Egy nagyon kedves barátnőm olvasta a könyvet, és ódákat zengett róla, ezzel olyan szinten felkeltette a figyelmemet rá, hogy négy nap múlva már itt pihent nálam. Az az már tegnap, ugyanis a könyv olyan szinten letehetetlen, hogy nem egészen két nap alatt végeztem is vele. A történetet egy gyermek pszichológus írta, egy kislányról, aki nem beszélt. Soha egy szót nem ejtett ki az iskolában, ellenben otthon teljesen normális életet élt.
Torey egy nagymenő gyermek klinikán dolgozott, kifejezetten beteg gyerekekkel, amikor rálelt egy újság hirdetésre. Pecking kis városában lévő iskolába kerestek problémás osztállyal foglalkozó tanárt. Valami furcsa megérzés folytán Torey úgy döntött új kalandba fog, és elindult a nagyváros forgatagából, a poros Isten háta mögötti kis településre. Nem is sejtette, mi vár majd ott rá...
A könyv meglepően jól van írva és szerkesztve. Szó szerint faltam a sorokat. Nagyon szép nyelvezete van, pedig nem számítottam arra, hogy pont egy ilyen történet esetében leszek oda- vissza a fordításért. Annyira szépen van írva, gyönyörű kifejezésekkel tarkítva, hogy öröm olvasni.
De az öröm csak a magyar nyelv szépségeiről szól, maga könyv brutális, hátborzongató, és igyekszünk elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ami le van írva, az mind megtörtént, igaz, és hogy egyáltalán ilyen valóban van a mai világban.
Nekem nincs gyerekem, de van három testvérem, és az egyik pontosan egy korú Jadievel, - a szótlan kislánnyal - ezért még inkább szívbemarkolónak éreztem az egész történetet. Vérfagyasztóbb és megrázóbb volt bármely kitalált thrillernél. Hiába mindig igaz az a mondás, hogy a valóság mindig rémisztőbb.
A könyv borítója kimondottan szép, letisztult és modern. Az angol borítóknál sokkal jobban tetszik. Nagyon megragadó Jadie ragyogó kék szeme is. Ellenben a borító alig vastagabb a benne lévő lapoknál, emiatt a könyv nagyon sérülékeny. Plusz pontot kap viszont azért, hogy a lapok fehérek, és nem a mostanság nagy divatba jött barna, nagyon gyorsan sárguló, félfamentes oldalak.
Azt kell mondjam Jadie története megrázó és nagyon tanulságos. Leginkább azért, mert rámutat arra, hogy mi, nagy felnőttek mennyire elzárkózunk a gyerekek képzeletétől, mennyire nem törődünk velük, és arra is, hogy mik történhetnek meg velük, itt és most, akár ma, akár a szomszédban, akárhol!
Számomra történet úgy ahogy van csillagos ötös! Nem tudok bele kötni, nem tudok vitatkozni vele. Még mindig a hatása alatt vagyok, szinte a fülembe csengenek a sérült kislány szavai. Még álmomban is Őt láttam. Ha valaki el tudja viselni, hogy egy könyv ekkora hatással legyen rá, olvassa, mert kell, mert tisztában kell lennünk az ilyen dolgokkal! De készüljön fel rá! Én nem tettem. Tanulságként had mondjam el! Ne feledjétek! A Pókok mindig figyelnek!
4 megjegyzés:
Érdekesen hangzik, ugye nem szomorú? Nem kedvelem a szomorú könyveket, főleg azokat nem amik gyerekekről szólnak. Érdekes ez azóta van így mióta nekem is vannak gyerekeim.
érdekes könyv nagyon, de nem is vidám. De bármilyen érdekes, annak ellenére, hogy megrázó, az írónő stílusa miatt nem mondanám, hogy szomorú, de tényleg csak erős idegzetűeknek, a könyvnek jó a vége különben, ezt rögtön le is olvashatod a borítóról, h a történet arról szól, hogy ezt a kislányt kivezetik a szellem világból. Szerintem érdemes elolvasni, de készülj fel rá.
Szia!
Nem tudod honna tudnám letöltteni ezt a könvet?? :D
Nagyon megtetszett az írásod rólaa :DD
Szia!
Sajnos nem tudom, de ha pesti vagy, akkor abban szívesen segítek, hogy melyik könyvtárban találod meg :) Csak írj egy emilt. :)
Megjegyzés küldése