Diana Wynne Jones: A vándorló palota

Ez az a könyv amivel lassan már egy éve szemezgetek valahogy mégis a könyvesboltok polcain maradt. Gondoltam ismerem a történetet, nagyon tetszett de ráérek még elolvasni. Idén Karácsonyra megkaptam és azt gondoltam megérdemli, hogy Ő legyen az első akit elolvasok.

Ebből a könyvből készült a híres japán alkotás, Hayao Miyazaki egyik legjobb műve; A Vándorló Palota is. Biztos vagyok abban, hogy az animét mindenki jobban ismeri, mint a könyvet, pedig a könyv is ugyanolyan varázslatos, ha nem varázslatosabb, mint az Oscarra jelölt mű.

Sophie egy kalap boltban dolgozik, ő varja és díszítgeti a kalapokat, szereti a munkáját de nagyon magányosnak érzi magát, emellett pedig szeretné ha kicsit izgalmasabb élete lehetne. Egy nap besétál a boltba a gonosz Puszták Boszorkánya, és megátkozza Sophiet, aki egy 90 éves öreganyóvá válik. Sophie persze elmenekül otthonról, és rátalál a hirhedt mágus, Howl vándorló palotájára és bebocsájtást kér. Ezt meg is kapja amivel teljesen felforgatja a kastélyban lakók életét.

A könyvben sokkal több szereplő van, mint a filmben, a cselekménye és a főbb problémái is mások. Sokkal jobban megismerjük Sophiet, akit szerintem a rajzfilm nagyon jól visszaad, ellentétben Howl-al aki a könyvben sokkal összetettebb és sokkal meseszerűbb karakter is egyben.

Ez a könyv az amiről nem igazán tudok rosszat mondani, nagyon kedves egyszerű mese, ami mégis összetett és minden apró részletében rejlik valamilyen titok. Szerintem a tíz- tizenkét éves korosztálynak íródott, ennek ellenére én is nagyon élveztem. A könyv fantázia dús, mégis mentesül mindenfajta agressziótól, amivel tele vannak a mai gyerek könyvek. A lelkünkre hat, ennél többet pedig nem is lehetne várni egy mese könyvtől! Emellett amit nagyon értékeltem, annak is izgalmas és megdöbbentő a vége, aki látta a filmet! A könyv igazán tartogat még meglepetéseket!

A borítója borzalmas, bár a kemény-kötésnek nagyon örültem, de Howl és Sophie alakjai nevetségesek a képen, elég lett volna csak a vándorló palota a borítóra és rögtön más képet mutatna, de így olyan összecsapott az egész.

A kötethez ajándékba jár a film is, úgyhogy végre meg van magyarul is, kíváncsi vagyok a magyar hangokra, idáig csak japánul láttam.

A könyv számomra tízből nyolcas. Nagyon szerettem a szereplőket, főleg Calcifert, de túl későn olvastam, sajnálom, hogy nem kisgyerek koromban került a kezembe a könyv. Ennek ellenére nagyon élveztem, és alig várom, hogy olvashassam a kisebb tesóimnak, akik velem ellentétben, maradéktalanul fogják értékelni ezt a remekművet.

Maryrose Wood: Méregnaplók

Imádom a növényeket. Egyszerűen csak hiszek abban, hogy lelkük van, szeretek erdőben sétálni mert körbe vesznek és nyugalmat árasztanak, mint ez a könyv maga. Ez a könyv a növényekről szól, a mérgekről, egy csodagyerekről és persze a szerelemről. Nagyon szeretem.

Puszta véletlen, hogy meg van nekem, eredetileg is szerettem volna magamnak, de végül egy kis baleset folytán ez a példány maradt nálam. Annyira el akartam olvasni, hogy miután kiolvastam ez előző könyvemet nekiestem és egyhuzamban kiolvastam. Persze nem volt nehéz, hiszen körülbelül csak 220 oldalas. De annyira úgy éreztem, hogy nekem írták... Pedig nem vagyok már tizenhat éves,annak ellenére hogy  ez a könyv a 14-16 éveseknek szól, mégis nagyon megragadott a történet.

Wood nagyon szépen ír, főleg a virágokról, növényekről. Rengeteget megismertet velünk és biztos vagyok benne, hogy ő maga is nagyon jól ismerheti ezeket a csodálatos kis élőlényeket.

A történet Jesamine- ról szól, aki elzárva él egy kolostorban az apjával, aki a gyógynövények titkait kutatja. Nagyon el van szigetelve a külvilágtól, sokszor nagyon magányos, de egy nap megérkezik Gyom, a csodagyerek, akinek fontosabbak a növények, mint maguk az emberek, és enni is csak olyat mer, amiben semmi növényi alapanyag sincs. Végül Jesamine megtanítja élni, Gyom pedig megismerteti őt a növények igazi világával. Később persze sokkal többről lesz szó, a vége nagyon izgalmas, de legyen elég ennyi. Ezek után egy nagyon kis spoileres bejegyzést muszáj betennem, mert ezt le kell írjam.

SPOILER SPOILER SPOILER

Egyszerűen csak imádtam amikor a méregkertben a virágok beszéltek. Nagyon szerettem őket. Remélem az elkövetkezendő részekben is beszélni fognak, és minél többet hallok a hangjukból, csacsogásukból gonoszságukból.

SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE

Nekem ez a könyv abszolút kedvenc, igazából nem tudnám megmondani miért, mert semmi extra nem történik benne. Nyugodt, csendes és szép. Akár a növények. Nálam tízből tíz pont. A borító is bámulatosan szép! Csak köszönetet tudok mondani érte az írónőnek és a Lybrium kiadónak, hogy ráleltek erre a csodálatos kincsre a kamasz könyvek forgatagában.

Stieg Larsson: A tetovált lány

Ez az a kivételes könyv amit teljes áron sikerült beszereznem, meg tudtam volna venni persze máshogy is, de a párommal az auchanban vásároltunk valamit, én pedig beszabadultam a könyvrészlegére. Lelkem rajta, sosem kértem onnan még semmi féle könyvet. De amikor megláttam nem tudtam ellenállni ennek a kötetnek, pedig még csak nem is szép, de azt mondtam, hogy nekem ez kell. Ez már több mint egy éve volt.

A Tetovált lány egy nyaralás alatt olvastam el, bár azt hiszem nyaraláshoz nem volt a legjobb választás, bármennyire is tetszett nekem. Nem nehéz olvasni, félre ne értse senki, csak nehéz a mondani valója, nyaralásra Bernie vagy Agatha Christie kell, ha krimit akar az ember.

A könyvben két főszereplőnk van Lisbeth Salander /ő a tetovált lány/, és Blomkvist, aki egy újságíró. Egyikük sem egy egyszerű személyiség, Blomkvistet börtönbe zárták és megalázták, mert egy nagy svéd vállalatról, lehúzó cikket írt, és kiteregette a titkaikat. De mikor kiadták a cikket, nem volt bizonyíték, így Blomkvistet börtönbe zárták rágalmazásért. Persze többen hisznek is neki, és egy svéd milliomos úr fel is keresi, hogy segítsen neki megoldani, egy fél évszázados bűnügyet, mert ezidáig senki sem járt sikerrel.

Lisbeth Salander egy igazi destruktív szociopata, emellett pedig egy hatalmas zseni is. Egy magánnyomozó cégnél kutat az emberek után, így keresi a kenyerét, nincs semmien végzettsége emellett és hiába huszonvalahány éves, van egy ember aki felügyeli élete minden mozdulatát. Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen Lisbeth szereti a "gondozóját". Egészen addig egyszerűen folyik az élete míg a felügyelője nem kap agyvérzést. Lisbeth új ember alá kerül, amiben nincs semmi köszönet.

Hogy ez a két szál, hogy fog egymásba kapcsolódni? Nem árulom el, olvassátok el.

A regény egyszerűen csak zseniálisan van felépítve. A szereplők mind önálló és nagyon kidolgozott karakterek. A krimi szál zseniális, és egyben elborzasztó is. Ezen persze nőként nem is kell csodálkoznom ugyanis a svéd címe eredetileg nem azt jelenti hogy Tetovált lány, hanem azt hogy; Férfiak akik utálják a Nőket. Kissé szomorú volt végig gondolnom, hogy még egy olyan fejlett országban is, mint Svéd ország, még mindig társadalmi probléma a nők hova tartozása, ezen persze én nagyon fel tudom húzni magam, remélem egyszer eljutunk arra a szintre, hogy a nők is egyenjogúak lesznek, persze papíron azok, de nagyon sok férfi fejben ez még mindig nem így van, és gyanítom nem is lesz soha.

A könyv egy fantasztikus társadalom kritika is, nagyon jól bemutatja mi megy ott messze a svédeknél, néhol irigyelem őket, néhol pedig nagyon örülök, hogy itt lakom. (Főleg amikor írják, hogy mínusz 40 fokban csücsülnek valahol :D) A szereplők is változnak és fejlődnek, főleg Salander.

Róla mondanék egy két szót még, mert ennyire jól megformált karakterrel, mint Ő nagyon ritkán találkozik az ember, főleg ahhoz is bátroság kellett, hogy egy ilyen emberre építsenek egy trilógiát. Salander tényleg zseni ennek minden előnyével és hátrányával együtt, alig vannak barátai, elzárkózik a világtól és inkább a számítógépének él, eleinte nem is tartottam emberinek, de a szerző zseniálisan ismerteti meg velünk őt egyre jobban, hogy végül lássuk az ő jó és rossz oldalát egyaránt.

Mivel most már elolvastam angolul is, azt kell mondjam az angol fordítás sokkal olvasmányosabb, gördülékenyebb mint a magyar. Persze minőségében és borítójában elmarad, mégis teljesen ledöbbentem, hogy míg a magyar nekem nagyon száraz és vontatott könyv volt, addig angolul faltam a sorokat, és észre sem vettem az idő múlását.

Persze emellett csak gratulálni tudok az Animus kiadónak, hiszen a könyv maga szuper, a borító és a kötés jó minőségű, kifejezetten jó fogni a könyvet. Érdekes dolog, hogy míg a magyar kötetben van térkép és családfa, az angolban ez nem volt, pedig nagyon jól jött volna.

A könyv nekem tízből kilenc. És csak azért mert olvastam a folytatását és az még sokkal jobb, úgyhogy ezt most muszáj volt lepontozni. Aki szereti a jó krimiket, és a kicsit mélyebb tartalmat, emellett pedig olyan könyvet akar amit többször is el fog olvasni, de persze erős idegzetű és van gyomra is a szó kimondó írás módhoz, és itt nem csak a trágár szavakról beszélek, akkor nosza irány a könyvesbolt, nem fog csalódni ebben.

Richelle Mead: Spirit Bound - Vámpírakadémia 5

Mindenki vethet rám két követ, ugyanis ezt a kötetet már jó régen elolvastam, mégsem tudom miért nem írtam róla. Pedig fantasztikus volt, megérte rá várni, és bizony ebben a kötetben megérkezett minden, amire a Véreskü után vártam. Kaland izgalom az első perctől fogva.

Ez az első Mead amit angolul olvasok. Idáig ki bírtam várni a könyveit, most a negyedik kötet végén mégis azt mondtam, hogy na ne szórakozzunk egymással, nekem ezt bizony tovább kell olvasnom, mert a Véreskü nem volt más, csak egy nagy hosszú átkötő fejezet a nagy durranásig.

Nem mondom nagyon nagyon sok mindenre rájöttem, sokszor zavart Rosenak az önmegsemmisítő viselkedése, de alapvetően mostmár ismét sikerült őt megértenem, és ismét sikerült beleélnem magam az Ő szerepébe is. Vaszilisza továbbra sem szimpatikus, bármit is tesz, és próbál javítani a Rosehoz fűződő viszonyán, bárhogy is ragaszkodik Rose-hoz, én egyre inkább úgy érzem, hogy nincs közös jövőjük. Egyébként biztos van, csak ilyen módon nincs.

A történet rögtön csatával indul, ugyanis Rose vizsgájába csöppenünk bele, és Rose a vártnál is sokkal jobban teljesít. Minden szereplő jelen van a küzdelmen, valamilyen szinten Dimitrij is, úgyhogy az írónő igazán mindenkit összegyűjtött. Innentől kezdve nem tudok Spoiler mentesen írni a történtekről, még azoknak sem, akik olvasták a negyedik kötetet.

