Laurell K. Hamilton: Fagyos Érintés

A Karácsonyi szünetben sikerült végig olvasnom az összes Merry Gentry könyvet. Volt ami tetszett, és imádtam, (4. kötet) és volt amit utáltam, és hiába volt csak éppen hogy 200 oldal, vastag sorközökkel, akkor is alig bírtam átvergődni rajta. Ez volt a drága ötödik kötet. Nagyon féltem, hogy ilyen marad a hatodik rész is, megfogalmazódott bennem már, hogy még egy ilyen könyvet képtelen leszek elolvasni. Nem akartam a Karácsonyi szünetben egy szem könyvön ülni. De szerencsére ez a rész nagyon jó volt. Az egyik kedvencem lett.

Merry ismét pácban van, ugyanis egy elég komoly ügyben idézik bíróság elé. Taranis király szerint Merry három testőre, Abe, Galen és Rhys megerőszakolt valakit az ő udvarában. Mint tudjuk a testőrök hűséggel tartoznak Merrynek, nem táncolhatnak bele senki más ágyába. Merry is pontosan tudja ezt, éppen ezért aggódik nagyon, hogy vajon mi ezzel az egésszel a szándéka a Seeliek királyának?

A könyv eleje nehezen indult, meg is ijedtem, de az a helyzet, hogy én eddig minden egyes Hamilton könyvvel, még az Anita Blake-ekkel is így jártam, hogy nehezen rázódtam beléjük. Valahogy csak a századik oldalon sikerül megéreznem az ízét. Amíg el nem érek a kritikus pontig, sokáig nem is tudom olvasni. Csak ide - oda rakosgatom, aztán a második felét a könyveknek egy huzamban elolvasom. Most sem volt másképp. 

A másik, amit nagyon szeretek Hamilton könyveiben, hogy letagadhatatlanok. Hamilton továbbra is szuperül ír, még mindig nagyon kíváncsi lennék mit tudna egy másik műfajban, amikor mondjuk nem csak a szex legperverzebb fajtáit tárja elénk... Még ezeket a ponyva könyveket is hihetetlenül választékosan, igényes nyelvezettel adja nekünk, igazi öröm egy ilyen könyv, mert valljuk be, a legtöbb Urban Fantasy, vagy Románc tele van párbeszéddel, tőmondattal. Na Hamilton ilyet sosem tenne, mindent aprólékosan elmesél az utolsó részletig.

A borító csodálatos, egyszerűen annyira elkapta a könyvet, hogy nincsenek rá szavaim. A könyv előtt is imádtam, de az olvasása után mondom azt rá igazán, hogy ennél jobb borítót ha lehetett volna, akkor sem tudtak volna alkotni. Ismét egy jó pont az Agavénak borító fronton. 

A szereplőkre és a világra nem szeretnék több szót fecsérelni ,előző kritikáimban is írtam, hogy a világ nagyon jól kitalált, komplex, és ha léteznének a tündérek, azt én csak így tudnám elképzelni. A szereplők továbbra is emberiek, élők, mind külön, önálló karakterek. Igaz lassan már annyi név van, hogy néha teljesen összezavarodom, de itt még ez sem zavar. A kedvencem, Doyle nevét úgyse felejtem el. 

Aki szereti a műfajt, szereti az erotikát, az extrém dolgokat, én azt mondom ne hagyja ki, ne vegye el a kedvét a pocsék ötödik rész. Itt visszatért Merry, az izgalom, és a fülledt erotika. Szerintem kötelező darab. Nekem az első 10 pontos Merry Gentry-m.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobonak!