Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2012. január 19., csütörtök

Lauren Oliver: Delírium

Mint már sokszor írtam, új divathullám hódít, elérkezett a disztópiás regények kora. Ez olyan szempontból jó, hogy engem mindig is vonzott a világ vége, a jövő, és az elvont világ, de olyan szempontból nem, hogy míg eddig csak a kiemelkedő ilyen témájú regényeket olvastuk el, mert csak azon maradtak talpon, most úgy özönli el a piacot a sok limonádé disztópia, ahogy a tenger a partokat dagály idején. Nehéz kiválogatni az igazán minőségi köteteket. Szerencsére van itthon egy kiadó, akinek eddig ez tökéletesen sikerült. Amit eddig tőlük olvastam a műfajból, mind hihetetlenül tetszett. 


Mi is az a Delírium? Más néven Amor Deliria Nervosa az- az maga a Szerelem. Ez egy nagyon- nagyon komoly betegség, amit ha valaki elkap, és nem kezelik, mindenképpen halált okoz. Éppen ezért, minden 18 éves kort betöltött fiatalt kikezelnek, hogy sohase kaphassa el ezt a förtelmes betegséget. Persze előfordul, hogy a tinik között megesik a baj, de általában a dolog kezelhető. Ebbe a világba csöppenünk bele Lena szemein keresztül, aki éli az átlagos életét, várja, hogy végre nagykorú lehessen, de azt várja a legjobban, hogy végre átessen a procedúrán, ami megmentheti a járványtól. Éppen egy kihallgatáson van, amikor is arról döntenek, hogy milyen sorszámot kap a későbbi életére. Ez a szám mindent meghatároz majd, de Lena szerencsétlenségére, egy kérdésre rossz felelettel válaszol. A bírák megrökönyödve hallgatják miért éppen a szürke Lena kedvenc színe, amikor egy felbődült marhacsorda ront be a terembe, megmentve Lénát a további faggatásoktól. Eközben azonban furcsa dolog történik, Lena egy fiút pillant meg aki rákacsint, és valami miatt nem tudja kiverni a fejéből ezt a jelenetet... 

Annak ellenére, hogy igazából csak jót hallottam Lauren Oliverről, most kicsit csalódnom kellett. Sokszor volt kimondottan élvezetes a könyv, nagyon- nagyon jó gondolatok vannak benne, a fejezetek elején lévő idézeteket pedig külön élveztem, mégis határozottan sokszor unatkoztam. Sokszor nem történt benne más, minthogy Lena szorongásait, elméleteit hallgattuk, vagy éppen rohantuk volna huszadszor a vakvilágba és izzadtunk izzadtunk a végtelenségig. A világ összetétele is kusza, nem sok mindent tudunk meg róla, maga az ötlet, hogy a szerelem betegség, szerintem zseniális, de anno sokkal de sokkal jobb, és érzelmesebb példát kaptam ebből a jelenségből az Emlékek Őrétől. Egyébként ezt a regényt mindenkinek ajánlom, kortól függetlenül.

A szereplők érdekesek voltak. Lenat ugyan nem kedveltem meg túlzottan, de szerencsére Alexet igen. - Ő volt a kacsintós srác.- És így a szereplőkön már nem fanyalogtam. Kimondottan érződik a regényben a jellemfejlődés is, ami mindig piros pont. A csattanót megint kitaláltam, azt hiszem túl sok tini könyvet olvasok, nehéz meglepni. 

A borítója nagyon szép lett. Sokkal szebb, mint az eredeti angol. Ugyan nem mond el semmit a könyvről, mégis vonzza a tekintetet, a könyvet magát jó kézbe venni, a betűk jó nagyok, így igazából panaszom erre sem lehet.

Egy dolgot szeretnék még nagyon kiemelni. A könyv hangulata egyszerűen bámulatos, szavakkal nem tudnám visszaadni, olyan képeket igyekeztem a kritikámba tenni, amik valahogy visszaadják azokat az érzéseket, és azokat a képeket, amiket a könyv kiváltott belőlem. 

A történet egyébként összességében nézve érdekes volt. Olvasatta magát, és annak ellenére, hogy sok negatívumot kiemeltem, nem volt ez ennyire rossz. Egyszerűen csak sok a hibája, és a fantasztikus Matched után valami hasonló élményt vártam. Biztos ez is volt a hiba, mert maga a regény, néhány döccenőn kívül lendületes, élvezetes olvasmány. Még annyira a klisék sem tobzódnak benne, hogy mindent kitaláljunk a végére, és szerintem a jövőben sok meglepetéssel fogunk találkozni. Ha csak azt várjuk tőle, hogy kikapcsoljon, arra a Delírium tökéletesen alkalmas, viszont ha katarzist várunk, csalódni fogunk.  Abban is biztos vagyok, hogyha száz oldallal kevesebb lenne, csillagos ötöst adnék rá. Az a plusz száz oldal, ami csak töltelék nem kellett volna bele egyszerűen, de még így is kitűnik a műfajból, és részemről nagyon érdekel a folytatás. Tízből 7.

A könyvet nagyon köszönöm a Ciceró kiadónak és Till Zsuzsának! 

2 megjegyzés:

szamárfül/pável írta...

off
most látom itt jobbra, milyen remek pontozásod!
on

Katamanó írta...

Köszi :D Örülök h tetszik:D

Megjegyzés küldése