Nagyon ritkán olvasok olyan könyvet, amiről nem tudom beazonosítani, hogy mégis miféle regényről van szó. Ha kérdeznétek egy műfajt, hogy ez a könyv mégis hova tartozna, nem tudnék rá egyenes választ adni. Nem tudom besorolni az urban fantasy műfajba, mert nem az. Paranormális románc? Semmiképpen sem. Fantasy? Hát, sok a fantasy elem benne, de a legtöbb fantasy regény férfiaknak is való, ez pedig kimondottan egy női regény. Akkor mégis mi a fene ez? Erre csak azt tudom válaszolni, hogy kit érdekel? Miért? Mert nem szükséges tudnom mi ez, elég annyit tudnom, hogy nagyon jó.
A Perem egy két világ között elhelyezett átjáró. Nem tartozik sem a Mágiához, sem a Töredékhez. Ahol a Perem van, ott tükröződik egymással szemben a két világ, a varázslat a technikával. Peremen keveredik mindkettő, de aki itt születik, igazából nem tartozik sehová. Ha végleg a Töredékre költözik, örökre elveszítené azt a csekély varázserejét is, ami peremiként neki adatott, Mágiába pedig nem szokás átmenni, nem lehet tudni, ki éli túl, és ki nem a világok közötti átlépést. Pontosan itt, a két világ találkozásánál él Rose, aki megfeszülten küzd azért, hogy két fiatalabb testvérét egyedül fel tudja nevelni. Míg a Peremben erős varázshasználóként él, a Töredékben csupán egy elviselt takarítónő, akit teljes mértékben semmibe vesznek. Egy különös idegen miatt kirúgják a munkahelyéről, elveszti a megélhetési forrását, Perem felett pedig sötét felhők gyülekeznek, mindenfelé vérszomjas fenevadak támadják meg az embereket. Úgy tűnik, csak a különleges idegen kék vérű varázsló, és Rose képes megállítani őket, és felkutatni, mégis honnan származnak a szörnyetegek...
Mint már fentebb is írtam, ez a regény nem egy kimondottan romantikus könyv. Persze van benne, de nem erre koncentrál, nincs benne túl fűtött erotika, és semmiképpen sem az áll a közép pontban, hogy a két főszereplő hogyan fog egymásba szeretni. Az írópáros nyugodtan dönthetett volna úgy, hogy kihoz az egészből egy szerelmi háromszöget - hozzáteszem, sosem fogom megunni ezeket - de mégsem tették, és ez esetben nem bántam, mert sokkal inkább érdekelt a történet, az egész világ, mint maga a romantikus szál.
A szereplők szerethetőek, jól kidolgozottak, a fő gonosz nagyon jól kitalált, tényleg borsódzott tőle a hátam, és végre nem azt akarta, hogy ő is megfektesse a hősnőt, mint annyi más regényben. Teljesen más volt a célja, és szavaitól még a meleg, kényelmes ágyikómban is kirázott a hideg, bele sem akartam gondolni igazából azokba a dolgokba amiről beszélt. Általában nem szeretem, ha sok gyerek van egy könyvben, vagy központi szerepet játszanak, főleg ha ennyire kicsik, de még őket is kedveltem. A világra is nagy hangsúlyt fektettek, bár Mágiát egy kicsit sem sikerült megismerni, gondolom majd a későbbiekben erre is sor kerül.
A borító nem rossz, de nem is szép. Az én példányom lapjai olyanok, mintha már egy négy éves könyvet olvasnék, amikor még csak most jelent meg. Szerencsére nem törik a gerinc, a betűk normál méretűek. Mégis borító téren többet vártam az Egmont-tól. Első látásra azt sem tudtam volna megmondani, hogy a képen látható ember pasi vagy nő. Még most sem tudom... Tényleg az egyik legszebb borítókat készítő kiadó, ennek a sorozatnak a borítói pedig olyanok, amik alapján az életben nem venném meg a könyvet, ha nem ismerném az író párost.
Lényeg a lényeg, a könyv letehetetlen, másfél nap alatt kiolvastam. Végig izgalmas volt, bár a vége kissé sziruposra sikerült, ebben nagyon hajazott a paranormális románc műfajra, de mint mondtam az egész könyv egy mix, minden műfajból egy kicsi, így ennyit meg lehet bocsájtani neki. Nagyon várom a további könyveket a sorozatból, és őszintén remélem, hogy a kiadó itthon is megjelenteti a kint már nagy sikerű Kate Daniels sorozatot. 10ből 10. 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése