Könyvhét. Rengeteg szép borító. Még több csodálatos könyv. Fix zsebpénz, amennyit el lehet költeni. - Több pénzt szigorúan tilos magammal hoznom. Amennyit viszek, annyi mindig el is fogy. - Az Agave standjánál állva tudtam, hogy mi kell, persze az olcsó könyveket is átnéztem, de nem találtam semmi érdekeset. Valahogy ez a könyv elkerülte a figyelmemet az újdonságaik közül. Osztottam szoroztam, de végül belefért a keretbe így ezzel a plusz könyvecskével tértem haza. Ismét egy borító csábított el. Fene ezekbe a borítókba. A Könyvmolyképző kiadó standjánál céltudatosan csak egy könyvet vettem, ami tudtam, hogy kell. Nem is mertem körbe nézni, ennyire azért ismerem magam...
Egy éve gigászi háború dúlt a Földön, ami elpusztította a felnőtt embereket. Csak gyerekek és idősek - úgynevezett szépkorúak - maradtak. Azok a gyerekek, akiknek nincsenek nagyszüleik, az utcán garázdálkodnak, fosztogatnak, vagy épp bujdosnak hogy ne találják meg őket a járőr csapatok, és intézetbe dugják őket. A gyerekek nyomorognak, éheznek, és nem vállalhatnak munkát, mert ez a szabály. Callie, egy tizenhatéves elkeseredett tinédzser azonban talál kiutat. Úgy dönt illegálisan bérbe adja a testét a szépkorúaknak egy kis időre, hogy elegendő pénzt gyűjthessen ahhoz, hogy új életet kezdjen beteg öccsével. Minden rendben lenne, ha a program valami miatt nem hibásodott volna meg, ugyanis Callie egyszer csak ébren találja magát a saját testében, egy bár kellős közepén, milliomosként. A legfurcsább az egészben az, hogy az idős hölgy, aki elfoglalta a testét, ha nehezen is, de üzen neki, méghozzá azt, hogy nagy veszélyben van....

Az oldalak nagy része semmit mondó párbeszédekből áll. Érzelem mentes mondatokból. Bizony, érzelem mentes, mint a könyv maga. Van benne szerelmi szál, talán háromszög is, de semmi értelme, nincs háttere, csak amolyan kötelező elem, egy YA könyvben, semmi egyéb. Mégis van valami ami ezek után megmentette a történetet, és kíváncsi leszek a második egyben befejező részre is. - Külön öröm, hogy csak két részes. Nem nyúlik a végtelenbe. - Ez pedig nem más, mint a vége. Ilyen befejezést! Én már azt hittem, hogy mindent tudok, mindent szépen kitaláltam, unalmasan lapozgattam a vége felé, és néztem az órámat, mégis mikor lesz vége már ennek a borzalomnak, és kezdhetek bele valami érdekesbe is, amikor is jött a bumm. És bizony az utolsó oldalakra odaragadtam. Az utolsó mondatnál pedig azon nyomban körbe néztem a neten, megjelent-e már a következő rész. Nem érdekelt mennyire sekélyes volt az egész sztori, akartam a folytatást. Most is nagyon akarom. Talán mégis van ebben az íróban potenciál, csak tanulni kell...
Lényeg a lényeg, így összességében nézve nem volt annyira rossz könyv. Olvasmányos volt, bár olykor nagyon unalmas és kiszámítható. A karakter ábrázolás konkrétan nulla, a főszereplő idegesítő, mégis az Öreg és a vége elvitte az egészet hátán. Őszintén kíváncsi vagyok mi lesz a következő kötetben, és pont ezért megadom neki a 10-ből 6 pontot. De aztán Price néni... Ne okozzon csalódást!
2 megjegyzés:
Nem egész 10 perce értem a könyv végére, most falom a kritikákat... Nem értem, számomra már az utolsó 50 oldalon biztos volt a vége, szinte tudtam, hogy ki-kicsoda, és csak egy kellemes megerősítést adott leírva látni... Viszont minden kommentben-kritikában az őszinte megdöbbenést látom. Egyszerű egy mese, mert ezt csak annak hívhatom, csak a disztópikus volta miatt vágtam bele, de mégis élvezhető. És tényleg nem kell valami hú-de-nagy dologra számítani, inkább amolyan tél esti olvasmány :)
Szia!
Nem a cikkedhez tartozik, de megkaptad tőlem a legjobb blog díját, a Liebster Blog Award-ot.
Mint minden ez sincs "ingyen" tenni kell érte pár dolgot.
Bővebb infó: http://kedvenceim77.blogspot.hu/2013/07/liebster-blog-award.html
Úgy látszik más is úgy gondolta, hogy érdemes vagy egy díjra :)
Különben éppen ma olvastam ki a Testbérlőket és nagyon tetszett.
Megjegyzés küldése