Amikor többen azt mondták, hogy az első rész csupán a jéghegy csúcsa, nem hazudtak. Én már ott sem igazán tudtam több erotikus, egyedi és perverz jelenetet elképzelni, de ez csak azt mutatja, hogy szexuális fantáziám igencsak beszűkült, Hamilton nénié-hez képest. Aki a 120 centis alacsony harapós férfiútól kezdve a törpe tündéren át, mindent kitalál, csakhogy egy percre se unatkozzunk, vagy inkább egy percre se hagyjuk abba a csodálkozást, azzal én nem vehetem fel a versenyt...
Ismét a könyv történetéről kéne írnom. Nagyobb bajban vagyok, mint az előző rész esetében ugyanis ebben még több szex és orgia van, és a történetnek fikarcnyi esélye sincs arra, hogy előtérbe kerüljön. Még mindig megdöbbenek azon, hogy nem unatkozom, néhol az enyhe undor, néhol az őszinte csodálkozás, mentett meg, de végig lekötött és érdekelt a könyv.
Na szóval, megint megpróbálok írni valamit a sztoriról, Meredith egy tündér hercegnő, a trón egyik örököse, annyi a dolga, hogy gyereket szüljön, és onnantól kezdve ő ül az Unseelie népesség trónusán. A jelenlegi királynő igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ez sikerülhessen. Neki adja a testőreit, akik éjjel nappal szórakoztatják, külön- külön vagy akár közösen is Merry-t. Ám Merrynek élnie is kell valamiből, sőt fenn kell tartania egy csomó éhes férfi szájat, és ez azt jelenti, hogy dolgozniuk is kell. Így Merry visszatér régi munkájához, a férfiak pedig a cégnél testőrnek állnak. Minden rendben lenne, ha Maeve Reed nem hivatná őket, aki egy híres- neves Hoolywood-i színésznő és nem mellesleg egy száműzött sidhe. Maeve Reed hívásával egyidőben különös dolog történik, rengeteg ember hal meg, egy pillanat alatt. És azt, hogy mi követte el ezt a borzalmas tettet, csak nagyon kevesen tudják...
Nem akarok hazudni, a 270 oldalnak, ami a könyvben van, ez amit elmeséltem fentebb, a csekély 200 oldalát foglalja el. Eközben dugnak, beszélnek, Merry-t istenítik, tükörben kommunikának, ja és említettem már hogy dugnak? Aztán a végén beindul a történet, csak az a bajom, hogy mire végre érdekes lenne, addigra be is fejeződik. Sitty- sutty lezárva az egész akció szál, csodálatos Mary Sue karakterünkkel, Merry-vel. Hiszen ebben a regényben, és ahogy látom minden Hamilton félében, csak a főhős lehet a tökéletes, csak utána bomlanak a férfiak, és mellesleg a főhős szerény is, meg minden, de közben marha nagyra van magával.Ennek ellenére még mindig élveztem a könyvet, bár már elérkezett a szex néha olyan perverziós határokba, amitől viszolyogtam, de ez volt a kevesebb, így inkább túl lendültem rajta. A leírások, a stílus, a karakterek, és Doyle még mindig elviszik a hátukon az egész könyvet, nélkülük semmit sem érne, de ha Hamilton tud valamit, akkor az- az, hogy nagyon jól tud írni. Néha felsejlik bennem, mi lenne ha egy normál, kalandos regényt írna, és nem szexkönyvet... Persze lehet, neki csak ehhez van fantáziája....
A borítóért változatlanul odavagyok. Nagyon tetszik, még jobban mint az előző. Engem nem zavar ismételten, hogy nem pucér szőrös férfi hónaljakat nézegetek, vagy esetleg fej nélküli izzadó férfi törzseket, hanem egy misztikus világot tükröző képet. A világ még mindig nagyon figyelemre méltó, nagyon érdekes, sokkal többet szeretnék róla hallani.
Lényeg a lényeg, még mindig jó, még mindig szerethető, de félek a jövőtől. Az előző részhez képest sokkal kevesebb volt a történet, az értékelhető jelenet, lassan a könyv fele csak szexről fog szólni, ha ezt a misztikus határt túl lépi, akkor valószínűleg már nem fogom szeretni. Meglátjuk. Tízből hét. Csak csendben jegyzem meg, hogy a jó pasikat még mindig nagyon értékelem benne. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése