorolhatnám.... Persze, így lehet nem hangzik rosszul, de amikor már huszadszorra is találkozunk vele, akkor már igencsak erőltetettnek hat. Szerintem ez tipikus kezdő írói hiba, viszont ami szuper, és minden elismerésem, az a működő, logikus világ. Sajnálom, hogy most nem lett jobban kidolgozva, és nem lett kicsit véresebb, de gondolom akkor már nem férne be a tini műfajba. 

Az Egmontban borító terén ismét nem kell csalódnunk. Az angol kiadásokkal ellentétben ennek kifejezetten hangulatos, a könyvhöz illő borítója van. Különben nekem a lány arca nélkül talán jobban is tetszett volna, de így is csillagos ötös. A betűméret nem apró, de nem is góliát, kellemes olvasni. A fogásra is kifejezetten jó, csak vigyázni kell a gerincére, ha túlságosan kinyitjuk, akkor sajnos törik. De egyébként nem egy potyogós lapú könyv.

Lényegében kifejezetten tetszett. A történet jó volt, olvasmányos, a szereplőket hamar meg lehetett kedvelni, vagy épp utálni. A kezdeti hosszú bevezető után pörögtek a cselekmények, de mindig volt időnk kicsit szusszanni, és egy kicsi időnk arra is, hogy megismerjük az újabb szereplőket. A könyv második felét kimondottan élveztem, le sem tudtam tenni. Összességében 7 pontot kap most tőlem, az első száz oldal nem ér ennyit, de mivel a vége a tíz pontot verdesi, ezért úgy gondoltam a hét az igazságos. :) Mindenkinek ajánlom, -nem  csak lányoknak! -, akik szeretik a zombis, világvégés történeteket. 

A könyvet nagyon köszönöm az Egmont Dark kiadónak!

Dan Simmons: Hyperion bukása

A Hyperion első kötete nagyon megosztott engem. Sci- fit vártam, de úgy éreztem, kicsit becsaptak. Inkább egy novellákkal teli regényt kaptam, aminek elvétve volt köze ahhoz a science- fiction műfajhoz amit szeretek. Mégis azt gondoltam esélyt  kell adni neki, főleg, hogy most már tudtam mire számítsak. Legnagyobb baj az előző résszel is az lehetett, hogy én robotokat, űrcsatákat és hasonlókat vártam. Nem kaptam meg..... Csak a második kötetig kellett várnom rájuk.

Míg az első részt nagyon nyögvenyelősen olvastam ki, a kicsit hosszabb másodikat faltam, és nem kicsit nehezteltem rohanó életemre, és akadályaira. Hol tanulni, hol főzni, hol dolgozni, hol pedig suliba kellett járni, ezek mellett pedig vajmi kevés időm jutott szegény könyvre. Mégis öt nap alatt kiolvastam, a végső kétszáz oldalt nem tudtam letenni és inkább nem is aludtam, csakhogy olvashassam és megtudjam mi is fog történni. 

Ez a rész pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Ámbár hiába számítunk arra, hogy akkor most rögtön de azonnal mindent megtudunk a Shrike-ról, és a zarándokokról. Szerencsére Simmons jóval köntörfalazóbb ennél. Új szereplőket is bevon a történetbe, akik szemén keresztül láthatunk, így kicsit meglassítva a dolgok folyását, de egyszerűen tudnunk kell arról is, mi történik a Hyperion világán túl. 

A második kötet körülbelül a felétől indul be, addig is olvastatja magát, de nem fog a kezünkhöz nőni, utána viszont észrevesszük, hogy a Hyperiont visszük a konyhába, hátha egy fél pillanatra bele kukkanthatunk, visszük magunkkal fürödni, a buszra... mindenhová. Egyszerűen hozzánk nőtt, mint a keresztség szegény Hoyt atyához. Itt bizony vannak űrcsaták, ez a könyv már tényleg igazi science fiction,  ízig vérig. (Persze továbbra is robotok nélkül. )

A szereplőket továbbra sem tudtam jobban megkedvelni, úgy éreztem magam, mintha én is egy álmon keresztül nézném ezeknek az embereknek az életét. Mindenkit feláldozhatónak tartottam, egyedül a kisbabának szurkoltam, hogy sikerüljön leküzdenie a Merlin kórt. 

A könyv borítója nagyon szép. Letisztult, minőségi és a 640 oldalas nagysága ellenére sem törik. A színes betűkre viszont vigyázni kell az elején, mert én elkövettem azt a hibát, hogy a címlapjával előre letettem a parkettára, és sajnos ahogy felvettem megkarcolódtak, ami elég látványos. 

Míg a Hyperion előző kötete nem igazán győzött meg, a második szó szerint fejbe vágott, a végén már csak tátogni tudtam, olyan csavarokat, megdöbbentő párhuzamokat hoz elő, amivel egyszerűen lehetetlen számolni. Egy dolgot találtam csak ki a végére, de nem hiszem, hogy ez az én zsenialitásom érdeme lenne, hanem maga Simmons "engedte" hogy rájöjjünk. A Hyperiont ezelőtt is igazi filozofikus könyvnek tartottam. A Sci-fi burka alatt olyan teologikus kérdéseket boncolgat, hogy van-e Isten? A gépek teremthetnek-e Istent? Mi emberek magunk, teremthetünk-e Istent. És ami a legjobb, Simmons világában válaszokat is kapunk. Őszintén meg mondom, el sem tudom képzelni, mi várható a folytatásban, de az biztos, hogy elolvasom, ismét le fogok majd döbbenni, és ismét nagyon szeretni fogom. A pontszám nem kérdés, tízből tíz!

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobo-nak!

Danielle Trussoni: Angelology - Az Átok

"Angyal vagy ördög – mondta. – Ugyanannak az éremnek a két oldala. "

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik misztikus lény a kedvencem, nem kéne sokat törnöm a fejem a válaszon. Valahogy mindig is vonzottak az angyalok, és sokkal "emberibb"- nek gondolom őket a hideg, rideg, halott vámpíroknál. De nem akarok senkit sem tévútra csalni, ebben a kötetben senki sem fog őrülten, szenvedélyesen szeretkezni,ez nem az angyalok romantikus perceiről szól. Aki ilyesmit szeretne olvasni, az felejtse el a könyvet, és szerintem a kritikát is fejezze be, ugyanis ez a könyv nem neki való.

Az emberiség évezredek óta hadban áll a Nefilimekkel, a bukott angyalokkal, persze önnön tudtuk nélkül. Ők ugyanis köztünk élnek, irányítanak és uralnak minket, és időről időre elbuknak, mert ha nem így lenne, a világ egyszer csak megszűnne létezni. Egy titkos csoport tud csak a létezésükről, az angelológusok, akik maréknyi csapata küzd a felsőbbrendű faj ellen, és igyekszik kideríteni, az ellenség épp miben mesterkedik. 

Nagyon nagyon vártam ezt a könyvet. Valahogy a zsigereimben éreztem, hogy szeretni fogom. Ha valamihez hasonlítani kéne, nekem először Dan Brown jutna eszembe, de nála izgalmasabb, érdekesebb tud lenni úgy, hogy  sokkalta több ténnyel és száraz anyaggal szembesít minket az írónő. (Persze ezt észre sem vesszük.) Persze az sem elhanyagolható tényező, hogy a könyv nyelvezete zseniális, már csak a választékos, gyönyörű szóhasználata miatt is élvezet olvasni. Köszönet jár érte a fordítónak is. Zseniális munkát végzett. 

A karakter kidolgozása nagyon jól sikerült, mindenkit megtudunk érteni és el tudunk fogadni, olyannak amilyen. Könnyen tudunk azonosulni Evangeline-el a fiatal és kíváncsi apácával, Verlaine-el, aki műkincseket kutat, és tudtán kívül olyan nagy dologba vágja a fejszéjét, ami miatt nyakát szegheti, vagy az angyalokat, akik most nem mint pozitív szereplők mutatkoznak meg előttünk, hanem kegyetlen, embertelen lényekként, akik betegségnek tartják az érzelmeket.

A borító nekem kimondottan tetszik, komor, sötét és tragikus, ahogy a könyv is. Persze ne gondoljuk, hogy egy melodrámát tartunk a kezünkben, ebben a  könyvben minden van; egy kis krimi, thriller, urban- fantasy, dráma ... Talán egy kis romantika is, de az elenyésző. 

Mégis van amit hiányolok, méghozzá az angyalok. Persze sokat megtudunk róluk, és talán legjobban azokat a részeket élveztem, amikor rajtuk keresztül látjuk a cselekményt, mégis túl kevésnek tartottam azt a pár jelenetet. Úgy érzem, sokkal többet lehetett volna mesélni róluk, és nem csak fizikai valójukban megismerni őket, egyszerűen még nem értem meg őket. Persze mivel ez a könyv is sorozat, és ez még csak az első rész, lehet, hogy későbbiekben ezt a hiányosságot pótolni fogja az írónő, de félek, később sokkal nehezebb lesz.

Végeredményben nagyon tetszett! Tízből kilenc. Nagyon jó, nagyon meggyőző, emellett pedig kifejezetten nem női regény, sőt! De valami kis plusz mégis hiányzott nekem belőle, és emiatt nem kap maximális pontszámot. Be kell valljam, a könyv az utolsó pár fejezettel vett meg magának teljesen. Olyan csattanót tartogatott amiről álmodni sem mertem volna. Dan Brown bácsi ideje nyugdíjba menni, ugyanis itt van Trussoni!

A könyvet nagyon köszönöm a Kelly Kiadónak! 

Nalini novella csúszás avagy holnap jön a folytatás!

Elnézést kérek mindenkitől, sajnos a főiskola, a munka és egy influenza miatt csúsztam el, de holnap kint lesz a következőfejezet és most már igyekszem magam tartani az ígértekhez. :) Vasárnap délután kint is lesz a folytatás. :)

Gordon Ramsay: Nem piskóta

Na de mennyire nem! A cím ne tévesszen meg senkit, ugyanis ez nem egy szakácskönyv, ez bizony nem más, mint Gordon Ramsay rögös, és néhol tragikus életútja. Mivel imádom a pasast, tudtam, hogy egyszer el fogom olvasni ezt is. Nagyon tetszik a stílusa, az egyénisége, arról nem is beszélve, hogy nagyon szeretem a műsorait.

Senki sem gondolná, hogy a milliárdos étterem tulajdonos, média szereplő Gordon Ramsay-nek nehéz gyerekkora volt. Sőt, inkább tragikus. Hihetetlenül szegények voltak, az apja alkoholista volt, aki ráadásul verte is őket, emelett pedig Gordon első álma, hogy focista lesz, egy nevettséges balesettel a süllyesztőbe merült. Igazából ez a baleset vezette a főzéshez, úgyhogy akár szerencsésnek is mondhatnánk érte. Gordon egy igazi maximalista. Nem győzi hangsúlyozni, hogy semmi különleges képessége nem volt a főzéshez, csak a kitartása, és az, hogy a tanulás érdekében, halálra dolgozta magát bagóért. 

Többet nem árulnék el, akit igazán érdekel a könyv remélem úgy is elolvassa, vagy ha más nem, megnézi majd filmen. Bizony megvették Gordon élet történetét, úgyhogy azt hiszem hamarosan híresebb lesz, mint valaha és talán kicsit többen is megértik majd ahelyett, hogy irigykedve fújolnak rá. Mert a semmiből felkapaszkodni oda, ahol Ő van, azért nem kis teljesítmény. 

Persze azért nem nevezném ezt a könyvet egy irodalmi remekműnek. Többször is rosszul voltam a színvonalától, Gordon Ramsay előszeretettel káromkorik - persze ez nem meglepő - és leginkább tőmondatokban kommunikál. Így viszont a története nem lett se szívhez szóló, se izgalmas. Egy száraz életrajz, amit tényleg csak olyan fog elolvasni, akit érdekel, ki fia borja is Ramsay.

A kiadás jó minőségű, bár én nem ájultam el a borítótól, a gerinc nem törik, a betűk pedig közepes méretűek. 

Ramsay-t továbbra is tisztelem, nagyon szeretem a szakácskönyveit. Örökre hálás leszek neki, hogy megszerettete velem a marha húst, és az olyan különlegességeket, mint a kagyló, vagy a tűhal. Én ilyeneket sosem ettem, Gordon mégis megismertette velem, és azt is elhitette, hogy ilyet még én is tudok főzi, ha akarok, és ha hiszitek ha nem, sikerült is :) Elsőre. :) De sajnos ez a könyve számomra csak tízből hat. Semmiféle kulináris élményt nem tartogat számunkra. Gordon, Gordon, maradj inkább a főzésnél. 

Egmont Dark kiadó megjelenései

3 szuper könyvvel készül megörvendeztetni minket az Egmont Dark kiadó. Én igazából mindet szeretném, most azonnal, de én már csak ilyen telhetetlen vagyok. :) Az egyik Nalini Singh várva várt Angyalos sorozatának a 3. kötete. A másik egy tinis, akció dús zombis könyv, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet, az utolsó pedig a Köddé váltak folytatása. Az utóbbinak még nincs borítója. A köddé váltak az első könyvem volt az Egmont-tól és hihetetlen pozitív csalódás volt. Hamarosan írok is róla bejegyzést, hogy tudjátok, érdemes venni. :) 

Nalini Singh- Angyaltánc - Angyali Vadász 3.

A vámpírvadászból angyallá változott Elena és arkangyal szerelme, Raphael visszatérnek otthonukba, New York-ba. Megkezdhetik közös életüket, és felfedezhetik, hogy valóban nagy szükségük van egymásra: az arkangyalnak Elena emberségére, a lánynak pedig Raphael erejére és támogatására, hogy megküzdhessenek a saját démonaikkal.

Nyugalmuk azonban nem lehet zavartalan, a világ a feje tetejére áll körülöttük. A bolygüt megmagyarázhatatlan szökőárak és árvizek kezdik pusztítani, egy újabb gyilkosságsorozat pedig mindkettőjüket személyesen érinti. Egy ősöreg arkangyal ébred évezredes álmából: Raphael anyja vissza akarja kapni a fiát.

Ilsa J. Bick: Hamvak - Kegyetlen új világ

Alexet, a cseppet sem hétköznapi 17 éves lányt, a civilizációtól távol, a hegyek között éri a katasztrófa, amelyben a régi világ és az emberiség nagyobb része néhány perc alatt megsemmisül. Az állatok acsargó szörnyeteggé változnak, az életben maradt fiatalok közül pedig sokan könyörtelen emberevő zombivá lesznek. A hegyeken túl a túlélők bandái fegyverrel vadásznak egymásra, és szó nélkül lelövik, aki az útjukba kerül.A dermesztően hideg erdőben Alex megmenti egy kislány életét, majd találkoznak Tommal, a jóképű, de sötét titkokat rejtegető afganisztáni veteránnal. A három fiatal együtt folytatja útját a zord vadonban, és életében először Alex szerelmes lesz. De vajon sikerül-e életben maradniuk a hátborzongató szörnyűségekkel teli világban? 

Michael Grant: Köddé váltak 2. Éhség

Három hónap telt el azóta, hogy a város minden tizenöt évnél idősebb lakója köddé vált. Az élelem hetekkel korábban elfogyott. A kamaszok éheznek, de senki sem talál megoldást a problémára. Mind többen fedeznek fel magukban ijesztő természetfeletti képességeket, a többiek pedig félnek mutáns társaiktól.  Egyre nő a feszültség, és egy szörnyű tragédia után végképp úrrá lesz a káosz a városon: a normálisak harcolni kezdenek a mutánsok ellen. Mindenki harcol mindenki ellen, és még a jók is gyilkolni kezdenek. Azonban még egy nagyobb veszély is fenyegeti a közösséget. A Sötétség, egy titokzatos teremtmény, aki eddig a hegyek mélyén élt, beszélni kezd néhány mutánshoz. Suttog hozzájuk, irányítja, hívogatja őket. A Sötétség felébredt álmából, és táplálékot keres.

Jön... Jön.... Jön... A Singh Novella

Nalini Novellája fordításának ideje elhúzódott egy kicsit, ugyanis 136 oldalas pontosan. Igazából szerintem kitesz egy éjszaka háza regényt, ugyanis 136 A4-es oldal. Remélem tetszeni fog nektek. Holnap első dolgom lesz, hogy kiteszem. Két fejezetenként fogom kitenni, mivel 10 fejezetből áll. :) Minden pénteken kaptok egy fejezetet. A Cat and Bones novellának is nekiálltam már, az sem sokkal rövidebb, úgyhogy reményeim szerint amint ezzel végzek jöhet az is. Remélem örültök a hírnek. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Nalini novellája szuper és semmiben sem marad el a sorozattól. :)

Mary E. Pearson: Az Imádott Jenna Fox

Nagyon megtetszettek a Ciceró új kiadványai, tényleg úgy gondolom, hogy megtalálták a minőségi ifjúsági irodalmat, és ehhez a minőséghez foggal körömmel ragaszkodnak. Maga a történet is felkeltette az érdeklődésemet, a különleges borítóról nem is beszélve.

Jenna Fox másfél éven át volt kómában, mikor váratlanul felébredt, igazi orvosi csodaként. Ám semmire sem emlékszik az életéből, így szép lassan, filmekkel próbálják emlékeztetni arra, ki is Ő valójában. Fokozatosan térnek vissza az emlékei, de már egyáltalán nem biztos abban, hogy akire emlékezik, az tényleg önmaga. Ennek ellenére minden áron vissza akar illeszkedni a társadalomba, így elkezd iskolába járni, ahol új barátokra talál. Míg egyre jobban megismeri önmagát, olyan titkok tudója lesz, amiknek jobb lett volna rejtve maradniuk. 

A Jenna Fox egy igazi meglepetés a mai ifjúsági irodalomban. Általában ebben a műfajban könnyed történeteket várunk, annak meg már örülve tapsikolunk, ha valami mondanivalója is van egy ilyen regénynek, és nem csak beáll a sorba a sok klisével tűzdelt társai közé. A Jenna Fox egy megdöbbentően különleges könyv. Azt gondolom nyugodtan lehet felnőtt olvasóknak is ajánlani, és csak azért tartozik az ifjúsági irodalom műfajába, mert egy fiatal lány fejében vagyunk, és emiatt nagyon könnyű lesz az egészet olvasni. 

Ez a történet igazából minden eddig szabályt felrúg, merőben új, és nagyon más. Végig izgalomban tartja az olvasót, végig feszülten olvassuk a sorokat, hogy vajon milyen sötét titkok fognak még kiderülni? Persze nem akarok senkit félrevezetni, ez nem egy pörgős könyv. Nincs is benne igazán akció, inkább a lelki és erkölcsi kérdésekre támaszkodik. Meddig ember egy ember? Ugyanazok a személyek vagyunk akkor is, ha minden emlékünket elvesztettük? Meddig marad velünk a lélek, ha van egyáltalán? Ilyesmi kérdésekre keresünk választ a regényben, egy kétségbeesett lány szemein keresztül. 

Annak ellenére, hogy nagyon tetszett nekem, azért a végén kicsit csalódtam. Az egész könyv úgy volt felépítve, hogy robbanni fog, de nekem ez elmaradt. Jó volt, nagyon élveztem, és utólag, ha végig gondolom teljesen érthető és logikus vége volt, sőt még megdöbbentő is, mégsem éreztem a katarzist, amit vártam. 

A borító nagyon szép, kimondottan jó minőségű de sajnos a könyv, ha nem vigyázunk rá, megtörik, úgyhogy óvatosan kell olvasni. A borító képe hihetetlenül ötletes, nagyon visszaadja miről is szól igazán ez a könyv. Amit betettem angol borítót viszont picit jobban tetszik. Nem is tudom miért, mindenesetre jobban megfogott. 

Ha valaki egy különleges, nem csak szerelemmel és vámpírokkal tarkított ifjúsági könyvet szeretne olvasni, mindenképpen javaslom, az ennél a kategóriánál kissé komolyabb Jenna Black-et. Én kimondottan élveztem, egy nap alatt elolvastam, mindenkinek csak javasolni tudom, mivel ez nem egy kimondott csajos könyv.

Számomra tízből nyolc. Azért kap csak ennyit, mert kicsit többet vártam tőle. Néhány dolognál pedig úgy éreztem túlságosan elkapkodta a kifejtést az írónő. Ez a könyv nyugodtan lehetett volna száz oldallal hosszabb semmit nem ártott volna neki, sőt! Ennek ellenére aki minőségre vágyik, különlegességre, ki ne hagyja Jenna Black-et. Mert nagyon jó könyv, csak én kicsit szőrös szívű vagyok. 

A könyvet nagyon köszönöm a Ciceró kiadónak!

Jonathan Stroud: Salamon Király Gyűrűje

Régesrég, egy messzi messzi városban..... ismét találkozhatunk Bartimaeus-szal. Nem is magyaráznám tovább, hogyan is találtam a könyvre, mert egyértelmű. Nekem minden olyan könyv kell, ami az én kedvenc, szórakozott dzsinemről szól.

Ne tévesszen meg minket az, hogy a borítón egy négyes szám virít, ugyanis ezt a kötetet úgy is olvashatjuk, hogy nem ismerjük a trilógiát. Minden fogalmat elmesél nekünk Bart, a szokásos mókás módján. Persze nem árt, ha ismerjük az eredeti könyveket, azáltal sokkal jobban megértjük a szereplőket és a világot is.

A jelenlegi kötet Salamon király uralkodása alatti Jeruzsálembe kalauzol minket. Salamon királynak óriási hatalma van, ugyanis a tulajdonában van az a Gyűrű, amivel minden másik világból származó lényt igába tud hajtani. Pontosan ezért van rengeteg imádója és gyűlölője is. Sötét felhők gyülekeznek Jeruzsálem felett, és persze Bartimaeus mindennek a közép pontjában áll, ahogy megszokhattuk...

A könyv hozza a színvonalát a sorozatnak, igazi színfolt volt az idei olvasmány élményeim között. Bartimaeus-on még mindig lehet kacagni, izgulni, hüledezni és megdöbbenni. A könyv az első sortól az utolsóig izgalmas, pörgős, igazi kézhez növős, letehetetlen olvasmány. 

Bartimaeus nem volt másmilyen ezer évvel az első sorozat előtt sem. Már akkor ő volt a legfurfangosabb, legnagyképűbb, leghumorosabb (Sose felejtsük el, hogy Ő találta fel a szarkazmust!), és legigazság szeretőbb dzsinn az egész világon és még azon is túl. A további szereplők is nagyon szerethetők, vagy épp utálhatók de meg kell hagyni,  messze nincs olyan jellemrajz ebben a részben, mint a trilógiában, ugyanis ez inkább olyan, mint egy felturbózott mese, az Ezeregy éjszaka történeteiből. Van a gonosz varázsló, a jó dzsinn, a jó lelkű, hazájáért mindent megtevő harcos stb... Persze itt is megdöbbenünk, mert nem mindenki az, aminek látszik, de alapvetően nincs bennem az az érzés, mikor Nathanielről olvastam - a trilógia egyik főszereplője - hogy nem tudtam eldönteni, hogy most szeressem-e vagy utáljam. (Inkább a második.) 

A kötés nagyon jó minőségű, bár kicsit bánom, hogy nem karton, de kárpótol, hogy a borítója gyönyörű és végre olyan, amilyet ez a sorozat megérdemel. Az előző köteteket is újra nyomták és immáron álomszép borítóval kerülhetnek mindenki polcára. Annak ellenére, hogy nem kemény borítósak, nem kell megijedni, a gerinc nem törik, kifejezetten jó anyagú a papírkötés, normális betű mérettel és sorközökkel. Abszolút megéri az árát. 

A sorozat negyedik része gyönyörűen hozza a színvonalat, bár a trilógiáét nem érte el. Ez persze engem egy cseppet sem zavart, hiszen egy újabb, és sokat emlegetett kalandját ismertem meg minden idők legmókásabb dzsinnjének - (Ha nem olvastátok volna, higgyetek nekem, nem az Aladdin - ban szereplő kék ürge a legviccesebb, ha pedig már olvastátok úgyis tudjátok ezt.). 

A tízből tíz pontot könnyen besöpri magának. Az idei év egyik nagy befutója nálam. Remélem Stroud még fog írni Bartemaeusról és kalandjairól. Életem végéig tudnám olvasgatni a történeteit. 

A könyvet nagyon köszönöm az Animus kiadónak!

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Vannak olyan könyvek, amik felett valami miatt elsiklunk, miközben a könyvesboltokban sétálunk, vagy ha az internetes áruházakat böngésszük. Nem is tudjuk, néha mekkora kincsek rejlenek az eldugottabb polcokban, vagy a szolidabb borítók mögött. Az ilyen könyvekre néha fel kell hívnunk a figyelmet, és pontosan ezt szeretném most én is tenni, ugyanis egy olyan kincsre bukkantam, amit azt hiszem, még az unokáimnak is mutogatni fogok. 