SPOILER SPOILER SPOILER

Dimitrij, akit én sosem kedveltem, levelekkel bombázza Roset, látszik, hogy valahogy figyeli, és hogy majd még eljön érte. Rose-t persze ez nagyon zavarja mégis meg akarja menteni. Lissa segítségét kéri, hogy menjenek el gonosz rokonukhoz, aki a börtönben csücsül, és szabadítsák ki, hogy elmesélje nekik azt, hogyan változtathat egy lélek mágus strigát vissza dampírrá. (Nagyon tetszett az angol Strigoy szó. Komolyan sokkal jobban mint a striga, ennek a szónak valahogy ereje van.:))

Persze ez sikerül is nekik, sőt Rosenak sikerül vissza változtatnia Dimitrijt. Aki sajnos annak ellenére hogy ismét emberi lény, most már nem tud tükörbe nézni, és gyáván hátat fordít Rosenak, és látni sem akarja. Lissa próbál mindent megtenni értük, de semmit tud. Adrian sem nézi jó szemmel Dimitrij vissza térését, hiszen Rose most vele jár, és végre megkapta a várva várt lehetőségét.

Dimitrij szerintem továbbra is egy borzalmas alak, sosem szerettem. De a mostani viselkedése egyszerűen szánalmas, sőt amikor lehetősége lett volna kijavítani a hibáit, még akkor sem tette meg. Nem értem miért kell ennyire kínoznia Rose-t!

SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE

A könyv sokkal jobban felépített mint az előzőek, gyönyörűen fogalmazott, és tini könyvhöz képest nagyon választékos nyelvezetű. Angolul ezt is jobb volt olvasni, de ezen már nem lepődök meg, bár itt nem lehet panaszom a magyar fordítóra, ugyanis nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát.

A kötet vége egyenesen hajmeresztő, még sokkal ütősebb mint a harmadiké. Ezek után garantáltan mindenki sikítozva fogja kaparni a falat. Mead nagyon ért ahhoz, hogyan kell jó cliffhangerrel befejezni egy részt. Néha azt kívánom bárcsak ne tenne ilyet.

Az angol borító nagyon csúnya, az Agave sokkal szebb borítókat ad ki hozzá, igaz a negyediken lévő bubi fejű kisasszony kivételt képez, de amúgy sokkal szebbek az itthoni borítók. Az Agavétól nem is várok kevesebbet!

Ez a könyv nagyon jó volt, nem hagyott bennem annyi űrt és zavart mint az előző, nem volt benne röhejesen lehetetlen csatajelenet. Egyszerűen a a maga világán belül reális volt, pörgős és következetes. Őszintén várom a folytatást, szerencsére már itt van a polcomon, holnap el is kezdem! A könyv tízből kilenc. Egy mínusz a borítóért és azért, mert sosem lesz kedvencem bár nagyon szeretem.

Játék a könyvcímekkel

Elhaymtól kaptam! Köszönöm szépen!

A múlt év legjobb könyve:

Jeaniene Frost: Félúton a Sírhoz

Több, mint 3 alkalommal olvastadHarry Potter sorozat összes kötete
Gyűrűk Ura sorozat
3 – Kedvenc könyvsorozatHarry Potter
Tündérkrónikák
Cat and Bones
Angyali Vadász
Sötételf
4 – A sorozat kedvenc részeHP: A Tűz serlege
T: Dreamfever
C&B: Karó és Sírhant
S:Az otthon trilógia
5 – Boldog leszel ettől a könyvtőlTerry Pratchett: Szárnyalók
(és persze az összes Pratchett)

Helen Fielding: Bridgen Jones naplója

Sophie Kinsella: Boltkóros sorozat
6 – Szomorúvá teszJoanne Harris: Aludj Kislány
Ian McEwan: Vágy és Vezeklés
Bernard Schlink: A felolvasó

7 – Leginkább alulértékelt könyv
Anne Rice vámpír sorozata, szerintem messze ez a legjobb.
Ursula K. Le Guinn szigetvilág sorozata

8 – Túlértékelt könyv

Twilight sorozat
P.C Cast és Kristin Cast vámpír sorozata
Mortal Instruments

9 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis(és még mennyire…)
Karen Marie Moning: Keserű Ébredés
John Ajvide Linquist: Hívj be!
Laurel K. Hamilton: Bűnös Vágyak
Stieg Larsson:A tetovált lány

10 – Kedvenc klasszikus

Victor Hugo: Nyomorultak
Dosztojevszkij: Karamazov testvérek
Jókai Mór: Kőszívű Ember fiai
Örkény: Tóték
Puskin: Anyegin
 A Kis herceg 11 – Ami nagyon nem tetszett

Mikszáth Kálmán: Szent Péter Esernyője
Gárdonyi Géza: Egri Csillagok

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem

Louisa Mary Alcott: Régimódi Kisasszony
13 – Kedvenc író

J.R.R.Tolkien
J.K.Rowling

14 – Kedvenc könyv az írótól

Harry Potter és a Gyűrűk Ura :)

15 – Kedvenc férfi karakter

Perselus Piton és Gimli

16 – Kedvenc női karakter

Neville nagymamája és Eowyn

17 – Kedvenc idézet a könyvből

Passz. Nem szoktam idézgetni.

18 – Csalódtál benne

Cassandra Clare: Csontváros
Stephenie Meyer: Twilight sorozat
Karen Chance: Megérint a Sötétség
Richelle Mead: Véreskü
Charlaine Harris: Halottnak a csók

19 – Legjobb adaptáció

True Blood
Gyűrűk Ura

20 – Kedvenc romantikus

Jeaniene Frost Cat and Bones sorozata
Nalini Sighn Angyalvér sorozata
Karen Marie Moning Highlander sorozata

21 – Gyerekkori kedvenc

Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya
Dodie Smith: A kutyák Csillaga
Felix Salten: Bambi
Fekete István: Kele, Vuk
Eric Knight: Lassie hazatér
Anna Sewell: Fekete Szépség

22 – Kedvenc saját könyved

Harry Potter sorozat
Tündérkrónikák sorozat (de angolul jobban tetszik!)
Philip Phulmann: Az úr sötét anyagai trilógia

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra

J.R.Ward: Megbosszult szerető
Salman Rushdie: Grímusz
Stephen Hall: Cápaca
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Kresley Cole: Vámpírvér
Köddé váltak

24 – A könyv, amit bárcsak többen olvasnának
Stephen Erikson: A Hold udvara
Stephen Lawhead: Taliesin
Neil Gaiman: Sosehol
J. Goldenlane: Isteni Balhé

25 – A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni

Cat a Cat and Bones-ból. Én is ilyen féltékeny robbanékony önfejű, néha kicsit agresszív emberke vagyok. De nagyon tudok szeretni. :)Pláne még a nevünk is azonos :P Ja és persze Thani továbbra is Goldenlane Isteni Balhéjából. Szintén önfejű, kötekedő kissé agresszor karakter, aki alapvetően jóindulatú, olykor persze nagyon béna, mintha én lennék.

26 – A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben

Popper Péter: Hollóidő
Müller Péter: Szeretetkönyv

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben

Harry Potter és a Tűz Serlege
Harry Potter és a Bölcsek Köve
Agatha Christine: Tíz kicsi néger

28 – Kedvenc könyvcím

Neil Gaiman: Sosehol

29 – Mindenki utálta, kivéve te

Ilyenről nem tudok.

30 – Abszolút kedvenc könyv

Harry Potter sorozat.

Tovább küldöm:  Nincs kinek, szerintem már mindenki megcsinálta ezt rajtam kívül. De ha mégsem akkor vegyétek meghívásnak. :):) 

Találkozás egy íróval

Ezt a játékot Lena91-től és FFG-től kaptam! Köszönöm szépen nekik!

Én akivel a legeslegszívesebben találkoznék, tudom kicsit sablonos lesz, de az J.K.Rowling. Számomra  Harry Potter világa maga a csoda, annyi kérdést össze tudnék még gyűjteni, faggatnám mi lett Harryékkel, a gyerekeikkel, Albus Perselusszal. És kérném, hogy írjon még sok sok mindent, de ne Harryékkel kapcsolatosat. Ez vonat már elment, és nem is kéne erőltetni és visszarángatni az állomásra. Nagyon szeretem Harryt úgy ahogy van, lezártan.

A másik írón többet kellett gondolkodnom, vacilláltam hogy talán Tolkien lenne az? Hozzá is lenne pár ezer kérdésem, de azt hiszem mégis van olyan ember akivel szívesebben összefutnék, csak hogy tanuljak tőle. Ő nem más mint Popper Péter. Nagyon tetszenek nekem a pszichológiával foglalkozó kötetei, és általa én is kicsit jobban megismertem magam. Sajnálom hogy elment. Örültem volna ha minél több könyvét olvashattam volna még tőle!

Akinek tovább küldöm: Chris, Ppayter

Stephen Lawhead: Merlin

A Taliesin életem egyik legkedvesebb könyve. Bármennyiszer el tudom olvasni, rajongok a történet megformálásáért, a szépen ívelő cselekményéért, néha a hosszú barokkos mondatokért. A Taliesin egyszerűen csak gyönyörű, egy kis ékszer a fantasy irodalomban. Régebben is olvastam már a Merlint, de nagyon fiatal voltam még, és azt gondoltam, hogy bennem lehetett a hiba, hogy ez a rész kevésbé tetszett mint a többi.

Ma már látom, hogy ez cseppet sem így van, a történet még nem lenne rossz. Merlin születésével kezdődik és egészen Arthur születéséig folytatódik, megismerhetjük közben a fiatal Merlint, a kalandjait, a kudarcait és dicsőségeit. Sok kedves szereplőnktől búcsúznunk kell, sok új baráttal találkozhatunk útján. Mégis valami hiányzott ebből a kötetből ami megvolt a Taliesinben.

A normál limonádé sorozatokban kifejezetten szeretem az egyes szám, első személyben bemutatott történeteket, hiszen ott nem várunk világot megrengető dolgokat, nagy csatákat és nem akarunk mindenképpen belelátni a világ folyásába. Ez egy fantasynál sosem így van, a fantasyk, legalábbis egy jó fantasy nagyon sokban függ a maga világától, hogy mennyire értjük meg azt és mennyire látunk bele. Merlin szemével nézve egy csomó dolog rejtve marad előttünk, még akkor is ha ő igyekszik ezeket a lyukakat betömni.

Mit tesz Morgian a háttérben? Mi állt igazán a háttérben amikor megölték a második és a harmadik nagy királyt. És még sorolhatnék ezer fel nem fedett kérdést, és mivel olvastam a többi kötetet, tudom hogy sosem érkezik rájuk válasz.

Kimondottan idegesített a kereszténység ebben a kötetben, olyan szinten volt túlzó már, ami szerintem a vicc kategóriáját súrolta. Félre értés ne essék, én nem vagyok ateista, de egyszerűen az, hogy több oldalon át olvassak egy imát, vagy semmi más körül ne forogjon a cselekmény, mint a Mennyei Vallás körül... Ha zsoltárokat akarok olvasni, vagy a szentekről történeteket, akkor előveszem a Bibliát. De nem az Arthur király mondakört leíró, alapvetően jó regényt akarom elrontani vele.

A végső gyengéje a könyvnek, és nálam itt is bukott el a dolog, hogy míg Taliesin és Charis nagyon szimpatikus szereplők voltak, és igazából valahol emberiek akikkel lehetett azonosulni, Merlin nem az. Bele látok a fejébe látom a gondolatait, de nem tudok közel kerülni hozzá, nem tudom bele élni magam a szerepébe, teljesen következetlen a karaktere. Ő nem az én elmémben élő Merlin, remélem idővel megváltozik, de Hafgan karakterét sokkal jobban el tudtam volna fogadni a nagy varázslónak, mint ezt a rideg férfit.

Annak ellenére, hogy ennyit szidtam ezt a regényt, nem rossz ez, maga történet érdekel, izgalmas, bár amikor Merlin magában vitatkozik és harcol, azt nagyon nem szerettem, sőt volt amikor kifejezetten untam. A vicc az egészben az volt, hogy a kötet utolsó ötven oldala olyan unalmas volt, hogy nagyon nyögve nyelősen olvastam ki.

Nagyon sok pluszt kell adnia annak az írónak aki az Arthur mondakörről ír, ebben a részben nem volt meg ez a plusz. Hiányoztak belőle még a szép leíró elemek is, amit ugye Merlin elméje nem mutatott meg nekünk. Egyenlőre nem kezdem el a folytatását, majd sorra kerül az is, most egy kicsit pihentetnem kell a Pendragon ciklust. Számomra Tízből Hét, de nem a vámpíros romantikus ranglistámon, azoknál a könyveknél sokkal nagyobb értéket képvisel, de a saját műfajában nem ér többet. Pedig sokkal jobb lehetett volna!