Richelle Mead előző sorozatát, a Vámpírakadémiát is nagyon szerettem, bár azt gondolom, annyira nem fogott meg, mint sokakat. Az utolsó résszel sem voltam kimondottan elégedett, mert úgy éreztem, ez nem is egy igazi befejezés. Rengeteg elvarratlan szál, rengeteg szereplőről nem tudtunk meg eleget. Persze tudtam, hogy jön az új spin-off sorozat, a Bloodlines, de valahogy én akkor még a Vámpírakadémiától szerettem volna válaszokat kapni.
A bejegyzés mindenki számára spoileres, aki nem olvasta el a Vámpírakadémia sorozatot!
Sydney-t minden alkimista megveti azért a tettéért, amiért segített Rose-nak. Mégis, amikor a testvérét akarják felkérni egy fontos feladatra, hajthatatlanná válik, és kierőszakolja, hogy ő menjen. Ez a feladat nem más, mint Jill folyamatos védelme, ami azzal jár, hogy egy normális, hétköznapi gimibe kell járnia szegény mora lánynak, és ott Sydney a testvérét fogja játszani. Velük tart még erre a küldetésre Eddie, aki Jill testőre lesz, és Sydney nagy meglepetésére Adrian is. Azt senki sem gondolná, hogy különös dolgok készülődnek a városban. Vámpírvadászokról suttognak...
Kicsit féltem ettől az új sorozattól. Valahogy úgy éreztem, hogy nekem Rose szemszögén kívül semmi sem lesz jó. Na erre sokkal jobban élveztem Sydney fejében lenni, egy olyan emberében, aki nem szuperhős, nincsenek szuperszónikus képességei, és persze aminek a legjobban örültem, hogy nem kellett Vaszilisza fejében lennem, azt kimondottan utáltam...
A történet teljesen más irányba halad, mint azt gondoltuk volna, külön élveztem, hogy ebben a részben semmi szükség nem volt a világ és a szereplők bemutatására, hiszen mindkettőt már jól ismerjük. A regény nem volt túl bonyolítva és túlhúzva sem, pont annyit kaptunk mindenből, amennyit kellett. Se többet se kevesebbet. Az első oldaltól az utolsóig nagyon élveztem, nem mondhatnám, hogy kimondottan akció dús regény lett volna, de nem bántam. Sydney miatt teljesen más a hangulata a könyvnek, de ez nem zavaró, sőt. A borító viszont kivételesen nem nyerte el a tetszésemet, a rajongók által kreált már annál inkább. A fekete egyszerű elejével kiegyeztem volna, de az a piros hátsó borító egyszerűen förtelmes, nem is értem... Miért nem lehetett az is egyszerűen fekete?
Egy szó mind száz, nekem a Bloodlines sokkal jobban tetszett, mint a Vámpírakadémia. Valahogy jobban magával ragadott az egész történet, a szereplők, és a sztori is különleges volt, hasonlót még nem olvastam sehol. Számomra 10-ből 10 pontos!
Sajnos a sorozat következő részére elég sokat kell várnunk, de addig is itt egy kis borító ízelítő, szerintem egyszerűen csak gyönyörű, nem találok szavakat :)A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobo-nak.
Az első bortóképet a Vámpírakadémia Fan Club rajongói készítették, nagyon szépen köszönöm az engedélyüket arra, hogy kitehettem a blogra. :)
3 megjegyzés:
Na mit mondtam! XD
Bár ami engem illet, nekem az alapsorozat jobban tetszik.
Ne értsetek félre zseniális ez a könyv is, de nekem hiányzik Rose...
Viszont annak én is örülök, hogy nem kell Lissa nyafogását hallgatnom.
Ha már szóbakerült a borító, nekem az eredeti a kedvenc. A magyar sem lenne rossz, de a piros hátlaptól hányingerem van...
Végül is Mead most sem okozott csalódást :D
Én is azért nem tudtam elkezdeni, mert folyton Rose-t akartam, aztán amint elfogadtam, hogy itt nincs Rose, csak Sydney onnantól tetszett nagyon a könyv :D Hát és igen, Lissa nem hiányzik, nagyon nem....
Az angol borító a legszebb ehhez kétség sem fér :)
Jaj, nagyon örülök, hogy tetszett:))) Nagyon vártam már a TE véleményedet is róla:))).
Azt pedig én köszönöm a csapat nevében, hogy megmutattad a borítótervünket:))).
Megjegyzés küldése