Elég régóta szeretnék írni erről a könyvről, hiszen a megjelenés napján készhez kaptam, és hihetetlenül örültem neki. Főleg mert amint a kezembe vettem, láttam, hogy a könyv nagyon igényes kötésben van, nem az a szétesős fajta, erős és kemény a karton kötése, és nem hatalmas betűk tarkítják belülről, hogy vastag legyen. Végre egy minőségi könyv!
Nalini Singh egy új- zélandi író, amikor megláttam a képét, rögtön tudtam, hogy ő egy igazi kiwi, történelem szakos tanár is, és ez nagyon jó hatással van a regényire. Két sorozata van, az egyik az itthon is megjelent Angyali Vadász sorozat, a másik, amiről szerencsére az Egmont már tárgyal vele, a leopárdos alakváltós sorozata, ami külföldön már méltán befutott.
Elena Deveraux a legjobb vámpír vadász New Yorkban, különleges képességével, ki tudja szagolni az elvadult, vagy megszökött vámpírokat. A dolga pontosan az, hogy elkapja őket és vissza vigye őket urukhoz, akik készítették őket, az angyalokhoz. Nalini különleges világában az angyalok uralkodnak, pontosabban az ark angyalok, Elenát felbérli New York leghatalmasabb arkangyala; Raphael, hogy találjon meg egy angyalt, aki rossz útra tért. Elena persze nem örül ennek a fordulatnak, mert nagyon fél az arkangyaltól, és hogy ez milyen veszélybe fogja keverni az ő életét.
A történet sajnos, nem első szám egyes személyben van írva, hanem igazából elég sok emberen keresztül látunk majd, de a két főszereplő szemén és gondolatain leginkább. Én jobban szerettem volna, ha E/1-ben olvashatom, adott volna valami plusszt a könyvnek nekem, így kicsit a normál vámpíros romantikus könyvekre hajaz.
Sok kifogásom nem lehet a könyv ellen, nekem kifejezetten tetszett, végre valami új, valami angyalos a piacon, tudom a legtöbb könyvre amiről írok a blogon ezt mondom, de leginkább azokról szeretek írni, amik valami különleges élményt nyújottak nekem. Ez a könvy mindenképp ilyen volt, alig bírtam letenni, pedig nagyon kellett volna.
A sztori nem volt összecsapott, sőt a szerelmi szál is szépen ki volt dolgozva, a karakterek jól formáltak, fejlődnek, - persze van aki nem- de ennek ellenére nagyon jól tudtam azonosulni a szereplőkkel, és megértettem mit miért cselekszenek.
A könyv befejezésénel használt megoldása Nalininek különösen tetszett, hihetetlenül örültem, mikor elolvastam a végét, remélem minden könyv vég amit ír ilyen jó lesz.
Mindent összevetve ez egy kifejezetten jó könyv, igényesen megírt, igényesen fordított, gyorsan olvasható romantikus urban fantasy. Nagyon örültem, hogy angyalokról olvashattam benne végre, a szárnyak nekem különösen tetszettek, én is oda vagyok a szárnyakért. Számomra tízből kilenc.
2010. november 12., péntek
Nalini Singh: Angyalvér
Címkék:
9 pontos,
Akció,
Angyali Vadász,
Nalini Singh,
Paranormális Romantikus
2010. november 11., csütörtök
Karen Marie Moning: Dreamfever
Na itt az idáig megjelent utolsó rész, 2011 január 18.-án fog megjelenni a végső, már nagyon várom. Sőt aki ismer, vagy molyol, tudja ,hogy a nagyon várom nem kifejezés arra mit érzek ezzel a könnyvel kapcsolatban. Már azt is megkaptam, hogy megőrültem, mert egy könyv sem tetszhet ennyire. De van olyan könyv ami jobban is tetszett ennél persze /Gyűrűk Ura, Harry Potter, - igazából ezekkel nem említeném egy lapon./de akkor is, oda vissza vagyok. Rajongó lettem, és be kell valljam a Cat and Bones sorozaton kívül egyik vámpíros, tündéres urban fantasy sem fogott meg ennyire.
Eme kötetben már több szerelem van, végre felüti a fejét ez a vonal is, de nem úgy ám ahogy mi várnánk, ismét csodás csavart csinál Moning néni, én pedig ennek is nagyon örültem. Sőt Dani fejébe is beleláthatunk egy kicsit, ami szintén nagyon mókás volt.
SPOILER jön a következő bekezdésben. Ezt a bekezdést csak az olvassa el, aki vagy olvasta a harmadik kötetet, vagy többet akar tudni a könyvről, de csak saját felelősségre.
SPOILER... SPOILER...SPOILER...
Az előző kötet ugye úgy ér véget, hogy a két világ között átívelő kapu kinyílt, Barronsék, a sidhe látók és McAltarok elbuktak Samhainon. Mac-et megtámadta a V'lane-hez kísértetiesen hasonlító Unseele herceg, aki szintén sex tündér, és Pryát csinált belőle. Amint elkezdjük olvasni a könyvet, nagyon kicsit belelátunk Mac elméjébe, de mivel a Pryák nem igazán tudnak gondolkodni, ezért utána már átlépünk Dani fejébe, ami szerintem roppant szórakoztató.
Dani megmenti szeretett hősnőnket... ki gondolta volna ugye? Nem is Barrons, de nem is V'lane, úgyhogy ők el is mennek Macért, hogy rendbe hozzák, és megtegyék a lehetetlent, vissza hozzák Pryaságból a való életbe. Barrons előbb ér oda, és gyorsan el is rabolja Mac-et a Sidhe látóktól. Ezek után kissé sajátos módszerekkel, de meggyógyítja Mac-et miközben megismerünk egy számunkra idegen, de kedves Barronst.... Szerintem ennyi bőven elég a történetből, és azt kell mondjam ez amit itt leírtam csak az első ötven oldal cselekménye. Szóval nagyon sok minden vár még az olvasókra.
SPOILER VÉGE... SPOILER VÉGE.... SPOILER VÉGE...
Ez a könyv már 490 oldalas, komolyan mondom madarat lehetett volna velem fogatni mikor ezt megtudtam. Az utolsó ötödik kötet még ennél is jóval hosszabb lesz, sőt abba a kötetbe ígért Moning szerelmet is, és megígérte, hogy a sorozat vége happy end-el zárul. Mi kell ennél több?
Hozzáteszem ez a kötet hagyja a legnagyobb kérdéseket maga után, végre sejthetjük, hogy kicsoda is Barrons, ahogy a külföldi fórumokat olvasom, még nem tiszta mindenkinek, de a könyv vége felé elég nyilvánvaló, és bizony a válasz egy magyarul megjelent kötetben is benne van. Nem vicceltem amikor azt mondtam, Moning bizony előre tudta az egész sztorit. Ez egy nagy hosszú több kötetes regény.
A másik dolog, ami nagyon tetszik benne, sajnos ez a magyar olvasóknak nem fog átjönni, hogy Barrons bizony skót akcentusban beszél. Emiatt sokszor elég fura szavakat használ, és ezen nagyon jókat lehet nevetni. Az angol kötetekben egyébként Barrons sosem mond olyat, hogy "No" csak olyat mond hogy "Nae" nekem ez hihetetlenül tetszik. Sőt a nőket nem egyszer Lassie-nek hívja, ami ugye nőt jelent.
Az én szívemhez közel áll ez az akcentus, szerencsére jól is értem, mert laktam Isle of Man-en egy hónapig( ír ország és Anglia között egy sziget) és ott is ilyen akcentussal beszélnek. Szinte hallom a fülemben ezeket a szavakat.
Visszatérve a könyvre, nagyon szeretem, nagyon nagyon jó, idáig ez a legjobb, legizgalmasabb stb... a borítója ami nekem van az kifejezetten tetszik, de a bőrszerkós Mac-es borító nem nyerte el a tetszésemet. A könyv még mindig 10-ből 11. Hihetetlen. Nagyon várom már a január 18.-at.
Eme kötetben már több szerelem van, végre felüti a fejét ez a vonal is, de nem úgy ám ahogy mi várnánk, ismét csodás csavart csinál Moning néni, én pedig ennek is nagyon örültem. Sőt Dani fejébe is beleláthatunk egy kicsit, ami szintén nagyon mókás volt.
SPOILER jön a következő bekezdésben. Ezt a bekezdést csak az olvassa el, aki vagy olvasta a harmadik kötetet, vagy többet akar tudni a könyvről, de csak saját felelősségre.
SPOILER... SPOILER...SPOILER...
Az előző kötet ugye úgy ér véget, hogy a két világ között átívelő kapu kinyílt, Barronsék, a sidhe látók és McAltarok elbuktak Samhainon. Mac-et megtámadta a V'lane-hez kísértetiesen hasonlító Unseele herceg, aki szintén sex tündér, és Pryát csinált belőle. Amint elkezdjük olvasni a könyvet, nagyon kicsit belelátunk Mac elméjébe, de mivel a Pryák nem igazán tudnak gondolkodni, ezért utána már átlépünk Dani fejébe, ami szerintem roppant szórakoztató.
Dani megmenti szeretett hősnőnket... ki gondolta volna ugye? Nem is Barrons, de nem is V'lane, úgyhogy ők el is mennek Macért, hogy rendbe hozzák, és megtegyék a lehetetlent, vissza hozzák Pryaságból a való életbe. Barrons előbb ér oda, és gyorsan el is rabolja Mac-et a Sidhe látóktól. Ezek után kissé sajátos módszerekkel, de meggyógyítja Mac-et miközben megismerünk egy számunkra idegen, de kedves Barronst.... Szerintem ennyi bőven elég a történetből, és azt kell mondjam ez amit itt leírtam csak az első ötven oldal cselekménye. Szóval nagyon sok minden vár még az olvasókra.
SPOILER VÉGE... SPOILER VÉGE.... SPOILER VÉGE...
Ez a könyv már 490 oldalas, komolyan mondom madarat lehetett volna velem fogatni mikor ezt megtudtam. Az utolsó ötödik kötet még ennél is jóval hosszabb lesz, sőt abba a kötetbe ígért Moning szerelmet is, és megígérte, hogy a sorozat vége happy end-el zárul. Mi kell ennél több?
Hozzáteszem ez a kötet hagyja a legnagyobb kérdéseket maga után, végre sejthetjük, hogy kicsoda is Barrons, ahogy a külföldi fórumokat olvasom, még nem tiszta mindenkinek, de a könyv vége felé elég nyilvánvaló, és bizony a válasz egy magyarul megjelent kötetben is benne van. Nem vicceltem amikor azt mondtam, Moning bizony előre tudta az egész sztorit. Ez egy nagy hosszú több kötetes regény.
A másik dolog, ami nagyon tetszik benne, sajnos ez a magyar olvasóknak nem fog átjönni, hogy Barrons bizony skót akcentusban beszél. Emiatt sokszor elég fura szavakat használ, és ezen nagyon jókat lehet nevetni. Az angol kötetekben egyébként Barrons sosem mond olyat, hogy "No" csak olyat mond hogy "Nae" nekem ez hihetetlenül tetszik. Sőt a nőket nem egyszer Lassie-nek hívja, ami ugye nőt jelent.
Az én szívemhez közel áll ez az akcentus, szerencsére jól is értem, mert laktam Isle of Man-en egy hónapig( ír ország és Anglia között egy sziget) és ott is ilyen akcentussal beszélnek. Szinte hallom a fülemben ezeket a szavakat.
Visszatérve a könyvre, nagyon szeretem, nagyon nagyon jó, idáig ez a legjobb, legizgalmasabb stb... a borítója ami nekem van az kifejezetten tetszik, de a bőrszerkós Mac-es borító nem nyerte el a tetszésemet. A könyv még mindig 10-ből 11. Hihetetlen. Nagyon várom már a január 18.-at.
Címkék:
11 pontos,
Akció,
Karen Marie Moning,
Tündérkrónikák,
Urban Fantasy
Karen Marie Moning: Faefever
Hát igen, komolyan mondom rég vártam ennyire könyvet mint ezt. Moning szuper jól ír, angolul is nagyon élvezhető, de még sincs olyan egyszerűen írva, mint a Twilight sorozat, amit szerintem egy alapfokú angol tudással rendelkező ember is lazán elolvas.
Az angol kötet kisebb mint a magyar, nekem pont az a borítós van meg, amit a Kelly kiadó is átvett, ez a borító tetszik a legkevésbé egyébként, semmit nem ad vissza a sztoriból.
Nagyon sok mindent nem szeretnék elmesélni, mert úgy tudom itthon még nem olvasta senki ezt a könyvet. Éppen ezért tartalmi részeket nem is szeretnék nagyon közölni, a lényeg még mindig ugyanaz, nyomozás a Sinh Sar Dubh után, ami a legerősebb tündér relikvia, egyre többet tudunk meg róla természetesen, és ugyanez igaz a szereplőkre is. Sőt ebben a kötetben Mac ráébred, hogy igazából ő semmit nem tud Jerichoról, úgyhogy most már sokkal jobban oda figyel rá, és sokkal több mindent is tudunk meg végre róla. De, hogy mit, az maradjon egyenlőre az én titkom, de az biztos, különleges fazon ez a Jericho Barrons.
A kötet még izgalmasabb, és jóval hosszabb, mint az előző két rész. Azok ugyanis Angol eredeti formában 350 oldalasak voltak, ez a könyv már 400 és ennek a plussz ötven oldalnak én két lábon ugrálva örültem. Nem lehet elég hosszú ez a sorozat nekem.
Ez a kötet, csak hogy kicsit ismételjem önmagam, még sokkal jobb volt mint az előző, komolyan úgy érzem magam a könyvek olvasása közben, hogy ez igazából egy nagyon hosszú regény, és azt hiszem így is van, mivel nem határolja igazából a részeket semmi. A legtöbb sorozatnak azért van vége, egy könyv alkot egy kerek egészet. Itt közel sem erről van szó. Ennek a könyvnek a vége is olyan, mintha csak lapoznunk kéne, és már jönne is a következő fejezet, de helyette becsapnak minket, és csak a glosszárium, és Mac naplója jön... óóóó jeeee.
A másik figyelmeztetésem, ez a könyv még mindig nem ROMANTIKUS regény, nem mondom hogy nincsenek utalások egyes dolgokra, de nem az amit ma várunk egy urban fantasytól, amit egy nő írt lányoknak. Nekem mégis pontosan ezért tetszik. Mert nem csak a szexről, szerelemről olvashatok benne, hanem sokkal nagyobb a hangsúly a szereplőkön és a történeten!!! De nem esik abba a hibába Moning, mint Chance, hogy egy pillanatnyi szünetünk nincs arra, hogy szusszanjunk. Szerencsére tudunk szusszani, de nem úgy hogy közben ásítoznunk is kelljen.
Nekem továbbra is 10ből 11. Aki tud angolul annak kalandra fel, és ne habozzon. Olvassa el:) Aki pedig nem az pedig olvassa csak újra ez első két részt, nagyon sok fontos információ van bennük elrejtve. ;)
Az angol kötet kisebb mint a magyar, nekem pont az a borítós van meg, amit a Kelly kiadó is átvett, ez a borító tetszik a legkevésbé egyébként, semmit nem ad vissza a sztoriból.
Nagyon sok mindent nem szeretnék elmesélni, mert úgy tudom itthon még nem olvasta senki ezt a könyvet. Éppen ezért tartalmi részeket nem is szeretnék nagyon közölni, a lényeg még mindig ugyanaz, nyomozás a Sinh Sar Dubh után, ami a legerősebb tündér relikvia, egyre többet tudunk meg róla természetesen, és ugyanez igaz a szereplőkre is. Sőt ebben a kötetben Mac ráébred, hogy igazából ő semmit nem tud Jerichoról, úgyhogy most már sokkal jobban oda figyel rá, és sokkal több mindent is tudunk meg végre róla. De, hogy mit, az maradjon egyenlőre az én titkom, de az biztos, különleges fazon ez a Jericho Barrons.
A kötet még izgalmasabb, és jóval hosszabb, mint az előző két rész. Azok ugyanis Angol eredeti formában 350 oldalasak voltak, ez a könyv már 400 és ennek a plussz ötven oldalnak én két lábon ugrálva örültem. Nem lehet elég hosszú ez a sorozat nekem.
Ez a kötet, csak hogy kicsit ismételjem önmagam, még sokkal jobb volt mint az előző, komolyan úgy érzem magam a könyvek olvasása közben, hogy ez igazából egy nagyon hosszú regény, és azt hiszem így is van, mivel nem határolja igazából a részeket semmi. A legtöbb sorozatnak azért van vége, egy könyv alkot egy kerek egészet. Itt közel sem erről van szó. Ennek a könyvnek a vége is olyan, mintha csak lapoznunk kéne, és már jönne is a következő fejezet, de helyette becsapnak minket, és csak a glosszárium, és Mac naplója jön... óóóó jeeee.
A másik figyelmeztetésem, ez a könyv még mindig nem ROMANTIKUS regény, nem mondom hogy nincsenek utalások egyes dolgokra, de nem az amit ma várunk egy urban fantasytól, amit egy nő írt lányoknak. Nekem mégis pontosan ezért tetszik. Mert nem csak a szexről, szerelemről olvashatok benne, hanem sokkal nagyobb a hangsúly a szereplőkön és a történeten!!! De nem esik abba a hibába Moning, mint Chance, hogy egy pillanatnyi szünetünk nincs arra, hogy szusszanjunk. Szerencsére tudunk szusszani, de nem úgy hogy közben ásítoznunk is kelljen.
Nekem továbbra is 10ből 11. Aki tud angolul annak kalandra fel, és ne habozzon. Olvassa el:) Aki pedig nem az pedig olvassa csak újra ez első két részt, nagyon sok fontos információ van bennük elrejtve. ;)
Címkék:
11 pontos,
Akció,
Karen Marie Moning,
Tündérkrónikák,
Urban Fantasy
Karen Marie Moning: Álom és Valóság
Az első kötet még nem volt számomra olyan áttörő, mégis éreztem, hogy ez a sorozat számomra más, valami több, de még kicsit várat magára, hogy "robbanjon". Legalábbis nekem. Azt kell mondjam hihetetlenül örülök ennek a kis gyöngyszemnek, a mai vámpír és most már a Kelly jóvoltából, tündér dömpingnek is. Ez a könyv mégis valahogy más, mint a többi, kicsit több kicsit kevesebb, de több a jóból, és kevesebb a rosszból. Na de kezdjük csak az elején.
Ismét találkozhatunk kedvenceinkkel, MacKayla Lane-el, a sidhe látóval aki röviden csak Mac, Jericho Barronssal, akiről még mindig nem tudunk semmit de nagyon izgatja a fantáziánkat, vajon mi is lehet az ő titka, és persze az elmaradhatatlan V'lane-el, a szextündérrel, aki orgazmussal öl. V'lane-t kicsit jobban megismerhetjük a kötet során, és már nem is lesz olyan taszító, legalábbis számomra. Kicsit közelebb kerülünk a rejtélyek megoldásához és a Sin Sar Dubh (sisudu -nak kell ejteni, nekem még mindig nem nagyon megy pedig gyakorlom) megtalálásához. Persze Barronsról is meg tudunk egyet s mást, de mégis úgy érezzük, hogy igazából azzal, hogy megtudtunk róla valamit, azzal el is értük azt, hogy még inkább úgy érezzük, róla igazán semmit nem tudunk. Hát bizony ez nem jó érzés, Barronst mégis szeretjük, hiába arrogáns, hiába egy kötekedő alak, akkor is mindig ott van ahol lennie kell, avagy inkább majdnem, de nagyon igyekszik, hogy miért, azt nem tudom, de őszintén kíváncsi vagyok az igazi indítékaira.
A történetetről nem igazán szeretnék sokat mesélni, az alapszál még mindig az, hogy van két tündér ház, a Seeliek és Unseeliek, és az Unseeliek úgy néz ki egyre inkább kiszabadulnak a börtönükből, és megakarják kaparintani a mi kis világunkat, de ahhoz, hogy ezt véghez vigyék, szükség van a hatalmas varázserejű tündér SZT-re (szent tárgyra) a Sinh Sar Duhra (si-su-du, sisudu), sőt ahhoz is kell ez a csodás könyv, hogy a jó oldal megsemmisítse, avagy elzárja a rosszat. Szerintem ezzel bőven eleget mondtam, akinek tetszett az első rész mindenképpen olvassa el, mert a második kötet sokkal jobb.
Kifejezetten örültem, hogy Mac végre nem csak a körmén kesergett és persze a haján, hanem végre felfogta küldetése fontosságát, és elkezdett felnőtt nőként viselkedni. Nagyon tetszik a sok új szereplő és sok új szál, amit behoz az író nő a történetbe.
Mac szemén át számomra a világ nagyon vicces, ugyanis nagyon szeretem a humorát, sőt Jericho humorát is, nagyon jót tudok derülni az ő "kis" vitáikon és játszmáikon.
Mindent egybe vetve, érződik, hogy az írónő TÉNYLEG tudta, hogy mit akar, és hogy ez a történet egy kerek egész lesz a végén, pontosan tudja merre tart és bizony fantasztikusan titkolja és sejteti előttünk a dolgokat, mégsem jövünk rá, minek ki és hogy áll a háta mögött. Ehhez külön gratulálni tudok, mert idáig a legtöbb urban fantasy regénynél mindent kitaláltam, és előre vártam azt a pillanatot, hogy na majd most! De itt nem így volt, és ez nagyon jó érzés.
Van viszont egy hatalmas figyelmeztetésem mindenkinek. A könyv vége egy hatalmas Cliffhanger. Akkora, hogy én ugyan megfogadtam, hogy nem olvasok el angolul könyveket, hanem türelmesen kivárom, míg a magyar kiadók szépen megjeleníttetik nekem, főleg a Kelly aki nekem az egyik szívem csücske, (félre ne értsétek, meg fogom venni a magyart is, ebből a sorozatból kell minden darab!) de iziben rendeltem meg az angol eredetiket, és kezdtem el falni őket. Ennek ellenére azt mondom, ez senkinek ne vegye el a kedvét, ugyanis a könyv vége zseniális, Moning nagyon ügyes:)
Ennyi elég is lenne eme csodás kötetről, elég jól az egekbe magasztaltam. Az egyik legnagyobb kedvencem a piacon jelenleg!
A könyvet köszönöm a Kelly kiadónak! Még sok sok ilyen szuper rejtett kincsekre bukkanjanak, de ha más nem ők biztos fognak is! Csak így tovább Kelly!
Erre a könyvre 10ből 11-et adok. Imádtam kívülről belülről, még a sorközöket is :D Azt hiszem ez mindent elmond.
Ismét találkozhatunk kedvenceinkkel, MacKayla Lane-el, a sidhe látóval aki röviden csak Mac, Jericho Barronssal, akiről még mindig nem tudunk semmit de nagyon izgatja a fantáziánkat, vajon mi is lehet az ő titka, és persze az elmaradhatatlan V'lane-el, a szextündérrel, aki orgazmussal öl. V'lane-t kicsit jobban megismerhetjük a kötet során, és már nem is lesz olyan taszító, legalábbis számomra. Kicsit közelebb kerülünk a rejtélyek megoldásához és a Sin Sar Dubh (sisudu -nak kell ejteni, nekem még mindig nem nagyon megy pedig gyakorlom) megtalálásához. Persze Barronsról is meg tudunk egyet s mást, de mégis úgy érezzük, hogy igazából azzal, hogy megtudtunk róla valamit, azzal el is értük azt, hogy még inkább úgy érezzük, róla igazán semmit nem tudunk. Hát bizony ez nem jó érzés, Barronst mégis szeretjük, hiába arrogáns, hiába egy kötekedő alak, akkor is mindig ott van ahol lennie kell, avagy inkább majdnem, de nagyon igyekszik, hogy miért, azt nem tudom, de őszintén kíváncsi vagyok az igazi indítékaira.
A történetetről nem igazán szeretnék sokat mesélni, az alapszál még mindig az, hogy van két tündér ház, a Seeliek és Unseeliek, és az Unseeliek úgy néz ki egyre inkább kiszabadulnak a börtönükből, és megakarják kaparintani a mi kis világunkat, de ahhoz, hogy ezt véghez vigyék, szükség van a hatalmas varázserejű tündér SZT-re (szent tárgyra) a Sinh Sar Duhra (si-su-du, sisudu), sőt ahhoz is kell ez a csodás könyv, hogy a jó oldal megsemmisítse, avagy elzárja a rosszat. Szerintem ezzel bőven eleget mondtam, akinek tetszett az első rész mindenképpen olvassa el, mert a második kötet sokkal jobb.
Kifejezetten örültem, hogy Mac végre nem csak a körmén kesergett és persze a haján, hanem végre felfogta küldetése fontosságát, és elkezdett felnőtt nőként viselkedni. Nagyon tetszik a sok új szereplő és sok új szál, amit behoz az író nő a történetbe.
Mac szemén át számomra a világ nagyon vicces, ugyanis nagyon szeretem a humorát, sőt Jericho humorát is, nagyon jót tudok derülni az ő "kis" vitáikon és játszmáikon.
Mindent egybe vetve, érződik, hogy az írónő TÉNYLEG tudta, hogy mit akar, és hogy ez a történet egy kerek egész lesz a végén, pontosan tudja merre tart és bizony fantasztikusan titkolja és sejteti előttünk a dolgokat, mégsem jövünk rá, minek ki és hogy áll a háta mögött. Ehhez külön gratulálni tudok, mert idáig a legtöbb urban fantasy regénynél mindent kitaláltam, és előre vártam azt a pillanatot, hogy na majd most! De itt nem így volt, és ez nagyon jó érzés.
Van viszont egy hatalmas figyelmeztetésem mindenkinek. A könyv vége egy hatalmas Cliffhanger. Akkora, hogy én ugyan megfogadtam, hogy nem olvasok el angolul könyveket, hanem türelmesen kivárom, míg a magyar kiadók szépen megjeleníttetik nekem, főleg a Kelly aki nekem az egyik szívem csücske, (félre ne értsétek, meg fogom venni a magyart is, ebből a sorozatból kell minden darab!) de iziben rendeltem meg az angol eredetiket, és kezdtem el falni őket. Ennek ellenére azt mondom, ez senkinek ne vegye el a kedvét, ugyanis a könyv vége zseniális, Moning nagyon ügyes:)
Ennyi elég is lenne eme csodás kötetről, elég jól az egekbe magasztaltam. Az egyik legnagyobb kedvencem a piacon jelenleg!
A könyvet köszönöm a Kelly kiadónak! Még sok sok ilyen szuper rejtett kincsekre bukkanjanak, de ha más nem ők biztos fognak is! Csak így tovább Kelly!
Erre a könyvre 10ből 11-et adok. Imádtam kívülről belülről, még a sorközöket is :D Azt hiszem ez mindent elmond.
2010. október 12., kedd
Maggie Stiefvater: Linger

Az előző részbe beleszerettem már, lévén farkasos vámpírok nélkül, egy könyv klisék nélkül, egy könyv ami végre más. A lingert nagyon vártam, nem tudtam igazából elképzelni, mivel lehet folytatni ezt a történetet, de kíváncsi voltam, és vágytam arra a kicsit szomorkás hangulatra is, amit ez a könyv ad.
SPOILER VESZÉLY! AKI NEM OLVASTA AZ ELŐZŐ KÖTETET, ANNAK CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE:)
Ismét visszatérünk Mercy Falls ködös kisvárosába, lassan véget ér a tél, és a farkasok ismét emberi formát öltenek. Sam és Grace boldogok együtt, Isabel is visszatér, és az egyik új farkast, Cole-t is megismerhetjük közelebbről. Sőt, nem is akármilyen közelről. Ugyanis immár nem csak Sam és Grace fejébe látunk bele, hanem Isabel és Coléba is, ami nekem sokkal színesebbé tette a történetet, az ő fejükben jobban éreztem magam.
Nem igazán árulnék el sokat a történetről. A történet nagyon lassú folyású, de igazából azt hiszem mindannyian tudjuk mi lesz a vége, a Várunk cím nagyon találó, ugyanis az egész olvasás alatt vártam, reménykedtem, és szurkoltam. Linger megőrizte azt a hangulatot amit az előző könyv adott, és igazából ez adja számomra a varázsát. Nem egy vidám könyv ez, sosem sugallta ezt magából, igazi szívfacsaró szerelmi történet, amit akár valósnak is hihetünk.
Az egyik dolog amibe bele tudnék kötni, azok Grace szülei voltak. Az előző kötetben két nem törődöm csak magával törődő embert látunk. Ebben a részben, mintha az írónő rájött volna, nem biztos, hogy ez jó, és most túl szigorúra varázsolta őket. Nekem ez hiteltelen. Én is voltam tizenhét éves, senki sem vitatkozott velem amiatt mert jártam valakivel, vagy esetleg ott is aludtam nála. Ez abszurd. Persze biztos előfordul, de azok után, amilyenek az első kötetben voltak, nem igazán hihető.
Isabel és Cole hihetetlenül tetszett, jobbára miattuk sokkal jobban élveztem ezt a részt. Isabel sokkal inkább szerethető számomra mint Grace. Sam és Grace nekem mindig kicsit unalmasak voltak a maguk módján, a tökéletes szerelmesek. De Cole és Isabel mások. És nem csak mártírkodni képesek a gondolataikban.
Ez a kötet fényévekkel jobban tetszett, mint az első, igaz a borítója nem annyira szép. Sikerült megtartania az egyediségét, még úgy is, hogy alig történt benne valami, inkább a szereplők jellemét ismerhettük meg jobban, és a múltjukba kaptunk betekintéseket. Ennek ellenére ez a könyv nagyon jó, engem ismét elvarázsolt, de most annyira, hogy pár napig még a hatása alatt leszek. Most sokkal jobban várom a folytatást mint idáig! Tízből tíz!
2010. október 11., hétfő
Melissa Marr: Veszélyes játék

Gigi olvasmányai között olvastam először róla. Kicsit aggasztott, hogy neki mennyire tetszik, mert miután olvastam pár olyan könyvet, amiért ő rajong (kivéve Anita Blake), úgy éreztem, a mi világunk nem igazán egyezik. A borító is nagyon megfogott, nem tudom miért, de szerintem mind három rész borítója egyszerűen csak gyönyörű. Olyan mint a Shiver esetében, ha a könyv nem is tetszik ezeknek a borítóknak ott kell lennie a polcomon....
Na de térjünk inkább a történetre. Aislin egy lány, aki kicsi kora óta látja a tündéreket. A nyárkirály szerint ő az új kiválasztott, aki nyár királynő lehet, ezért elkezd udvarolni Aislinnek, aki persze retteg tőle. Aislinnek van egy nagyon jó barátja, aki segít neki átjutni a nehéz helyzeteken, és próbálja megvédeni a tündérektől, miközben a lányt üldözi egy télleány és a farkasa...
Ennyi elég is a történetről szerintem, nem akarok többet elárulni senkinek a könyvből, szerintem mindenképpen érdemes elolvasni.
A hősnő nagyon szimpatikus volt, végre érettebb szereplő egy tini könyvben. Sokkal felnőttebbnek éreztem mint a Keserű Ébredés hősnőjét. Pedig ez egy tini könyv, a másik pedig szerintem még ha az első kötetben nem is, de majd a másodikban tuti meg fog érdemelni egy nagy 18-as karikát. A főszereplő srác szimpatikus és emberi. Fantasztikus volt két olyan szereplőről olvasni, akik nem hatalmas hősök, tökéletes tulajdonságokkal és külsővel, hanem van hibájuk és sebezhetőek, és nem klisékre épülnek.
Köszönöm a Kellynek ezt a könyvet, számomra 10ből 10 pontot ért el, és nagyon nagyon várom a folytatást.
Címkék:
10 pontos,
Melissa Marr,
Tini urban fantasy,
Tündérvilág
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Bevallom nem nagyon vártam a könyvre, egyszer csak jött a Kelly kiadónak a hírlevele, hogy megrendelhetek két könyvet, ami teljesen új típusú urban fantasy. Végre nem vámpírokkal van tele, hanem tündérekkel. Amint elolvastam, hogy a törénet Írországban játszódik azonnal tudtam, hogy nekem ez a kötet kell. Rögtön meg is rendeltem a Veszélyes játékkal karöltve.
A történet MacKayla Lane nevű csajról szól, aki számomra tökéletes cicababa, elszomorodik ha a csilli villi szőke fürtjeit be kell festenie más színre, majdnem sírógörcsöt kap, ha letörik egy körme, és mindig folyamatosan tájékoztat minket, az éppen viselt ruhadarabjairól is. Azt hiszem elárulhatom, hogy nem igazán szerettem a főszereplő lányt, de őszintén remélem, hogy a jelleme szépen meg fog változni az idő múlásával. Nagyon nagyon örültem annak is, hogy végre megint valaki szemszögéből látom a cselekményeket, hiába nekem ez a gyengém.
Na de akkor térjünk vissza a történethez. Mac egy tökéletes családban él, van egy tökéletes mamája, papája és nővére. De mint minden idillnek, ennek is vége szakad egyszer; ugyanis Mac hugát megölik Dublinban. A rendőrség tanácstalan, a szülők tehetetlenek, végül Mac fogja magát és elutazik, hogy a rendőröket jobb belátásra bírja. Miközben nyomoz egyre több mindenre fény derül, főleg arra, hogy az elkövetők nem is emberek voltak, és hogy Mac élete is veszélyben van.
Egyenlőre nincs szerelem a történetben, de minden bizonnyal lesz, két teljesen különböző személyiségű férfi várható a véleményem szerint, akik idővel talán majd érzelmeket is nyilvánítanak a szőkeség felé.
Belőlük emelném ki Jericho Barronst, akit egyszerűen imádtam, és nagyon érdekel az is, hogy mi a titka. Szerintem nagyon nagyon sok érdekes dolog fog még róla kiderülni.
Nekem nagyon tetszett, végre valami könnyed, izgalmas sorozat, ahol nem derül ki az első részben minden, nem jönnek össze rögtön a főszereplők, van jellemfejlődés, és van benne pihenő idő is. (Aki olvasta Karen Chance könyveit tudja miről beszélek) A tündérek kissé sötéten vannak ábrázolva, de engem ez egy cseppet sem zavart. Sőt, kifejezetten jól szórakoztam azon, hogy az orgazmus ölni tud.
Számomra ez a könyv 10ből kilenc és csak azért, mert egyenlőre Macet nem sikerült megkedvelnem, nagyon távol áll tőlem a figurája, de szerintem idővel ez is változni fog. Akinek tetszik Frost, Karen Chance és Sookie, nos az imádni fogja!
Címkék:
9 pontos,
Akció,
Karen Marie Moning,
Tündérkrónikák,
Urban Fantasy
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)