Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. november 19., szombat

Suzanne Collins: A Kiválasztott

A kritika spoilert nem tartalmaz! 

Amerikában ma a vámpírok mellett a disztópiás regényeké az uralom. Ha ennek a műfajnak van koronázatlan királya, az bizony nem más, mint az Éhezők Viadala sorozat! 


Pár perce tettem csak le a könyvet, még alig látom a képernyőt a könnyeimtől, de igazából úgy érzem, most annyi érzelem tobzódik bennem, hogy tudom., egy órával később már nem lennék képes úgy visszaadni a könyvről alkotott véleményemet, mint most. Azt, hogy hogyan is kezdtem neki a könyvnek nem akarom részletezni, ez már egy igen sikeres sorozat harmadik és egyben befejező része, és eddig minden részt fantasztikusnak tartottam, de kedvenc egyik sem lett. Mostanáig. 

Azt hiszem nem tudom külön, elemeiben nézni a sorozatot. Egyszerűen képtelenség csak az egyik könyvről vagy a másikról írni. Így kicsit együttesen áttekintve, zseniális volt úgy ahogy van. Az első betűtől az utolsóig. Érződik, hogy pontosan tudta az írónő, mi is fog történni a szereplőivel és mi lesz a befejezés. Hozzátenném, hogy enélkül ez a regény nem is születhetett volna meg, tipikusan nem az a történet, amit betűről betűre álmodik meg az ember. 

Az egész világ felépítése zseniális, a szereplők élnek a lapokon és a szívünkben egyaránt. Katniss a főszereplő olyan szinten emberi, hogy sokszor haragszunk rá, akár utáljuk is, hiszen nem úgy viselkedik, mint egy tökéletes művi hősnő, amit a mai regényektől az esetek kilencven százalékéban kapni szoktunk. Nekem azt hiszem különösen könnyen ment a Katnissal való azonosulás, nagyon közel éreztem őt magamhoz a forrófejűségével, a sokszori meggondolatlanságával, és azzal, hogy külsőleg sebezhetetlennek bizonyult ám belsőleg ugyanolyan érző lény mint bárki más. Ebben a részben olyan szinten reálisan ábrázolja a lelki vívódást, azt, hogy senki sem tud mindenen átsiklani, amire nem számítanánk a műfajban, de még a komolyabb könyveknél is csak elvétve. Az írónő még az utolsó fejezetekben sem csapta össze a történetet, hanem reálisan levezette, mi is játszódik le Katniss fejében. 

Külön örültem, hogy Katniss nem lett egy legyőzhetetlen, megtörhetetlen figura, ahogy az elenyésző szerelmi szál sem került előtérbe. Pontosan annyit kaptunk belőle, amennyire a történetnek szüksége volt, és a szerelmi háromszög végén is azt gondolom a legreálisabb befejezést választotta az írónő, ami nekem nagyon megmelengette a szívemet. Különösen Katniss utolsó gondolatai. 

A borító gyönyörűséges, nagyon tetszik, továbbra is örülök, hogy az eredeti borítót hagyták meg. A címért kissé haragszom, mert ugyan van értelme, és igaz is, de nem értem, hogy miért nem lehetett Fecsegőposzáta. 

Végezetül csak annyit, hogy ez a könyv méltó befejezése egy eddig is fantasztikus sorozatnak. Nincsenek igazán szavaim arra, amit jelenleg kiváltott belőlem. Ezt lehetetlen puszta mondatokkal, gondolatokkal kifejezni. Mindenki olvassa, szeresse vagy utálja, nekem teljesen mindegy, azt viszont bizton állíthatom, hogy senkit sem fog hidegen hagyni. Számomra Tízből Tizenegy! 

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobonak! 

11 megjegyzés:

Lupi írta...

Nagyon vártam már a kritikádat, hogy mi lesz a véleményed róla.
Én csak pár sorban írtam róla a moly.hu-n, de a véleményünk szinte teljesen megegyezik.
Ennek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy nem csak én bőgtem a végén, nem csak engem érintett meg ennyire a történet, hanem mást is, ráadásul olyat, akinek a kritikáit mindig elolvasom.
A kritikáddal teljesen egyetértek az elejétől a végéig.
Örök szerelem marad nálam is a sorozat.
:)

Katamanó írta...

Láttam, hogy neked gyorsabban ment a kiolvasás. :) De addig nem mertem elolvasni a véleményedet, amíg be nem fejeztem, aztán meg már kritikát is írtál, de utána láttam, hogy nagyon szinkronban van a kettő, aminek nagyon örülök. Főleg, hogy nem csak én bőgtem :D Ami szerintem hihetetlenül jó volt, hogy úgy adta vissza a lelki gyötrődést, hogy nem volt unalmas. Nem nézegettem már, hogy úristen hol a monológ vége. :) Annyira jól tudott mindent adagolni. :)

Katamanó írta...

Mármint kritikát írtam :D

Lupi írta...

Én is csak néztem, hogy a kettőnk véleménye az elején szinte szóról szóra ugyanaz volt:)).
Itt van előttem másik x könyv, amit olvasnom kellene, de egyenlőre képtelen vagyok rá még mindig, annyira a hatása alatt vagyok A kiválasztottnak.
De egyetértek. És Katniss gyötrődése is újra és újra előkerült, de mégsem éreztem ismétlésnek.
Egyszerűen tökéletes volt ez a trilógia és tökéletes volt a befejezése.
:)

Ketket írta...

Szerencséd hogy csupa jót írtál róla, különben irgum burgum:))) Titti ma vette meg, először ő olvassa, lévén én már angolul kipipáltam, de utána nekiesek magyarul is, már alig várom:)a

Katamanó írta...

:D:D:D:D Hát nagyon bejövős volt :) Örülök, hogy megvártam :) Szuper a magyar kiadás. :)

Titti írta...

úúú, szerintem is qvajó az egész, a fordítás, és hát a sztori, imádom Katnisst.

Katamanó írta...

Igen! Szerintem is! Katniss tipikusan az az egyén, akivel fantasztikusan tudok azonosulni. :) Ritka az ilyen szereplő :D:D:D

Névtelen írta...

Az első 2 rész nagyon tetszett,teljesen a hatása alá kerültem,hihetetlen hangulatuk volt,ez a 3. rész sem volt rossz,csak nekem már túlzottan depressziós volt

Névtelen írta...

A véleményemért ne nyilazzatok le, de míg az első rész zseniális volt, a második résznek voltak nagyon jó pillanatai, addig a harmadik csalódás. Maga a történet vezetése, Katniss lelki kisivárosodása és az egész történet mondandója hiteltelen. Sajnálom, nagyon fáj nekem is, hiszen egy csodálatosan jól induló történetet szúrt el az író: pulzusom 130 on ugrált az első részben. A végére teljesen kifogyott a szusz, a legvégének csattanója kicsit felrázta a könyvet, hogy aztán végképp kiherélje a történetet.

Ismeretlen Tinilány írta...

Én indulattól vezérelve kezdtem bele a harmadik kötetbe és boldogan olvastam (na jó néha meglepődtem és szomorú is voltam) és vártam a csattanót egy olyan csattanót mely mind kettő könyvben volt azt a részt amikor Katniss felkel a földröl és végig csinálja az egészet. Ám a végén egyszerűen a csattanás nem más volt mint Prim halála és Katniss epressziója. Elárulom életemben először sírtam könyven. Egyszerűeen imádom és nagyon tettszett meg minden de rájöttem valamire: A csattanás nem volt más mint az a pillanat amikor Katniss fellángol és ebben a kötetben Katniss nem hogy nem lángol fel hanem kiég benne a vágy az a vágy amely elindította a futótüzet nagyon úgy néz ki a fecsegőposzáta nem repül többé csak három könyvben. És én bevallom nagyon-nagyon szomorú vagyok de ezt a könyvsorozatot be kellet fejezni mielőtt Collins megölte volna az összes szereplőben a lángot. Nagyon jó könyvsorozat volt, már gyászolom.

Megjegyzés küldése