Tipikusan az a gyerek voltam, aki hat éves koráig mindig olvastatott magának valamit. Legyen az magyar népmese, állatos történet, Grimm mese stb... Valamit nekem mindig olvasni kellett, ha pedig nem értek rá a szüleim, gyorsan rájöttek, hogy bizony lehet venni magnó kazettákon is meséket, úgyhogy olyankor azokat hallgattam. Szinte mindig. Elalváskor, játék közben, a kedvencem a Minden egér szereti a Sajtot című zenés mese volt. 
De ezek sosem pótolhatták igazán azt az élményt, amikor édesanyám vagy a nagymamám leült mellém és olvasott nekem. Még nem voltam iskolás, amikor elkezdtem tanulni a betűket, hogy minél előbb olvashassak én is. Ám az első saját könyvemet csak nyolc éves koromban olvastam el. Valaki azt mondaná rá, hogy az nem is igazi regény, ám én hihetetlen büszke voltam magamra, hogy végre eltudtam olvasni valamit, az első betűjétől az utolsóig. Ez a könyv Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek című könyve volt. Azóta is minden évben egyszer elolvasom, és minden évben valami mást kapok tőle.
Ezek után egyre jobban szerettem, ha nem olvasnak fel nekem. Sokkal izgalmasabbnak tartottam, ha magam mélyülök el a könyvekben. Senki sem szakíthat félbe, és nyugodtan olvashatok. Egyébként is tipikusan az a gyerek voltam, aki szeretett egyedül lenni. Valamivel mindig el tudtam foglalni magam, vagy a kis állatkáimmal, vagy a könyvekkel, televíziót nem sokat nézhettem, mert a szüleim ellenezték. Hozzáteszem, hogy tévé volt a szobámban... Mivel nagy állatbarát voltam, az emberekkel foglalkozó történetek nem is igazán kötöttek le, az első igazi regényem, ami már nem képeskönyv, a Fekete Szépség volt. Rongyosra olvastam a könyvtári példányt belőle. A legtöbb könyvemet a könyvtárból szereztem be egyébként, de a nagyobb baj inkább az volt, hogy mindig elfelejtettem valamit vissza vinni, így a zsebpénzem elég sokszor bánta ezt. De még ekkor is csak az állatos regényekkel voltam hajlandó foglalkozni, sorra olvastam a Bambit, Bambi Gyermekeit, rengeteg Fekete István könyvet de Jack London maradt a kedvencem. Minden kutyás könyvét elolvastam és ekkor kezdtem el a lovak után, igazán a kutyák után érdeklődni. Több Jack London regényben feltűnt a skót juhász, mint kutya, így ismerkedtem meg Lassie történetével is, ami számomra a legeslegnegyobb kedvenc marad, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy két skót rohangál a kertünkben, és idővel lesz több is...
Egészen tíz éves koromig nem voltam hajlandó emberrel kapcsolatos regényeket olvasni, ugyan az Egri Csillagokat végig szenvedtem, de inkább olvastam el ezerszer valamelyik állatos regényt, minthogy nekem az emberekkel kapcsolatba kelljen kerülnöm. Tíz éves koromban nézegettem a Libri könyvkatalógusát, Karácsony előtt, - nálunk mindig az volt a szokás, hogy Könyveket csak Karácsonyra kaptam, de akkor emberes mennyiséget - megakadt a szemem egy könyvön. Nem volt semmi rendkívüli benne, ronda zöld borítója volt, egy szemüveges, szintén csúnya sráccal. Valamiért mégis azt mondtam ezt is kérném Karácsonyra. Anyáék nagyon örültek, úgyhogy meg is találtam a fa alatt. Ez a könyv a Harry Potter első kiadása volt. Még magyar tervezésű borítóval.
Nagyon sokáig nem olvastam el, halogattam, inkább a Mirr- Murr-ra és az Oriza Tríznyákra esett a választásom. Anyáék olvasták el először. Mind a ketten oda voltak érte, így végül én is kíváncsi lettem. Két nap alatt olvastam ki. Egy hét múlva újra elolvastam. Majd elkezdtem rajzolgatni a könyvhöz és tűkön ülve vártam a folytatást. A Harry Potter életem meghatározó könyve lett, vele nőttem fel, majdnem mindig ugyanannyi idős voltam, mint Harry. Ezek után hajlandó lettem másokat is olvasni. De mindig jobban húzott a szívem a fantasztikus regényekhez, vagy a science- fictionhoz. A romantika nagyon sokáig nem volt az én műfajom, a mai napig nem szeretem az olyan regényeket, amik csak a szerelemről szólnak.
A vámpíros műfajt én a True Bloodon keresztül ismertem meg. Az volt az első ilyesmi, urban fantasy könyvélményem. Aztán mindent be kellett szereznem ezzel kapcsolatban. Nagyon megszerettem ezt a műfajt, de ezt láthatjátok is. Igyekszem kiválasztani most már a minőségibb darabokat közülük, de néha egy egy szép borító tévútra csal. Sebaj, a lényeg, hogy teljesen mindenevő vagyok, kivéve az abszolút mai világban játszódó, romantikus női regényeket. Egyébként tényleg bármi jöhet.
2 megjegyzés:
Érdekes történet! :)
Nekem is olvastak a szüleim, amíg kicsi voltam (meg nem mondom hány éves koromig), de aztán egyszer úgy döntöttem, hogy többet szeretnék olvasni mint amennyit ők olvasnak nekem, és azóta magam olvasok. Hasonló módon nekem is a Harry Potter első része volt az első olyan könyv, ami igazán megfogott. :)
Azóta elég különböző könyveket is olvastam már, de a mai napig a fantasy és science fiction könyvek maradtak a kedvencim (sajnos utóbbiban Asimov könyvei után nagyon nehéz olyan írót találni, aki fel tudná venni a versenyt, a mai napig nem találtam sajnos ilyet, pedig próbálkoztam több könyvvel is).
A vámpíros vonalat én a Twilight-on keresztül ismertem meg. Hmm, igen, fiúk is olvassák. A Twilight sorozatra azt mondanám, hogy jó, de nem kiemelkedő. Érdekes módon az utolsó könyv, a Breaking Dawn tetszett a legjobban, de abban is inkább Jacob nézőpontja, illetve az egész vérfarkasos történet. Ez volt az első alkalom, hogy ilyenről olvastam, és nagyon megfogott. Magam is sokszor éreztem már úgy magam, hogy szívesen elfutnék az emberi világból, egy farkas bundájába bújva. Egy falka tagjaként.
A vámpírokat sose szerettem, még egyetlen írónak a vámpír reprezentációja se ragadta meg a figyelmem. Figyelemre méltó mindenesetre, hogy az egyes írók micsoda szupererőkkel vértezik fel a vámpírokat (és ritkábban a vérfarkasokat). Talán jól mutatja a véleményem, hogy eddig Kelley Armstring Bitten-ben felvázolt világa tetszik a legjobban, ahol a vérfarkasok annyiból mások, hogy néha farkassá változnak. Nem élnek örökké, nincsenek szuper képességeik.
Az utóbbi időben kezdtem bele nagyon a vérfarkasos/alakváltós könyvekbe, amióta megkaptam az Amazon Kindle-ömet. :)
Hát ez rövid életemnek az olvasói története.
(Uhh, bocsi, hogy mikroblog-nak használom az oldaladat. Remélem nem bánod, hogy én is leírtam az "olvasói történetemet". Ha baj, akkor kérlek töröld!)
Semmi gond, nem zavar az ilyesmi :) A blog szerintem azért is jó, hogy megosszuk a véleményünket egymással :) Nekem is a Twilight volt a második ilyen típusú könyves, és azt kell mondjam, nekem nem igazán jött be, az első rész még elment valahogy. Ellenben a negyedik kötetben nekem is legjobban Jacob nézőpontja tetszett.
Én is a vámpírokat kedevelem a legkevésbé, de azért elvagyok velük, csak ne olyanok legyen, mint a Ward könyvében lévő kigyúrt papírmasé figurák. Ha van történet, és eredetiek a szereplők, és nem csak vámpírokról szól, akkor jöhet. De egy ideje én is jobban keresgélem az olyan könyveket amikben inkább tündérek (nem nevet! :D) farkasok, vérrókák tigrisek akármik vannak. Nem szeretem az örök élet dolgot sem, én magam sem akarok örökké élni, mi a jó abban? Na mindegy erről lesz majd egy külön posztom is az olvasás 7 hetés esemény alatt, nem akarom előre leírni ide :D
Megjegyzés küldése