Amerikában egyre gyakrabban előfordulnak a tini gyilkosságok, amik hihetetlen könyörtelenségről tesznek tanúbizonyságot, és igazából semmi értelmük sincs, csak a puszta magamutogatás. Eva-t, a negyvenes család anyát különösen elborzasztják ezek az esetek, nyomon követte mindig is az ilyen típusú gyilkosságokat, ám azt álmában sem gondolta volna, hogy egyszer a saját családján belül is lesz egy ilyen könyörtelen, hidegvérű gyilkos, aki ráadásul nem más, mint a fia. 

Ez a könyv, egy igazi önvallomás. A regényben Eva gondolatait láthatjuk, aki az elhidegült férjének irkált levelein keresztül ismerteti meg velünk Kevin történetét, és meséli el, mi is volt a szerepe ebben az egész gyilkosságban. Már a születése előttől elkezdi boncolgatni, mit és hol rontott el, és igazából végig filozofáljuk Kevin és a családja életét. 

Eva egy igazi emberi lény, egyáltalán nem tökéletes, sőt néhol kimondottan ellenszenves, ahogy az egész családja ilyen. Valahol persze megkedveljük, de igazán senki sem tud a szívünkhöz nőni. Sem az igazi amerikai, túl optimista elvakult férj, sem a csöndes és számító Kevin, akinek a tetteire egyszerűen nem találunk szavakat, se nem Eva, akit mire megkedvelnénk végre, rideg szkepticizmussal taszít el magától minket jó messzire. 

Mégis megértjük, sosem szeretnénk a helyében lenni, bár a regényben végig olyanok vagyunk mint Ő, hisz az ő fejével gondolkodunk. A megható jelenetekben, a szomorú pillanatokban sem tudunk sírni, fagyosan, karót nyelten  tekintünk mindenre, persze mélyen ott húzódik bennünk valahol a végeláthatatlan, kimondhatatlan szomorúság, de nem tud kitörni, egészen a végső vallomásig nem. 

Annak ellenére, hogy tudjuk mi lesz a könyv végkimenetele, egészen a végéig húzódik egy komor feszültség, mintha egy lappangó titok tárulkozna ki előttünk szép lassan, ami persze igaz is. Ám ami a legmegdöbbentőbb, hogy a szorongás a könyv befejezése után sem múlik el. Az egész dolog szíven üt minket, és nem szeretnénk befejezni. Egészen addig nem, míg minden el nem rendeződik. Ám erre várhatunk...

A könyv minősége nagyon jó, megéri az árát, ugyanis a kemény kötés nem deformálódott el, a lapok hófehérek benne, a betűk pont a határán vannak a bolha és a még olvasható között, de nekem még teljesen elfogadhatóak voltak. Külön örültem, hogy a könyv nem azért négyszázötven oldal, mert ujjnyi vastag sorközökkel és lóbetűkkel van tele. A borító igazából semmi különös, kicsit jellegtelen a számomra, de talán pont ezzel az egyszerűségével passzol tökéletesen a könyvhöz. 

Lionel Shriver regénye úgy érzem megtört bennem valamit. Olyan hatással volt rám, amire magam sem gondoltam volna, hogy lehetséges. Őszinte leszek, én sosem akartam gyereket, pontosan ezért tudtam nagyon megérteni Eva-t. Miközben a gondolatait olvastam, borsódzott a hátam, olyan volt, mintha én magam mondtam volna őket, és nagyon szégyelltem magam. Úgy éreztem a gyerek csak betolakodna a párom és köztem lévő fantasztikus, és több éven át sínen lévő boldog kapcsolatba. Mégis ez a borzalmas történet, és Eva győzött meg arról, hogy talán valamikor egyszer én is szeretnék egy csecsemőt. A könyv tízből tizenegy pontos. Őszintén mondom, meghatározó élmény volt! Minden nőnek, anyának, jövendőbeli anyának, apának, nagymamának el kellene olvasnia!

A könyvet nagyon, nagyon köszönöm a Gabo kiadónak!